"Emlékezzetek, csak annyit kérek tőletek,
Emlékezzetek milyen volt és milyen lehetett volna veletek.
Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek.
Emlékezzetek és a végen túl is szeressetek.
Emlékezzetek s akkor talán örökre veletek lehetek."
Édes Kincsem, Imádott Gabikám!
Ez az év is fájdalommal tele telt el,
Nem felejtünk, ha létezünk jövőre,
Emlékezünk Rád , el nem muló szeretettel.
Mit várunk , semmi jót, nem leszel velünk :(
Sir a szivem jó Istenem add vissza kit szerettem,
Küld le a csillagokból hagy öleljem meg végre,
Hiszen hosszú évekkel már el vetted Tőlem,
Azóta csak vérzik és fáj a szivem ő érte.
Könnyem hullik szüntelen nem találom a boldogságot,
Az utamat gyász kiséri és a boldogtalanságom,
Nincsen nekem vörösrózsám csak egy fekete rózsa,
Nincsen nekem boldog zeném csak gyászrol szóló nóta.
Sir a szivem jó Istenem add vissza kit szerettem,
Vagy tárd ki a menyországot és mutass utat nekem,
Mutass utat hagy menjek fel csak egy félórára,
Hagy keressem meg a lelket a szivem boldogságára.
Azt a lelket aki ott él már oly sok sok éve,
Hagy mondjam én el néki hogy nélküle fáj az élet,
Hagy öleljem csak még egyszer többet nem is kérek,
Sír a szivem jó Istenem kérlek szánj meg engem.
ANYAI FÁJDALOMMAL.
Édes Angyalkánk, Drága Gyermekünk !
Itt állok a temetőben a néma csendben,
Az élet rohanása messzire lebben.
Reggel van. És mint régen csak ketten vagyunk.
Ilyen a mi meghitt, boldog Karácsonyunk.
Óh! Ha elmondhatnám mennyire hiányzol!
Nincsen olyan nap ne gondolnék rád százszor.
Hiányzik jó szavad, gyengéd érintésed,
Nagy emberséged és boldog nevetésed.
Köröttem fenyőfák, koszorúk, virágok,
Mécseseken pislákoló kicsiny lángok.
Amiket gyújtott a féltő emlékezet,
És táplál az örökké tartó szeretet.
Áldott Karácsonyt a Mennyben az angyalok között!
Áldott karácsonyi ünnepeket az Angyalok között!
Édes Kincsem, Imádott Gabikám !
Egy angyal száll ablakodba Szent Karácsony éjjelén,
Hozzád bújik, átölel, s azt suttogja szeretlek Én.
Látod, eljöttem hozzád, hogy köszöntselek,
Kívánok neked Békés Ünnepeket!
S te tudod, érzed, hogy ez az Angyal elhúnyt gyermeked!
Eljött, hogy örömet szerezzen neked.
Mert látta, hogy sírtál,s őt várod igazán,
Mert nélküle az ünnep fájdalom csupán.
Még itt marad egy kicsit Veled, hogy letörölje könnyedet,
S hogy tudd, érezd, mennyire szeret.
Aztán így szól: Most már mennem kell, nem maradhatok
Várnak rám odafenn a többi angyalok.
Majd fentről figyellek Benneteket, Rátok vigyázok !
Áldott mennybéli ünnepeket kívánok !
Édes, Imádott Angyalka!
14. évvel ezelőtt még együtt lehettünk.
Azóta már csak nyughelyednél emlékeztünk.
Sírodon egy kicsi virág,
szomorúan nézek le rá.
Csillog a könny a szemembe'
emléked őrzöm a szívembe'.
Hiányod fáj mindig várlak,
lelkem megöli a bánat.
Tudom nem jössz, messze mentél,
hideg földben megpihentél.
Gyertyát gyújtok, sercegve ég,
lobban a láng... csillagként élsz.
Kicsi virág, fehér rózsa,
szirmod hull e kedves sírra.
Sziromlevél gyöngyszemfátyol,
fehér lepelként őrzi, örök álmod.
Míg mi létezünk , emléked élni fog !
Köszönjük, Tibinek,Lencikének, Édesanyjának hogy látogatják
rendszeresen nyughelyed.
Köszönjük azoknak akik itt és a gyertyagyujtás oldalon is emlékeznek Rád!
Örökké Drága Gabika !
Fáj, zokog a lelkem:
Kit annyira szerettem,
Már nincs mellettem. . .
Csak én maradtam,
Ki kutatja, keresi. . . !
De nem találom,
Csak a vérző helyét
A szívemben!
Kitépték belőle. . . !
Már nem nyújtja felém kezét,
Már nem érez semmit,
És nem lát senkit. . .
Lelke felszállt a mennyekbe. . .
Lassan belefulladok a könnyekbe. . .
Hiába vigasztalnak engem,
Hiszen az üresség ott marad a szívemben!
Mindig változnak a napok,
De az érzések ugyanazok;
Hiány, szeretet, fájdalom,
A soha el nem múló bánatom!
https://www.gyertyagyujtas.hu/index.php/6431.kivalasztott
itt is, és mindenhol mig mi "létezünk".
SOHA nem lesz könnyebb,
Nagyon fáj, nem láthatlak már,
Nem hallom a hangod,
Nem lépsz már SOHA az ajtón,
Nekünk SOHA nem lesz már
semmilyen "ünnep" ez nem létezik,
Édes, Imádott Gabika, csak mi
mehetünk és megyünk Hozzád,
nyughelyedre, ami irtózatos kin!
Szeretünk és Hiányzol !
Édes, Angyali, Imádott Gabika !
Oly kedves voltál szívünknek,
De egy nap elhívtak a fények.
Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom,
S keserves könnycsepp csordul le arcomon.
Az emléked szívünkben él míg élünk,
Míg élünk, addig el nem feledünk,
Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben,
S ez elkísér egész életünkben.
De mért ilyen keserves az élet,
Miért kellett pont neked elmenned?
Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól,
Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól.
Édes Kincsem, Imádott Gabikám !
Gyász és fájdalom sújtja szívemet,
Fájó tűz égeti Érted hulló könnyemet,
Lassan lehajtom a bús fejemet,
A sirkövedet nézem és nem értem az életet,
Hogy miért vittek el Téged máris az Angyalok.
Miért nem élhettél? hisz jó ember voltál nagyon ,
Most könnyem csordul és égetik az arcom,
A szivem vív fájdalommal harcot,
Fájó tűz marja az én lelkemet,
Sirva az égre nézek s keresek egy csillagot,
Melyben a lelked örökre fent ragyog,
Könnyezve várom hogy ragyogj nékem,
Hogy szólj hozzám minden fájó éjjel,
Hogy elsuttoghassam könnyektől zogokva,
Emléked a szívemből nem múlik el SOHA.
NAGYON HIÁNYZOL! SZERETLEK.
Drága emlékére szomorú szivvel, szeretettel!
Drága, Imádott Kisfiam, Angyali Gabika !
Hüvös őszi napon a Temetőbe mentem,
de akit kerestem, sehol se leltem.
Rátaláltam mégis, neve egy sírkőre vésve,
Leültem hát csendesen,a sír elé a Földre.
Föld fölötte, Föld alatta itt maradt a fájó gyász,
nem ölel már többé karja,koporsója néma ház.
Nem kelti fel őt, már se szó, se könny,se vegyszer,
de mi nem feledjük el, hogy itt élt köztünk egyszer.
Mécsest gyújtok, s lángjában kirajzolom arcát,
újra itt van velem, látom mosolygását.
Egy falevelet helyez a szél elém a Földre,
érzem jelenlétét, így borul minden zöldbe.
Mintha arcom simogatná, oly különös érzés,
tudom, hogy jelen van, ez nem lehet kérdés.
Arca lassan halványul as lángoló fényben,
felállok a földről, s indulnék éppen.
Most már elkullogok csendben,
szemeim könnyektől törlöm,
s szívemben az emlékét őrzöm örökké.
Fájó szivvel, szeretettel emlékezem!
Húsomból, véremből lettél,
a legboldogabb anyává tettél
azon a napon, mikor megszülettél.
Vérünk, létünk egymástól lobbant,
szívünk ritmusa egymásért dobbant,
nem kívánok semmit jobban,
csakhogy láthassalak újra,
Drága Kincsem !
Lettem a legszomorúbb, legelkeseredett
Édesanyád .
Nagyon hiányzol és szeretlek Téged.
Az irántad való szeretetem a legfontosabb,
Élned kellene Drága Gabika,
Miért? Miért? Elfogadhatatlan marad örökre.
Csak gondolatban és álmomban találkozhatom Veled.
Nagyon hiányzol és Szeretlek.
Fájó szívvel, szeretettel!
Imádott Kincsem, Édes, Drága Gabikám !
Az én szívem eltört, megrepedt,
Őt megjavítani már nem lehet.
Sebzett lett, mert lakója a földről távozott,
Maga után csak emlékeket hagyott.
Hívom vissza de hiába,
Mert egyre nagyobb a hiánya.
De vissza ő már nem tér soha,
Mert a mennyben van már az otthona.
Hívom, de nem válaszol nekem,
Hiába nyúl utána már a kezem.
Mit itt hagyott, az a fájdalom,
S a könnyeim az arcomon.
Lecsukom a szemem, hogy lássam,
Hogy egy kicsit itt legyen nálam.
De hiába kérdezem, nem válaszol,
S karjával már nem karol.
Olyan mintha csak egy álom lett volna a léte.
De nem, mert a szívem repedt meg érte.
Akkor mikor elment örökké tőlem.
Egy darabot elvitt belőlem.
A szívemből egy darabot vitt el magával.
Mikor távozott a földről Angyallá válva.
Nagyon hiányzol, míg létezünk nem feledünk!
Drága lelkedért égjen a szeretet lángja!
Fájó szivvel, szeretettel emlékezem!
Emlékére szeretettel !
Fájó szívvel, szeretettel!
Szomorú szivvel, szeretettel emlékezem!
Édes Angyalkám,Imádott Gabikám !
Nem találom helyemet, üres lett- e világ nekem!
Ha lehetne Egyetlen vágyam lenne!
Hogy ilyen fájdalom soha ne érjen senkit az életben!
Mert ezt a hiányt pótolni nem lehet,
A szívem fáj, s a testem remeg!
Még mindig várlak, tudom hiába,
Elmentél, el a csillagos éjszakába!
Soha nem feledünk drága Gabcsika !
Fájó szívvel,szeretettel!
Fájó szivvel, szeretettel emlékezem!
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékedre fájó szivvel, szeretettel!
Nyugodjon békében !
Végtelen fájdalommal, örök szeretettel gondolunk Rád!!
Lelkünk végtelen fájdalmában örökké létezel!!
Fájó szívvel, örök szeretettel!
Emlékére ég a szeretet és emlékezés lángja!
Felejthetetlen emlékére !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékedre égnek a szeretet és emlékezés lángjai!
Örök szeretettel !
Fájó szívvel kívánok 37. születésnapot odafenn!!
Fájó szívvel, örök szeretettel!
Égi születésnapodra fájó szívvel, szeretettel!
Égi születésnapodra szeretettel!
Fájó szivvel, szeretettel emlékezem!
Fájó Szívvel Emlékezem Rá.
Fájó szívvel, végtelen szeretettel emlékezünk Rád Drága Gabika!!
Áldott mennybéli születésnapot kívánok Gabika !
Szomorú szívvel emlékezem!
Mindenszentekre szeretettel!
Imádott Angyalka, Édes Gabika!
Álmodat őrzöm örökké,
Vigyázok ,s könnyezem fölötte .
Pihenj békében és csendesen,
az angyalok vigyázzák álmod.
A lelked már odafönt van,
de mi örökre a szívünkbe zártunk.
Mély fájdalommal emlékezem!
Felejthetetlen emlékedre! Mindenszentek alkalmából égjen a szeretet lángja!
Imádott Gyermekünk, Drága Gabika !
Szememben fájdalom,
Lelkem kiabál,
Keres Téged,
De nem talál,
Nem talál, hisz Te végleg elmentél,
Nem látlak már e Földön többé.
Engedd, hogy õrizzem gyönyörû álmodat,
Hogy Veled maradjak, ha ránk talál a pirkadat.
Angyali mosolyod álmaimban ébred,
S Te benne vagy azokban, ugyanúgy, ébren!
Szeretettel, fájó szívvel emlékezem !
Szomorú szívvel emlékezem!
Fájó szívvel, szeretettel emlékezem!
Drága emlékedre szomorú szivvel, szeretettel!
Angyalkám kísérjen égi utadon !
Fájó Szívvel Emlékezem.
