"Emlékezzetek, csak annyit kérek tőletek,
Emlékezzetek milyen volt és milyen lehetett volna veletek.
Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek.
Emlékezzetek és a végen túl is szeressetek.
Emlékezzetek s akkor talán örökre veletek lehetek."
Szomorú szivvel, szeretettel emlékére!
Fájó szívvel emlékezem !
Emlékére fájó szivvel, szeretettel!
Lelkünk végtelen fájdalmában örökké létezel!!
Örök szeretettel gondolunk Rád Drága Gabika!!
Fájó szívvel emlékezem !
A virág elhervad rövid pár nap alatt,
de emléked szivünkben örökre megmarad!
Őszinte együttérzéssel, szeretettel !
Fájó szívvel szeretettel gondolok rád, drága Gabcsika.
Nyugodjon békében !
Drága emlékedre mély fájdalommal!
Drága Gyermek, Angyali Gabika !
Ha lehunyom a szemem, csakis Téged látlak,
Ha kinyitom a szemem, most is Téged várlak.
Ha lecsukom a szemem, Rólad merengek,
Ha kinyitom a szemem őrülten kereslek.
Ha lehunyom a szemem, magam előtt látlak,
Ha kinyitom a szemem, sehol se talállak.
Ha lehunyom a szemem, mindenütt kereslek,
Ha kinyitom a szemem, szívembe temetlek.
Ha lehunyom vagy kinyitom a szemem,
Hát akkor is, őrülten hiányzol nekem!
Emlékére szeretettel !
Örök álmod legyen áldott!
Mindenhol csend van, béke és nyugalom,
Csak a szívünkben van igazi fájdalom.
Csak állunk némán , s arra gondolunk,
Hogy valamikor egyszer ismét találkozunk.
Emlékére !
Szomorú a szivünk, mert hiányzol nagyon!
Nyugodjon békében !
Soha nem feledünk !
Emléked örökké élni fog!
Fájó anyai szívvel gondolok rád !
Drága emlékedre fájó szivvel, szeretettel gyujtottam gyertyámat!
Nyugodjon békében !
Drága emlékére szeretettel!
Imádott, Édes, Drága Gyermekem !
A végtelenben egy napot,
Alszol egyedül, gyermekem.
Csak egyet álmodsz, és jövök,
A földön itt misem örök,
S melletted leszek újra én.
És rád roskadok, Mindenem,
Ott messze túl a Mindenen,
Ott újra eggyé forradunk.
Körülöttünk zeng a végtelen,
De túl a földi életen,
Nem érhet többé semmi vész.
S újra viselem gondodat,
Csak még pár földi dolgomat,
Elvégzem, s aztán jövök.
Addig az álmod szép legyen,
A másvilági réteken,
Szebbek talán az álmok is.
Aludj, aludj, s már ott vagyok,
A végtelenben egy napot,
Aludjál addig, gyermekem.
Emlékére !
Felejthetetlen emlékére !
Drága Gyermekem,Imádott Gabika !
Kőhalmon Neved , éltél és meghaltál .
Egy idézet , hogy Nekem csak Te voltál !
Ott vagy lent egy karnyújtásnyira ,
Mégsem érinthetlek meg most már soha .
Angyal vagy egy nagyon szép álom....
Ölelnélek , karomat kitárom....
De csak levegőt karolok , nem érzem tested,
Mert a halál Neked már angyalszárnyat festett.
Szíved már angyalszívként dobban ,
S lelkedért minden nap egy gyertya lángja lobban .
Hiányzol , fájdalmam nem enyhül már soha ,
De szeretetemet nem koptatja el az idő zord foga.
Fájó szivvel, szeretettel!
Gondolok rá...
Emlékét a múló idő sem halványitja!
Fájó anyai szívvel emlékezem !
Emlékére fájó szivvel, szeretettel!
Édes, Imádott Gabika !
Könnyek közt nézem most Én a kék eget,
Könnyek közt suttogom el a Te neved,
Merre jársz hol lehetsz én azt nem tudom,
De ha nem vagy itt velem nagy a fájdalom.
Könnyek közt nézem Én a Te képedet,
Nem Te törted össze a szívemet,
Szeretlek Én akkor is ha nem vagy itt velem,
Szeretlek Én akkor is örökkön-örökké.
Könnyek között nézem Én most a kék eget,
Várom, hogy egyszer ismét be csengess,
Hogy le töröld az Én szomoru könnyemet
Hogy meg vigasztald az Én fájo szivemet.
De addig mig nem vagy ismét itt velem,
Én csak sirok és tovább szenvedek,
És ha leszáll majd a sőtét éj,
Könnyezve , Nékűled alszom el Én..
