Archívum

Fájó szívvel, szeretettel!

Édes Kisfiam, Drága Gabika ! 

Ha átölel a csend, csak rád gondolok,

Lemondani rólad még most sem tudok.

Lemondani arról kit a szív igazán szeret,

Ily nagy áldozatot az ember nem tehet.

Várom a napot, mikor megtörik az átok,

Várom a napot, mikor nem leszel már álom.

Várom a napot, hogy megöleljelek,

S a füledbe súgjam, hogy mennyire SZERETLEK!

Édes Angyalkám, Imádott Gabikám ! 

Ezeregy éjszaka nélküle,mintha mesébe lennék,

S nem hiszem el,hogy,,Ő már csak emlék!

Feltör az elmémbe,egy régi emlék.

De jó is lenne,ha még mindig Velünk lehetnél. 

Fájó szívvel, szeretettel!

Gyermeknapon végtelen szeretettel gondolunk Rád Drága Gabika!! Hiányzol!!

Nyugodjon békében !

     Emlékére fájó szívvel 

Szomoruan .....

Fájó szívvel, szeretettel!

ESTELEDIK,A NAP IS NYUGOVÓRA TÉR MÁR
ÉGI UTJÁN EGYRE ALACSONYABBAN JÁR
RÉTEK FÜSZÁLAIN ESÖCSEPP RAGYOG
LÉPTEIDET KISÉRJÉK AZ ANGYALOK.

Drága Kincsem, Édes Kisfiam,!

2009. óta nagyon sok idő telt el, 

Ugyanúgy fáj , mint az első perc, 

A fájdalmat gyógyítani sosem lehet már. 

Benne vagy a szívemben, minden percben,

minden pillanatban, nagyon szeretlek. 

Nem érzem már magam egésznek, 

csak egy gyenge elhagyott félnek. 

Köszöni Neked Apa a mai segítséged,

szerszámod nélkül nem sikerült volna. 

Őrzünk mindened, de magunknak,

míg csak létezünk, így marad. 

Örök álmod legyen áldott!

Hálásan köszönöm a távollétemben Édesanyámért gyujtott gyertyákat!

Drága jó lelkéért égjen a gyertya örökkön - örökké !

Emlékére szeretettel !

Szomorú szívvel emlékezem!

Drága Gyermekünk, Imádott Gabika ! 

Az éj leple alatt hullajtom a könnyem,

kétségbeesve szólítlak, de csak a csend felel.  

Kérdések vannak válaszok nélkül.

Fájdalom van gyógyulás nélkül.

Hiány van beteljesedés nélkül,

reménytelenség van, viszontlátás nélkül.

Egyre fogy az erőm, és az idő egyre csak múlik.

Szeretettel emlékére !

Imádott, Felejthetetlen, Drága Gyermekünk !

Várlak a hajnal derengésében

Várlak az est sötétjében.

Várlak, mikor hajam tépi a szél.

Várlak, mikor a Nap útra kél.

Várlak nyáron, várlak télen,

Várlak fényben sötétségben,

Várlak ébren, várlak álmomban,

Várlak, örökkön örökké, magamban.

Várlak, míg ki nem huny szívemben a fény,

Várlak, míg a nappalt fel nem váltja az éj.

Fájó szívvel, szeretettel!

Szeretettel emlékére !

Drága , Angyali Gabika ! 

Szívedbe nem volt más, 

csak jóság és szeretet.

Míg ezen a Földön " élünk",

Őrizzük Drága emlékedet!

Iszonyúan hiányzol Nekünk !

Elviselhetetlen a fájdalmunk,

az is marad  örökkön-örökké. 

Fájó szívvel, szeretettel!

Emléked a múló idő sem halványítja!

Szomorú szívvel emlékezem!

Drága , Édes, Imádott Kincsem ! 

Ha nem gyújtok gyertyát akkor is gondolok Rád, 

Nincs olyan, hogy meg ne látogassuk nyughelyed. 

Annyira kész vagyok, annyira nem tudom elfogadni,

Elvették a fiatal gyönyörű életed,  igen ez így van !!!

