Archívum

 Édes Angyali Gabika!

Küzdöttem,harcoltam ebben az évben is, 

Hiszen azt mondják Te tudod , mindent látsz!

Igy fejeződik be az óév,igy kezdődik el az újév!

Még jobban, mert eddig is Te segitettél Nekem, 

Nem birtam volna , ha nem adtál volna erőt.

Köszönök Neked mindent, hálás vagyok mindenért.

Szerettem volna már régen melletted nyugodni,

De érzem Te voltál és leszel az Én órzó Angyalom!

Örökkön -örökké szívemben maradsz !

Fájó szívvel, szeretettel!

Édes,Imádott, EgyetlenKincsem,Drága Gyermekem!

Egy kis patak, mely a könnyeimből született,

Oly lassan folyik mióta már nem vagy én velem,

Nem maradt más csak a könny és a fájdalom

A szívemben égető tűz amely oly forrón lángol.

Hiszen nem mondthatom már, hogy hiányzol, szeretlek,

Nem ölelhet már Téged szerető anyai kezem.

Nem mondthatom el ,hogy Te voltál nékem a fény,

Mely beragyogta mindig az életem ösvényét,

De Te már csillag lettél fent a magas égen,

Ahol sajnos el nem érhetlek már Téged.

Hiába hullik érted bús anyai könnyem,

Amely egy kispatakban gyűlik össze

Hiába hívlak kérlek jöjj vissza hozzám,

Nem ér el hangom és nem ér el imám,

Pedig csak annyit mondanék néked édes gyermekem,

Légy boldog a mennybe míg hozzád én is fel nem érkezem.

 Nyugalomban - észrevétlen,
 Sejtelmesen tiszta fényben.
 Ismerős az édes illat,
 Átjárja az álmaimat.

 Megérkezett kristályfelhőn,
 Táncot járó langyos szellőn.
 Fáradt szárnyát pihentette,
 Kezét vállamra fektette.

 Fantasztikus ez az érzet,
 Meg sem szólal - úgy beszélget.
 Turbolya illattól édes,
 Sziluettje tiszta, fényes.

 Ambrózia íze számban,
 Gyönyörű, szép álmot láttam.
 Képzeletem szárnyat kapott,
 Földön fehér tollat hagyott.

 

Áldott karácsonyt fent a mennyországban !

BOLDOG MENNYEI KARÁCSONYT A MENNYBEN,
SZERETTEIDNEK ITT A FÖLDÖN.

Mert kell egy hely, hol minden lélek látható,
Mert kell egy hely, hol minden dallam hallható,     
Mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok,
Mert kell egy hely, hol emléked örökké élni fog...

 

Édes Kincsem,Imádott Gabikám! 

Messze vagyok Tőled távol,

Ó ha tudnád, hogy hiányzol. 

Bárcsak itt lehetnél velem, 

Hogy szeretném ezt, Istenem !

Egész úton szól a dallam,

Itt vagy velem, gondolatban.

A szívem majnem megszakad.

Mégis, hol a pillanat, mikor újra láthatlak,

Megint egy új hét, remény és álom. 

És én még mindig csak arra vágyom, 

Láthassam arcod,hallhassam szavad! 

Nagyon, de nagyon szeretlek. 

ADVENTRE FÁJÓ SZIVVEL.

Örök szeretettel !

Jó lenne ha békén hagynák már ezt a nyughelyet vagy vállaja fel képét az a szemét tolvaj .

ADVENTKOR....FÁJÓ SZIVVEL.

„Egy könnycsepp.

Csak egy könnycsepp,

S mégis mennyi mindent rejt.

Hull, csak hull hisz  a sziv sohasem feled.   

 

Nyugodjon békében !

Drága, Egyetlenem, Imádott Kincsem !

Tudtad, hogy megcsalt az élet!

Hisz` ígért még szépet és jót,

mégis álnokul rád küldte

a rettegett, gyilkos kórt,

mely - mint áldozatát a pók -

hálójával fogva ejtett.

Harcoltál! Hittel, keményen,

törhetetlen életkedvvel,

bizalommal, reménykedve

- időt remélve a sorstól -

s jöttél ki a hosszú harcból

nem egyszer - hittük! - győztesen.

Végül nem sikerült, 

Szenvedtünk kegyetlenül, 

az érzést senki nem érezte rajtunk kivül.

