Archívum

FÁJÓ SZIVVEL ÉRTED.

ESTELEDIK,A NAP IS NYUGOVÓRA TÉR MÁR

ÉGI UTJÁN EGYRE ALACSONYABBAN JÁR

RÉTEK FÜSZÁLAIN ESÖCSEPP RAGYOG

LÉPTEIDET KISÉRJÉK AZ ANGYALOK.

Drága Gabika! Sohasem halványul szívünkben Emléked! Hiányod örök fájdalom!!

Édes , Angyali, Imádott Gyermekünk

Ha lemegy a nap és feljön a hold

A távolból valaki csak rád gondol

Könnyes szemmel nézi az eget

Reméli hamarosan melletted lehet

Álmodj rólam és én ott leszek veled

Ha megérint a hajnal, korábban ébredek

Szólj néha hozzám, ha hiányzom neked

Keress álmaidban és én ott leszek veled

Éjjel-nappal arra várok, hogy veled legyek

Kinézek az ablakon, s látom a Holdat ragyogni

Érzem a könnycseppeket az arcomon lefolyni

Ha itt lennél és meg kérdeznéd mi bajom?

Csak annyit mondanék, hiányzol nagyon!

Ha fehér rózsát látok Te jutsz az eszembe

Ha nevedet hallom, könny szökik szemembe.

"Kinek szívében örökké élsz, titokban várja, hogy visszatérsz.

 Drága, Imádott Gyermekem !

Örökké itt várok Rád estelente,

Várva ,hogy végre hazagyere!

Nézem a gyönyörü csillagokat az égen.

S arra gondolok:

Vajon hol lehetsz most éppen? 

"Kinek szívében örökké élsz, titokban várja, hogy visszatérsz.

Fájó szívvel gondolok Rád !

EMLÉKEZEM RÁD FÁJÓ SZIVVEL.

Szeretettel gondolok Rád ! 

"Égő könnycsepp mondd neki hogy szeretünk,

Soha el nem feledünk!"

Drága Imádott Angyalkánk ! 

Elmentél,mint golyót a fában hagytad

szívünkben mnden szavadat,

s oly messze vagy tőlünk, túl

a halálban,hogy bennünk csak 

a borzalom maradt.

Milyen régen vágyom hozzád,

Már a  sirköveden is ott vagyok.

névtelenül,senki ne emlékezzen rám,

Csak melletted lehessek.

Kincsem, Egyetlen Imádott Gabikám !

Fájdalmas nevedet kőbe vésve látni,

A Sírodnáé üsszetört szívvel állni, 

Mennyi mindent kérdeznék most Tőled,

Amint itt állok most előtted,

Csend ami a választ adja,

Ahogy Neked, ugy neki sincsen hangja,

A gyertyafénye mi megtöri a sötétséget,

S ő az aki látja most mit érzek,

Fájdalmam együtt tombol a magánnyal,

S úgy alkudozna a halállal.

De nem áll szóba velem, 

Akárhogy is kérlelem, 

Miért pont Téged vitt el, nemértem :(

Adjon vissza hiába kérem,

Mi maradt utánnad a bánatom,

Szeretet és a neved a kőlapon. 

Drága, Imádott Gyermekem, Angyali Gabikám!

Még meg sem ismertelek, már szerettelek

 És szeretni is foglak, míg csak el nem pusztul a Nap

 És ha az is bekövetkezik, a sötétben szeretlek tovább.

Örökkön-Örökké. 

Míg létezünk emléked őrizzük. 

Szerető Szüleid.

ANYAI FÁJDALOMMAL GYUJTOM GYRTYÁM ÉRTED.

"Kinek szívében örökké élsz, titokban várja, hogy visszatérsz.

Édes,Imádott,.Drága Gyermekem! !

Gyakran sírok Érted,

Nem érzi senki Szívem bánatát,

Megszakadt már a  szívem hiányodtól,

Elvesztésedbe belenyugodni nem tudok.

Letszem sírodra a legszebb virágcsokrot,

Hideg sírkőre könnyeim folynak, 

Lelkem sebeit  bánatba fojtom.

Megmaradsz olyannak,ami mindig is voltál,

Nem válaszhat el Tőlem, az örökre a távolság.

"Kinek szívében örökké élsz, titokban várja, hogy visszatérsz.

"Kinek szívében örökké élsz, titokban várja, hogy visszatérsz.

 

Szomorú szívvel emlékezem !

Szeretettel emlékezem...

FÁJÓ SZIVVEL GYUJTOM GYERTYÁM ÉRTED.

Édes ,Imádott Angyalkám! 
 

Álmaimban itt vagy velem 

Itt vagy minden szívverésben, 

A ragyogó csillagokban, 

Itt vagy a Hold sugarában.
 

A hidegben, a homályban, 

Itt vagy velem hóban, fagyba, 

A felhőkben, madárdalban, 

Itt vagy velem fényben, árnyban, 

A záporban, a viharban,
 

Itt vagy a szellőben, forró nyárban, 

Őszi arany lombhullásban, 

Itt vagy minden mozdulatban, 

A tegnapban, a holnapban, 

Itt vagy minden gondolatban. 

Itt vagy velem álmaimban.
  

Veled együtt távozott a boldogság, 

számunkra maradt a fájdalom és az örök gyász...

SZOMORUAN ÉRTED ÉGJEN GYERTYÁM.

,

Drága,Imádott Gyermekem!

Emléked örök, mindent köszönök, Neked!

Köszönöm, hogy ennyire szerethettelek,

s hogy kín-keserv után ma is ennyire szerethetlek.

ESTELEDIK,A NAP IS NYUGOVÓRA TÉR MÁR

ÉGI UTJÁN EGYRE ALACSONYABBAN JÁR

RÉTEK FÜSZÁLAIN ESÖCSEPP RAGYOG

LÉPTEIDET KISÉRJÉK AZ ANGYALOK.

Emlékezem...

Minden nap máshogy gyászolok.

Néha vad,

Legyengítő és fájdalmas.

És máskor igen

Egy tompa, ismerős fájdalom

Ami eltemeti magát a csontjaimba.

Minden egyes nap

Emlékeztető arra, ami sosem lesz.

Ezért gyászolok-

A napokra, amiket nem fogsz látni,

A pillanatok, amiket kihagytál,

Gyászolok-

Évek teltek el, mióta utoljára öleltelek,

És a napok, amik itt maradtak a földön

Nélküled.

Gyászolok-

Mert hiányzik a hangod,

És  Te egész Lényed, 

Gyászolok-

Mert ezt az árat fizetjük

Amikor olyan mélyen szeretünk.