Hagyjatok engem, hagyjatok magamra,
Ne erőltessetek mosolyt az arcomra,
Úgy sem jön szivből, minek erőltetni,
A bánat elől nem lehet menekülni !
Mert megtalál Ő engem , bármerre is megyek,
Nem bújtatnak el, a fák, sem a hegyek,
Mostmár Ő lett az én hüséges társam,
De higgyétek el, nem őrá vágytam.
Mióta velem van minden kín és gyötrelem,
Nem találom egyáltalán sehol a helyem,
Fogva tart, ragaszkodik hozzám,
Nem értitek, hogy ezért könnyes az orcám?
Mert örökre itt hagyott, kit igazán szerettem,
Addig a bánatot csak messziről ismertem.
Szívem dalolt míg élt, fogta a kezem ,
De Nélküle mit sem ér a mostani "életem ".
Hagyjatok hát magamra, mert már nem leszek a régi,
Sajnálom azt, aki ezt meg nem érti ....
Mert lehet még másnak is társa ilyen bánat,
Ki szívből tud szeretni, még sorstársammá válhat!!!
Drága lelkedért örök szeretettel!
Szeretettel gondolok rá !
Édes Kincsem, Imádott Gabikám !
Halványsárga gyertyafényben,
Drága emléked felidézem.
Fáj az "élet",
Fáj a lélek,
Nem feledlek
SOHA Téged ....
Nagyon,de nagyon szeretünk
Hiányzol nekünk
Emlékezem !
Fájó szívvel, szeretettel!
Emléked legyen áldott, nyugalmad csendes!
EMLÉKEZÜNK...KÖNNYEZÜNK.
Drága jó lelkedért !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága lelked nyugodjék békében!
Emlékére szeretettel, fájó anyai szívvel !
Gyertyák és könnyek, a fájdalom súlya nem lesz könnyebb.
Hosszú útra mentél, itt hagytál mindent, amit szerettél!
Emléked szívünkben örökké él !
Szomorú szívvel emlékezem!
Fájó szívvel szeretettel gyújtom gyertyám érted, drága Gabcsika.
Az idő múlik, a fájdalom csak nő, mert
nem hoz enyhülést a múló idő!
Soha el nem múló szeretettel emlékezem !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága Imádott Kisfiam!
Oly könnyes most szemem,
Itt hagytál bennünket nagy szenvedés után,
Fájó szívvel írom- e kis verset neked,
Legalább még egyszer láthatnám gyönyörű két szemed.
Csak a mély fájdalom mit szívembe zárhatok.
Oly rövid volt életed, ebbe belenyugodni nem tudok,
Mindössze csupán csak huszonhárom évet éltél.
Nem vagy már közöttünk, mi szívemet marja!
Hosszú útra mentél és lassan Én bele pusztulok.
Soha nem feledünk hisz lélekben örökké velünk élsz
Szomorú szivvel, szeretettel emlékezem!
Nyugodjon békében !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékedre örök szeretettel!
Soha nem feledünk !
Fájó szívvel, szeretettel!
Szomorú a szivünk, mert hiányzol nagyon!
Drága jó lelkéért !
Drága Gabika! Hiányod örök fájdalom, ami soha nem enyhül!!! Szeretettel emlékezünk Rád!!
Nem múlnak el Ők kik szívünkben Élnek...
Drága emlékedre örök szeretettel!
A jó lelkek csillagként élnek tovább !
Fájó szivvel, szeretettel gondolok Rád!
Szomorú szívvel emlékezek!
Drága Imádott, Jóságos Gyermekem emlékére
Ahogy halad előre az idő, mindig új és újabb kérdések vetődnek fel..
Hogy nézne ki most a gyermekem, lenne már családja, gyereke?
Mit dolgozna, hol élne, milyen autója lenne? Boldog lenne, vagy bánatos?
Küzdenie kéne, vagy sikeres lenne mindenben? Mi lenne ha..., mi lenne, ha élne!?
Ezek a kérdések évről évre felbukkanak, ezzel is jelezvén,
hogy az idő nem enyhíti egy anya fájdalmát, ha a gyermekét veszítette el.
Aki azt mondja, hogy majd az idő megoldja, vagy majd jobb lesz egyszer,
meg enyhülni fog, az még nem veszítette el a GYERMEKÉT!
Csak azok képesek ilyen okosságokra, akik csak könyvből olvassák mi a fájdalom,
de érezni soha nem érezték a hiányt, és nem értik mit jelentenek a magányos éjszakák és nappalok.
Az orvosok idejekorán megtanulják, hogy a halál az élet része. A szülőknek ugyanezt nem volna szabad megtanulniuk.
Valcsikám! Eljövök majd ide gyakran és írok Neki, hogy hallja meg, szeretik és nem felejtik el. Én biztosan nem felejtem, mert nagyon mélyen érint ! Sok gyászoló szülőt ismerek a Fórumról és már párat személyesen is, de én még nem láttam senkinél ezt a mélységes szenvedést és szeretetet mint nálad ! Sok ölelés !
Sebünk be nem gyógyul
Könnyünk el nem apad
Zokogunk fájdalmunk
Nehéz súlya alatt.
Legyen áldott, csendes pihenésed !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékére mély fájdalommal!
Szeretettel emlékére !
Fájó szívvel, szeretettel
Sohasem halványul szívünkben Emléked!!!
Örökké bánatos a szívünk!!
Angyalkám vigyázzon rád !
Fájó szívvel, szeretettel!
Emléked ragyog, mint a fényes csillag!
Soha nem feledünk !
Fájó szívvel, szeretettel!
Sokat gondolok Rád !
Fájó szívvel, szeretettel
Örök szeretettel emlékezem!
Szomorú szívvel ,szeretettel gyújtom szeretetgyertyám Gabcsika drága lelkéért.
Nem feledünk !
Fájó szívvel, szeretettel!
FÁJÓ SZIVVEL ÉRTED.
Drága emlékére égnek a szeretet lángjai!
Virágot viszünk egy néma sírra,
de ezzel Őt már nem hozhatjuk vissza.
Tudjuk, hogy nem jössz,
de olyan jó várni,
hazudni a szívnek,
hogy ne tudjon fájni.
Míg köztünk voltál,
mi nagyon szerettünk,
hiányzol nekünk,
soha nem feledünk.
Szomorú szivvel, szeretettel!
Imádott Kincsem, Édes Drága Gabika !
Csak halkan sírok mikor senki sem lát
A, gyász elüzte a boldogság sugarát
Könnyeim folynak csendesen az arcomon
A, szivem retteg hisz oly nagyon hiányzol
A lelkem egyensulyát vissza állítani nem tudom
De a végtelenbe a kétkezem mégis kitárom
Sóhajom száll a végtelen sötét éjben
Várom hogy a csillagok közt megjelenj nékem
Szeretném a szivem fájó sebeit begyogyitani
Zaklatott bús lelked ismét vigasztalni
De nem vagy itt hisz a csillagok közt jársz
Nem érezhetek már mást csak a szívem fájdalmát
A könnyeket amelyeket halkan érted ejtek
A boldogtalanság amely érte szívem
Könnyes szemmel nézek én fel a csillagokra
Kérem az Angyalokat vigyázzanak Rád, melyek néked utat mutat.
Édes , Drága Angyali Gabika ! EZ NEM MEGEMLÉKEZÉS, FÁJDALOM !
Hatalmas elhatározásra jutottunk, ami már nagyon érik bennünk.
13.éve vesztettünk el és csak járjuk , járjuk a temetőt, de csak Te miattad!
Mert nekünk olyan mintha ott lennél,hozzád beszélnénk.
Kérlek segits Nekünk, adj erőt hogy elhatározásunk sikeres legyen !
A nyughelyed nincs biztonságban,és ezt nem tudjuk tovább türni !
Itthon szeretnénk urnádhoz beszélgetni, simogatni, velünk lennél.
Nem tudjuk tovább türni,amik eddig történtek !
Nem biztositják azt, hogy ne idegeskedéssel , rettegve lépjük át a temető átkozott kapuját!
Nincs biztonsági szolgálat, mindig is védtünk, mi most sem teszünk másképp !
Tudod Drágám, a temetéssel is gond volt, nem nézték a fájdalmunkat.
Az az átkozott személy, nem járult volna hozzá, hogy nyitott koporsó mellett bucsuzhassunk el Tőled.!
Mi ebbe nem nyugodtunk bele, de olyan formátumot ajánlott fel hogy a Téged megtisztelő Gyászolók
az üres ravatalnál álltak volna vagy 30 percig. Megrenditette azokat, akik tudtak róla.
Llégmentes koporsó? Végül "elég"lett egy purfixes ragasztás, amivel nem lett légmentes,
Két koporsó megvételére köteleztek bennünket,hogy nagyobb legyen a hasznuk.
A síremléked semolyan lett, amilyet mi szerettünk volna,mert az egyik bentfekves sírköves
csinálhatta csak a síremléket, mint megtudtuk átvertek bennünket.
Átvertek a sirbolt árával is, már mire a fizetésre került a sor több százezerrel került többe.
Ez mind nagyon fájdalmas, fájdalmas,hogy amit vittünk tömérdek virágot, vagy eltüntek,
vagy fa árnyéka miatt sznte másnapra megfőttek, tönkrementek. Karácsonykor is , ami másnak szent
volt olyan akinek nem. Eltüntek azok is, amiket Te imádtál a LEDES karácsonyi diszek.
Drága Kisfiam, olyan körülményeket fedeztünk fel a kamera felvételen, ami végképp
kiakasztott benneünket. Itt rókak mászkálnak a siroid körül, tönkretéve a füvet,
valamint ezért kellett apának gyakran mosni a siremléket mert mindig volt rajta valami kosz.
Lassan már az egészb állatkert bekjerül a nyomorult temetőbe, ahol semmilyen szépités nincs,
csak a pénz beszerzése. Elég volt Drága Kincsem.
Mi szépitettük a nyughelyed, nem fogja tönkre tenni senki.
Tudod vannak,akiknek hektárak vannak, füvezve, küön önzözpő berendezéssel.
Fák veszik körül, Magas tuja fák, hogy nehogy kárt okozzon valamiben is a nagy hőség !
Mi járunk ki hozzád , nagyon, de nagyon gyakran, akik még kijártak tájékoztatjuk őket, i
nem leszel már ott azon a nyomorult helyen,ahol nem tisztelik sem az elhunytat,
serm a hozzátartozókat. Nekünk csak az a feladatunk, hogy fizetnünk kellett, több szavazati jogunk nincs !
NEM ÁLLATOK KÖZÉ TEMETETTÜNK. NEKÜNK MINDIG IS A GYERMEKÜNK MARADSZ !!!!
Ilyen a környéked esti órákban :
Bal oldalon róka állitólag!!!!
Itt meg ketten is hancuroznak !!!!
Nem türhetjük Drága Gyermekem, bocsáss meg nekünk,de ugyis ha mi örökre lezártuk a szemünket nem fog hozzád már senki járni, elfelejtenek mindenkit. De mig mi létezünk, addig soha !!!!
Szeretetünk örökké fog tartani és hiányod elviselhetetlen! A fájdalmunk nem enyhül .
Ha "életünk vége tér" Te hamvaiddal szórnak szét, ahova már nem kell járni senkinek.
Én bevallom őszntén, soha nem gondtoltam arra , hogy hamvasztunk, irtózatosnak találtam.
Ez a híres debreceni Köztemetői állapot ! De ez még rossszabb lesz, viz van hogy hetekig nincs,mint pld most sem.
Messzebb kell menni a kapuig hogy a virágod friss vizbe rakjuk.
Köszönjük, aki eddig emlékezett Rólad , az emlékoldalad nem szünik meg,csak a sírboltod.
Halálosan szomorú szüleid
Kérlek benneteket,most ne emlékezzetek a Drágámról, nem tudom elfogadtatni . Nagyon köszönöm a megértést.
Nyugodjon békében !
Fájó szívvel, szeretettel!
ÖRÖKKÉ ÉGJEN ÉRTED.
Drága Kisfiam, Imádott Gabika !
Nekem mindig a gyermekem maradsz,
Nekem miattad kelt fel a nap,
A rímelő rag Róad regél,
Szobádban minden Rólad mesél.
Nekem mindig a gyermekem maradsz ,
Akárhogy is süt le rám a nap.
Akárhogy világít a höld,
Akármit üzennek a csillagok.
Örökkön,örökké gyermekem maradsz,
Ha már nem kel fel Nekem többé a nap.
Téged tükröz a tó tükre,
Rólad íródik "életünk" könyve.
Nem feledünk,szeretünk Édes Gyermekünk.
Örök szeretettel emlékezem!
Drága jó lelkéért !
Fájó szívvel, szeretettel!
Szeretettel !
Fájó szívvel, szeretettel!