Édes, Imádott Angyalkám , Drága Gabika ! 

Nincs a Napnak egyetlen órája. 

Hogy ne gondolnánk fájó szívvel Reád, 

Tudjuk,hogy nemjöhetsz, mégis várunk, 

Enyhiti hiányod, ha álmainkban látunk,

Az ész megérti , de a szív SOHA,

Ha egyszer elmegyünk, ahol Te vagy oda.

Az élet elmúlik, de akit nagyon szeretünk,

Arra életünk végéig könnyes szemmel 

    Örökké Emlékezünk. 

Lelked elszállt,

mint hópihe a fényben,

Ragyogni ránk,

fényes csillagként az égen.

Ember volt, a Legjobb,

Angyallá változott,

Elhagyta a földet,

az égbe távozott!

Amikor hiányzik,

nézz fel az égre,

Drága kezeivel

Ő festi kékre... 

Szeretettel gondolok Rá !

Rég már, hogy örök álom zárta le szemed,
könnyek között emlegetjük a Te drága neved.
Elmentél tõlünk egy végtelen útra,
melyrõl csak visszanézni lehet, visszajönni soha.
Hazafelé nem építettek utat, de ha mégis lenne irány,
mely otthonod felé mutat, ugye hazajönnél!
Visszahozna a szeretet, és letörölnéd, az
Érted hulló könnyeket.

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,

Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.

Fájó anyai szívvel emlékezem ! 

FÁJDALOMMAL,SZERETETTEL .

Áldott születésnapot kívánok az angyalok között !

Angyalkám, a világ összes virágját odatennénk,

de ezzel sem hozhatunk Téged vissza. :( 

Foszlanak az álmok,

szakadnak a húrok, 

a fájdalom állandó.

Nincs igazság, sem igaz,

magaddal vitted a tavaszt,

a szenvedés bántó,

Nincs hit, sem remény,

ez nem hősköltemény,

itt a szív megszakad.

A szív kettéhasad,

fájdalomtűz lángol,

mindenünk gyászol.

Lelkem lázadozik,

sírásom felhallatszik az Égig: 

Uram halld meg szavam!

Add vissza az Egyetlen, drága Fiam !

Imádattal, fájó szívvel emlékezünk, az év minden napján 

Drága Gabika 

Hófehér rózsa

Ezt hoztam neked

Benne a szépség

Benne a szeretet

Hiányzol minden nap

Mióta nem vagy itt

Hiányodon se ma, se holnap

Semmi nem segít

De jövök és megyek

Teszem a dolgom

Élem az életem

Ilyen, olyan módon

Keresem a szépet

E nélküled világban

Keresem, s néha kívánom

Meg is találjam

De sír a szívem

Fájón lüktet bennem

Fáj neki, hogy nélküled kell lennem

Gyújtok egy gyertyát

Hogy érezd melegét

Beszélek Istennel

S Ő vigasztalón mondja

Találkozunk még te meg én!

Nagyon hiányzol és szeretünk. 

Gyászoló Szüleid 

Fájó szívvel emlékezem !

Édes Angyalka, Imádott Gabika ! 

Hajnal már nem hasad, éjre éj száll,

Kialudt a gyertyaláng, hüvös a márvány. 

Ezüstös folyóporton valaki régóta vár.

Fehér póló,kék farmer, arany lánc, 

mosolya, hangja és az az ölelés, 

mintha nem is telt volna évre év,

Jó hogy látlak,úgy hiányoztál,

Nélküled szürke lett az egész világ. 

Ne hagyj el többé kérlek, megigéred? 

Összetört szívvel csak ennyit kérek,

Életem rövidre szabták, letelt órám,

nem tehettünk róla, meg volt írva. 

Pirkad újra a hajnal, ragyog a nap,

a mi szívünk örökre együtt marad. 

EMLÉKED ÖRÖK.

Fájó szívvel emlékezem ! 

Ismeretlenül is meghatottak a videóid képeid,nyugodj békében! sajnálom hogy ilyen fiatalon el kellett menned! Őszinte részvétem családodnak,szeretteidnek! 

Drága Kincsem, Felejthetetlen Gabikám !

Jó lenne hinnem, hogy a lelked él,
Itt leng köröttem testetlen alakban,
S körülcsókolja síró arcomat,
Ha elgyötrődött kínban, könnyben, jajban
Teéretted.