A gyász egy adósság, amit megfizetek

Életem hátralevő részére.

Amíg rám nem kerül a sor, hogy pihenjek,

Örökké Veled.  

Mert ez a gyász

Erősen ül bennem,

Állandóan zörgeti a ketrecemet,

Hogy emlékeztessen, itt kell maradnom.

Addig fogok gyászolni, amíg szeretlek,

Ami

Örökkévalóság.

Drága Imádott Kincsem,édes Gabikám ! 

Pár napja ismét megjelensz álmomban

Üzeneted: Ne sirj Anya Akik bántottak,

Ha találkozunk ideát, Azok meglakolnak. 

Tudom és látom nem feledsz, csak siratsz,

Még mindig Engemet. 

Tudd, hogy nagyon szeretlek én is fentről

vigyázok rád, a kapuban várok Rád!

Nekem csak 23 év jutott, de lesz még 

a többieknek is nagy bánatuk. 

Szeretlek nem feledlek. 

Egyetlen Imádott Gyermekem !

Sötét van a szobámban nagyon,

Csak a hold világít be az ablakon.

Az ágyamon fekve nézem az eget,

Ahogy tündököl ezer csillag Neked.

Úgy érzem itt vagy velem,

De csak a képedet nézhetem.

Oly távol vagyunk most éppen,

Mint a csillagok az égen.

Anya ki elveszti gyermekét, ott az idő megáll!

A külvilág nem felel,nincs tél, tavasz, se nyár.

A nap nem süt a madár nem dalol.

A szemből a könny kicsordul. 

Féltve őrzött képek, vele együtt szép emlékek.

Kiért eddig dolgozott, s érte egy nagy szomoruságot kapott.

Most milyen sokat érne, ha ruháját vasalná,

gallérját igazgatná, de helyette a temetőt járja,

S virágot visz nap mint nap sírjára. 

Fájó szívvel gondolok Rád !

 Imádott, Drága Gyermek ! 

Nézem fényképedet, drága mosolyodat,

Könny áztatja arcomat, - így nem látlak már,

Mert szememet elfedi a homály.

A hangodat sem hallom,

mert hangos zokogásom, megtöri a csendet. . .

Már csak egyre vágyom:

hogy ott lehessek VELED!

Hogy átöleljelek és elmondjam NEKED:

- MENNYIRE, MENNYIRE SZERETLEK! ! !

Fájó, soha el nem múló együttérzéssel.

Édes,Imádott , Angyali Gabikám !

Ha mennybe irhatnék levelet,

Leirnám Neked érzéseimet.  

Beleírnám, hogy még mindig Te vagy  

akit e legjobban szeretek.

Megírnám Neked azt is,  

Nélküled mennyire szenvedek.

Mióta nem vagy Velem,más értemet  

kapott az "életem".

             Hiányodat nagyon gyakran könnyezem,            

Egyáltalán nem könnyü Nekem.  

Nélküled lehetetlen minden .

Minek "élek" nem tudom,

Lehetetlen megnyugodnom.  

Drága Imádott Gyermekem!

Mécseseknek lángja táncot jár a szélben,              

friss füszálak hajladozva kísérik léptem,

virágok kavargó, fanyar illata száll,                  

eltűnt álmaink szivünk vigyázza már.

Drága Gyermek, Imádott Angyalkám!

Egy anya számára, aki elveszítette gyermekét,

az első nap soha el nem múlik.  

Ez a fájdalom nem fonnyad el az idővel.

Hiába kopik el, hiába fakul meg a gyászruha,

a szív feketesége nem oszlik el soha.

Rád emlékezem...

Drága, Imádott Kincsem! 

Nem vagyok már Édesanya!
Nem hívsz engem már így, - soha!
Nélküled senki és semmi lettem,
Nem találom helyem, ebben a földi létben.

Hozzád vágyom, hogy veled legyek,
Hogy vigyázzam minden lépésedet.
Vágyom arra, hogy megfogjam a kezed,
S örülni annak, ami jó neked.

Erre vágytam az életben,
A boldogságot látni szemeidben.
De a sors becsapott,
S csak egy piciny örömöt adott.

Vége! Vége mindennek!
Vége az egész életünknek.

 Visszahoz egy régi perc, megidéz egy fénykép,
 míg csak élnem kell, sose lesz másképp.
 Ugyanaz a fájdalom, ugyanaz az érzés,
 az a búcsú szó, amivel elmész. ...  


 

FÁJDALOMMAL EMLÉKEZEM.

 Drága ,Édes Angyalkám ! 

Elvett Tőlünk az élet,még mindig fáj,  

Szívem még évek múltán is  kiabál.

Hiányzol nagyon szerető szüleidnek,

Nem értjük,miért pont veled történt ez meg?

Sosem fogom megérteni, miért rabolt el az élet?

Bár itt lennél közöttünk vidáman, 

Akkor én is hinnék az imában.

De nincs semmi,mi visszahozhatna Téged, 

Pedig mindent odaadnék Érted. 

Szívünkben már csak az emléked őrizzük !

Örökkön-örökké imádattal szeretni fogunk végleg !

Életem, Csillagom, Egyetlen Imádott Angyalkám !

Születésed ajándék volt,

szüleid vágytak rád régen,

rád mosolygott akkor a hold,,

nagyon imádtak Téged. 

Szerelemből születtél te,

minden jó lehetett volna,

betegséged hírtelen jött,

csak szüleid könnye ne hullna.

Csodás gyermek voltál nekünk,

tudod, hogy hiányzol mindig,

álmaimban ott vagy velünk,

szeretni fogunk örökké. 

FÁJDALOMMAL,SZERETETTEL ÉRTED.

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.

 

Sohasem halványul szívünkben Emléked Drága Gabika!!

Drága Angyalom,  Imádott Gabikám ! 

Szólnék hozzád, de nem tudok,

hang a torkomban jéggé fagyott.

Gondolatom tán szárnyra kél,

s utolér téged az álmok mezején.

Szólnék hozzád, de nem merek,

félek, hogy többé nem érted meg,

mi lesz, ha meghalnak a szavak,

s mit mondanék, örökre bennem marad.

Szólnék hozzád, hogy elmondjam neked,

lelkem most is keresi lelkedet,

s hiányod oly mély sebet hagyott,

amiből már meg nem gyógyulok.

Szólnék hozzád, nézd, itt vagyok,

s hiába álltak közénk a csillagok,

ha lejár az időm, majd én is megyek,

s többé nem engedem el a kezed.! 

Jobbné Nyilas Ildikó 

Szeretettel emlékére !