Nyugodjon békében !
Fájó szívvel, szeretettel!
Szomorú szivvel, szeretettel emlékezem!
Szeretettel gondolok rá !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékedre örök szeretettel!
Emlékére szeretettel !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága Kisfiam, Édes Gabikám!
Látod gyakran könnyes szemem.
Gyere vissza kérlek, segits Nekem!
Nem hallom a hangod,
nem vársz, hogyha megyek.
S előttem csak akadályok, dönthetetlen hegyek.
Kellene, hogy megmondanád hol találom helyem!
Hogy gondoktól már többé ne fájjon a fejem.
Fáj nagyon, hogy nem vagy,
a csönd is más volt veled.
Hidd el, hogyha látsz most, szívem sosem feled!
S ha le tudsz jönni hozzám,
néha tedd meg kérlek…csak egy-egy álmot kérek!
S értelmet nyer napom, ha láthatnálak Téged!
Látod hogy kereslek, tedd széppé az álmom,
Tudd, hogy Nagyon SZERETLEK!
Nyugodjon békében !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékére örök szeretettel!
Fájó szívvel gondolok rád !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékedre égnek a szeretet lángjai!
Soha nem feledünk !
ANYAI FÁJDALOMMAL ÉRTED.
Drága lelkedért szomorú szivvel, szeretettel!
Emlékére szeretettel !
Fájó szívvel, szeretettel!
Fájó anyai szívvel !
Édes,Imádott Gabikám !
Nélküled senki és semmi lettem,
Nem találom helyem ebben a földi létben,
Hozzád vágyom, hogy Veled legyek,
Vigyázzam minden lépésedet,
Vágyom arra, hogy megfogjam a kezed,
Vágyom arra, hogy egyszer hazagyere.
Erre vágyok, minden percben,
De semmi nem teljesülhet,
A sors becsapott,
S Nekünk kevés örömet adott.
A bánat és fájdalom amit kaptunk.
Mély fájdalommal emlékezem!
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékedre szomorú szivvel, szeretettel!
Fájó szívvel...
Örök szeretettel!
Szomorú szivvel, szeretettel emlékezem!
Emlékére szeretettel, fájó szívvel !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékedre szeretettel!
Angyalok őrizzék örök álmod !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emléked a múló idő sem halványitja!
A szeretet nem fogy el sosem...
Szomorú szívvel emlékezem!
Szomorú szivvel, szeretettel emlékezem!
Emlékedre égjen szeretetgyertyám drága Gabcsika.
Szeretettel emlékezem !
Fájó szívvel, szeretettel!
Kicsi Angyal őrizd álmát,
Sajnos Én már nem tehetem,
Míg Édesen álmodik,
Súgd meg neki Kérlek,
nagyon-nagyon szeretem,
Soha el nem feledem !
Drága Gabika !
Hogy lehet Nélküled "boldogságban" élni?
Vannak olyan "emberek" akik
Fel sem fogják mit jelent egy gyermek elvesztlése,
Nem tudják mit érzek Én a mai napig,
Tudják meg, szenvedjenek úgy mint Én !!!!
Csak ennyit kivánok nekik !
Ezek még az állatnál is rosszabbak.
Sőt még annak sem nevezem őket !
Én Nem feledlek és őrzöm emléked,
Ameddig csak tudom.
Nagyon, de nagyon hiányzol és Szeretlek !
Szomorú a szivünk, mert hiányzol nagyon!
Emlékére szeretettel !
Szomorú szivvel, szeretettel emlékezem!
Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám.
Drága jó lelkedért !
Fájó szívvel, szeretettel!
Szomorú szivvel, szeretettel !
Hiányzol !
Fájó szívvel, szeretettel!
A jó Isten kisérjen égi utadon így ismeretlenül is.
Hatalmas űrt hagytál magad után, drága szüleid soha nem felednek!
Minden nap velük vagy!????????????
Fáj a szivünkben csendes távozásod,
mig élünk, őrizzük álmod!
A jó lelkek csillagként élnek tovább !
Szomorú szívvel emlékezem!
Szomorú szivvel, szeretettel gondolok Rád!
Drága emlékedre szomorú szivvel, szeretettel!
Fájó szívvel, szeretettel!
FÁJÓ SZIVVEL ÉRTED,
Emlékezem...
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékedre szomorú szivvel, szeretettel!
A szeretet lángja örökké égjen drága lelkedért !
Fájó szívvel, szeretettel!
Édes, Imádott Gabika, Nagyon, nagyon hiányzol !
Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám.
Az a rózsa, amely szivből nyilik,
nem hervad el soha!
A Te emléked sem halványul el
soha!
Nyugodjon békében !
Örök szeretettel!
Emléked a múló idő sem halványitja!
Fájó szívvel gondolok rá !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékedre szomorú szivvel, szeretettel!
Szeretettel gondolok rá !
Fájó szívvel, szeretettel!
Fájó szivvel, szeretettel emlékezem!
Szomorú szívvel emlékezem!
Emlékedre fájó szivvel, szeretettel!
Angyali, Imádott Gyermekünk, Aranyos Gabika !
Úgy elmondanám neked mit már nem tudok,
Akárhogy is akarok.
Csak egy napot, csak egy órát veled lenni,
Csak egyszer veled nevetni.
Meghallgatni, bármit amit mesélsz.
Egyszerűen tudni, hogy élsz.
Bármit odaadnék akár egy percért veled.
Csak annyiért ha láthatnám a két szemed.
Egy ölelésért egy jó szóért,
Akár egy utolsóért.
Elmondanám neked, hogy szeretlek,
Hogy míg élek én el nem feledlek.
De hiába szeretném mind ezt tenni,
Sajnos pénzért ezt nem lehet venni.
Így marad csak a képzelet.
Mi éltbe tartja a lelkemet.
A veled töltött időt egy ajándéknak veszem.
S ezt az időt a szívemben tovább viszem.
Távol vagy tőlünk, mégis oly közel,
mert a szívünk mélyén rejtettünk el ahol örökké létezel!!
Szomorú szívvel emlékezem!
Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám.
A szeretet lángja örökké égjen drága lelkedért !
Fájó szívvel, szeretettel!
Emlékedre szeretettel!
Édes Gyermekem, Imádott Gabikám !
Ha mennybe irhatnék levelet,
Leirnám Neked érzéseimet.
Beleírnám, hogy még mindig Te vagy
akit a legjobban szeretek.
Megírnám Neked azt is,
Nélküled mennyire szenvedek.
Mióta nem vagy Velem,más értemet
kapott az "életem".
Hiányodat nagyon gyakran könnyezem,
Egyáltalán nem könnyü Nekem.
Nélküled lehetetlen minden .
Minek "élek" nem tudom,
Lehetetlen megnyugodnom.
Drága Imádott Gyermekem!
Drága emlékedre örök szeretettel!
Sohasem halványul szívünkben emléked!!!
Szeretettel emlékére !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága Kisfiam, Imádott Gyermekem, Aranyos Gabikám !
Kicsit meghaltam én is Veled,
Mikor véget ért a Te életed.
A bánat szét marja a lelkem.
Alig van már erő bennem.
Kicsit meghaltam én is Veled,
Mikor örökre lecsuktad a szemed.
Mosolyod eltűnt, veled együtt távozott.
Nekem csak emléket hagyott.
Kicsit meghaltam én is Veled,
Mikor a mennybe költözött a szíved.
Oda üzenek neked minden éjjel,
Egy pislákoló gyertyafénnyel.
Kicsit meghaltam én is Veled.
Mikor az utolsó harangszót húzták Neked.
Csend lett nagyon.
Kicsit meghaltam én is Veled azon a napon.
Drága emlékedre szomorú szivvel, szeretettel!
A jó lelkek a csillagokban élnek tovább !
Szomorú szívvel emlékezem!
Drága , Imádott Gabikám !
Könnyek útján egyedül sírva ballagok,
Nem szól senki és én is némán hallgatok,
Sárguló lomb hullik s közben köd szitál,
Csendes és kihalt lett már az őszi táj.
Megsárgult emlékeim közt még mindig keresem.
A Gyermekem ki már végleg megpihent,
Hallkan sír a szél és a néma táj,
Velem sír s a nyomomban jár,
Hull a könnyem s velem sír a szél.
Egy sirhalomhoz megérkezem Én,
Kit szerettem az most itt pihen,
S tudom hogy már nem érhetem el,
Árván állok s könnyezve hallgatok.
Érzem hogy nélküle könnyek lesznek utamon,
Sárgán hulló néma őszi falevél,
Kérlek súgd meg nékem hogy ő egyszer visszatér.
Az a rózsa, amely szivből nyilik, nem hervad el soha!
A Te emléked sem halványul el soha!
Nyugodjon békében !
Van egy hely a szívben, ami betöltetlen
egy űr
Még legjobb pillanatokban
és a legjobb időkben is
tudni fogjuk,
Tudni fogjuk
jobban, mint valaha,
hogy az a űr a szívünkben
sosem lesz betöltve.
Emlékére őszinte szeretettel!
Drága emlékedre szomorú szivvel, szeretettel!
A szeretet lángja érted égjen örökkön - örökké !
Szomorú szivvel, szeretettel emlékezem!
Édes,Imádott Angyalka, Drága Gyermekem !
Bárcsak mindig álmodthatnék Veled,
Hogy legalább akkor foghassam ujra a kezed,
Csak egy kicsit láthassalak újra,
Hisz úgy éget a lelkemnek a súlya.
Álmaimban az Angyalok vezessenek el Hozzád,
Te ott várnál a mennybe s szólnál hozzám,
Szomorúan megállnék előtted,
S látnám mily gyönyörű Angyal lett belöled.
Te kézen fognál s megmutatnád Nekem,
Hogy miért nem lehetsz már a földön velem,
Elmondom néked a nehéz gondjaim.
S te szólsz ne félj innen segitem a napjaid,
Akkor könnyes szemmel jövök rá,
Hogy te lettél az Angyalom aki vigyáz rám!
Ki őriz s véd a szomorú bús napokon,
Aki mindig vigyáz rám , Köszönöm !
Emléked legyen áldott, nyugalmad csendes!
Édes Angyalkám, Imádott Gabika !
Te vagy a legfényesebb csillag, mely felragyog.
Te vagy a leggyönyörübb szó , amit kimondhatok.
Amit igértem Neked Drága Gyermekem betartom!
A földi hatalomnak sem véges a tette,
Neki is utánnad kell mennie!
Drága emlékére őszinte együttérzéssel, szeretettel!
Nyugodjon békében !
Emléked örökké élni fog!
Édes, Imádott , Kincsem, Gabikám !
Egy felhőn láttalak ma ülni,
De nem tudtam hozzád repülni.
Nyújtottam a kezem utánad,
S tudom, hogy te ezt fentről láttad.
Eszembe jutott ma oly sok szép emlék,
Miről neked oly szívesen mesélnék.
Tudod mi a legrosszabb abban, hogy már nem létezel?
Bennem a boldogság érzés megszűnt, nem csak szünetel.
Kereslek de nem talállak,
Haza hiába várlak.
Az érzés mi itt maradt, fájdalom,
S azt sehová be nem zárhatom.
Ha visszajöhetnél oda adnék érte mindenem,
Akár az összetört kis szívem.
De tudom nincs kivel alkut kötni.
Így nem marad más mint téged a síron túl szeretni.
Szeretettel emlékére !
Kicsiny gyertyám Érted ég,
őrzi lelked békéjét!
Fájó anyai szívvel gondolok rá !
Emléked a múló idő sem halványitja!
Imádott, Drága, Felejthetetlen Gabika !
Álmaimban itt vagy velem
Itt vagy minden szívverésben,
A ragyogó csillagokban,
Itt vagy a Hold sugarában,
A hidegben, a homályban,
Itt vagy velem hóban, fagyban,
A felhőkben, madárdalban,
Itt vagy velem fényben, árnyban,
A záporban, a viharban,
Itt vagy a szellőben, forró nyárban,
Őszi arany lombhullásban,
Itt vagy minden mozdulatban,
A tegnapban, a holnapban,
Itt vagy minden gondolatban.
Itt vagy velem álmaimban.
Veled együtt távozott a boldogság,
számunkra maradt a fájdalom és az örök gyász...
Nyugodjon békében !
Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám .
Felejthetetlen emlékére szeretettel !
Úgy fáj néha valami, mit megfogni nem lehet,
Ha kérdezném: mi ez? lenne- e felelet?
Lenne- e ki tudja miért fáj a szív,
Lenne- e ki megmondja a halál kit miért hív?
Miért lehet oly jó de rossz is az álom,
Ki dönti el valóra melyik váljon?