Jó lenne hinnem, hogy a lelked él
Egy más világon, szép fénylő planétán,
Ott vársz reám csak, zengve, boldogan,
Míg elfáradok e bús földi sétán
S hozzád megyek.

EMLÉKEDRE GYUJTOM GYERTYÁM.

Szeretettel, fájó szívvel gondolok rád !

Gyermekem, Egyetlenem, Örök Szeretettel !

Virágzó élted tavaszán
Kegyetlen tél jött hirtelen
Reményem csillaga veled lehullott
Sírodon siratlak szüntelen
Anyai szívem bánata tenger
Fájdalma végtelen
Soha sem nyugszik el
Csak ha e hant alatt
Veled pihenek gyermekem.
Fájdalom a jelen és örökké valóságos
A szívünkben a múlt
Fél lelkünk maradt
Úgy összeroppantunk
Félhomály csak delelő napunk
De akárhogyan kínoz is a sorsunk
Mi már nem változhatunk.

ESTELEDIK,A NAP IS NYUGOVÓRA TÉR MÁR
ÉGI UTJÁN EGYRE ALACSONYABBAN JÁR
RÉTEK FÜSZÁLAIN ESÖCSEPP RAGYOG
LÉPTEIDET KISÉRJÉK AZ ANGYALOK.


 

Drága  egyetlen Imádott Gyermekem!

Beszélnék, de a hang torkomban reked,
Oly sok szép szót gondoltam Neked.
De csak hallgatok.
Nem akarnak formálódni a mondatok.
Bántóan néma most a csend zaja,

Itt lüktet bennem hiányod.

Szólnék. De nem tudok.

Zavartan hallgatok.

S tűröm, hogy magához húzzon az emlék.

Most távol vagy, de mégis oly közel.

A szívemben.

A lelkem átölel.

Felejthetetlen emlékére szeretettel !

TE,
aki
csillagok
útján jársz,
szerető szívvel
emlékezem rád.


 

Egy édesanya a sirkönél oly busan sirdogál

Egy angyal a távolban oly szépen muzsikál

Egy lélekért szól a zene ki a mennyben már fent jár

Akinek az édesanyja a sirkönél sirdogál

Szól az angyal az anyához nyugodjon meg a szíved

Hisz a te gyermeked boldog lesz majd idefent

Este mikor lehunyod majd fáradt szemeid

Álmodban majd meg jelének s velem a gyermeked is

Egy édesanya a sirkönél oly búsan sirdogál

Álmában megjelenik a gyermeke akit vissza várt

Meg szólítja az édesanyját hallod anya itt vagyok

Haza hoztak te hozzád most az angyalok

El mondthassam te néked hogy nagyon szeretlek

Ne sirrassál engemet hisz boldog a lelkem

Ha a lelkedben mégis nagy a fájdalom

A szívedben keress mert én ott vagyok.

Szívem végtelen fájdalmával...

Fájó szívvel emlékezem !

Drága Imádott Kincsem ! 

Rég már, hogy elmentél Tőlünk
Üres lett a helyed, hiába keresünk
Úgy mentél el, mint a tavasz virága
Sírodba szállt Veled, szívünk boldogsága
Nincs olyan nap, perc és óra
Hogy Rád ne gondoltunk volna
Sokszor, nappal is ébren álmodunk
Nevetve jössz felénk, és újra találkozunk
. . . Az álom elszáll, hamar felébredünk
De áldott emléked örökre itt marad velünk
Pihenjél csendesen, a porló hant alatt
Mi őrizzük szomorúan, édes álmodat
Vigaszunk, hogy pihenni, mi is ide térünk
És az örök hazában, megint együtt leszünk
Mert a halál után, jön az örök élet
Ott majd te vársz ránk
S mi átölelünk Téged!

"Hosszú útra ment és csillagok vezetik,
Vezetik útját, amíg csak álmodik.
Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él
Együtt vagyunk úgy mint rég.
Súgják meg a csillagok üzenetünk, hogy nagyon-nagyon szeretjük,
Mondják meg azt Neki, hogy gondol RÁ ki szereti.


 

Fájó szívvel emlékezem !

Lelked nyugodjon békében !

Nem csak a mulandó pillanatok hiányoznak,

hanem a múlhatatlan élmények is.