Soha nem feledünk !
Mindig másak a napok,
De az érzések ugyanazok;
Hiány, szeretet, fájdalom,
És egy könnycsepp az arcunkon.
A szeretet lángja örökké égjen drága lelkedért !
Drága emlékére örök szeretettel!
Emléke legyen áldott, pihenése csendes !
Drága lelked nyugodjék békében!
Emléked örökké a szívünkben él, drága Gabcsika.
Örök szeretettel !
Drága emlékedre égnek a szeretet lángjai!
Nyugodjon békében !
Nyiljatok a sirján halvány sárga rózsák,
Zengjetek éneket, énekes madárkák!
Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám.
Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám.
Drága jó lelkedért szeretettel !
Legyen békés az álmod, mint csillagok világa,
ezt kivánom Neked, az örök éjszakádra!
Drága, Imádott, Édes Gabika !
Már csak ergy emlék vagy,
s ez oly nagyon nehéz,
Hisz úgy fáj a szivünk,
hogy nem vagy Velünk,
Drága Gyermekünk.
Elhívtak Tőlünk
a távoli fények,
De még mindig
Nagyon visszavárunk Téged.
Tudjuk, hogy nem jöhetsz,
Mégis negyon, de nagyon várunk,
Fájó szívvel, könnyezve,
Gyertyalánggal Rád emlékezünk.
Nyugodjon békében !
S ha valami jót adhat még az élet,
Ha még derül nap, még virul tavasz,
Ha borús arcunk, lelkünk még föléled:
Az Tőle jő, az Ő áldása az!"
Mély fájdalommal emlékezem!
Szeretettel gondolok rá !
Emléked legyen áldott, nyugalmad csendes!
Gyönyörü, Drága, Imádott Gyermekem !
Kinek gyermekét nem fedi sírhalom,
Nem tudja mily nagy a fájdalom,
Állni könnyezve a sírhalom felett,
Magadtól kérdezve miért nincs már Velem.
A sírhalomra virágot helyezni,
Közben csendesen fájon zokogni,
Fájdalmasan fel nézni az égre,
Összetört szívvel a múltra emlékezve.
Kinek Gyermekét nem fedi sírhalom,
Nem tudja igazán milyen a fájdalom,
Haza térni hogy ő már nincs Veled,
A fényképét nézni mindig csak könnyezve.
Fájó szívvel látogatni meg a sírját,
Könnyezve rá emlékezve gyújtani gyertyát
Kinek gyermekét nem fedi sírhalom,
Nem tudják milyen a nagy fájdalom.
Drága emlékedre ég a szeretet lángja!
Fájó anyai szívvel emlékezem !
Hiányod örök fájdalom!
Emlékére...
Drága emléked a múló idő sem halványitja!
Szomorú szívvel, szeretettel gyújtom gyertyám érted, drága Gabcsika.
Emlékezem...
Az a rózsa, amely szivből nyilik,
nem hervad el soha.
A Te emléked sem halványul soha!
Emlékére !
Nyiljatok a sirján halvány sárga rózsák,
Zengjetek éneket énekes madárkák!
EMLÉKED ÖRÖKKÉ ÉL...
Drága emlékedre mély fájdalommal!
Szeretettel gondolok Rád !
Drága lelked nyugodjék békében!
Drága Gabika! Sohasem halványul szívünkben Emléked, sohasem szűnik meg lelkünk gyásza Érted!!
Végtelen szeretettel emlékezünk Rád Drága Gabika!!
A szeretet lángja érted égjen örökkön - örökké !
Mély fájdalommal emlékezem!
Drága Gabika, Imádott Angyalka !
A temetőbe egy rózsával sírva megyek Én,
Egy sirköhöz amely már ott áll nagyon rég,
Ott nyugszik alatta akit Én nagyon szerettem,
Akiért fel áldoztam volna az Én életem.
Megszólalnék Én de most nem tudok,
Szivem keservesen Érted dobog,
Fájdalom járja át a bús lelkemet,
Könnyeim hullanak most e sirköre.
A temetőbe egy rózsával sírva megyek Én,
Körülöttem sok, sok síremlék,
Könnyes szemmel fájó szívvel emlékezem most,
Az elhunyt gyermekemért akit nagyon szeretek.
Mindig is fájni fog,mindig is emlékezek,
Rád, aki régen csillagként ragyog már oda fent,
Hogy boldog legyél fent a Mennyben mindig ragyogjál,
Vigyázzanak ott fent Rád mindig az Angyalok.
Emlékére szeretettel, fájó szívvel !