"Emlékezzetek, csak annyit kérek tőletek,
Emlékezzetek milyen volt és milyen lehetett volna veletek.
Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek.
Emlékezzetek és a végen túl is szeressetek.
Emlékezzetek s akkor talán örökre veletek lehetek."
Végtelen szeretettel gondolunk Rád Drága Gabika!!
"Csak egy Ember hiányzik és a Világ üressé válik"
Drága emlékedre szeretettel!
Szívünk végtelen szeretetével, végtelen fájdalmával emlékezünk Rád Drága Gabika!
Fájó Csend van Nélküled!!
Szívünk végtelen szeretetével, fájdalmával....
Drága Gabika! Hiányod Örök Fájdalom!!
Drága, Édes, Felejthetetlen Gyermekünk!
Szomorúan, üresen, reményvesztetten.
Tele voltunk tervekkel, de ezek már nem valósulhatnak meg.
Te ragyogsz a legszebben nekem.
Lényed itt Él örökre szívemben.
Fénysugár vagy álmaim tengerén,
Féltve őrizlek lelkem rejtekén.
Pihenj békében drága Gabika ! Emlékezek Rád mindig !
Szomorú szívvel, szeretettel gondolok Rád!
Örök szeretettel!!
Örök Fájdalommal!!
Gabika drága emlékére égjen szeretetgyertyám
Drága emlékedre szeretettel!
Drága Emléked itt Él közöttünk, amig létezünk a Földön!!
Drága Gabika Hiányod Örök fájdalom!!
Szomorú szívvel, szeretettel emlékezem!
Végtelenül fáj.........
Fájdalom és űr a szív nem felejt csak remél......
Édes Angyalkám, IMádott Gabikám !
Emlék vagy, sötétben bujkáló ragyogás,
tündöklő fény,fájó múlt,
csendes távoli szívdobbanás......
Gabika emlékére égjen szeretetgyertyám..
Emléked szívünkben örökké él!
Az angyalok vigyázzanak rád!
Gabika üzenete Édesanyjának :
Drága Gabikám nagyon-nagyon nehéz.....
"Csak egy Ember hiányzik és a Világ üressé válik!"
Kereslek Téged a zajban, a csendben,
sivár puszta tájban, s őrjítő tömegben.
Álmomban a Te arcodat látom,
elébredni ezért, többé sosem vágyom.
Múlnak a napok, s fakul a remény,
hogy valaha egyszer újra látlak én.
Az angyalok vigyázzanak Rád!!
Nagyon nehéz minden nap Nélkületek Drága Gyerekek!!
Csend borult az egykor vidám házra.....
Édes, Imádott Kincsem, Drága Egyetlenem!
Elakad a szó, megáll a lélegzet,
valahányszor Rád nézek.
Zavarban vagyok, nem tagadom,
szívemet mardossa a kínzó fájdalom.
Fájni kell egy szívnek, ha igazán szeret,
mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet!
Úgy szeretlek, mint eddig senki mást,
legyen e vers egy őszinte vallomás!
Nekem Te vagy a fény, s az élet,
én csak ezért élek, mégis félek!
Félek, mert nélküled semmit nem ér az élet,
engem már a remény halvány szikrája sem éltet,
pedig nagyon boldog lennék Véled!
Annyira szeretlek Téged,
Annyira hiányzol, annyira szenvedek,
hogy rövidesen meghalok Érted!
Örök fájdalommal, és szeretettel gondolok rád, drága Gabika
Fájón Csend van Nélküled!!
Szeretettel emlékezünk Rád!!
Mély fájdalommal emlékezem!
Emlékére, fájó szívvel, szeretettel!
Drága, Imádott Gabikám !
Fekete tintával fehér lapra írok,
Sötét könny hull, pedig fényes nappal sírok.
Arcomat el nem hagyja a vidámság és mosoly,
Belül keserűség, hiányod fogja vagyok. . . .
Megírom most Neked, hogy nagyon szeretlek,
bárhova visz a sors, el nem feledlek.
Messze vagyok Tőled, nagyon távol, de,
szívem örökké szeret, engem megtalálsz bárhol!
Fájó szívvel emlékezem!
Fájó szívvel, szeretettel gyújtom Érted a gyertyám!
Imádott Kisfiam!
2009.03.06. óta várunk Rád.
Te vagy az ébredésünk,
Te vagy a nappalunk,
Te vagy minden pillanatunk.
Rólad szól az este,
Rólad szól a Hold és a Csillagok,
Rólad szól a csend,
A csend, amelyben egyedül vagyunk.
Néma üvöltéssel keresünk szüntelen
Hol, merre vagy Édes Fiam?
… De nem válaszol senki sem.
Hiába a reggel, melyen megvillan a fény,
Te Fiam: az Élet, a Remény.
