"Emlékezzetek, csak annyit kérek tőletek,
Emlékezzetek milyen volt és milyen lehetett volna veletek.
Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek.
Emlékezzetek és a végen túl is szeressetek.
Emlékezzetek s akkor talán örökre veletek lehetek."
FÁJÓ SZIVVEL ÉRTED.
ESTELEDIK,A NAP IS NYUGOVÓRA TÉR MÁR
ÉGI UTJÁN EGYRE ALACSONYABBAN JÁR
RÉTEK FÜSZÁLAIN ESÖCSEPP RAGYOG
LÉPTEIDET KISÉRJÉK AZ ANGYALOK.
Drága Gabika! Sohasem halványul szívünkben Emléked! Hiányod örök fájdalom!!
Édes , Angyali, Imádott Gyermekünk
Ha lemegy a nap és feljön a hold
A távolból valaki csak rád gondol
Könnyes szemmel nézi az eget
Reméli hamarosan melletted lehet
Álmodj rólam és én ott leszek veled
Ha megérint a hajnal, korábban ébredek
Szólj néha hozzám, ha hiányzom neked
Keress álmaidban és én ott leszek veled
Éjjel-nappal arra várok, hogy veled legyek
Kinézek az ablakon, s látom a Holdat ragyogni
Érzem a könnycseppeket az arcomon lefolyni
Ha itt lennél és meg kérdeznéd mi bajom?
Csak annyit mondanék, hiányzol nagyon!
Ha fehér rózsát látok Te jutsz az eszembe
Ha nevedet hallom, könny szökik szemembe.
"Kinek szívében örökké élsz, titokban várja, hogy visszatérsz.
Drága, Imádott Gyermekem !
Örökké itt várok Rád estelente,
Várva ,hogy végre hazagyere!
Nézem a gyönyörü csillagokat az égen.
S arra gondolok:
Vajon hol lehetsz most éppen?
"Kinek szívében örökké élsz, titokban várja, hogy visszatérsz.