Ők miért élhetik az életüket? Miért nem bűnhődhetnek?

Van igazság ezen a nyomorult Földön? Nincs .......

Soha nem is lesz .... Akik irigykednek legyenek a helyedbe .....

Oda kívánom őket ... kik emlékeznek Rád ? 

Mi örök gyásszal és fájdalommal Szüleid.

Nyugodjon békében !

A csokrok, a rózsák mind elhervadnak, de a mosolyuk, az emlékük örökre velünk marad.

Szeretettel!

Fájó szívvel, szeretettel emlékezem!

PÜNKÖSDKOR FÁJÓ SZIVVEL ÉRTED

Fájó szívvel, szeretettel!

Élete úgy múlt el, mint egy pillanat, de emléke szívünkben örökre megmarad!

Fájó szívvel gondolok rá...

Nyugodjon békében !

Fájó szívvel, szeretettel emlékezem Rád!

Emlékedre szeretettel!

Sohasem halványul szívünkben Emléked, sohasem szűnik meg lelkünk gyásza Érted!!

Nyugodjon békében...

Örök szeretettel...

Drága Gabika, Imádott Angyalka ! 

Temető csendjében egy anya zokog,

Nem megy ő léptekkel,inkább csak úgy csoszog.

Lábai ólomként viszik előre az úton...

Megy,megy, míg szeme meg nem akad egy sírhanton.  

Itt vagy hát kisfiam drága  gyermekem ?

Most megint, mint mindig  hozzád jöttem,  

Levegőért kapkodva,zokogok sírodnál,

Remegve mondom neked: Drága Gabikám ! 

Itt vagyunk Édesapáddal, mert nagyon szeretünk,

Itt zokogunk sírunk,töröljük a könnyünk,

Nem bírjuk a hiányod elviselni,

Nem bírjuk a valóságot soha elfogadni,

Gyertyát gyújtok,Istenem kiért ?

Az én drága szépséges gyermekemért ?

Nem hiszem el....pedig sajnos igaz,  

Nem hiszem el,magamban ezt motyogom,

Aztán megyek ..... itt kell hagynom téged,

Lábaim most ismét nehezen lépkednek..

Könnyeim törölgetve erőtlenül megyek,

S egyfolytában mondom,hogy mennyire SZERETLEK ! 

Fájó szívvel, szeretettel!

Fájó szívvel, szeretettel gondolok Rád!

Örök szeretettel emlékére !

Nyugodjon békében !

Édes Angyalkám, Imádott Gabikám ! 

Búcsúzok tőled ebbe a kis versbe,

Mert már megjelent a könnycsepp a szemembe.

Álmaimba őrzöm, hogy szép legyen az álmod,

Nem feledlek Drága Gyermek míg létezem a világon !

Emléked örökké élni fog!

Felejthetetlen emlékére...

Lelked elszállt,

mint hópihe a fényben,

Ragyogni ránk,

fényes csillagként az égen.

Ember volt, a Legjobb,

Angyallá változott,

Elhagyta a földet,

az égbe távozott!

Amikor hiányzik,

nézz fel az égre,

Drága kezeivel

Ő festi kékre... 

Fájó szívvel, szeretettel!

Édes, Imádott Gabikám ! 

Óh ha tudnád hányszor gondolok Rád, 

Hányszor töltöm ébren az éjszakát, 

Hány könny szökik a szemembe Érted, 

Mindez azért van, mert borzasztóan HIÁNYZOL

és nagyon, de nagyon SZERETLEK TÉGED!

Drága emléked a múló idő sem halványítja!

Szeretettel...

Édes, Imádott , Angyalkám!

Csöndes éjszaka ha elkerül az álom,
minden érzésemmel TÉGED látni vágyom,
Suttog a némaság ábrándos meséket,
azt suttogja halkan:LÁTNI SZERETNÉLEK! 

Fájó szívvel, szeretettel!

Fájó szívvel, szeretettel emlékezem!

Fájó szívvel, szeretettel!!

Fájó szívvel!

Drága emlékére ég az emlékezés és szeretet lángja!

Esik az eső, az ég is velem érez.

Folyik a könnyem, mert Te már

többé már nem leszel.  