Amiket nem önmagában az idő adhat meg.

Hanem az, aki értelmet ad a perceknek, óráknak.

Édes Angyalka !

A kín nem enyhül, bár telik az idő. 

 Hónapra hónap jő. . eltelik sok- sok idő.

 Az időt, mit Veled tölthettem  

Csak egy pillanatnak érzem, 

  Nem maradt más nekem, 

      Csak a képek, álmok, emlékek..kí

Édes, Imádott Gabika !

Várjuk míg élünk, várjuk Őt,

Hátha egyszer ott áll az ajtónk előtt.
Aztán a valóság ránk szakad
Lelkünk tovább fáj a kín alatt.
Kiáltanánk, hogy Ő is hallja odaát,
Hol vagy gyermekünk, nélküled üres a világ.
Várunk, ha nem jössz, mert nem jöhetsz,
Mi megyünk hozzád, ott leszünk Veled.

Nyugodjon békében !

FÁJÓ SZIVVEL GONDOLOK RÁD.

Drága Kisfiam, Imádott Gabika ! 

Tudom, hogy figyelsz Ránk, 

Onnan fentről,  

s meghallgatod bánatunk, 

de az lenne a legszebb mégis, 

ha tudnánk, 

hogy mindennap láthatunk. 

Örökké emlékeinkben 

és szívünkben élsz , 

Szeretettel, fájó szívvel emlékezem !

Hiányzol, mint Holdnak a csillagok,

mintha elvennék a Földtől a Napot.

Hiányodtól,  múló napjainkban,

ott vagy, minden  gondolatban.

Élet szólal meg gyertyák fényében,
Bánatos könnyek az arcok rezdülésében,     
Megnémult fák lombjai suttognak,
Még a csillagok is némám sírnak."


 

 Édes, Imádott Angyalkám ! 

Mindent köszönök, amit adtál, 

Legyen álmod szép !

Zárt ajtók mögött kereslek, 

Egyetlen csillag ég .

Ég és Föld között járok, 

Vezess csillagfény,

Arcod nemláthatom többé,

de a szívemben Élsz. 

Szavad hang nélkül értem, 

ne menj el még,

Hiányzik egy arc, egy hang, 

Csak Te örökké. 

Légy boldog bármerre jársz,

Áldjon meg az ég! 

Köszönök mindent, amit adrál, 

Legyen álmod nagyon szép ! 

BÁRCSAK MOST IS ITT LEHETNÉL !

Édes,Imádott Gabika! 

Szomorú a szívünk és nagyon fáj,  

Már több éve, hogy örökre itt hagytál,  

Magunkra maradtunk és ez nagyon bánt,  

Fájdalmunk iszonyatosan nagy,            

Minden másodpercben a gondolatunkba vagy.

Nagyon Hiányzol Édes, Drága Gyermekünk . 

ESTELEDIK,A NAP IS NYUGOVÓRA TÉR MÁR

ÉGI UTJÁN EGYRE ALACSONYABBAN JÁR

RÉTEK FÜSZÁLAIN ESÖCSEPP RAGYOG

LÉPTEIDET KISÉRJÉK AZ ANGYALOK.

Drága, Édes, Imádott Gabika ! 

  Ugye tudod, hogy szeretlek, mert ajándék mi voltál
Felriadok esténként, és úgy érzem ,hogy szóltál
Én még nézem az ajtót, várom, hogy belépj rajta
Csak a keserűség, mi a szívemet marja
A szép emlékek mint a könnyek az út porát mossa
Nincsen ima, nincs Isten, ki nekem Őt visszaadja.

A kis mécsesnek élő lángja,

azt üzeni, hogy a lélek

Tovább él

mint távoli csillagfény.

Nyugodjon békében !

Egyetlen Kincsem,Drága Gabika ! 

Része vagy a  Nappalnak , 

S része az éjnek,  része vagy a sötétségnek,

és része vagy a fénynek, 

Része vagy a szívemnek is, 

Bár soha nem kérted,

S végtelennél is messzebb elrepülnék 

ÉRTED Imádott Gyermekem! 

FÁJDALOMMAL,SZERETETTEL ÉRTED.

Emlékezem !

Édes,Imádott Gyermekem!

Folytogató csend, porrá zúzott könnycsepp

Telő hold fényénél, üvöltő emlékek

Kérlek nyújts felém a kezed

Csak még egyszer halljam, dobogó szíved...