De pillanat alatt eltűnik, s marad
A sötét reggel és a reménytelen éj..
Fájó szívvel, szeretettel gyújtom gyertyám Gabikáért
Drága emlékedre szeretettel!
Nem feledlek el Gabika ! Békés legyen a lelked !
Fájó szívvel, szeretettel gyújtom a gyertyám Érted!
Drága Csillagom, Édes Gabikám !
Ott vagy a virágok színében,
Fák lombjának hűsében,
Te fested kékre az eget,
Csillagokat varázsolsz a sötét éjre,
Ott vagy te mindenben,
Az éj tükrében, a hajnali ébredésben,
Minden lélegzetvételben,
Ott vagy mindenben.
Nem ott, itt, itt legbelül, itt a szívemben,
De mégis, ami létezik, mindenben.
Sohasem szűnik meg lelkünk gyásza Érted!!
Örök szeretettel emlékezünk Rád!!
Drága emlékedre égnek az emlékezés és szeretet lángjai!
Drága , Imádott Kisfiam !
Álmokra várok minden este,
De csak várok reménykedve.
Nem jönnek, mint ahogy Te sem
S a valóság súlya a legnehezebb!
Mély fájdalommal, szeretettel!
Szomorú szívvel, szeretettel gyújtom gyertyám Gabikáért
Drága emlékedre szeretettel!
Végtelen a fájdalmunk....
Örök, végtelen fájdalom költözött a szívünkbe.....
Nincs Olyan nap és perc, hogy Rád ne gondolnék Drága Gabika. Kikészültem. Az éjszaka szörnyü álmom volt. Ujból temettünk.
Én álmomban és az Életben is beszélgetni szeretnék veled. MIÉRT keserit ez a rohadék létezés, minek vagyok én ezen nyomorult földön?
Neked kellene élni, nekem a helyedbe lenni .
A te nagyon, de nagyon szomorú,halálba kivánkozó Édesanyád.
Ott fogom a kezed, nem hiszek a túl világi Életben. De tudni szeretném, vajon igaz? Nem és nem tudom feldolgozni az elvesztésed.
Én annyit, de annyit szenvedek.
Drága lelked nyugodjék békében!
Érte égjen örökkön - örökké...
Emlékére szeretettel...
Fájó szívvel.....szeretettel ......
Nézem arcod, s most is a sírás fojtogat,
érzem hamarosan ismét összeroppanok.
Csak érjek még haza a sírhelyedről..,
gyakran megjárt szomorú zarándokutamról.
Némán figyelek lelkembe, hol
most is a gyászzene nyöszörgő húrja szól,
ismerős érintést érzek, némán őrjöngő halántékomon,
vázákba rendezem a magammal hozott, friss virágokat,
hirtelen szél támad, s hozza felém jól ismert illatotokat,
magamba szívom, mint éltető erőt, s picit megnyugszom
s lassan összeszedem magam, és a kesergést abbahagyom...,
a könny száradni kezd ezerszer meggyötört arcomon.
Köszönöm, hogy Te is eljöttél..., - mondom
leheletnyi erőmmel, mélységes szomorún...
- s emlékeimmel otthonunk felé útnak indulunk:
Viszontlátásra, mindig mindenhol,
Napon, Holdon, Csillagon
... az ezerszínű szivárványon,
és mégis..., mégis - viszontlátásra lépten, nyomon.
Örökkön örökké....
Nagyon hiányoztok Drága Gyerekek!! Nincs már élet Nélkületek!!
Gyújtok egy gyertyát és gondolok Rá!
Gabika drága emlékére égjen szeretetgyertyám.
Fájón Csend van Nélküled!!
Örök szeretettel gondolunk Rád Drága Gábor!!
Drága emlékedre szeretettel!
Mély fájdalommal, szeretettel!!
Fájó emlékezünk, mit ér az életünk Nélkületek Drága Gyerekek!!
Drága Gábor Hiányod örök fájdalom!!
Szobánk falát fényképed díszítik,
csak a hangod tűnt el,
azt nem hallja senki sem.
Míg veled együtt éltünk,
kékebb volt az égbolt,
mert szavaidban oly sok szeretet volt.
De szívünkből egy darab örökre kiszakadt,
semmi és senki sohasem nyújt vigaszt.
Fényes csillag lettél, ragyogsz fenn az égen,
mosolyt küldesz felénk, úgy, mint réges-régen.
Rövid kis Életed során oly jó voltál hozzánk,
mindig szeretettel emlékezünk rád.
Az angyalok őrizzék álmod!
SZAVAKBA NEM LEHET FOGLALNI,
MENNYIRE HIÁNYZOL!
Fájón csend van Nélküled!!
A szívünk nem felejt soha...
Drága lelked nyugodjék békében!
Hálás szivvel köszönöm Drága Gyermekemnek gyujtott gyertyát.