S ha minden ilyen válasz akár egy lapra kifér,
A lap alján mégsem lesz más, csak egy kérdés:
MIÉRT?
Nagyon hiányzol Édes, Imádott, Jóságos Gyermekem !
Drága emlékére égnek a szeretet lángjai!
Fájó anyai szívvel gondolok rád !
Drága emlékedre szomorú szivvel, szeretettel!
Gyertyák és könnyek, a fájdalom sulya nem lesz könnyebb.
Velünk együtt sir az ég, hosszú útra mentél,
Itt hagytál mindent, amit szerettél.
Hiányzol !
Fájó szivvel, szeretettel emlékezem!
Nyugodjon békében !
Legyen békés az álmod,
mint csillagok világa,
ezt kivánom Neked,
az örök éjszakádra!
Emlékére szeretettel... Fájó szívvel...
FÁJÓ SZIVVEL, SZERETETTEL.
AZ EMLÉKEZÉS GYERTYÁJA ÉRTED.
Fájó szivvel, szeretettel emlékedre!
Drága jó lelkéért égjen a gyertyám örökkön - örökké !
Őszinte együttérzéssel, szeretettel!
Imádattal Érted, Drága , Édes , Angyali Gabika !
Nagyon fáj, hogy nem tartott vissza szeretetem,
Fáj, hogy egy szomorú emlék vagy Nekem,
Egy emlék, mely felsérti haldokló szívem,
Egy emlék ,mely beragyogja szomorú lelkemet,
Egy emlék, mely tengernyi könnyet fakaszt,
Megreped az ég, megreped a jég,
Több vagy mint emlék, mert ez mind Te vagy!
Szomorú szivvel, szeretettel emlékezem!
Fájó szívvel emlékezem !
Drága emlékedre égnek a szeretet lángjai!
Drága Gabika hiányod örök fájdalom!!!
Emlékére !
Drága, Imádott Gyermekünk !
Köszönöm,hogy itt voltál Velünk,
Köszönöm, hogy az életünk része voltál.
Köszönöm, hogy szerettél, szerethettünk,
De nagyon fáj, hogy nem vagy Velünk.
A boldogságból bánat lett,
Nappalok is nehezen telnek,
De az esték, éjjelek, fájdalmasak.
Mindig reménykedünk,hogy hazatalálsz !
Nagyon, de nagyon hiányzol Nekünk.
Imádattal szerető Szüleidnek.
Fáj a szivünkben csendes távozásod,
de mig élünk, őrizzük álmod!
Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám.
Nyugodjon békében !
Ez a kis gyertyaláng őrzi emlékedet,
mutatja az utat, ki a Földön szeret!
Nyugodjon békében !
Drága emlékedre ég a szeretet lángja!
Istenem, te tudod, milyen az anyai szív,
Mikor az elhunyt gyermeke lelkéért sír.
Te érzed e szív igaz, mély fájdalmát,
Mely megnyugodni soha nem fog talán.
Te látod, ahogy leroskad gyermeke sírjához,
Ahogy könnyek között fájdalmasan zokog,
Csak te érted meg ez anyai szívet,
Melynek boldogsága már soha nem lehet.
Istenem, te tudod, milyen az anyai szív,
Mely oly sok fájdalmat sírva kibír,
Te látod az ő nyugtalan álmait,
És érzed az ő utolsó vágyait.
Istenem, te tudod, hogy néki csak egy vágya van,
Hogy gyermekét ő ismét a karjaiba zárhassa,
Küldd le hát hozzá csak egyszer a gyermekét,
Hogy egymást ismét boldogan ölelhessék!
ANYAI FÁJDALOMMAL ÉRTED ÉGJEN GYERTYÁM.
Gondolok rá !
Drága emlékedre fájó szivvel, szeretettel!
Emlékére szeretettel !
Szomorú szivvel, szeretettel gyujtottam gyertyámat!
Szeretettel gondolok rá !
Édes Angyalkám, Imádott Gabikám !
Sir a szívem mert úgy hiányzol Nekem,
Hajnalban csak a csillagokat nézem,
Könnyeim csak a fényben ragyognak,
Hiszen ott vagy te fent az Angyalokkal.
Sir a szívem és sir az én bús lelkem,
Mert már nem ölelhetlek Téged,
Csak a szomorú sirkövedet látom
Amelyen friss virágok vannak.
Sír a szívem mert úgy hiányzol Nekem,
Sírbolt takarja el a tested,
De a lelked szabadon szárnyal,
Fent az igaz szép Mennyországba.
De az én szivem most úgy fáj,
A sóhajom Hozzád mindig felszáll,
Sóhajom mely csak Téged hiányol,
Bárcsak vissza jönnél a Mennyországból!
Nyugodjon békében !
Drága emlékedre mély fájdalommal!
Szeretettel !
Ez a kis gyertyaláng őrzi emlékedet,
Mutatja az utat, ki a Földön szeret!
Drága, Imádott Gyermekünk !
Búcsú nélkül hagytál itt Bennünket.
Nincsen mostmár senkink ezen a földön.
Bolyongok egyedül, kereslek Téged.
A temetőben a sirodhoz érek.
Nem tudok szólni, zokogok érted.
Szívemben a fájdalom ezer, sebet ejtett.
Nem tudlak feledni, te jársz az eszembe.
Drága jó istenem, mért tetted ezt velem?
Mért pont őt kellett tőlem elvenned?
Tudom, hogy mindenki halandó e földön.
De az ő elvesztése engem, nagyon megtört.
Sokszor elgondolom, én minek is élek?
Igy már nincs értelme, az én "életemnek".
De ezt a tragédiát, nem lehet felfogni.
Minden nap nehezebb, mert csak rád tudok gondolni.
Soha soha nem tudlak feledni.
Imába foglalom, a Te jóságodot.
Amit tőled kaptam, a kevés év alatt.
Ha az én szívem is, megszűnik dobogni.
Jössz majd elém, az utat mutatni.
Ott már akkor örökre, egymásra lelünk.
Az örök hazában, végleg együtt leszünk.
Nyugodjon békében !
Szomorú szivvel, szeretettel emlékére!
Fájó szívvel emlékezem !
Emlékére fájó szivvel, szeretettel!
Lelkünk végtelen fájdalmában örökké létezel!!
Örök szeretettel gondolunk Rád Drága Gabika!!
Fájó szívvel emlékezem !
A virág elhervad rövid pár nap alatt,
de emléked szivünkben örökre megmarad!
Őszinte együttérzéssel, szeretettel !
Fájó szívvel szeretettel gondolok rád, drága Gabcsika.
Nyugodjon békében !
Drága emlékedre mély fájdalommal!
Drága Gyermek, Angyali Gabika !
Ha lehunyom a szemem, csakis Téged látlak,
Ha kinyitom a szemem, most is Téged várlak.
Ha lecsukom a szemem, Rólad merengek,
Ha kinyitom a szemem őrülten kereslek.
Ha lehunyom a szemem, magam előtt látlak,
Ha kinyitom a szemem, sehol se talállak.
Ha lehunyom a szemem, mindenütt kereslek,
Ha kinyitom a szemem, szívembe temetlek.
Ha lehunyom vagy kinyitom a szemem,
Hát akkor is, őrülten hiányzol nekem!
Emlékére szeretettel !
Örök álmod legyen áldott!
Mindenhol csend van, béke és nyugalom,
Csak a szívünkben van igazi fájdalom.
Csak állunk némán , s arra gondolunk,
Hogy valamikor egyszer ismét találkozunk.
Emlékére !
Szomorú a szivünk, mert hiányzol nagyon!
Nyugodjon békében !
Soha nem feledünk !
Emléked örökké élni fog!
Fájó anyai szívvel gondolok rád !
Drága emlékedre fájó szivvel, szeretettel gyujtottam gyertyámat!
Nyugodjon békében !
Drága emlékére szeretettel!
Imádott, Édes, Drága Gyermekem !
A végtelenben egy napot,
Alszol egyedül, gyermekem.
Csak egyet álmodsz, és jövök,
A földön itt misem örök,
S melletted leszek újra én.
És rád roskadok, Mindenem,
Ott messze túl a Mindenen,
Ott újra eggyé forradunk.
Körülöttünk zeng a végtelen,
De túl a földi életen,
Nem érhet többé semmi vész.
S újra viselem gondodat,
Csak még pár földi dolgomat,
Elvégzem, s aztán jövök.
Addig az álmod szép legyen,
A másvilági réteken,
Szebbek talán az álmok is.
Aludj, aludj, s már ott vagyok,
A végtelenben egy napot,
Aludjál addig, gyermekem.
Emlékére !
Felejthetetlen emlékére !
Drága Gyermekem,Imádott Gabika !
Kőhalmon Neved , éltél és meghaltál .
Egy idézet , hogy Nekem csak Te voltál !
Ott vagy lent egy karnyújtásnyira ,
Mégsem érinthetlek meg most már soha .
Angyal vagy egy nagyon szép álom....
Ölelnélek , karomat kitárom....
De csak levegőt karolok , nem érzem tested,
Mert a halál Neked már angyalszárnyat festett.
Szíved már angyalszívként dobban ,
S lelkedért minden nap egy gyertya lángja lobban .
Hiányzol , fájdalmam nem enyhül már soha ,
De szeretetemet nem koptatja el az idő zord foga.
Fájó szivvel, szeretettel!
Gondolok rá...
Emlékét a múló idő sem halványitja!
Fájó anyai szívvel emlékezem !
Emlékére fájó szivvel, szeretettel!
Édes, Imádott Gabika !
Könnyek közt nézem most Én a kék eget,
Könnyek közt suttogom el a Te neved,
Merre jársz hol lehetsz én azt nem tudom,
De ha nem vagy itt velem nagy a fájdalom.
Könnyek közt nézem Én a Te képedet,
Nem Te törted össze a szívemet,
Szeretlek Én akkor is ha nem vagy itt velem,
Szeretlek Én akkor is örökkön-örökké.
Könnyek között nézem Én most a kék eget,
Várom, hogy egyszer ismét be csengess,
Hogy le töröld az Én szomoru könnyemet
Hogy meg vigasztald az Én fájo szivemet.
De addig mig nem vagy ismét itt velem,
Én csak sirok és tovább szenvedek,
És ha leszáll majd a sőtét éj,
Könnyezve , Nékűled alszom el Én..
Soha nem feledünk !
Mindig másak a napok,
De az érzések ugyanazok;
Hiány, szeretet, fájdalom,
És egy könnycsepp az arcunkon.
A szeretet lángja örökké égjen drága lelkedért !
Drága emlékére örök szeretettel!
Emléke legyen áldott, pihenése csendes !
Drága lelked nyugodjék békében!
Emléked örökké a szívünkben él, drága Gabcsika.
Örök szeretettel !
Drága emlékedre égnek a szeretet lángjai!
Nyugodjon békében !
Nyiljatok a sirján halvány sárga rózsák,
Zengjetek éneket, énekes madárkák!
Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám.
Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám.
Drága jó lelkedért szeretettel !
Legyen békés az álmod, mint csillagok világa,
ezt kivánom Neked, az örök éjszakádra!
Drága, Imádott, Édes Gabika !
Már csak ergy emlék vagy,
s ez oly nagyon nehéz,
Hisz úgy fáj a szivünk,
hogy nem vagy Velünk,
Drága Gyermekünk.
Elhívtak Tőlünk
a távoli fények,
De még mindig
Nagyon visszavárunk Téged.
Tudjuk, hogy nem jöhetsz,
Mégis negyon, de nagyon várunk,
Fájó szívvel, könnyezve,
Gyertyalánggal Rád emlékezünk.
Nyugodjon békében !
S ha valami jót adhat még az élet,
Ha még derül nap, még virul tavasz,
Ha borús arcunk, lelkünk még föléled:
Az Tőle jő, az Ő áldása az!"
Mély fájdalommal emlékezem!
Szeretettel gondolok rá !
Emléked legyen áldott, nyugalmad csendes!
Gyönyörü, Drága, Imádott Gyermekem !
Kinek gyermekét nem fedi sírhalom,
Nem tudja mily nagy a fájdalom,
Állni könnyezve a sírhalom felett,
Magadtól kérdezve miért nincs már Velem.
A sírhalomra virágot helyezni,
Közben csendesen fájon zokogni,
Fájdalmasan fel nézni az égre,
Összetört szívvel a múltra emlékezve.
Kinek Gyermekét nem fedi sírhalom,
Nem tudja igazán milyen a fájdalom,
Haza térni hogy ő már nincs Veled,
A fényképét nézni mindig csak könnyezve.
Fájó szívvel látogatni meg a sírját,
Könnyezve rá emlékezve gyújtani gyertyát
Kinek gyermekét nem fedi sírhalom,
Nem tudják milyen a nagy fájdalom.