Életem,Imádott Gyermekem  emlékére 

Istenem, súgd meg neki halkan, 
lágyan szólj hozzá, hogy ne zavarjam! 
Álmomban keressen meg engem, 
még egyszer hadd lássam, hadd öleljem! 
Hadd legyen nekem ez a legszebb álmom
Súgd meg neki halkan, én minden nap várom!

"Égő könnycsepp mondd neki hogy szeretünk,
Soha el nem feledünk!"

 

Drága Imádott Gabika ! 

Szó el nem mondhatja, mennyire fáj,

Hogy minket ideje korán itt hagytál, 

Nekünk adtad magadból a megélt éveket,

De Tőled elvettek egy egész életet. 

Emlékére !

"Kinek szívében örökké élsz, titokban várja, hogy visszatérsz.


 

Szeretettel kívánom ! 

Az életben nem az fáj, a leginkább 

ami rossz és fáj,

hanem az,

ami jó és nincs. 

Szeretettel névnapodra fájó anyai szívvel !

Szomoruan emlékezem.

Drága, Imádott, Jóságos Gyermekünk ! 

2009. március 20.-án kisértünk örök nyugalomra:( 

Azóta nincs örömünk, sem nyugalmunk. 

Pótolhatatlan vesztesèg és ez a bánat, fájdalom életünk végéig elkísér.

Szemeimből eltűnt a csillogás,a remény, mert hiába várlak, nem jössz már haza,

Mióta elmentél kettétört a lelkem és nem találom a darabjait.

Amikor azt mondják, hogy az idő gyógyìr... ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges...

A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyìtja. 

Ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. 

Jövőre, 20 év múlva, egy másik életben.

Mindegy. A hiàny mindaddig èl, amíg nem làtunk  újra.

FÁJDALOMMAL ÉRTED.

Értük ég e gyertya, mit tiszta szívből gyújtunk,

Fénylő lángja mellet képük után nyúlunk.

Ez maradt csak róluk, mit minden nap megnézünk,

S minden kedves szavat, léptet felidézünk.

Erről a fényképről mindig ránk nevetnek,

S tudjuk, hogy míg éltek mindennap szerettek.

Az Ő létük nyújtott számunkra védelmet,

S csak Ők tudtak adni mindennek értelmet."

Angyali, Imádott Gyermekem !

Minden percben, minden pillanatban
Itt jársz gondolataimban.
Nem tudok nem gondolni Rád!
Hiába mondják-az élet megy tovább!
Igen, valóban élünk, de hogyan?
Összetört szívvel, szomorúan,
Mert Te nem vagy itt, nem láthatunk,
S így el sem múlhat bánatunk.
Titkon azt reméljük,hogy felébredünk,
S akkor itt leszel velünk.
De aztán rájövünk, ez nem álom,
Ez az ébrenlét, s szívünket
a fájdalom érzése szaggatja szét.
Összetört szívünk, széthullott életünk,
De ami összetart bennünket,
az a szeretetünk.
Mert ugye tudod, érzed Kicsim,
Hogy mi Téged nagyon,
de nagyon szeretünk?!
Örökkön örökké, míg a világ világ,
Szeretünk Téged, és várunk Rád!

ESTELEDIK,A NAP IS NYUGOVÓRA TÉR MÁR

ÉGI UTJÁN EGYRE ALACSONYABBAN JÁR

RÉTEK FÜSZÁLAIN ESÖCSEPP RAGYOG

LÉPTEIDET KISÉRJÉK AZ ANGYALOK.

Fájó, szomorú anyai szívvel emlékezem !

ANYAI FÁJDALOMMAL EMLÉKEZEM E SZOMORU NAPON.

Szomorú évfordulódon, fájó szívvel, szeretettel, együttérzéssel gondolok Rád, és Szüleidre, drága Gabcsika.

Drága Gabika!

Szívünkben örökké Élsz!! Sohasem feledünk mert nagyon szeretünk!!!

Drága, Imádott Angyalkánk, Édes Gyermekünk !

Temetőben sétálgatva egy sirköhőz ballagok,

Fenyőfák rejtekéből szüntelenül egy angyali dalt hallok,

Azt dalolja ki valaha élt a földön itt megpihent,

Elmúlását elsiratja könnyezve szelíden.

Lelkem mélyén emlékképek törnek fel e dallamon,

Könnyezve s fájó szívvel a sirkőhőz ballagok,

Oda érve leroskadok és átölelem szelíden,

Mintha még a szerettem itt volna én velem.

Hideg a sirkő nem ölel ő már vissza engemet,

Fájó könnyem lassan a kőre le pereg,

Felnézek könnyes szemmel egy kőangyal rám nevet,

Kétkezében egy szívet szorongat én nekem.

Közben hallom ahogy ő még mindig énekel,

Azt akit szerettél itt már végleg megpihent,

Elmúlását elsiratja könnyezve szelíden,

Az emlékét őrizd meg és soha ne feledd.

Örök gyermekek

Kik pihenni tértetek,

Éjszaka álmunkban már

Ti ringattok el minket.

Pillangó szárnyitok

Elrepít bennünket.

Csillagok közt szállva

Táncolunk veletek.

Örök gyermekek

Kik pihenni tértetek,                                            

Az anyák vágyódó sóhaja

Kíséri léptetek.

Édes, Imádott Gabikám !

A csillagokat nézve, mást én már nem kívánhatok, 

Csak annyit, légy boldog ott ahol én nem járhatok.

S néha nézz le ránk, hogy itt kellett hagynod, 

Szeress minket,vigyázz ránk, mást már nem is kell adnod. 

Mi is nagyon szeretünk örökkön-örökké. 

Imádott Kincsem ! 

Közeleg az este,a fáradt Nap aludni tér,
Gyémántként tündökölni kezdenek a csillagok,
Az Angyalom sötétre festi az ég kék egét,
S lassan ezüstös fényben úszik a teli Hold.

Ugymint gyakran sírva  ringatom magam álomba,

Reménykedve megjelensz nekem és láthatlak. 

Nagyon, de nagyon keserves Nélküled. 

"Nőnek az árnyak s ahogy
fogynak az esték,
úgy fáj egyre jobban,
hogy minden csak emlék.


 

Drága Gyermekem, Imádott kincsem, Édes Gabikám !

Kinézek az ablakon, s látom a Holdat ragyogni.

 Érzem a könnycseppeket arcomon lefolyni.

 Ha megkérdeznéd mi bajom, csak annyit mondanék:

Szerető Szüleidnek hiányzol de nagyon. 

„Egy könnycsepp.