Csendes a temető, nem jön felelet

Arcomat mossák a keserű könnyek

Hideg sírköveden, kezem pihentetem

Itt vagyok, Rád emlékezem!

Drága Imádott Kisfiam!  

  Oly könnyes most szemem,  

Itt hagytál bennünket nagy szenvedés után,  

Fájó szívvel írom- e kis verset neked,

 Legalább még egyszer láthatnám gyönyörű két szemed.  

 Csak a mély fájdalom mit szívembe  zárhatok.  

Oly rövid volt életed, ebbe belenyugodni nem tudok,

Mindössze csupán csak huszonhárom évet éltél.   

Nem vagy már közöttünk, mi szívemet marja!  

Hosszú útra mentél és lassan Én bele pusztulok.

   Soha nem feledünk hisz lélekben örökké velünk élsz.

FÁJÓ SZIVVEL......ÉRTED.

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,

Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.

FÁJÓ SZIVVEL ÉGJEN ÉRTED GYERTYÁM.

Életem,Kincsem, Egyetlen Gabikám ! 

Mit csináljak a könnyeimmel,

Ha mindegyre csak előtörnek,

Mit csináljak a fellegekkel,

Ha mindig elő jönnek?

Mit csináljak a szívemmel,

Ha minden fájdalomra vérzik,

Mit csináljak a vad szelekkel,

Mikor a tavaszomat kérdik?

S mit csináljak az emlékeddel,

Ha feledésbe sohasem enyészik?

Nem is akarom, nem is tudom ,  

Emléked mig Élünk ÉLNI fog! 

Soha nem feledünk ! 

ANYAI FÁJDALOMMAL ÉRTED ÉGJEN GYERTYÁM.

Szeretettel gondolok Rád ! 

Angyalkám őrizze álmodat !

EMLÉKEZÜNK,KÖNNYEZÜNK.

EMLÉKEZEM, szeretettel, fájó szívvel !

Imádott, Drága Kisfiam, Édes Gabika ! 

Te már az Égen a legszebb csillagként ragyogsz,

Körülötted énekelnek az Angyalok,  

Minden éjjel szomorúan nézel le Ránk,

Őrzöd álmunk, tündöklédessel betöltöd a szobánk,

S ha hajnal vöröses fényével átölelsz,

A nappali fényben is kiséred utunkat,  

SOHA nem hagysz el.  

Drága Kincsem, Neked itt kellene ÉLNED! 

Drága Arany Csillagom, Édes Gabikám !

Ha mennybe irhatnék levelet,

Leirnám Neked érzéseimet.  

Beleírnám, hogy még mindig Te vagy  

akit a legjobban szeretek.

Megírnám Neked azt is,  

Nélküled mennyire szenvedek.

Mióta nem vagy Velem,más értelmet  

kapott az "életem".

Hiányodat nagyon gyakran könnyezem,            

Egyáltalán nem könnyü Nekem.  

Nélküled lehetetlen minden .

Minek "élek" nem tudom,

Lehetetlen megnyugodnom.  

Drága Imádott Gyermekem!

FÁJÓ ANYAI SZIVVEL.

Soha nem múló fájdalommal gondolok Rád !

Fájó szívvel, szeretettel emlékezem !

Mécseseknek lángja táncot jár a szélben,              
friss füszálak hajladozva kísérik léptem,
virágok kavargó, fanyar illata száll,                  
eltűnt álmaink szivünk vigyázza már.

EMLÉKEDRE SZERETETTEL !

Fájó szívvel emlékezem !

Drága, Imádott Gabikám ! 

Még most sem hiszem el,  

Hogy örökre elmentél.  

Hittem a gyógyulásba,  

Szenvedő testednél,  

Fogtam Drága két kezed,  

Könyörögve kértem,  

Harcolj Gyermekem,  

Az életedért, segítségért  

Könyörgő drága két szemed,  

Feledni míg élek nem lehet.  

Az életemnél is jobban szerettelek.

Te voltál a jóság, a remény, a szeretet,  

Nagyon nehéz fájó az életünk Nélküled. 

EMLÉKED ÖRÖK.

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.


 

" Nincs annyi könny mely méltán elsirat,
És sebeinkre írt ad és vigaszt!"


 

Édes , Imádott Gyermekem, Drága Gabika !