Drága emlékedre ég a szeretet lángja!
Fájó anyai szívvel emlékezem !
Hiányod örök fájdalom!
Emlékére...
Drága emléked a múló idő sem halványitja!
Szomorú szívvel, szeretettel gyújtom gyertyám érted, drága Gabcsika.
Emlékezem...
Az a rózsa, amely szivből nyilik,
nem hervad el soha.
A Te emléked sem halványul soha!
Emlékére !
Nyiljatok a sirján halvány sárga rózsák,
Zengjetek éneket énekes madárkák!
EMLÉKED ÖRÖKKÉ ÉL...
Drága emlékedre mély fájdalommal!
Szeretettel gondolok Rád !
Drága lelked nyugodjék békében!
Drága Gabika! Sohasem halványul szívünkben Emléked, sohasem szűnik meg lelkünk gyásza Érted!!
Végtelen szeretettel emlékezünk Rád Drága Gabika!!
A szeretet lángja érted égjen örökkön - örökké !
Mély fájdalommal emlékezem!
Drága Gabika, Imádott Angyalka !
A temetőbe egy rózsával sírva megyek Én,
Egy sirköhöz amely már ott áll nagyon rég,
Ott nyugszik alatta akit Én nagyon szerettem,
Akiért fel áldoztam volna az Én életem.
Megszólalnék Én de most nem tudok,
Szivem keservesen Érted dobog,
Fájdalom járja át a bús lelkemet,
Könnyeim hullanak most e sirköre.
A temetőbe egy rózsával sírva megyek Én,
Körülöttem sok, sok síremlék,
Könnyes szemmel fájó szívvel emlékezem most,
Az elhunyt gyermekemért akit nagyon szeretek.
Mindig is fájni fog,mindig is emlékezek,
Rád, aki régen csillagként ragyog már oda fent,
Hogy boldog legyél fent a Mennyben mindig ragyogjál,
Vigyázzanak ott fent Rád mindig az Angyalok.
Emlékére szeretettel, fájó szívvel !
Fájó szivvel, szeretettel gyujtottam gyertyámat!
Emlékére !
Édes, Imádott, Drága Gabika !
Az élet nagy megpróbáltatás,
az ember küzd, tervez.
Azután jön egy pillanat, s minden
csak álom marad.
Mint fénylő napsugár beragyogtad
életünk egét,
s mint a villám, úgy mentél el
egy szomorú estén.
Te voltál a jóság, a remény, a szeretet.
Kedves arcod, mosolygós szemed most már
csak álmainkat szépíti meg...
Felejthetetlen emlékére szeretettel !
Drága emlékedre szomorú szivvel, szeretettel!
Szeretettel gondolok rá !
Emléked a múló idő sem halványitja!
Nyugodjon békében !
Örök álmod legyen áldott!
Emléked legyen áldott, pihenésed csendes !
Drága emlékedre fájó szivvel, szeretettel!
Drága, Imádott Gyermekünk, Aranyos Gabika !
Amerre nézek, mindenütt ott vagy,
Ott vagy a szóban, a dallamokban,
Patak vizének tükrében,
Lágy eső cseppjében,
Tengerek fodrozó hullámaiban,
Ott vagy mindenben, lépteim csendjében,
A Nap ragyogó fényében,
Madarak énekében,
Ott vagy mindenben,
Ami szép és kedves Nekem.
Ott vagy a virágok színében,
Fák lombjának hűsében,
Te fested kékre az eget,
Csillagokat varázsolsz a sötét éjre,
Ott vagy Te mindenben,
Az éj tükrében, a hajnali ébredésben,
Minden lélegzetvételben,
Ott vagy mindenben.
Nem ott, itt, itt legbelül, itt a szívemben,
De mégis, ami létezik, mindenben.
Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám.
A szeretet lángja örökké égjen drága lelkedért !
Drága emlékedre fájó szivvel, szeretettel!
Édes, Imádott Gyermekem, Drága Gabika !
Csak nézek az égre és Ő jut eszembe,
Ő és minden cselekedete!
Van egy dolog, amit tudok:
Vele lehetek, amikor csak akarok!
Csak annyi kell, hogy becsukom a szemem,
És Ő már fogja is a kezem!
Az álom véget ér, én egyedül vagyok,
De még mindig az Ő hangja az amit hallok!
Újra könnyes szemmel nézek az égre,
HIÁNYZOL!!!- ezt suttogom halkan az égbe.
Szeretettel gondolok rá !
Szomorú szivvel, szeretettel!
Felejthetetlen emlékére !
Drága lelkedért égnek a szeretet és emlékezés lángjai!
Drága Gabika, ugy is gondolom ......
Virágok, hogy tudtok nyílani?
Madarak, hogy tudtok szállani?
Gyerekek, hogy tudtok játszani?
Az én fiam halott!
Napfény, hogyan tudsz ragyogni?
Csillag, miért tudsz fényleni?
Mennyég, hogyan tudsz kékleni?
Az én fiam halott!
Hervadjatok virágok el,
Mint ahogy én érette hervadok.
Madarak, hulljatok le béna szárnnyal,
Mint lehullott Ő, a legszebb madár,
némuljon el az egész határ;
Az én fiam halott!
Zokogja bele a mindenségbe
Egy fájdalmas, sikoltó ének:
A dalok fia semmivé lett,
Az én fiam halott!
A virág elhervad rövid pár nap alatt,
de emléked szivünkben örökre megmarad.
Nyugodjon békében !
Drága lelked nyugodjék békében!
ÉRTED.
Szeretettel gondolok Rá !
Fájó szívvel, szeretettel gyújtom gyertyám érted, drága Gabcsika.
Drága emlékedre fájó szivvel, szeretettel!
Emléked legyen áldott, pihenésed csendes !
Gyertyák és könnyek, a fájdalom súlya
nem lesz könnyebb. Velünk együtt sir az ég,
hosszú útra mentél. Itt hagytál mindent,
amit szerettél.
Örök szeretettel !
Drága, Imádott Gyermekem emlékére :
Körülöttem néma csillagok,
Közöttük Én némán ballagok,
Keresem azt ki ott él rég már fent ,
Hogy ismét két karommal átölelhessem.
De a csillagok csak némán hallgatnak,
Nem mutatják hozzá az Én utamat,
Közöttük most sírva ballagok,
Szívemben oly nagy a fájdalom.
Nem tudom hogy merre menjek Én,
Hol van az a mennyei fény,
Senki utat nem mutat nekem,
Most fáj a szívem és könnyes a szemem.
Kérlek ragyogjatok néma csillagok,
Nékem a szerettemhez utat mutassatok,
Csak hogy utoljára átölelhessem még,
És el mondthassam mennyire szerettem Én.
Fájó szívvel gondolok rá !
Emléked legyen áldott, nyugalmad csendes!
Felejthetetlen emlékére !
Drága Imádott Gyermekünk !
Örökre szívembe zártalak,
s mindig hiányozni fogsz,
Tudom már Téged, hiába várlak,
Te számomra csillagként ragyogsz.
Számomra csak Te vagy,
szeretlek, s nem feledlek SOHA,
Életem része voltál és vagy,
Ameddig "élek" emléked megmarad.
Drága emlékedre ég a szeretet lángja!
Emléked legyen áldott, nyugalmad csendes!
Fájó szívvel, szeretettel gondolok rád, drága Gabcsika.
Nyugodjon békében !
Édes Angyalkám , Drága Gabika !
Mindent mit ide irok Neked szánom,
Csakis Neked, talán eljut Hozzád??!
Köszönöm, hogy Velem voltál álmomban,
Köszönöm a szereteted,
Teljesitettem kérésed, megvettem
a krétát, a körzőt, láttalak, hallottam a hangodat.
Addig volt jó, míg fel nem ébredtem,
Rákellett jönnöm, ez egy hazug álom volt,
Sajnos nem voltál mellettem.
Vajon mikor fogsz ismét megjelenni?
Nem tudom, csak azt, hogy HIÁNYZOLL
Nagyon, de Nagyon Szeretlek Édesem !
Állandóan gondolatomban vagy!
Örök szeretettel !
Legyen békés az álmok, mint csillagok világa, ezt kivánom Neked, az örök éjszakádra!
Az örök fény vezessen, égi utadon !
Érted gyujtom gyertyám fájó szivvel.
Te Drága Imádott Gyermek, Imádott Gabika !
Az ami történt, ezer törvényt és álmokat tört szét.
Csak felkavart és megzavart mindent, mi bennem élt.
Szívemben rég a tükör már összetört.
Amióta elmentél nekem már nem forog a föld.
Rideg, értéktelen, semmit nem érő az "életem".
Veled lenne minden nagyon szép Drága Gyermekem.
Emlékére örök szeretettel!
Nyugodjon békében !
Örök álmod legyen áldott!
Mécseseknek lángja táncot jár a szélben,
friss füszálak hajladozva kísérik léptem,
virágok kavargó, fanyar illata száll,
eltűnt álmaink szivünk vigyázza már.
Gondolok rá !
Szomorú szivvel, szeretettel emlékezem!
Felejthetetlen emlékére !
Drága, Imádott Kisfiam !
A csillagokkal együtt haladsz, futó felhők felett,
Egy szomorú nap a sors szétválasztott, bennünket.
De bárhol vagy szomorú szívemmel követlek,
S a Világmindenségtől is visszakövetellek.
Küzdök minden keserves nappal,éjjel,
küzdök minden örökemlékű gondolattal,
s félek, mostmár mindhalálig harc marad,
Nélküled létemben minden pillanat.
Drága emlékére égnek a szeretet lángjai!
Örök fájdalommal és szeretettel gondolok rád, drága Gabcsika.
Fáj a szivünkben csendes távozásod, mig élünk, őrizzük álmod!
Drága Kisfiam, Életem, Mindenem !
Bár az életet Én adtam Neked,
De Nekem az életet Te jelentetted Drága Kisfiam !
Így az élet számomra kietlen , sivár és céltalan!
Szeretni foglak az utolsó szusszanásomig !
Siratlak Drága Kincsem TÉGED, míg csak létezem,
Nem tudom szavakkal leírni, milyen nagyszerü Gyermek voltál,
Tanultál, dolgoztál, szerettél, soha meg nem bántottál,
Minden meg volt benned, amit egy szülő csak kívánhat Gyermekétől!
Kiegyetlen "élet" jutott Nélküled Drága Gabika.
Mindig is büszke voltam, vagyok és leszek Rád !
KÖSZÖNÖM, HOGY ÉN LEHETTEM AZ ÉDESANYÁD!
Soha, SenkI nem tudja pótolni azt a sok minden jót,
Amit Tőled kaptam , tudom gondoskodnál mai napig is Rólam.
MEG NEM BOCSÁTOM AZ ÉGIEKNEK, A VILÁGNAK, A SORSNAK ,
HOGY ELVÁLASZTOTT TŐLÜNK, AMÍG CSAK ÉLEK ! !
Azoknak akik elvették a Drága Életed, akik nem segitettek,
Azoknak ugyanolyan sorsot kivánok, amit Neked adtak !
Életért , Élet járna !
Most tudom és látod Te is bizonyára, kik azok akik szerettek.
GYÁSZOLLAK ÉS MINDENT MEGTESZEK AZÉRT,
HOGY EMLÉKED ÖRÖKKÉ ÉLJEN!
NAGYON NAGYON SZERETLEK DRÁGA KISFIAM!
Szeretettel gondolok rá !
Nagyon, de nagyon fáj a hiányod,
Emlékezünk, szeretünk, szenvedünk.
Nélküled Drága Gabika !
MIÉRT TE?
Drága emléked a múló idő sem halványitja!
Emlékezem...
Örök álmod legyen áldott!
Drága Gyermek, Imádott Gabika!
Az, hogy mennyire hiányzol nekünk,
azt szavakkal ki se lehet fejezni.
Szívünkben és lelkünkben örökké Élsz.
Nincs olyan óra, nincs olyan perc,
mikor elfelejtenénk.
Csonka család lettünk Nélküled.
Miért kellett ennek így lennie?
Miért nem volt több időd Drága
Angyalkánk a földi Életben?
Angyalok őrizzék örök álmodat!
FÁJÓ SZIVVEL ÉRTED.
Drága emlékedre örök szeretettel!
Édes, Imádott Angyalka, Drága Gabika !
FELNÉZEK AZ ÉGRE,
KUTATLAK...,
A CSILLAGOS ÉGBOLTON KERESLEK...
VAJON MERRE LEHETSZ ?
CSAK MA IS SZERETNÉM ELMONDANI NEKED,
HOGY MENNYIRE SZERETLEK!!
Mély fájdalommal, szeretettel!
Imádott, Drága Gabika !