Csak egy könnycsepp,

S mégis mennyi mindent rejt.

Hull, csak hull hisz  a sziv sohasem feled.    

Szeretettel, fájó szívvel emlékezem !

fájó szivvel gondolok rád.

Életem, Egyetlkenem, Imádott Gyermekem !

Édesanya egy kedves házban,
Álmodik gyermeke szobájában.
Látja a fényképet, s vele együtt a szép emléket
A szekrényből kivesz egy vasalt ruhát,
S várja haza egyetlen Fiát.
Nem érti hol késik ennyi ideig, már a nap is eltelik!
Kinéz a kis ablakon, de az autó sincs még sehol,
Nyúlna a telefon után, de az a szám nem felel már!
Egy Angyal kelti mosolyogva, ne aggódj kedves édesanya,
A Te fiad nem tér vissza, elindult egy hosszú útra!
Ha a Te időd is egyszer lejár, várni fog a bejáratnál.
Az Angyal édesanyját sírni látja, de Ő tova száll a Mennyországba...

ANYAI FÁJDALOMMAL GONDOLOK RÁD.

EMLÉKEZEM ANYAI SZERETETTEL.

Ott vagy minden szóban,
Forróságban, hóban,
Mosolyban és könnyben,
Lármában és csöndben,
Fényben és sötétben,
Csillag vagy az égen.

 

Sir a szivem jó Istenem add vissza kit szerettem

Küld le a csillagokból hagy öleljem meg végre

Hiszen hosszú évekkel már el vetted tőlem  

Azóta csak vérzik és fáj a szivem ő érte

Könnyem hullik szüntelen nem találom a boldogságot

Az utamat gyász kiséri és a boldogtalanságom

Nincsen nekem vörösrózsám csak egy fekete rózsa

Nincsen nekem boldog zeném csak gyászrol szóló nóta  

Sir a szivem jó Istenem add vissza kit szerettem

Vagy tárd ki a menyországot és mutass utat nékem

Mutass utat hagy menjek fel csak egy félórára

Hagy keressem meg a lelket a szivem boldogságára

Azt a lelket aki ott él már oly sok sok éve

Hagy mondjam én el néki hogy nélküle fáj az élet

Hagy öleljem csak még egyszer többet nem is kérek

Sír a szivem jó Istenem kérlek szánj meg engem.  

Gyere vissza szépen kérünk,

Nélküled már lassan belefulladunk a bánatba.

Nincs más senki, akinek ennyire hiányoznál,   

Elfelejtettek, számunkra ők a halottak !

Angyalkám vigyázzon Rád !

Ha a könnyekből lépcsőt építhetnék,Az emlékekből átjárót, felmennék a mennybe és haza hoználak!

Értük ég e gyertya, mit tiszta szívből gyújtunk,

Fénylő lángja mellet képük után nyúlunk.

Ez maradt csak róluk, mit minden nap megnézünk,

S minden kedves szavat, léptet felidézünk.

Erről a fényképről mindig ránk nevetnek,

S tudjuk, hogy míg éltek mindennap szerettek.

Az Ő létük nyújtott számunkra védelmet,

S csak Ők tudtak adni mindennek értelmet."

Szeretettel emlékére !

Fájó szívvel, szeretettel!

Drága Imádott Gabika  !

Szomorú a szívünk és nagyon fáj,  

Már több éve, hogy örökre itt hagytál,  

Magunkra maradtunk és ez nagyon bánt,  

Fájdalmunk iszonyatosan nagy,            

Minden másodpercben a gondolatunkba vagy.

Nagyon Hiányzol Édes, Drága Gyermekünk . 

Mindig azt mondom feladom Angyalkám !

Most ismét nem lehet ,van dolgom elég!

Csak az vigasztal Veled lehetek örökre. 

Mindig Te adsz Nekem erőt, Vigyázol Rám ! 

Lelki békém SOHA meg nem találom ,

Míg létezem ezen a földi nyomorult világon.

Merrt mióta nem vagy pokol az "életem",

Temető,  emlékezés !!

Szeretlek és Hiányzol nagyon, de nagyon !

Fájó anyai szívvel emlékezem ! 

Fájó szívvel, szeretettel!

Hiányzol, mint Holdnak a csillagok,

mintha elvennék a Földtől a Napot.

Hiányodtól,  múló napjainkban,

ott vagy, minden  gondolatban.

Egyetlen,Imádott , Felejthetetlen Gyermekem !

A két kezem összeteszem

S a jó Istent úgy kérem,

Akit szívem nagyon szeret,

Adja vissza nekem.

Megtanultam éjeken át,

remegni és félni,

én  Istenem, jó Istenem,

nélküle nem tudok már élni.

Térden állva fohászkodom,

fordulj felém Istenem,

add vissza,

mert Nélküle szenvedés az "életem"

Nagyon szeretlek. 

Szomorú szívvel emlékezem!

EMLÉKEZEM ANYAI SZIVVEL.

DRága, Imádott kincsem!

Nélküled már semmi sem lesz olyan, mint rég volt.

Semmi sem lesz olyan szép, olyan vidám, olyan jó.

Hisz eltűnt veled a fény az életemből, belőlem.

Nincs már fény, mely megvilágítja utam, s én nem tudom merre tovább.

Nincs már fény, mely beragyogja napjaim, s én elveszett, vagyok.

Nincs már fény, mely sugárzik éjjel is, s vigyáz álmomra.

Nincs már semmim. Te voltál a minden.!

Édes Kicsi Csillagom nagyon szeretünk,

borzasztóan hiányzol nekünk fájó szívü szüleidnek:

SZOMORU SZIVVEL,ANYAI FÁJDALOMMAL.

ESTELEDIK,A NAP IS NYUGOVÓRA TÉR MÁR
ÉGI UTJÁN EGYRE ALACSONYABBAN JÁR
CSILLAGOK TÜNNEK FEL,FÉNYÜK ÉLESEN RAGYOG
LÉPTEIDET KISÉRJÉK AZ ANGYALOK.

 

Emlékére ! 

Fájó szívvel, szeretettel!

Szeretettel, fájó szívvel gondolok Rád ! 

EMLÉKEZEM RÁD.

Fájó szívvel, szeretettel!

 Drága, Imádott, Felejthetetlen Gyermekem !

Mondhatnak bármit, nekem,

- próbáljam újraépíteni az életem.

Álljak fel! S lesz miért felállnom...

Járjak! S lesz miért járnom...

Ha poklon keresztül vezet is utam,

átmegyek azon is..., magányosan.