Te voltál minden, az élet nekem, 

Kit nem vehet elk Tőlem senki sem,

Fentről mindig vigyázol Rám, 

Míg Én "élek" én örzöm Drága emléked ,

Minden nap emlékezek, gyertyát gyújtok Érted,

A gyertya fénye mutatja az utat Hozzám, 

Tudod,hogy nekem a mindenem Te voltál.

Nélküled mit sem ér az "életem"

Örökké szeretni foglak Drága Kincsem. 

Drága. Gabikám, Édes Angyalkám ! 

Már akkor szerettelek,

Mikor még nem ismertelek,

nem láttam arcod,

nem hallottam hangod. 

Sokat köszönhetek Neked, 

életemben fényt hozott Életed,

Most is ugyan úgy szeretlek,

Tőlem senki el nem vehet,

hisz örökké szeretlek.

Szívemből ki nem vehetnek !

FÁJÓ ANYAI SZIVVEL GYUJTOM GYERTYÁM ÉRTED.

Szeretettel emlékére !

Édes, Imádott, Angyali Gabika ! 

A mai nap anyák napja van. 

Mindig gondoltál Rám, 

Mindig meagajándékoztál.

Nekem csak Te hiányzol irtózatosan,

Nem kérnék Én semmit, csak Téged 

Drága Gyermek. Nagyon szeretlek . 

Szomorú anyai szívvel gondolok Rád !

Végtelen szeretettel gondolunk Rád Drága Gabika!!!

Felejthetetlen emlékére szeretettel !

 Óvlak, Védelek még most is,hiszen saját magad már megvédeni nem tudod

Drága Gyermekem, Édes Gabikám ! 

Akinek szánom, remélem hozzád  is elkerül,  meg ne merd közeliteni a

 Drága Gyermekem nyughelyét!!!!

Emlékére, szeretettel !

Bárhogy múlnak évek,
                 A lélek nem feled,                    
               Mert összeköt                
Az örök szeretet!

Szeretettel, fájó szívvel gondolok Rád !

Áldott húsvéti ünnepeket kívánok az angyalok országában, Szüleidnek itt a földön !

„…Ilyen az ember. Egyedüli példány.

Nem élt belőle több és most sem él,

S mint fán se nő egyforma két levél,

A nagy időn se lesz hozzá hasonló.”

Édes Kincsem, Imádott Gabika ! 

Esténként, mikor a gyertya ég,

Egy szomorú szempár hullatja könnyét.

Nem veszi azt észre senki a világon,

Hogy merre hajózik a bánat óceánon.

Hajóját a szél sodorja messzire,

Vele hajózik az ő szomorú szíve. . .

Egy angyal vigyáz rá valahol odafenn,

De gyógyírt nem adhat a bánatnak idelenn.

Pedig hogyha most itt lenne velünk,

Örömünnep lenne e nap nekünk.

S bánatkönnyek helyett szemünkben fény gyúlna,

A szeretet lenne annak lánggyújtója.

Sohasem halványul szívünkben emléked

Sohasem szűnik meg

Lelkünk gyásza érted.

Áldott, békés névnapot kívánok az angyalok között szeretettel !

Drága Gabika! A szív nem felejt soha!!!

Drága Gabika! Névnapodon szomorú szívvel gondolunk Rád!! Soha nem feledünk!!!

"Égi országban álmod békés,boldog legyen.

De ha ébredezel,nézz le ránk idelenn.

Emléked mindig él a szerető szívekben.

Amíg mi élünk,Te is élsz "idelenn"!

Drága Imádott, Egyetlen Csillagom, Édes Gabikám !

Szomorú az út, mely sírodhoz vezet,

 megpihent drága szerető szíved.

 Virágot viszünk egy néma sírra,

 de ezzel Téged már nem hozhatunk vissza.

Drága lelkedért égjen a gyertyám örökkön - örökké !

 Gáborkám! Többször van , hogy az oldaladat megnézem. 

Szomorú, Édesanyáddal együttérzek. 

A gyász nem addig tart,

amíg akarod…

A gyász nem addig tart,

amíg „normális”…

A gyász nem addig tart,

amíg „lépj tovább!”…

A gyász nem addig tart,

amíg megmondják.

A gyász nem nap, hét,

nem hónap, nem év…

A gyász nem egy ócska,

szakadt fecni,

amit jobb, ha kidobok.