Kegyetlen volt a sors hamar elvett tőlünk,
De szép emléked itt maradt velünk.
Könnyes szemmel rád emlékezünk,
nehéz elhinni, hogy nem vagy velünk.
Minden virágot mit a sírodra teszünk,
elmondja, hogy mennyire hiányzol nekünk.
A halál nem jelent feledést és véget,
Amig élünk nagyon szeretünk Téged.
Sohasem halványul szívünkben Emléked!!!
Végtelen szeretettel emlékezünk Rád!!
Soha nem feledünk !
Emléked legyen áldott, nyugalmad csendes!
Nyugodjon békében !
Mély fájdalommal emlékezem!
A szeretet lángja érted égjen örökkön - örökké !
Örök álmod legyen áldott!
Gabcsika drága emlékére fájó szívvel szeretettel..
Csodás valóság voltál,s most elérhetetlen álom lettél !
Mély fájdalommal gyujtottam gyertyámat!
Soha nem feledünk !
Drága emlékére szeretettel!
Sebünk be nem gyógyul
Könnyünk el nem apad
Zokogunk fájdalmunk
Nehéz súlya alatt.
Drága Gyermek, Imádott Gabika !
Az egyetlen kincsem a fejemben,
az Emléked.
Ez örökre az enyém,
mert én ezzel élek..
Mikor becsukom a szemem,
újra a kezed fogom,
és együtt megyünk tovább
a végtelen úton!
Nagyon szeretünk és hiányzol szerető szüleidnek
Drága emlékedre égnek a szeretet lángjai!
Szomorúan emlékezem !
Drága emlékedre ég a szeretet lángja!
A jó lelkek csillagként élnek tovább...
Érted ég a szeretet lángja!
A szeretet lángja érted ég, Neked világít !
Drága emlékedre szeretettel!
Emléked legyen áldott, pihenésed csendes !
Drága, Imádott Kisfiam!
Van egy sziv melynek kapuját örzi a bánat,
A gyásztol már nincs többé kijárat,
Csak a fájó könnyeket engedi ő szabadon,
Amikor elötte tornyosul egy sirhalom.
Most csak a síró szél töri meg a temető csendjét,
S a lelkemben él egy gyönyörű emlék,
Hallkan suttogom hogy Te voltál az életünk s az álmunk,
Te voltál a családban az igaz boldogságunk.
Van egy, sziv melynek kapuját örzi a bánat,
S közben hallkan sir ő is az angyalok dalával,
Egy dallal mely oly gyönyörüen de fájon szó,
Hogy amíg velünk éltél mily gyönyörű élet is volt.
De, el kellet menned hisz hívtak a csillagok,
A kétkezedet fogva vittek fel az angyalok,
De amíg mi élünk hidd el mindig szeretünk,
Hiányzol nagyon soha el nem feledünk.
Emléked legyen áldott, nyugalmad csendes!
Drága emlékedre örök szeretettel!
Fájó szívvel, szeretettel gyújtom gyertyám érted, drága Angyallá lett Gabcsika.
Nyugodjon békében !
Szomorú szivvel gyujtottam gyertyámat!
Emlékére szeretettel !
Emlékedre fájó szivvel, szeretettel!
Drága lelkedért ég a szeretet lángja!
Szemünkben tükrözödik tekintete még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élsz tovább, bennünk ....örökké.
Végtelen szeretettel.....
Soha nem feledünk !
Drága emlékére égnek a szeretet lángjai!
Nyugodjon békében !
Mély fájdalommal emlékedre!
Szeretettel, fájó szívvel gondolok Rád !
Szomorú szívvel, szeretettel gyújtom gyertyám érted, drága Gabcsika.
A jó lelkek csillagként élnek tovább !
Emlékére égnek a szeretet lángjai!
Drága, Imádott, Felejthetetlen Gabika !
Csak halkan sírok mikor senki sem lát
A gyász elűzte a boldogság sugarát
Könnyeim folynak csendesen az arcomon
A szívem retteg hisz oly nagyon hiányzol
A lelkem egyensúlyát vissza állítani nem tudom
De a végtelenbe a két kezem mégis kitárom
Sóhajom száll a végtelen sötét éjben
Várom hogy a csillagok közt megjelenj Nékem.
Szeretném a szívem fájó sebeit begyógyítani
Zaklatott bús lelked ismét vigasztalni
De nem vagy itt hisz a csillagok közt jársz
Nem érezhetek már mást csak a szívem fájdalmát
A könnyeket amelyeket halkan érted ejtek
A boldogtalanság amely érte szívem
Könnyes szemmel nézek én fel a csillagokra
Az angyalok vigyázzanak Reád, az utat mutatva.
Örökké szerettünk, szeretünk és nem feledünk.
Emléked legyen áldott, pihenésed csendes és nyugodt !
Emlékére szomorú szivvel, szeretettel!
Sohasem halványul szívünkben Emléked....
Szívet tépnek az emlékek....
EMLÉKÉRE !
Örök álmod legyen áldott!
Nyugodjon békében !
Drága emlékére égnek a szeretet lángjai!
Szeretettel emlékére !
Drága, Imádott Gyermek, Édes Gabika!
Ritkábban tudok jönni hozzád,
Tudnod kell, hiányzol , Szeretlek nagyon !
Sohasem halványul szívünkben Emléked, sohasem szűnik meg lelkünk gyásza Érted!!
Nyugodjon békében !
Emléked örökké szívünkben él, drága Gabcsika.
Mély fájdalommal emlékezem!
A szeretet lángja örökké égjen drága lelkedért !
A virág elhervad rövid pár nap alatt, de emléked örökre megmarad!
ESTELEDIK,A NAP IS NYUGOVÓRA TÉR MÁR
ÉGI UTJÁN EGYRE ALACSONYABBAN JÁR
RÉTEK FÜSZÁLAIN ESÖCSEPP RAGYOG
LÉPTEIDET KISÉRJÉK AZ ANGYALOK.
Emlékére szeretettel... Fájó szívvel...
Fájó szivvel, szeretettel emlékezem!
Emlékére...
Fájó szivvel, szeretettel gyujtottam gyertyámat!
Drága jó lelkedért !
Emléked a múló idő sem halványitja!
Végtelen fájdalommal, szeretettel gondolunk Rád!!
Felejthetetlen emlékére szeretettel !
Emlékedre égnek a szeretet lángjai!
Emlékére szeretettel !
Fájó szívvel, őszinte részvéttel !
Mély fájdalommal emlékezem!
Drága , Imádott,Felejthetetlen Gabikám!
Nem vagyok már Édesanya!
Nem hívsz engem már így, - soha!
Nélküled senki és semmi lettem,
Nem találom helyem, ebben a földi létben.
Hozzád vágyom, hogy veled legyek,
Hogy vigyázzam minden lépésedet.
Vágyom arra, hogy megfogjam a kezed,
S örülni annak, ami jó neked.
Erre vágytam az életben,
A boldogságot látni szemeidben.
De a sors becsapott,
S csak egy piciny örömöt adott.
Vége! Vége mindennek!
Vége az egész életünknek.
Emléked legyen áldott, pihenésed csendes, nyugodt !
Fájó szívvel szeretettel gyújtom szeretgyertyám Gabcsikáért.
Drága emlékedre mély fájdalommal!
Élketem, Kincsem, Imádott Gabikám !
Gyász és fájdalom sújtja szívemet
Fájó tűz égeti érted hulló könnyemet
Lassan lehajtom a bús fejemet
A sírkövedet nézem és nem értem az életet
Hogy miért vittek el téged máris az angyalok
Miért nem élhettél hisz jó ember voltál nagyon
Most könnyem csordul és égetik az arcom
A szívem vív fájdalommal harcot
Gyász és fájdalom sújtja szívemet
Fájó tűz marja az én lelkemet
Sírva az égre nézek s keresek egy csillagot
Melyben a lelked örökre fent ragyog
Könnyezve várom hogy ragyogj nékem
Hogy szólj hozzám minden fájó éjjel
Hogy elsuttoghassam könnyektől zokogva
Emléked a szívemből nem múlik el soha.
Örök szeretettel !
Drága emlékedre örök szeretettel!
Soha nem feledünk !
Emlékedre fájó szivvel, szeretettel!
Drága jó lelkedért égjen a gyertyám örökkön - örökké !
Emléked örökké szívünkben él, drága Gabcsika.
Emléked legyen áldott, nyugalmad csendes!
Soha nem feledünk !
Mély fájdalommal gyujtottam gyertyámat!
Nyugodjon békében !
Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám.
Szeretettel gondolok Rád !
ESTELEDIK,A NAP IS NYUGOVÓRA TÉR MÁR
ÉGI UTJÁN EGYRE ALACSONYABBAN JÁR
RÉTEK FÜSZÁLAIN ESÖCSEPP RAGYOG
LÉPTEIDET KISÉRJÉK AZ ANGYALOK.
Drága emlékedre égnek a szeretet lángjai!
Emlékére szeretettel !
Fájó szivvel, szeretettel emlékezem!
Emléked legyen áldott, nyugalmad csendes!
Drága jó lelkedért !
Csillagtalan éjben várok egy jelet,
Várom, hogy érkezzen felelet.
Naponta síratom a tegnapot,
Nem várom többé a holnapot.
Mindennap újra elsíratlak,
a könnypatak el nem apad.
Reggeltől estig Téged várlak,
minden fiatalban Téged látlak.
Esténként sírkövek közt járok,
az alvilág lelkei között szállok.
A holdvilág ezüst sugara,
borul Rá Édes Kisfiam sírodra.
Nagyon, de nagyon Szeretünk,
Míg létezünk Rád emlékezünk.
Drága emlékedre mély fájdalommal!
Örök fájdalommal és szeretettel gondolunk rád, drága Gabcsika.
Végtelen szeretettel.....
Szeretettel emlékére !
Emlékedre ég a szeretet lángja!
Fájó szívvel, örök szeretettel gondolunk Rád Drága Gabika!!
Emlékére szeretettel !
Fájó szivvel, szeretettel gyujtottam gyertyámat!
Nyugodjon békében !
Drága Gabika! Hiányod örök fájdalom!!
Drága , Imádott Gabika !
Nélküled nincs ünnep,
Semmi nem létezik,
Szeretném látni drága szemed,
Hallani a hangod,
Az élet élettelen,
a világ világtalan Nélküled.
A fájdalom örökre megmarad.
Drága emlékedre égnek a szeretet lángjai!
Húsvétra szeretettel!
Mély fájdalommal emlékezem!
Áldott Húsvéti Ünnepet.
A szeretet lángja érte égjen örökkön - örökké !
anyai fájdalommal.
Drága emlékére ég a szeretet lángja!
Drága emlékére szeretettel !
Békés álmokat az Angyalok között!
Emlékére szeretettel...
Fájó szivvel, szeretettel emlékezem!
Örök fájdalommal és szeretettel gondolunk rád, drága Gabcsika.
A virág elhervad rövid pár nap alatt, de emléked szivünkben örökké megmarad.
Fájó szivvel, szeretettel emlékezem!
Életem, Drága Kincsem annyira Hiányzol !
Hogyan mondjam el hogy mennyire szeretlek,
hogy minden éjjel álmomban kereslek ,
de nem talállak így hiányod érzem ,
én mindig csupán egy dolgot kértem ,
örökre együtt legyünk ebben az életben.
Emléked legyen áldott, nyugalmad csendes!
Fájdalmunkat nem enyhítik a múló évek,
Mosoly mögött is ott vannak a fájó könnyek.
Gondolatban velünk vagy, bármerre is járunk,
Tudjuk, hogy nem jössz és mi mégis várunk...várunk.
Nyugodjon békében !
Örökké szeretünk, soha nem feledünk!
Emléked legyen áldott, pihenésed csendes !
Fájó szivvel, szeretettel emlékezem!
A szeretet lángja érted égjen örökkön - örökké !
Drága Imádott Kisfiam!
Oly könnyes most szemem,
Itt hagytál bennünket nagy szenvedés után,
Fájó szívvel írom- e kis verset neked,
Legalább még egyszer láthatnám gyönyörű két szemed.
Csak a mély fájdalom mit szívembe zárhatok.
Oly rövid volt életed, ebbe belenyugodni nem lehet,
Mindössze csupán csak huszonhárom évet éltél.
Nem vagy már közöttünk, mi szívemet marja!
Hosszú útra mentél és lassan Én bele pusztulok.
Soha nem feledünk hisz lélekben örökké velünk élsz.
Drága emlékedre mély fájdalommal!
Szeretettel emlékére !
Emléked legyen áldott, nyugalmad csendes!
Fájó szívvel sokat gondolok Rád !
Fájó szivvel, szeretettel gyujtottam gyertyámat!