Nincs több erőm mélységes fájdalmamnak,

mely minden sárba, gödörbe belerángat.

Nekünk, kinek örökké pótolhatatlan lettél,

s életfogytig emlékkel fizettek,

szívemben csöndes nyughelyed síri emléke símul,

velük gyászolok mindhalálig, vígasztalhatatlanul..

Fájó szívvel, szeretettel!

Kincsem, Angyalom, Csillagom,Édes Gabika  !

Álmomban itt jártál virágot hoztál Nekem,

Felém nyújtottad de tudtam el nem érhetem,

Nem szóltál semmit, csak némán fogtad kezem,

Zokogva kértem hogy szólj hozzám mégegyszer.

Nélküled oly bánatos védtelen a szívem,

Bánatos könnyem hullik érted minden éjjel    

Ha legközelebb itt jársz igérd azt meg Nekem,

Hogy magaddal viszel fel a magas éjbe.

Temető az mindig csendes nem tudom hol lehetsz,

Megnyugodnék ha tudnám hogy te is figyelsz engemet,

Már nem látlak álmaimban elengedlek csendesen,

Hiszen lassan eljő nékem a fájó reggelem.

Ki sétálok a temetőbe ahol sirhalmod domborul,

Leroskadok én elötte hisz a szivem oly szomorú,

Imádkozva szólok hozzád jöjj el minden éjjelen,

Még ha csak álmomban is tedd boldoggá a szívemet. 

 Édes Angyali Gabika!

Küzdöttem,harcoltam ebben az évben is, 

Hiszen azt mondják Te tudod , mindent látsz!

Igy fejeződik be az óév,igy kezdődik el az újév!

Még jobban, mert eddig is Te segitettél Nekem, 

Nem birtam volna , ha nem adtál volna erőt.

Köszönök Neked mindent, hálás vagyok mindenért.

Szerettem volna már régen melletted nyugodni,

De érzem Te voltál és leszel az Én órzó Angyalom!

Örökkön -örökké szívemben maradsz !

Fájó szívvel, szeretettel!

Édes,Imádott, EgyetlenKincsem,Drága Gyermekem!

Egy kis patak, mely a könnyeimből született,

Oly lassan folyik mióta már nem vagy én velem,

Nem maradt más csak a könny és a fájdalom

A szívemben égető tűz amely oly forrón lángol.

Hiszen nem mondthatom már, hogy hiányzol, szeretlek,

Nem ölelhet már Téged szerető anyai kezem.

Nem mondthatom el ,hogy Te voltál nékem a fény,

Mely beragyogta mindig az életem ösvényét,

De Te már csillag lettél fent a magas égen,

Ahol sajnos el nem érhetlek már Téged.

Hiába hullik érted bús anyai könnyem,

Amely egy kispatakban gyűlik össze

Hiába hívlak kérlek jöjj vissza hozzám,

Nem ér el hangom és nem ér el imám,

Pedig csak annyit mondanék néked édes gyermekem,

Légy boldog a mennybe míg hozzád én is fel nem érkezem.

 Nyugalomban - észrevétlen,
 Sejtelmesen tiszta fényben.
 Ismerős az édes illat,
 Átjárja az álmaimat.

 Megérkezett kristályfelhőn,
 Táncot járó langyos szellőn.
 Fáradt szárnyát pihentette,
 Kezét vállamra fektette.

 Fantasztikus ez az érzet,
 Meg sem szólal - úgy beszélget.
 Turbolya illattól édes,
 Sziluettje tiszta, fényes.

 Ambrózia íze számban,
 Gyönyörű, szép álmot láttam.
 Képzeletem szárnyat kapott,
 Földön fehér tollat hagyott.

 

Áldott karácsonyt fent a mennyországban !

BOLDOG MENNYEI KARÁCSONYT A MENNYBEN,
SZERETTEIDNEK ITT A FÖLDÖN.

Mert kell egy hely, hol minden lélek látható,
Mert kell egy hely, hol minden dallam hallható,     
Mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok,
Mert kell egy hely, hol emléked örökké élni fog...

 

Édes Kincsem,Imádott Gabikám! 

Messze vagyok Tőled távol,

Ó ha tudnád, hogy hiányzol. 

Bárcsak itt lehetnél velem, 

Hogy szeretném ezt, Istenem !

Egész úton szól a dallam,

Itt vagy velem, gondolatban.

A szívem majnem megszakad.

Mégis, hol a pillanat, mikor újra láthatlak,

Megint egy új hét, remény és álom. 

És én még mindig csak arra vágyom, 

Láthassam arcod,hallhassam szavad! 

Nagyon, de nagyon szeretlek. 

ADVENTRE FÁJÓ SZIVVEL.

Örök szeretettel !

Jó lenne ha békén hagynák már ezt a nyughelyet vagy vállaja fel képét az a szemét tolvaj .

ADVENTKOR....FÁJÓ SZIVVEL.

„Egy könnycsepp.

Csak egy könnycsepp,

S mégis mennyi mindent rejt.

Hull, csak hull hisz  a sziv sohasem feled.   

 

Nyugodjon békében !

Drága, Egyetlenem, Imádott Kincsem !

Tudtad, hogy megcsalt az élet!

Hisz` ígért még szépet és jót,

mégis álnokul rád küldte

a rettegett, gyilkos kórt,

mely - mint áldozatát a pók -

hálójával fogva ejtett.

Harcoltál! Hittel, keményen,

törhetetlen életkedvvel,

bizalommal, reménykedve

- időt remélve a sorstól -

s jöttél ki a hosszú harcból

nem egyszer - hittük! - győztesen.

Végül nem sikerült, 

Szenvedtünk kegyetlenül, 

az érzést senki nem érezte rajtunk kivül.

Édes, Imádott Angyalkám , Drága Gabika ! 

Nincs a Napnak egyetlen órája. 

Hogy ne gondolnánk fájó szívvel Reád, 

Tudjuk,hogy nemjöhetsz, mégis várunk, 

Enyhiti hiányod, ha álmainkban látunk,

Az ész megérti , de a szív SOHA,

Ha egyszer elmegyünk, ahol Te vagy oda.

Az élet elmúlik, de akit nagyon szeretünk,

Arra életünk végéig könnyes szemmel 

    Örökké Emlékezünk. 

Lelked elszállt,

mint hópihe a fényben,

Ragyogni ránk,

fényes csillagként az égen.

Ember volt, a Legjobb,

Angyallá változott,

Elhagyta a földet,

az égbe távozott!

Amikor hiányzik,

nézz fel az égre,

Drága kezeivel

Ő festi kékre... 

Szeretettel gondolok Rá !