De nem is egy piszkos széndarab,

amit idővel gyémánttá

préselek, csiszolok…

A gyász a hiány, a szeretet.

A sóvárgás az iránt,

ami végleg elveszett.

FÁJÓ SZIVVEL,ANYAI SZERETETTEL ÉRTED.

Drága Gyermekünk, Imádott Gabika ! 

Fájó szívemben él gyönyörű emléked.

Soha míg élek egy percre sem feledlek Téged.

Tudom lassan megöl a fájdalom,

mert Drága Lényedet csak álmomba  láthatom.

Felhőkön túlra röpül minden gondolatom.

S fájó szeretettel kísérlek angyali utadon.

Nagyon hiányzol Drága Kisfiam,

mindig Rád gondolok, Rólad álmodozom,

még az álmomban is a Te neved suttogom.

Örökké Imádattal Szeretünk 

Szeretettel, fájó szívvel emlékezem !

Életem, Egyetlen Kincsem !Drága Kisfiam, Édes Gabikám !

Én mégis szüntelen visszavárlak,

hátha betoppansz egy esős vasárnapon.  

Elrejtőztél, kőbe zárt a fájdalom,  

szólított az úr, a felsőbb hatalom.

De miért? - hisz senkinek nem ártottál,

mégis bántottak, pedig jó voltál.

Felejthetetlen Jószivü, dolgos,

törekvő gyermekünk voltál.  

Mindig, mindig csak a jók mennek el.

Kacag a gonosz, ő mért nem vezekel?

Kitéptek szívemből, mint a fát.

Hiányzol, mondd, hallod- e odaát?

A legnagyobb fájdalom, hogy többé

nem láthatunk nem ölelhetünk, Hiányzol!

A síron túl, örökké szeretlek én,

bennem élsz, itt vagy a szívem rejtekén. 

"Okuljatok mindannyian e példán! Ilyen az ember egyedüli példány.." Végtelen együttérzéssel, fájdalommal emlékezem Drága Gabika!!!

Szomorú évfordulón fájó szívvel, szeretettel gondolok Rád, és Szüleidre drága Gabcsika. 

Drága Gyermekünk, Imádott Gabikánk !

A fájdalom még bennem él,

S szívem még mindig remél.

Hogy egyszer majd újra látlak,

S nem a kapuban várlak,

Te sose jössz, de én ott állok,

Olyan mint egy legyőzhetetlen átok.

Nem tudok elmenni,  

Sose foglak végleg elengedni.

Mert örökre a szívembe zártalak,

Elengedni sosem akartalak.

Annyi minden van mi, bennem kavarog,

A világ sajnos már Nélküled forog.

Gyere vissza, csak erre kérlek,

A nagyvilágban Nélküled félek.

Hol vagy? Hallod a szavam?

A csendben nem mozdul ajkam…

A könnyek a szememből folynak,

S mind csak Hozzád szólnak.

Válasz már nem jön, nem létezik,

Csak az én lelkem emlékezik.  

Fájó szívvel, szeretettel gyújtom a gyertyám ezen a szomorú évfordulón!

Fájó anyai szívvel emlékezem !

Lelked elszállt,

mint hópihe a fényben,

Ragyogni ránk,

fényes csillagként az égen.

Ember volt, a Legjobb,

Angyallá változott,

Elhagyta a földet,

az égbe távozott!

Amikor hiányzik,

nézz fel az égre,

Drága kezeivel

Ő festi kékre... 

Drága Kisfiam, Imádott Gabikám !

Fiatal kis életedben,  

Hosszas szenvedés után jött a vég,  

mint villám csapott le ránk,

egy röpke pillanat alatt,

gyászba borult anyukád, apukád.

Amíg élünk, szívünk mélyén ,  

őrizzük kedves emléked.  

Az emlékednek élünk,  

és fájó szívvel szeretünk tovább.

Szívből, szeretettet!! Drága Gabika szeretettel gondolunk Rád!!!

ANYAI FÁJDALOMMAL.

Fájó szívvel emlékezem !

Egy Édesanya a sirkönél oly búsan sírdogál,

A gyermeke gyönyörű lelke fel a magas égbe szállt,

Most a nevét szólongatja és hívogatja vissza őt,

Jöjj vissza hát gyermekem oly kevés volt az idő.