Drága, Édes Angyalkám emlékére !
Körülöttem néma csillagok,
Közöttük Én némán ballagok,
Keresem azt ki ott él rég már fent,
Hogy ismét két karommal átölelhessem.
De a csillagok csak némán hallgatnak,
Nem mutatják hozzá az Én utamat,
Közöttük most sírva ballagok,
Szívemben oly nagy a fájdalom.
Nem tudom hogy merre menjek Én,
Hol van az a mennyei fény,
Senki utat nem mutat nekem,
Most fáj a szívem és könnyes a szemem.
Kérlek ragyogjatok néma csillagok,
Nékem a szerettemhez utat mutassatok,
Csak hogy utoljára átölelhessem még,
És elmondthassam neki mennyire szeretem Én !
Örökkön-örökké !
Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám.
Végtelenül fáj.....
Lelkünk végtelen fájdalmában örökké létezel....
Nyugodjon békében !
Emlékedre égnek a szeretet lángjai!
Fájó szívvel !
Drága emlékedre szeretettel gyujtottam gyertyámat!
Nyugodjon békében !
Drága emlékére fájó szivvel, szeretettel!
Drága jó lelkedért !
Mély fájdalommal gondolok Rá!
Ma is sírnak az Angyalok velünk,
Hisz elment tőlünk, kit nagyon szerettünk.
Édes, Imádott Drága Gabika !
Elmentél kereslek a temetőt járom.
Ülök a sírodnál ez lett a világom.
Ülök itt és várom hát ha még meglátom.
Mosolyod az égen és jössz újra mint régen.
Mindig lesz friss virág nyughelyeden,
míg csak "létezünk"
Imádattal szerető szüleid
Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám.
Soha nem feledünk !
Drága emlékére égnek a szeretet lángjai!
Édes, Imádott Angyalkánk !
Van egy álom, mely szívemben él,
Mely Rólad szól és lelkemhez ér,
Két karod átölel mint rég,
De csak a fájdalom marad,
Mert az álom véget ért....
Nagyon hiányzol Drága Gabika !
Fájó szívünk örökké szeret és imád,
Anyukád és Apukád
Sokat gondolok Rád !
Édes , Imádott Kisfiam Gabikám !
Fájó szívemben él gyönyörű emléked.
Soha míg élek egy percre sem feledlek Téged.
Tudom lassan megöl a fájdalom,
mert Drága Lényedet csak álmomba láthatom.
Felhőkön túlra röpül minden gondolatom.
S fájó szeretettel kísérlek angyali utadon.
Nagyon hiányzol Drága Kisfiam,
mindig Rád gondolok, Rólad álmodozom,
még az álmomban is a Te neved suttogom.
Örökké Imádattal Szeretünk Téged !
Soha nem feledünk !
Emléked legyen áldott, nyugalmad csendes!
Nyugodjon békében !
Fájó szívvel, szeretettel gyújtom gyertyám érted, drága Gabcsika.
Drága emlékedre szeretettel!
Drága, Édes, Imádott Kisfiam Gabikám!
Annyira kínoz, annyira fáj,
Hogy nem láthatlak már.
Nem foghatom meg kezed,
Nem símogathatom meg fejed,,
nem ölelhetlek már.
Annyira kínoz, annyira fáj!
Nem hallom hangodat,
nem hallom léptedet,
Akárhogy fülelek.
Nézem fényképedet,
Drága mosolyodat,,
Könny áztatja arcomat,
S így sem látlak már,
Mert szememet elfedi a homály,
S hangokat sem hallok,
Mert hangos zokogásom
Megtöri a csendet,,
Már csak egyre vágyom:
Hogy ott lehessek Veled,
Hogy átöleljelek, és elmondjam
Neked mennyire, mennyire SZERETLEK!!!
Emlékére szeretettel !
Őszinte együttérzéssel, szeretettel emlékezem!
Örök álmod legyen áldott és csendes !
Érted égjen örökkön - örökké !
Drága emlékedre égnek a szeretet és emlékezés lángjai!
Édes Egyetlenem Imádott Kisfiam Gabikám !
Álmaimban itt vagy velem
Itt vagy minden szívverésben,
A ragyogó csillagokban,
Itt vagy a Hold sugarában,
A hidegben, a homályban,
Itt vagy velem hóban, fagyban,
A felhőkben, madárdalban,
Itt vagy velem fényben, árnyban,
A záporban, a viharban,
Itt vagy a szellőben, forró nyárban,
Őszi arany lombhullásban,
Itt vagy minden mozdulatban,
A tegnapban, a holnapban,
Itt vagy minden gondolatban.
Itt vagy velem álmaimban.
Veled együtt távozott a boldogság,
számunkra maradt a fájdalom és az örök gyász...
Fájó szívünkkel örökké szeretünk Gabikám
Elmentél tőlünk, mint a lenyugvó nap,
de szívünkben örökké élsz, és örökké ott maradsz!
Sohasem halványul szívünkben Emléked, sohasem szűnik meg lelkünk gyásza Érted!!
Drága jó lelkedért !
Szomorú szivvel, szeretettel emlékezem!
Fájó szívvel, szeretettel!
Örökkön örökké égnek a szeretet és a fájdalom gyertyái érted, drága Gabcsika.
Drága, Édes Kincs, Angyali Gabika !
Az egyetlen kincsem a fejemben,
az Emléked.
Ez örökre az enyém,
mert én ezzel élek..
Mikor becsukom a szemem,
újra a kezed fogom,
és együtt megyünk tovább
a végtelen úton!
Mi emlékezünk, látogatunk, nem vigyorgunk,
Tudod Édesem most látszik meg ki emlékezik Rád?
Ki használt ki? Visszakapja mindenki a sorsát !!!
Drága Gabika! Végtelen szeretettel gondolunk Rád! Szívünkben őrizzük Drága Emléked!!
Emlékére szeretettel !
Emlékedre örök szeretettel!
Szeretettel emlékére !
Szomorú szivvel, szeretettel emlékezem!
Örök szeretettel és fájdalommal gondolunk rád, drága Gabcsika.
Szeretettel gondolok Rád !
Emléked szivünkben örökké élni fog!
Felejthetetlen emlékére szeretettel !
Emléked legyen áldott, nyugalmad csendes!
Nyugodjon békében !
Emlékére égnek a szeretet lángjai!
Drága Gyermek, Imádott Gabika !
Pár év boldogság jutott csak Nekünk,,
Hogy Drága Fiunkba gyönyörködhessünk,
23 év csak, amí csodálatos volt,
Elragadott a halál, vele Minket is.
Tizenhárom év, mit szenvedünk már Nélküled,
Önszántunkból mennénk, hogy veled lehessünk,
Nem bírja szívünket a nagy fájdalmakat,
Ölelnélnénk most is, szerető karokkal .
Emlékeket hagytál fájó szívü szüleidnek,
Ha rólad mesélünk, szemünkből könny pereg,
Itt hagytad a sok szép, kedves emléket,
S a nagy bánatot mindkettőnk szívében.
Te nem így akartad, de vittek, szenvedtettek,
Most már a fájdalmat nem kell viselned.
Nagyon szeretünk és Hiányzol !
Soha el nem múló szeretettel !
Fájó szivvel, szeretettel emlékezem!
FÁJÓ ANYAI SZIVVEL ÉRTED.
Fájó szívvel, szeretettel!
Emléked örökké szívünkben él, drága Gabcsika.
A virág elhervad rövid pár nap alatt, de emléked szivünkben örökre megmarad!
Emléked örökké élni fog!
Drága jó lelkedért...
Drága emlékedre égnek a szeretet lángjai!
Végtelen szeretettel gondolunk Rád Drága Gabika!!
Emlékére szeretettel !
Mély fájdalommal emlékezem!
Édes, Imádott Angyalka !
Helyettem a csillagok öleljenek szorosan,
Hisz én már nem tehetem soha többé boldogan.
Elvitted a boldogságot, fényeket,
Csak a bánat maradt itt helyetted.
Oly jó lenne, hogyha vissza tudnálak sirni,
Tengert könnyeznék, mert ki tudnám birni.
Bármit megtennék, hogy a valóság legyél,
Hogy velem maradj, ne csak álmaimban lennél.
Szomorú szívvel, szeretettel gondolok rád, drága Gabcsika.
Őszinte részvéttel !
Drága emlékedre örök szeretettel!
Felejthetetlen emlékére szeretettel...
Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám.
Csak a jók mennek el... sajnos...
Hiányzol, mint Holdnak a csillagok,
mintha elvennék a Földtől a Napot.
Hiányodtól, lassan múló napjaimban,
ott vagy, minden gondolatomban.
Szivem minden szeretetével gyujtottam gyertyáim!
Szeretettel, fájdalommal emlékezem...
Édes Kisfiam, Imádott Gabikám !
Annyira szeretlek, hogy arra nicsen szó.
Hiányod senkivel nem pótolható.
Vágyom arra, hogy újra lássalak,
Megfogjam kezed és átkaroljalak..
Halljam hangodat, lássam mosolyodat,
Megsímogathasssam drága arcodat
Ragyogó szemedbe nézni, és az
Összes szép emléket újra átélni.
Elmondanám Neked, hogy
mennyire szeretlek, s többé
el nem veszíthetlek.
Mennék Veled ,bármerre visz a vágy,
Mert én vagyok a Te Anyukád!
Virágoknak suttogom drága neved, hogy aki küldte mindig szeret!
Felejthetetlen emlékére !
Drága lelkedért égnek a szeretet lángjai!
Drága Gyermek, Imádott Gabika !
Kezdetben sírtam és haragudtam,
Nincs is Isten, ezt gondoltam!
Hogy volt képes az életet elvenni?
Ezt nehezen tudtam elviselni!
Halálod veszteség és bánat,
Éjjel, nappal könnyezek utánad!
Fájdalom mely lyukat ütött szívemen,
Sebet ejtett a lelkemen!
A legnagyobb ajándék volt életed,
Amiért mindig is hálás lehetek!
Nem haltál meg, nem is tudnál,
A szívembe örökre helyet foglaltál!
Amíg gondolok rád, itt leszel velem,
Mindig örökké csakis Rád emlékezem! !
Szeretlek amig csak élek! !
Mindörökké! !
Drága lelkedért égjen örökkön - örökké !
Fájó szívvel szeretettel emlékezem rád, drága Gabcsika.
Drága emlékedre mély fájdalommal!
Nyugodjon békében !
Drága lelked nyugodjék békében!
A jó lelkek csillagként élnek tovább !
Emléked olyan virág, amely nem hervad el soha!
Szeretettel gondolok Rád !
Örök álmod legyen áldott!
Szomorú szívvel, szeretettel gondolok rád, drága Gabcsika.
Édes ,Imádott Gyermekünk, Drága Gabika !
Ezen a napon minden más,
Újra mélyen érint meg a gyász,
Nincs már velünk együtt,
Kit ismertünk vagy szerettünk.
Ma lélekben újra együtt lehetünk.
Eszembe jutnak az együtt töltött napok,
Fülemben újra megcsendült a hangod,
Szinte látom minden mozdulatod,
Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod.
Gyertyákat gyújtunk és mécseseket,
Ezek a fények világítsanak Neked,
Örök világosságban, békességben nyugodj,
Soha el nem felejtünk, biztosan Tudod!
Fájó szívvel, szeretettel
Imádott Kincs , Drága Gabika !
2009. március 06. - 2022. március 06.
13 éve nem vagy velünk !
Ordítani szeretnék, sírni,mert van kiért !
Szomorú arcomon izzik a fájdalom.
Meghalt, nincs többé nekem.
Elvitték, már hiába keresem !
Teste halott, lelke szárnyal szabadon.
Szívemben nem múlik a zokogás,
Hiányzik, mint még senki más !
Emléke soha nem merül feledésbe,
Drága Gabikám életem része voltál !
Nem akartál Te menni, de elvittek!
Ahová nézek mindenhol Téged látlak,
A könnycseppek peregnek az eresz alatt,
Gyászmisét hallgatják a vad madarak.
Elment egy EMBER aki sokat ért Nekem,
Elment egy EMBER akit nagyon szerettem !
Ordítok, sírok mert van kiért !
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Odafönn az Angyalok vigyázzanak Rád!
Drága jó lelkedért ...
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága Égi Csillagom, Angyali Gabikám !
Nem törődöm bele a megmásíthatatlanba,
hogy nem hallhatlak, nem láthatlak, SOHA!
Fényképed nézem, s határtalanul szenvedek.
Hogy szerethetlek most is, köszönöm Neked !
Drága emlékedre mély fájdalommal!
Szomorú szívvel emlékezem!
Emlékedre ég a szeretet lángja!
Szomorú szívvel, szeretettel gyújtom gyertyám érted, drága Gabcsika.
