"Emlékezzetek, csak annyit kérek tőletek,
Emlékezzetek milyen volt és milyen lehetett volna veletek.
Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek.
Emlékezzetek és a végen túl is szeressetek.
Emlékezzetek s akkor talán örökre veletek lehetek."
Drága Imádott Kisfiam!
Oly könnyes most szemem,
Itt hagytál bennünket nagy szenvedés után,
Fájó szívvel írom- e kis verset neked,
Legalább még egyszer láthatnám gyönyörű két szemed.
Csak a mély fájdalom mit szívembe zárhatok.
Oly rövid volt életed, ebbe belenyugodni nem tudok,
Mindössze csupán csak huszonhárom évet éltél.
Nem vagy már közöttünk, mi szívemet marja!
Hosszú útra mentél és lassan Én bele pusztulok.
Soha nem feledünk hisz lélekben örökké velünk élsz.
FÁJÓ SZIVVEL......ÉRTED.
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
FÁJÓ SZIVVEL ÉGJEN ÉRTED GYERTYÁM.
Életem,Kincsem, Egyetlen Gabikám !
Mit csináljak a könnyeimmel,
Ha mindegyre csak előtörnek,
Mit csináljak a fellegekkel,
Ha mindig elő jönnek?
Mit csináljak a szívemmel,
Ha minden fájdalomra vérzik,
Mit csináljak a vad szelekkel,
Mikor a tavaszomat kérdik?
S mit csináljak az emlékeddel,
Ha feledésbe sohasem enyészik?
Nem is akarom, nem is tudom ,
Emléked mig Élünk ÉLNI fog!
Soha nem feledünk !
ANYAI FÁJDALOMMAL ÉRTED ÉGJEN GYERTYÁM.
Szeretettel gondolok Rád !
Angyalkám őrizze álmodat !
EMLÉKEZÜNK,KÖNNYEZÜNK.
EMLÉKEZEM, szeretettel, fájó szívvel !
Imádott, Drága Kisfiam, Édes Gabika !
Te már az Égen a legszebb csillagként ragyogsz,
Körülötted énekelnek az Angyalok,
Minden éjjel szomorúan nézel le Ránk,
Őrzöd álmunk, tündöklédessel betöltöd a szobánk,
S ha hajnal vöröses fényével átölelsz,
A nappali fényben is kiséred utunkat,
SOHA nem hagysz el.
Drága Kincsem, Neked itt kellene ÉLNED!