Egy Édesanya a sirkönél oly busan sirdogál,

Egy angyal a távolban oly szépen muzsikál,

Egy lélekért szól a zene ki a mennyben már fent jár,

Akinek az Édesanyja a sirkönél sirdogál.

Szól az Angyal, az anyához nyugodjon meg a szíved,

Hisz a Te gyermeked boldog lesz majd idefent,

Este mikor lehunyod majd fáradt szemeid,

Álmodban majd megjelének s velem a gyermeked is.

Egy Édesanya a sirkönél oly búsan sirdogál,  

Álmában megjelenik a gyermeke akit vissza várt,

Meg szólítja az Édesanyját hallod: anya itt vagyok ,

Haza hoztak Te hozzád most az Angyalok .

Elmondhassam Te Neked hogy nagyon szeretlek,  

Ne sirrassál engemet hisz boldog a lelkem,

Ha a lelkedben mégis nagy a fájdalom,

A szívedben keress mert Én ott vagyok. 

„Egy könnycsepp.

Csak egy könnycsepp,

S mégis mennyi mindent rejt.

Hull, csak hull hisz  a sziv sohasem feled.      

Imádott kincsünk, Drága Gyermekünk!

Mi fognánk a kezedet,

vissza hoznánk ha lehet.

De sajnos ez csak ábránd,

de az emléked megmarad.

Örökké szivünkbe zártunk,

mindig emlékszünk  majd Rád,

amig ujjat és ujjat dobban a szivünk.

Az életünk után legalább újra veled leszünk,  

szeretett szüleid küldi ezt most Neked.

FÁJDALOMMAL EMLÉKEZEM.

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,

Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.

Édes, Imádott Gyermekem, Drága Gabika !

Édes Emlékek

szorongatják szívemet,

és ontják könnyeimet.

Óh azok az évek,

s a visszahozhatatl an tények,

még most is frissen, bennem élnek.

Fájó gyönyörű édes emlékek,

mily drágák vagytok szívemnek,

én már csak belőletek élek.

Bármerre lépek

a természet, s az élet,

mindíg vissza hoznak Téged.

Bárhogyan élek,

s bármilyen irányba lépek,

az emlékek, mindíg visszatérnek,

s velem együtt ők is lépnek.

Édes Kicsi Csillagom nagyon szeretünk,

borzasztóan hiányzol nekünk fájó szívü szüleidnek.

"Égő könnycsepp mondd neki hogy szeretünk,

Soha el nem feledünk!"

Édes, Imádott Kincsem !

 Vissza tekerném az időt, de nem lehet,

A szerető anyai szív sohasem feled!

Elmentél Gyermekem hosszú útra, messze,

Kezem kezed el kellett, hogy eressze.

E néhány sor mit még utoljára Néked adok,

De tudd, ha szükséged van rám, én melletted vagyok!

Mert összeforrt a szívünk, hisz egy test, egy lélek,

         Mert ezt jelenti a szó: Szeretlek  míg élek !    

FÁJÓ ANYAI SZIVVEL ÉRTED.

Angyalkám, Imádott Kincsem ! 

Elmentél hívtak a távoli fények,

Utadon szívünk egy darabja kisér.

Veled vagyunk most is,

Te pedig velünk vagy,

Mert szeretetünk irántad,

Oly végtelen nagy !

Édes, Imádott Gyermekünk, Drága  Gabika !

Már csak egy emlék vagy,

s ez oly nagyon nehéz,

Hisz úgy fáj a szivünk,  

hogy elvették az Életed,

                     Drága Gyermekünk.                                  

Elhívtak Tőlünk  

a távoli fények,

De még mindig  

Nagyon visszavárunk Téged.  

Tudjuk, hogy nem jöhetsz,

Mégis negyon, de nagyon várunk,

Fájó szívvel, könnyezve,  

Gyertyalánggal Rád emlékezünk. 

Nagyon szeretünk és hiányzol !

EMLÉKEDRE ANYAI SZERETETTEL.

Édes Angyalkám, Imádott Gabikám ! 

Nem tudom , meddig emlékezem Rád, 

De tudd , ha jön az elmúlásom, gondolatom

Utolsó pillanatban is Te vagy. 

Igy örökre bennem maradsz,

Akkor lesz nekem az örök megnyugvásom, 

Addig SOHA !