Rég már, hogy örök álom zárta le szemed,
könnyek között emlegetjük a Te drága neved.
Elmentél tõlünk egy végtelen útra,
melyrõl csak visszanézni lehet, visszajönni soha.
Hazafelé nem építettek utat, de ha mégis lenne irány,
mely otthonod felé mutat, ugye hazajönnél!
Visszahozna a szeretet, és letörölnéd, az
Érted hulló könnyeket.

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,

Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.

Fájó anyai szívvel emlékezem ! 

FÁJDALOMMAL,SZERETETTEL .

Áldott születésnapot kívánok az angyalok között !

Angyalkám, a világ összes virágját odatennénk,

de ezzel sem hozhatunk Téged vissza. :( 

Foszlanak az álmok,

szakadnak a húrok, 

a fájdalom állandó.

Nincs igazság, sem igaz,

magaddal vitted a tavaszt,

a szenvedés bántó,

Nincs hit, sem remény,

ez nem hősköltemény,

itt a szív megszakad.

A szív kettéhasad,

fájdalomtűz lángol,

mindenünk gyászol.

Lelkem lázadozik,

sírásom felhallatszik az Égig: 

Uram halld meg szavam!

Add vissza az Egyetlen, drága Fiam !

Imádattal, fájó szívvel emlékezünk, az év minden napján 

Drága Gabika 

Hófehér rózsa

Ezt hoztam neked

Benne a szépség

Benne a szeretet

Hiányzol minden nap

Mióta nem vagy itt

Hiányodon se ma, se holnap

Semmi nem segít

De jövök és megyek

Teszem a dolgom

Élem az életem

Ilyen, olyan módon

Keresem a szépet

E nélküled világban

Keresem, s néha kívánom

Meg is találjam

De sír a szívem

Fájón lüktet bennem

Fáj neki, hogy nélküled kell lennem

Gyújtok egy gyertyát

Hogy érezd melegét

Beszélek Istennel

S Ő vigasztalón mondja

Találkozunk még te meg én!

Nagyon hiányzol és szeretünk. 

Gyászoló Szüleid 

Fájó szívvel emlékezem !

Édes Angyalka, Imádott Gabika ! 

Hajnal már nem hasad, éjre éj száll,

Kialudt a gyertyaláng, hüvös a márvány. 

Ezüstös folyóporton valaki régóta vár.

Fehér póló,kék farmer, arany lánc, 

mosolya, hangja és az az ölelés, 

mintha nem is telt volna évre év,

Jó hogy látlak,úgy hiányoztál,

Nélküled szürke lett az egész világ. 

Ne hagyj el többé kérlek, megigéred? 

Összetört szívvel csak ennyit kérek,

Életem rövidre szabták, letelt órám,

nem tehettünk róla, meg volt írva. 

Pirkad újra a hajnal, ragyog a nap,

a mi szívünk örökre együtt marad. 

EMLÉKED ÖRÖK.

Fájó szívvel emlékezem ! 

Ismeretlenül is meghatottak a videóid képeid,nyugodj békében! sajnálom hogy ilyen fiatalon el kellett menned! Őszinte részvétem családodnak,szeretteidnek! 

Drága Kincsem, Felejthetetlen Gabikám !

Jó lenne hinnem, hogy a lelked él,
Itt leng köröttem testetlen alakban,
S körülcsókolja síró arcomat,
Ha elgyötrődött kínban, könnyben, jajban
Teéretted.

Jó lenne hinnem, hogy a lelked él
Egy más világon, szép fénylő planétán,
Ott vársz reám csak, zengve, boldogan,
Míg elfáradok e bús földi sétán
S hozzád megyek.

EMLÉKEDRE GYUJTOM GYERTYÁM.

Szeretettel, fájó szívvel gondolok rád !

Gyermekem, Egyetlenem, Örök Szeretettel !

Virágzó élted tavaszán
Kegyetlen tél jött hirtelen
Reményem csillaga veled lehullott
Sírodon siratlak szüntelen
Anyai szívem bánata tenger
Fájdalma végtelen
Soha sem nyugszik el
Csak ha e hant alatt
Veled pihenek gyermekem.
Fájdalom a jelen és örökké valóságos
A szívünkben a múlt
Fél lelkünk maradt
Úgy összeroppantunk
Félhomály csak delelő napunk
De akárhogyan kínoz is a sorsunk
Mi már nem változhatunk.

ESTELEDIK,A NAP IS NYUGOVÓRA TÉR MÁR
ÉGI UTJÁN EGYRE ALACSONYABBAN JÁR
RÉTEK FÜSZÁLAIN ESÖCSEPP RAGYOG
LÉPTEIDET KISÉRJÉK AZ ANGYALOK.


 

Drága  egyetlen Imádott Gyermekem!

Beszélnék, de a hang torkomban reked,
Oly sok szép szót gondoltam Neked.
De csak hallgatok.
Nem akarnak formálódni a mondatok.
Bántóan néma most a csend zaja,

Itt lüktet bennem hiányod.

Szólnék. De nem tudok.

Zavartan hallgatok.

S tűröm, hogy magához húzzon az emlék.

Most távol vagy, de mégis oly közel.

A szívemben.

A lelkem átölel.

Felejthetetlen emlékére szeretettel !

TE,
aki
csillagok
útján jársz,
szerető szívvel
emlékezem rád.


 

Egy édesanya a sirkönél oly busan sirdogál

Egy angyal a távolban oly szépen muzsikál

Egy lélekért szól a zene ki a mennyben már fent jár

Akinek az édesanyja a sirkönél sirdogál

Szól az angyal az anyához nyugodjon meg a szíved

Hisz a te gyermeked boldog lesz majd idefent

Este mikor lehunyod majd fáradt szemeid

Álmodban majd meg jelének s velem a gyermeked is

Egy édesanya a sirkönél oly búsan sirdogál

Álmában megjelenik a gyermeke akit vissza várt

Meg szólítja az édesanyját hallod anya itt vagyok

Haza hoztak te hozzád most az angyalok

El mondthassam te néked hogy nagyon szeretlek

Ne sirrassál engemet hisz boldog a lelkem

Ha a lelkedben mégis nagy a fájdalom

A szívedben keress mert én ott vagyok.

Szívem végtelen fájdalmával...

Fájó szívvel emlékezem !

Drága Imádott Kincsem ! 