Szomorú szívvel Angyalkától
Anya! Ha hallanád amit én,
könnyeidtől reszket az ég
Könyörgöm, ne sírj kérlek,
hogy életem ily korán ért véget.
Anya! A fájdalmam elmúlt már
Odafent várt reám a mennyország
Ha hiányzom hunyd le két szemed,
s újra ott leszek veled.
Ne várjatok már haza,
ez volt Isten akarata
Az Úr magához rendeltetett
Angyalként törlöm már könnyeteket.
Anya! Könyörgöm ne sírj,
előttünk nyitva áll a lélekhíd
Azon szabadon járhatunk, kelhetünk
Bár nem érintheti már egymást két kezünk.
Utolsó könnyeimet értetek ontom
Ki tudja miért, így volt megírva sorsom
Szemetekben gyöngyszemmé váltam,
mely utolsó utamon rám találtak.
Kicsiny gyertyám Érted ég, őrzi lelked békéjét!
EMLÉKÉRE !
Drága emlékedre örök szeretettel!
Drága Gabika hiányod Örök fájdalom!!
Őszinte részvéttel, szeretettel !
Édes, Imádott Kisfiam !
Repül az idő, napok gyorsan múlnak,
De az emlékek rólad mégsem halványulnak.
Behunyom szemem, s arcod újra láthatom,
Szeretetképek, de mit hoznak, az a fájdalom.
Képtöredékek, melyek vissza-visszatérnek,
Életem útján most már elkísérnek.
Nem engednek, kapaszkodnak a szívembe,
Drága Gabika, oly sokszor jutsz az eszembe.
Ha álmomból riadok, még könnyes szemmel kereslek,
Bár tudom, hogy e világon többé nem lelhetlek.
Nem maradt nekem csak a fotók s az emlékek,
Oly rövid volt neked, s nekem fájón hosszú az élet.
Nyugodjon békében !
Az a rózsa, amely szivből nyilik nem hervad el soha! A Te emléked sem halványul soha!
Hiányzol !
Emléked legyen áldott, nyugalmad csendes!
Soha nem múló fájdalommal és szeretettel gondolunk rád, drága Gabcsika.
Drága emlékedre örök szeretettel!
Örök szeretettel emlékezem!
Drága Csillagos Egem, Édes Gabikám !
Már nem sokat kell várni,
ez a 13.év és ez a szám szerencsétlen,
Hatalmas tragédiának kell lennie.
Csillagtalan éjben várok egy jelet,
Várom, hogy érkezzen felelet.
Naponta síratom a tegnapot,
Nem várom többé a holnapot.
Mindennap újra elsíratlak,
a könnypatak el nem apad.
Reggeltől estig Téged várlak,
minden fiatalban Téged látlak.
Esténként sírkövek közt járok,
az alvilág lelkei között szállok.
A holdvilág ezüst sugara,
borul Rá Édes Kisfiam sírodra.
Itt hagyom a könnyeim harmatként e lapon
öleljen a Holdsugár, a Nap fényével simítson.
Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám.
SOHA NEM FELEDÜNK !
Felejthetetlen emlékére szeretettel!
Fájó szívvel gondolok rá !
Fájó szívvel, szeretettel!
Békés álmokat az Angyalok között!
Örök szeretettel és fájdalommal gondolunk rád, drága Gabcsika.
Lelkünk végtelen fájdalmában örökké létezel!!!
Drága Gabika Emléked örökké színükben Él!!
Felejthetetlen emlékére !
Együttérzéssel, szeretettel!
Mély fájdalommal emlékezem!
Nyugodjon békében !
Fájó szívvel, szeretettel!
Emléked legyen áldott, nyugalmad csendes!
Drága Kisfiam, Imádott Gabikám !
Százszor megszűlnélek újra,
Csak életem megváltozna,
Nem bánnám a fájdalmakat,
Ha megint kartomba zárhatnálak.
Elmentél, el sem köszöntél,
Életem Nélküled mit sem ér,
Itt hagytál, ki a szíve alatt hordott,
S fájdalmak közt boldogan világra hozott.
Százszor megszülnélek újra,
Ha megdermedt szíved, ismét dobogna,
És újra és újra megszülnélek,
Ha fájna is, de ölelhetnélek újra.
Szomorú szívvel, szeretettel gondolok rád, drága Gabcsika.
Szeretettel emlékére...
Útra kél az esti szél,
fázós hajnalról mesél,
én hallgatom a csend zaját
s ringatom lelkemben emléked dallamát.
Drága lelked nyugodjék békében!
Szeretettel gondolok rá !
Szomorú szívvel emlékezem!
Szomorú szivvel, szeretettel gyujtottam gyertyámat!
Drága Kisfiam, Imádott Gabika !
Elmentél. . . És most sivár a kisszoba.
Minden mozdulatlanságba merevült,
A helyed üres, néma és kihűlt.
Agyam lemintázott és magába zárt.
Így maradsz meg - amíg élek - énnekem.
Most már mindig jönnöd kell velem,
Mert hordalak magamban nappal és éjjel!
S ha széthullok majd porrá, röggé,
Te ott leszel velem mindörökké.
Fájó szívvel, örök szeretettel gondolunk Rád Drága Gabika!
Szomorú szívvel !
Nyugodjon békében !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emléked örökké élni fog!
Édes, Imádott Gabika, fájdalmas emlékedre !
Bármit mondok, bármit teszek, Szeretlek !
Fejemből, szívemből ki sosem verhetlek.
Része voltál életemnek, testemnek,
S most úgy érzem örökre elvesztettelek.
Elvesztettem fényét a szememnek,
Egyetlen vigaszát bánatos szívemnek,
Elvesztettem a Gyermekem , a mindenem,
Elvesztettelek Téged Drága Kisfiam.
Elvesztettem magamat, a személyiségemet,
Találgatom kiben "élek", ki is lehet?
Elvesztettelek, s ez annyira nagyon fáj,
Elvesztettelek de a szívem örökké Tiéd már.
A nappalok, éjszakák csakis Veled lehetnek,
Még mindig, ugyanúgy Imádattal szeretlek .
Érted égjen a szeretet, és az emlékezés gyertyája, drága Gabcsika.
Emléked a múló idő sem halványitja!
Drága Gabika hiányod örök fájdalom!!
Békés álmokat az Angyalok között!
Szeretettel gondolunk Rád!!
Felejthetetlen emlékére szeretettel !
Fájó szivvel, szeretettel gyujtottam gyertyámat!
Drága Kisfiam, Imádott Gabikám !
Én is voltam egyszer boldog , de elmúlt ...
Ajkamon a vidám kacaj, elnémúlt.
Gyászos csend kiséri most lépteim,
S szivem hangosan zokog.
Mérhetetlenül nagy a bánatom,
Szívem szoritja őrjitő fájdalom.
Elment akit Én nagyon szerettem,
Aki Nélkül sötét lett a hátra lévő "életem".
Emlékére égnek a szeretet és emlékezés lángjai!
Fájó szívvel emlékezem Rád
Fájó szívvel szeretettel gyújtom gyertyám érted, drága Gabcsika.
Nyugodjon békében !
Édes, Imádott Kisfiam, Drága Gabika !
Minden este egy gyertyát gyújtok Érted,
A lángjában az arcod látni vélem.
Az arcomon egy könnycsepp indul útra,
Tudom, egyszer majd találkozunk újra!
Gondolatban mindig ott vagyok Veled,
Mert örökkön - örökké nagyon szeretlek.
Drága emlékedre égnek a szeretet lángjai!
FÁJÓ SZIVVEL,ANYAI SZERETETTEL.
Fájó szívvel, szeretettel...
Fájó szívvel, szeretettel!
Akkor is beugranak képek mikor üvölt még a csend,
kevesen látják és értik azt hogy mi van itt benn.
Van úgy hogy némán hallgatok s csak ballagok csendben
szívem mélyén érzem én, nincs ez így igazán rendben.
Mert hiányod megszokni hidd el lehetetlen dolog ,
szívem fájdalommal teli s most is ugyanúgy dobog.
Bár az évek van az úgy oly gyorsan elszaladnak,
de amíg élek emlékeim Rólad megmaradnak.
Hangod még most is hallom, mosolyod tisztán látom,
örökké Rád leszek legbüszkébb ezen a világon.
Szomorú szivvel, szeretettel emlékezem!
Végtelen fájdalommal emlékezünk Rád!!
Szeretettel emlékére...
Drága Kincsem, Édes Gabikám !
Most szerényen , de annál nagyobb
imádattal emlékezünk Rád.
SOHA nem törődünk bele,
az elvesztésedbe !
Fájó szívvel, szeretettel!!
Drága lelked nyugodjék békében!
Szívem végtelen szeretetével gondolok Rád!!
Nyugodjon békében !
Drága emlékére örök szeretettel!
Édes Angyalka, Imádott Kincsünk, Felejthetetlen Gabika !
Ó nem tudom hogy hol vagy?
De a bánat és a kín oly nagy,
Merre mentél hol lehetsz?
Kérlek súgd meg ezt nekem.
Ha a csillagok közt lépkedel,
Egy angyallal üzend meg nekem,
Csak egy üzenetet hogy jól legyek,
A csillagok közt hiába ne keresselek!
Ó nem tudom, hogy hol vagy?
Ezért a szívemben a bánat oly nagy,
Könnyek égetik a szememet,
Kín marja a lelkemet.
Kérlek ne hagyd hogy így legyen ,
Ne legyen szenvedés az életem,
Csak egy kis jelet küldj nékem,
Hogy tudjam boldog vagy ott fent.
....Karai Gábor...
Fájó szívvel, szeretettel!
Örök fájdalommal és szeretettel szívünkben gondolunk Rád, drága Gabcsika.
Drága emlékedre égnek a szeretet lángjai!
Drága Emléked örökké szívünkben Él!!!
Drága emlékére szeretettel
Nem feledünk !
Emléked a múló idő sem halványitja!
Mély fájdalommal emlékezem!
Szomorú szívvel, szeretettel gyújtom gyertyám érted, drága Gabcsika.
Szeretettel emlékére !
Fájó szívvel, szeretettel!
Örök álmod legyen áldott!
fájó szivvel
ANYAI FÁJDALOMMAL ÉRTED
Fájó szívvel, szeretettel!
Fájó szivvel, szeretettel emlékére!
Drága emlékére őszinte fájdalommal!
Sohasem halványul szívünkben Emléked, sohasem szűnik meg lelkünk gyásza Érted!!
Drága emlékedre örök szeretettel!
Soha nem múló fájdalommal, és szeretettel gondolunk Rád, drága Gabcsika.
Valahol odafent a csillagos égen,
Egy csillag ragyog fent, mely szívemnek édes.
Ő ragyog reám féltőn vigyázva utam,
Ha le tévednék róla Ő mutat vissza utat.
Ő vigasztal ha éjjelente sírni lát,
Ha a szivem darabokra szakadt már,
Hangjával gyógyít meg minden fájó percet,
Ő az én örangyalom fent a magas égen.
Valahol odafent a csillagos égen,
Ott hol tündökölnek a ragyogó fények,
Egy gyönyörű fénysugár érinti meg lelkem,
Halk angyali dal vigasztalja fájó szívem.
Ő eljő hozzám mikor le száll a sötét éj,
Ha a könnyem mély fájdalomtól ég,
Angyali szárnyaival betakar ha fázom,
Minden éjjel őt oly nagyon várom.
...Karai Gábor...
Nyugodjon békében !
Mély fájdalommal emlékezem!
Szeretettel...
Édes, Drága Gyermekünk, Imádott Gabika !
Fájó szívvel, szeretettel!
Örök álmod legyen áldott!
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékedre égnek a szeretet lángjai!
Fájó szívvel gondolok rá ...
Örök szeretettel emlékezem!
RÁD EMLÉKEZVE ANYAI FÁJDALOMMAL.
Drága lelkedért ég a szeretet lángja!
Fájó szívvel, szeretettel!
Szeretettel gondolok rá...
Emléked örökké szívünkben él, drága Angyallá vált Gabcsika.
Fájó szivvel, szeretettel emlékezem!
Drága Gyermek, Imádott Gabika !
Egy érzés szívembe belemart,
Itt belül fáj, kínoz valami,
Mint eső az égből hull le rám
És őrölnek lelkem malmai.
Hiányod dörömböl szívemben,
De csukott szempilláim alatt,
Őrzöm kedves képed szememben,
És a szívemben minden szavad.
Én szeretlek, és te nem vagy itt,
Csak élek némán, öntudatlan,
Úgy hasít belém mint a villám,
Hiányod minden pillanatban.
Messze vagy, de összetartozunk,
Bár most kezem hozzád el nem ér,