Sóhajom elszáll, sötét a felhő

szívemben a bánat egyre csak nő.

Fogtam a kezed, adtam az erőt

némán biztattam hogy legyél erős.

Amikor a szemedet végleg lezártad

éreztem, hogy megszűnt szíved dobogása.          

Amikor megszünt szerető szíved dobbanása,

a világ köröttem végleg összeomlott.

Elhagyott az erőm, nincs vágyam...

szomorú magány lett végleg a társam.

Hogyan éljem így tovább az életem?

Borzalmas nehéz Nélküled Gabikám !

Drága emlékedre örök szeretettel!

Bánatos a szívünk örökkön örökké...

KINCSEM, IMÁDOTT, JÓSÁGOS, GYERMEKEM!

AZ IDŐ MÚLÁSÁVAL SEM ENYHÜL A FÁJDALOM,

BELE RÁGTA MAGÁT A LELKEMBE......

NEM TELIK EL ÓRA HOGY NE GONDOLNÉK RÁD!

ÖRÖKKÉ HIÁNYOZNI FOGSZ.....

ÉS ÖRÖKKÉ ITT MARADSZ A SZÍVEMBEN, 

NAGYON, DE NAGYON SZERETLEK. 

A csokrok, a rózsa mind elhervad, de emléked örökre megmarad!

Nyugodjon békében !

ANYAI SZERETETTEL ÉRTED.

ANYAI SZERETETTEL ÉRTED.

Fájó szívvel!

Fájó szívvel, szeretettel gondolok Rád !

Fájó szívvel!

Angyalkám, Édesem,  Imádott Gabikám ! 

Rád emlékeztet a szobád,

A hangod, mely szavakat formált

Könnycseppjeim csak folynak, mint

Véget nem érő zokogás, hisz

Veled voltunk egy család.

Sohasem halványul szívünkben Emléked, sohasem szűnik meg lelkünk Gyásza Érted!!

Drága emléked a múló idő sem halványítja!

Soha nem múló fájdalommal...

Fájó szívvel, szeretettel!

Angyalkám, Imádott Gabikám !

Neved kimondom, ajkam elfehérül
Lehunyt szememből könny csorog
Tudod , mélyen, legbelül
Mindig csak RÁD gondolok!!!

Örök álmod legyen áldott!

Szeretettel gondolok rá ! 

Drága emléked örökké élni fog!

Nyugodjon békében !

Fájó szívvel, szeretettel!

Édesem, Kincsem, Egyetlen Drága Gabikám ! 

Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet,
de a kegyetlen halál mindent összetépett.
Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél,
nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél.
Egy reményünk van, mi éltet és vezet,
hogy egyszer majd találkozunk Veled.

Szívünk nem felejt soha......

Őszinte együttérzéssel, szeretettel gondolok Rá!

Nyugodjon békében...

Fájó szívvel, szeretettel!

Édes, Imádott, Angyalkánk!

Hosszú útra mentél, tőlünk távol,

Mi tudjuk csak egyedül,

 mennyire HIÁNYZOL!

Fájó szívvel, szeretettel emlékedre!

Drága , Imádott Kincsünk, Édes Gabika !

Fél szívvel vagyok itt lent, Nélküled, 

mert a másik felét magaddal vitted. 

Tudjuk, nem így gondoltad, hisz nem tehetsz semmiről, 

küzdöttél,  bárcsak maradhattál volna még,

de szólított a kegyetlen sors, és a végtelen messzeség.

Fájó szívvel, szeretettel!

A kegyetlen halál mindent összetépett, szívünkbe örök fájdalmat vésett!!

Mély fájdalommal emlékezem!

Emlékedre szeretettel!

Szívem minden szeretetével, gondolok Rád Drága Gabika!!

Drága emlékedre égnek a szeretet lángjai!

A jó lelkek csillagként élnek tovább...

Emlékére szeretettel...

Édes Kincsem, Imádott Gyermekünk !

Köszönünk mindent mit adtál, 

Tudjuk még mindig mellettünk állnál, 

De elvették a Drága Életed... , 

Borzalmasan szenvedünk Nélküled.