Rég már, hogy elmentél Tőlünk
Üres lett a helyed, hiába keresünk
Úgy mentél el, mint a tavasz virága
Sírodba szállt Veled, szívünk boldogsága
Nincs olyan nap, perc és óra
Hogy Rád ne gondoltunk volna
Sokszor, nappal is ébren álmodunk
Nevetve jössz felénk, és újra találkozunk
. . . Az álom elszáll, hamar felébredünk
De áldott emléked örökre itt marad velünk
Pihenjél csendesen, a porló hant alatt
Mi őrizzük szomorúan, édes álmodat
Vigaszunk, hogy pihenni, mi is ide térünk
És az örök hazában, megint együtt leszünk
Mert a halál után, jön az örök élet
Ott majd te vársz ránk
S mi átölelünk Téged!

"Hosszú útra ment és csillagok vezetik,
Vezetik útját, amíg csak álmodik.
Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él
Együtt vagyunk úgy mint rég.
Súgják meg a csillagok üzenetünk, hogy nagyon-nagyon szeretjük,
Mondják meg azt Neki, hogy gondol RÁ ki szereti.


 

Fájó szívvel emlékezem !

Lelked nyugodjon békében !

Nem csak a mulandó pillanatok hiányoznak,

hanem a múlhatatlan élmények is.

Amiket nem önmagában az idő adhat meg.

Hanem az, aki értelmet ad a perceknek, óráknak.

Édes Angyalka !

A kín nem enyhül, bár telik az idő. 

 Hónapra hónap jő. . eltelik sok- sok idő.

 Az időt, mit Veled tölthettem  

Csak egy pillanatnak érzem, 

  Nem maradt más nekem, 

      Csak a képek, álmok, emlékek..kí

Édes, Imádott Gabika !

Várjuk míg élünk, várjuk Őt,

Hátha egyszer ott áll az ajtónk előtt.
Aztán a valóság ránk szakad
Lelkünk tovább fáj a kín alatt.
Kiáltanánk, hogy Ő is hallja odaát,
Hol vagy gyermekünk, nélküled üres a világ.
Várunk, ha nem jössz, mert nem jöhetsz,
Mi megyünk hozzád, ott leszünk Veled.

Nyugodjon békében !

FÁJÓ SZIVVEL GONDOLOK RÁD.

Drága Kisfiam, Imádott Gabika ! 

Tudom, hogy figyelsz Ránk, 

Onnan fentről,  

s meghallgatod bánatunk, 

de az lenne a legszebb mégis, 

ha tudnánk, 

hogy mindennap láthatunk. 

Örökké emlékeinkben 

és szívünkben élsz , 

Szeretettel, fájó szívvel emlékezem !

Hiányzol, mint Holdnak a csillagok,

mintha elvennék a Földtől a Napot.

Hiányodtól,  múló napjainkban,

ott vagy, minden  gondolatban.

Élet szólal meg gyertyák fényében,
Bánatos könnyek az arcok rezdülésében,     
Megnémult fák lombjai suttognak,
Még a csillagok is némám sírnak."


 

 Édes, Imádott Angyalkám ! 

Mindent köszönök, amit adtál, 

Legyen álmod szép !

Zárt ajtók mögött kereslek, 

Egyetlen csillag ég .

Ég és Föld között járok, 

Vezess csillagfény,

Arcod nemláthatom többé,

de a szívemben Élsz. 

Szavad hang nélkül értem, 

ne menj el még,

Hiányzik egy arc, egy hang, 

Csak Te örökké. 

Légy boldog bármerre jársz,

Áldjon meg az ég! 

Köszönök mindent, amit adrál, 

Legyen álmod nagyon szép ! 

BÁRCSAK MOST IS ITT LEHETNÉL !

Édes,Imádott Gabika! 

Szomorú a szívünk és nagyon fáj,  

Már több éve, hogy örökre itt hagytál,  

Magunkra maradtunk és ez nagyon bánt,  

Fájdalmunk iszonyatosan nagy,            

Minden másodpercben a gondolatunkba vagy.

Nagyon Hiányzol Édes, Drága Gyermekünk . 

ESTELEDIK,A NAP IS NYUGOVÓRA TÉR MÁR

ÉGI UTJÁN EGYRE ALACSONYABBAN JÁR

RÉTEK FÜSZÁLAIN ESÖCSEPP RAGYOG

LÉPTEIDET KISÉRJÉK AZ ANGYALOK.

Drága, Édes, Imádott Gabika ! 

  Ugye tudod, hogy szeretlek, mert ajándék mi voltál
Felriadok esténként, és úgy érzem ,hogy szóltál
Én még nézem az ajtót, várom, hogy belépj rajta
Csak a keserűség, mi a szívemet marja
A szép emlékek mint a könnyek az út porát mossa
Nincsen ima, nincs Isten, ki nekem Őt visszaadja.

A kis mécsesnek élő lángja,

azt üzeni, hogy a lélek

Tovább él

mint távoli csillagfény.

Nyugodjon békében !

Egyetlen Kincsem,Drága Gabika ! 

Része vagy a  Nappalnak , 

S része az éjnek,  része vagy a sötétségnek,

és része vagy a fénynek, 

Része vagy a szívemnek is, 

Bár soha nem kérted,

S végtelennél is messzebb elrepülnék 

ÉRTED Imádott Gyermekem! 

FÁJDALOMMAL,SZERETETTEL ÉRTED.

Emlékezem !

Édes,Imádott Gyermekem!

Folytogató csend, porrá zúzott könnycsepp

Telő hold fényénél, üvöltő emlékek

Kérlek nyújts felém a kezed

Csak még egyszer halljam, dobogó szíved...

Csendes a temető, nem jön felelet

Arcomat mossák a keserű könnyek

Hideg sírköveden, kezem pihentetem

Itt vagyok, Rád emlékezem!

Drága Imádott Kisfiam!  

  Oly könnyes most szemem,  

Itt hagytál bennünket nagy szenvedés után,  

Fájó szívvel írom- e kis verset neked,

 Legalább még egyszer láthatnám gyönyörű két szemed.  

 Csak a mély fájdalom mit szívembe  zárhatok.  

Oly rövid volt életed, ebbe belenyugodni nem tudok,

Mindössze csupán csak huszonhárom évet éltél.   

Nem vagy már közöttünk, mi szívemet marja!  

Hosszú útra mentél és lassan Én bele pusztulok.

   Soha nem feledünk hisz lélekben örökké velünk élsz.

FÁJÓ SZIVVEL......ÉRTED.

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,

Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.

FÁJÓ SZIVVEL ÉGJEN ÉRTED GYERTYÁM.

Életem,Kincsem, Egyetlen Gabikám ! 

Mit csináljak a könnyeimmel,

Ha mindegyre csak előtörnek,

Mit csináljak a fellegekkel,

Ha mindig elő jönnek?

