Archívum

Imádott Kincsem ! 

Közeleg az este,a fáradt Nap aludni tér,
Gyémántként tündökölni kezdenek a csillagok,
Az Angyalom sötétre festi az ég kék egét,
S lassan ezüstös fényben úszik a teli Hold.

Ugymint gyakran sírva  ringatom magam álomba,

Reménykedve megjelensz nekem és láthatlak. 

Nagyon, de nagyon keserves Nélküled. 

"Nőnek az árnyak s ahogy
fogynak az esték,
úgy fáj egyre jobban,
hogy minden csak emlék.


 

Drága Gyermekem, Imádott kincsem, Édes Gabikám !

Kinézek az ablakon, s látom a Holdat ragyogni.

 Érzem a könnycseppeket arcomon lefolyni.

 Ha megkérdeznéd mi bajom, csak annyit mondanék:

Szerető Szüleidnek hiányzol de nagyon. 

„Egy könnycsepp.

Csak egy könnycsepp,

S mégis mennyi mindent rejt.

Hull, csak hull hisz  a sziv sohasem feled.    

Szeretettel, fájó szívvel emlékezem !

fájó szivvel gondolok rád.

Életem, Egyetlkenem, Imádott Gyermekem !

Édesanya egy kedves házban,
Álmodik gyermeke szobájában.
Látja a fényképet, s vele együtt a szép emléket
A szekrényből kivesz egy vasalt ruhát,
S várja haza egyetlen Fiát.
Nem érti hol késik ennyi ideig, már a nap is eltelik!
Kinéz a kis ablakon, de az autó sincs még sehol,
Nyúlna a telefon után, de az a szám nem felel már!
Egy Angyal kelti mosolyogva, ne aggódj kedves édesanya,
A Te fiad nem tér vissza, elindult egy hosszú útra!
Ha a Te időd is egyszer lejár, várni fog a bejáratnál.
Az Angyal édesanyját sírni látja, de Ő tova száll a Mennyországba...

ANYAI FÁJDALOMMAL GONDOLOK RÁD.

EMLÉKEZEM ANYAI SZERETETTEL.

Ott vagy minden szóban,
Forróságban, hóban,
Mosolyban és könnyben,
Lármában és csöndben,
Fényben és sötétben,
Csillag vagy az égen.

 

Sir a szivem jó Istenem add vissza kit szerettem

Küld le a csillagokból hagy öleljem meg végre

Hiszen hosszú évekkel már el vetted tőlem  

Azóta csak vérzik és fáj a szivem ő érte

Könnyem hullik szüntelen nem találom a boldogságot

Az utamat gyász kiséri és a boldogtalanságom

Nincsen nekem vörösrózsám csak egy fekete rózsa

Nincsen nekem boldog zeném csak gyászrol szóló nóta  

Sir a szivem jó Istenem add vissza kit szerettem

Vagy tárd ki a menyországot és mutass utat nékem

Mutass utat hagy menjek fel csak egy félórára

Hagy keressem meg a lelket a szivem boldogságára

Azt a lelket aki ott él már oly sok sok éve

Hagy mondjam én el néki hogy nélküle fáj az élet

Hagy öleljem csak még egyszer többet nem is kérek

Sír a szivem jó Istenem kérlek szánj meg engem.  

Gyere vissza szépen kérünk,

Nélküled már lassan belefulladunk a bánatba.

Nincs más senki, akinek ennyire hiányoznál,   

Elfelejtettek, számunkra ők a halottak !

Angyalkám vigyázzon Rád !

Ha a könnyekből lépcsőt építhetnék,Az emlékekből átjárót, felmennék a mennybe és haza hoználak!

Értük ég e gyertya, mit tiszta szívből gyújtunk,

Fénylő lángja mellet képük után nyúlunk.

Ez maradt csak róluk, mit minden nap megnézünk,

S minden kedves szavat, léptet felidézünk.

Erről a fényképről mindig ránk nevetnek,

S tudjuk, hogy míg éltek mindennap szerettek.

Az Ő létük nyújtott számunkra védelmet,

S csak Ők tudtak adni mindennek értelmet."

Szeretettel emlékére !

Fájó szívvel, szeretettel!

Drága Imádott Gabika  !

Szomorú a szívünk és nagyon fáj,  

Már több éve, hogy örökre itt hagytál,  

Magunkra maradtunk és ez nagyon bánt,  

Fájdalmunk iszonyatosan nagy,            

Minden másodpercben a gondolatunkba vagy.

Nagyon Hiányzol Édes, Drága Gyermekünk . 

Mindig azt mondom feladom Angyalkám !

Most ismét nem lehet ,van dolgom elég!

Csak az vigasztal Veled lehetek örökre. 

Mindig Te adsz Nekem erőt, Vigyázol Rám ! 

Lelki békém SOHA meg nem találom ,

Míg létezem ezen a földi nyomorult világon.

Merrt mióta nem vagy pokol az "életem",

Temető,  emlékezés !!

Szeretlek és Hiányzol nagyon, de nagyon !