Archívum

Fájó anyai szívvel emlékezem ! 

Fájó szívvel, szeretettel!

Hiányzol, mint Holdnak a csillagok,

mintha elvennék a Földtől a Napot.

Hiányodtól,  múló napjainkban,

ott vagy, minden  gondolatban.

Egyetlen,Imádott , Felejthetetlen Gyermekem !

A két kezem összeteszem

S a jó Istent úgy kérem,

Akit szívem nagyon szeret,

Adja vissza nekem.

Megtanultam éjeken át,

remegni és félni,

én  Istenem, jó Istenem,

nélküle nem tudok már élni.

Térden állva fohászkodom,

fordulj felém Istenem,

add vissza,

mert Nélküle szenvedés az "életem"

Nagyon szeretlek. 

Szomorú szívvel emlékezem!

EMLÉKEZEM ANYAI SZIVVEL.

DRága, Imádott kincsem!

Nélküled már semmi sem lesz olyan, mint rég volt.

Semmi sem lesz olyan szép, olyan vidám, olyan jó.

Hisz eltűnt veled a fény az életemből, belőlem.

Nincs már fény, mely megvilágítja utam, s én nem tudom merre tovább.

Nincs már fény, mely beragyogja napjaim, s én elveszett, vagyok.

Nincs már fény, mely sugárzik éjjel is, s vigyáz álmomra.

Nincs már semmim. Te voltál a minden.!

Édes Kicsi Csillagom nagyon szeretünk,

borzasztóan hiányzol nekünk fájó szívü szüleidnek:

SZOMORU SZIVVEL,ANYAI FÁJDALOMMAL.

ESTELEDIK,A NAP IS NYUGOVÓRA TÉR MÁR
ÉGI UTJÁN EGYRE ALACSONYABBAN JÁR
CSILLAGOK TÜNNEK FEL,FÉNYÜK ÉLESEN RAGYOG
LÉPTEIDET KISÉRJÉK AZ ANGYALOK.

 

Emlékére ! 

Fájó szívvel, szeretettel!

Szeretettel, fájó szívvel gondolok Rád ! 

EMLÉKEZEM RÁD.

Fájó szívvel, szeretettel!

 Drága, Imádott, Felejthetetlen Gyermekem !

Mondhatnak bármit, nekem,

- próbáljam újraépíteni az életem.

Álljak fel! S lesz miért felállnom...

Járjak! S lesz miért járnom...

Ha poklon keresztül vezet is utam,

átmegyek azon is..., magányosan.

Nincs több erőm mélységes fájdalmamnak,

mely minden sárba, gödörbe belerángat.

Nekünk, kinek örökké pótolhatatlan lettél,

s életfogytig emlékkel fizettek,

szívemben csöndes nyughelyed síri emléke símul,

velük gyászolok mindhalálig, vígasztalhatatlanul..

Fájó szívvel, szeretettel!

Kincsem, Angyalom, Csillagom,Édes Gabika  !

Álmomban itt jártál virágot hoztál Nekem,

Felém nyújtottad de tudtam el nem érhetem,

Nem szóltál semmit, csak némán fogtad kezem,

Zokogva kértem hogy szólj hozzám mégegyszer.

Nélküled oly bánatos védtelen a szívem,

Bánatos könnyem hullik érted minden éjjel    

Ha legközelebb itt jársz igérd azt meg Nekem,

Hogy magaddal viszel fel a magas éjbe.

Temető az mindig csendes nem tudom hol lehetsz,

Megnyugodnék ha tudnám hogy te is figyelsz engemet,

Már nem látlak álmaimban elengedlek csendesen,

Hiszen lassan eljő nékem a fájó reggelem.

Ki sétálok a temetőbe ahol sirhalmod domborul,

Leroskadok én elötte hisz a szivem oly szomorú,

Imádkozva szólok hozzád jöjj el minden éjjelen,

Még ha csak álmomban is tedd boldoggá a szívemet.