Mit csináljak a szívemmel,

Ha minden fájdalomra vérzik,

Mit csináljak a vad szelekkel,

Mikor a tavaszomat kérdik?

S mit csináljak az emlékeddel,

Ha feledésbe sohasem enyészik?

Nem is akarom, nem is tudom ,  

Emléked mig Élünk ÉLNI fog! 

Soha nem feledünk ! 

ANYAI FÁJDALOMMAL ÉRTED ÉGJEN GYERTYÁM.

Szeretettel gondolok Rád ! 

Angyalkám őrizze álmodat !

EMLÉKEZÜNK,KÖNNYEZÜNK.

EMLÉKEZEM, szeretettel, fájó szívvel !

Imádott, Drága Kisfiam, Édes Gabika ! 

Te már az Égen a legszebb csillagként ragyogsz,

Körülötted énekelnek az Angyalok,  

Minden éjjel szomorúan nézel le Ránk,

Őrzöd álmunk, tündöklédessel betöltöd a szobánk,

S ha hajnal vöröses fényével átölelsz,

A nappali fényben is kiséred utunkat,  

SOHA nem hagysz el.  

Drága Kincsem, Neked itt kellene ÉLNED! 

Drága Arany Csillagom, Édes Gabikám !

Ha mennybe irhatnék levelet,

Leirnám Neked érzéseimet.  

Beleírnám, hogy még mindig Te vagy  

akit a legjobban szeretek.

Megírnám Neked azt is,  

Nélküled mennyire szenvedek.

Mióta nem vagy Velem,más értelmet  

kapott az "életem".

Hiányodat nagyon gyakran könnyezem,            

Egyáltalán nem könnyü Nekem.  

Nélküled lehetetlen minden .

Minek "élek" nem tudom,

Lehetetlen megnyugodnom.  

Drága Imádott Gyermekem!

FÁJÓ ANYAI SZIVVEL.

Soha nem múló fájdalommal gondolok Rád !

Fájó szívvel, szeretettel emlékezem !

Mécseseknek lángja táncot jár a szélben,              
friss füszálak hajladozva kísérik léptem,
virágok kavargó, fanyar illata száll,                  
eltűnt álmaink szivünk vigyázza már.

EMLÉKEDRE SZERETETTEL !

Fájó szívvel emlékezem !

Drága, Imádott Gabikám ! 

Még most sem hiszem el,  

Hogy örökre elmentél.  

Hittem a gyógyulásba,  

Szenvedő testednél,  

Fogtam Drága két kezed,  

Könyörögve kértem,  

Harcolj Gyermekem,  

Az életedért, segítségért  

Könyörgő drága két szemed,  

Feledni míg élek nem lehet.  

Az életemnél is jobban szerettelek.

Te voltál a jóság, a remény, a szeretet,  

Nagyon nehéz fájó az életünk Nélküled. 

EMLÉKED ÖRÖK.

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.


 

" Nincs annyi könny mely méltán elsirat,
És sebeinkre írt ad és vigaszt!"


 

Édes , Imádott Gyermekem, Drága Gabika !

Te voltál minden, az élet nekem, 

Kit nem vehet elk Tőlem senki sem,

Fentről mindig vigyázol Rám, 

Míg Én "élek" én örzöm Drága emléked ,

Minden nap emlékezek, gyertyát gyújtok Érted,

A gyertya fénye mutatja az utat Hozzám, 

Tudod,hogy nekem a mindenem Te voltál.

Nélküled mit sem ér az "életem"

Örökké szeretni foglak Drága Kincsem. 

Drága. Gabikám, Édes Angyalkám ! 

Már akkor szerettelek,

Mikor még nem ismertelek,

nem láttam arcod,

nem hallottam hangod. 

Sokat köszönhetek Neked, 

életemben fényt hozott Életed,

Most is ugyan úgy szeretlek,

Tőlem senki el nem vehet,

hisz örökké szeretlek.

Szívemből ki nem vehetnek !

FÁJÓ ANYAI SZIVVEL GYUJTOM GYERTYÁM ÉRTED.

Szeretettel emlékére !

Édes, Imádott, Angyali Gabika ! 

A mai nap anyák napja van. 

Mindig gondoltál Rám, 

Mindig meagajándékoztál.

Nekem csak Te hiányzol irtózatosan,

Nem kérnék Én semmit, csak Téged 

Drága Gyermek. Nagyon szeretlek . 

Szomorú anyai szívvel gondolok Rád !

Végtelen szeretettel gondolunk Rád Drága Gabika!!!

Felejthetetlen emlékére szeretettel !

 Óvlak, Védelek még most is,hiszen saját magad már megvédeni nem tudod

Drága Gyermekem, Édes Gabikám ! 

Akinek szánom, remélem hozzád  is elkerül,  meg ne merd közeliteni a

 Drága Gyermekem nyughelyét!!!!

Emlékére, szeretettel !

Bárhogy múlnak évek,
                 A lélek nem feled,                    
               Mert összeköt                
Az örök szeretet!

Szeretettel, fájó szívvel gondolok Rád !

Áldott húsvéti ünnepeket kívánok az angyalok országában, Szüleidnek itt a földön !

„…Ilyen az ember. Egyedüli példány.

Nem élt belőle több és most sem él,

S mint fán se nő egyforma két levél,

A nagy időn se lesz hozzá hasonló.”

Édes Kincsem, Imádott Gabika ! 

Esténként, mikor a gyertya ég,

Egy szomorú szempár hullatja könnyét.

Nem veszi azt észre senki a világon,

Hogy merre hajózik a bánat óceánon.

Hajóját a szél sodorja messzire,

Vele hajózik az ő szomorú szíve. . .

Egy angyal vigyáz rá valahol odafenn,

De gyógyírt nem adhat a bánatnak idelenn.

Pedig hogyha most itt lenne velünk,

Örömünnep lenne e nap nekünk.

S bánatkönnyek helyett szemünkben fény gyúlna,

A szeretet lenne annak lánggyújtója.

Sohasem halványul szívünkben emléked

Sohasem szűnik meg

Lelkünk gyásza érted.

Áldott, békés névnapot kívánok az angyalok között szeretettel !

Drága Gabika! A szív nem felejt soha!!!

Drága Gabika! Névnapodon szomorú szívvel gondolunk Rád!! Soha nem feledünk!!!

"Égi országban álmod békés,boldog legyen.

De ha ébredezel,nézz le ránk idelenn.

Emléked mindig él a szerető szívekben.

Amíg mi élünk,Te is élsz "idelenn"!