Hálás szivvel köszönöm Drága Gyermekemnek gyujtott gertyát.
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága Csillagom, Édes Gabikám emlékére
Elmentél.., egyedül.., örökre..,
azt mondják ott már nem fáj semmi se.
Mi itt, lent szenvedünk Nélküled,
Veled öröm volna lenni,
nem szeretnénk jobban, semmit sem.
Látni, hallani , kedves Lényedet,
csak hogy olyan legyen minden,
mint a múlt boldog időkben,
szeretni, szeretve lenni de jó lenne.
Nagyon szeretnék beszélgetni veled,
Annyira szeretném mindezt, Óh Teremtőm.
Térden állva, könyörögve kérlek,
Add vissza Nekem Drága Gyermekem.
Fájó szívvel. szeretettel..
Szomorú szívvel, szeretettel gondolok Rád, drága Gabika
Hiányod örök fájdalom Drága Gabikám!!
Drága emlékedre őszinte együttérzéssel!
A szív nem felejt soha...
Hiányzol!!!
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága Imádott Kincsem !
Kereslek mindenütt, kereslek mindhiába,
Szomorú szívemben, teljes lényed bezárva.
Gyönyörű arcodat, szomorú szememben láthatom,
Minden egyes szavad, szavamba foglalom.
A tó sima tükrén át szemed, szememből csillan,
Minden perc, minden dallam füllembe cseng.
Mielőtt a Nap sugarai Földet érhetnének,
Ez lett Nélküled ..... mégis Veled az "élet".
Szívem egy darabját, vitted el magaddal,
elnémult a lelkem, néma fájdalommal.
Mindhiába patakzik szememből a könny,
a valós életbe Te már vissza, sohasem jössz..
Emléked örökké élni fog!
Fájó szívvel, szeretettel!!
Fájó szívvel, szeretettel!
Sohasem halványul szívünkben Emléked, sohasem szűnik meg lelkünk gyásza Érted!!
Örök szeretettel!!
Felejthetetlen emlékedre!
Drága emlékedre szeretettel!
Emlékedre szeretettel!
Örök szeretettel gondolunk Rád!!
Fájón Emlékezünk....
Sorstársi, Anyai együttérzéssel!!
Fájón Emlékezünk!!
Édes, Imádott, Jóságos Gyermekem !
Nincs visszaút Neked :(((((
De Nekem előre igen , Hozzád!
Annyira fáj az elvesztésed,
feldolgozhatatlan, Én nem tudom
"élni" az "életem" szenvedés
minden nap, minden másodperce,
NÉLKÜLED KIBIRHATATLAN!
SZERETLEK és SZERETNI IS FOGLAK,
az Utolsó sziívdobbanásomig.
HIÁNYZOL ŐRÜLTEN !
ÁLDOTT Legyen a sors, hogy a
Drága Gyermekem lehettél.
De akik elvették a Drága Életed,
adja nekik vissza a sors !
Most nem tudok mást tenni csak sirni, és sirni :((((((
Szívem minden szeretetével!
Szeretettel emlékedre!
Örök szeretettel!
Volt idő, mi boldogságról szólt,
minden madárka nekünk dalolt.
A nyiló virágkehely nekünk illatozott,
zápor után a napsugár Ránk ragyogott.
Álmainkban újra boldogok vagyunk,
átölelsz és egymásra mosolygunk.
Nincs távolság , sem szomorúság
s újra boldogsággal telik meg otthonunk.
Ez sajnos csak álom ,
Csak akkor nyugszom meg ha
VÉGLEG Melletted pihenhetek,
Drága Imádott Gabikám !
Lelkünk végtelen fájdalmában örökké létezel....
Végtelen szeretettel gondolunk Rád Drága Angyal!!
Szeretettel emlékezem!
Emlékedre égjen, drága Gabika
Fájó szívvel, szeretettel!
Hol vagy Édes, Imádott Gabikám?
Mióta nem láttalak hova kerültél?
Gondolsz-e Rám,?
Mert Én mindig csak Rád és Rád gondolok.
Szeretlek, Szeretlek Nagyon, de Nagyon!
ÉN MÁR RÉGEN, MIKOR ELVESZTETTELEK VELED HALLTAM
DRÁGA , ÉDES IMÁDOTT KINCSEM !!!:((((
Hiányoztok Drága Gyerekek!!
Fájó szívvel, szeretettel!!
Drága emlékedre szeretettel!
Felejthetetlen emlékedre!
Múló magány gyötrő percei,
édes álom féltett vétkei.
Lefolyó könnyek, mik valamit mondanak,
fájó szívek, mik darabokra hullnak.
Néma világ, mely megöl és eltipor,
kínzó fájdalom szívembe hatol.
Kisírt szemek, bánattal telve,
vérző érzelmek a szívembe temetve!
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékedre szeretettel!