Örülnénk ha itt lennél Velünk,

Beszélgetnénk és jó lenne a kedvünk, 

Most csak búsulunk és sírunk, 

Csak emlék maradtál pedig nagyon kellenél. 

Drága Gabika, nagyon nagy szükségünk 

lenne Rád, miért tették ezt Veled? 

Miért vették el a Drága fiatal, 

Tervekkel teli , Gyönyörü Életed? 

Nagyon Szeretünk kisfiam, Édes Gabika. 

Drága emlékedre szeretettel!

Álmos falakon megül a csend.
Csak a magány szűköl idebent.
Csak a magány sír, zokog, kiabál.
Csak én hallom, aki csodára vár.


Fáradt szemeimen bukdácsol az álom,
lassacskán tanyát ver rebbenő pillámon.
Amit nem adhat meg az élet, a csodát,
elhozza az álom majd talán odaát.

Szomorú szívvel!

Fájó szívvel, szeretettel emlékére!

Szomorú szívvel!

Drága Imádott Gyermekem !

Az elvesztéseddel meghalt egy részem,

többé már nem vagyok teljes ember.  

Képtelen vagyok élni nélküled.  

Ezt csak az érti meg, aki azt érzi amit Én!

Nagyon, de Nagyon Hiányzol és Imádattal Szeretünk 

mig csak létezünk, örökre  a szívünkben Maradsz 

Emlékedre égnek a szeretet és emlékezés lángjai!

Az életben oly sok mindent elviseltem,

sokszor meggyötört az élet,  

de még a kilátástalan helyzetekből is

újra meg újra képes voltam felállni.  

De a gyermekem halála mindent megváltoztatott,

nem csak engem, hanem az élethez való viszonyomat is.

A szívem nem enged, és soha nem tudom elfogadni,

hogy elvették a Drága fiatal Életed!

Drága emlékedre szeretettel!

Érted ég az emlékezés és szeretet lángja!

Drága jó lelkéért égjen a gyertyám...

Emlékére szeretettel...

Lelkünk végtelen fájdalmában örökké létezel...

Imádott Angyalka, Drága Gabika !

A nappal rövidebb, hosszabb az éj,

Ég a gyertya lángja, maradj még!

Gyújtottam, hogy fénye vezessen haza,

Oly rég elmentél, most kérlek, gyere vissza.

Tudom, ha rajtad múlna visszajönnél, 

Annyira fáj a hiányod,

Te Drága Gabika soha nem akartál 

bánatot okozni, ez a bánat sem rajtad múlt. 

Szomorú szívvel emlékezem!

Nyugodjon békében...

Édes Angyalka, Imádott Gabika !

Minden Édesanya álma, hogy Drága gyermekét,

 Anyák napján  két karjába zárja.  

Mikor még két szív együtt dobbant,  

Boldogság volt egy kedves otthonban,  

Váratlan fordulat tört meg egy életet,

Egy Édesanya álma örökre elveszett.

Nem dobban már Imádott Gyermeke szíve,

Más helyre kellett sajnos mennie.  

Elment oda, ahol minden fényben ragyog,

Maga után hagyva iszonyú bánatot,

Ő nem így akarta, ÉLNI szeretett volna,

Angyalszárnyon jön vissza Gyermeke,  

Hogy rövid életét, Anyák napján,

Megköszönje.  

Én is köszönök Neked mindent Drága Gabika!

Csillagom, Drágám, Gabikám 

itt sirattalak ma is, mint mindig. 

Nem, nem lehet elfogadni a 

fiatal Drága Életed nincs tovább!

Nélküled az élet élettelen, a világ világtalan !

Ilyen fájdalomban "élek" 

Sírok éjjel,sírok nappal, 

Várlak és várlak,

Kincsem!

Drága Gabikám szomorú vasárnap.....

Szívem minden szeretetével!

„Egy könnycsepp.

Csak egy könnycsepp,

S mégis mennyi mindent rejt.

Hull, csak hull hisz  a sziv sohasem feled.   

Őszinte együttérzéssel emlékezem!

Örök szeretettel...

Drága jó lelkéért...