Archívum

Aki igazán szeretett,

Annak  a fájdalom nem múlik,

Idővel csak rosszabbodik.

Hiába a vigasztalás

Szereteted vissza nem adják!

A tehetetlenség kínzó,

Szívet,lelket megbénító,

Nem lehet beletörődni,

Hiszen szíveből téptek ki!

Angyalkám mi nagyon szerettünk, szeretünk. 

Hiányzol , emlékezünk. 

Imádott Kincsem, Drága Angyalkánk !

Nem hiszem el,hogy nem vagy már,

Pedig évek teltek!

Nem hiszem el,hogy nem vagy már,

Én most is szeretlek!

Múló idő ködfátyolán

Arcod most is látom.

Nem hiszem el,hogy nem vagy már,

Annyira hiányzol!

Az ünnep közeledtével elmerengek,
milyen jó lenne, ha itt lennének, kik már messze mentek.

Szép a karácsony, de szomorú is egyben,
mert kik egykor fontosak voltak, már fent vannak a mennyben.

Milyen jó volt, mikor még együtt voltunk mindannyian,
sajnos, ilyen már nem lehet, csak álmaimban.

Felelevenednek bennem a szép emlékek,
tudom, hogy minket fentről néznek.

Lélekben itt vannak, de mégis távol,
velünk ünnepelnek, legyenek most bárhol. 

Áldott ünnepeket a mennyben ! Soha nem feledünk ! 

Édes, Imádott , Egyetlen Angyalkám ! 

Tegnap a nyughelyednél emlékeztünk. Már itt nem volt erőm :( 

De álmomban együtt voltunk, mint mindig munkát kerestél .

Mindig egy szorgos, dolgos, becsületes gyermekünk maradsz. 

Nekünk nincs ünnep, nincs Karácsony mióta nem vagy velünk. 

Nekünk nem lesz ünnepi vacsora, nem lesz  nevetgélés, öröm. 

Végtelen szomorúan telnek ezek a kemény napok. 

Örökké szívünkben élsz, feledni nem tudunk és nem is akarunk. 

Te maradsz nekünk az Imádott Egyetlen Gyermekünk. 

ADVENTKOR....SZOMORÚAN.

Gyertyát gyújtunk, égjen fényesen,

emlékezünk,hull a könnyünk csendesen.

 

                                           Advent 4. Vasárnapján emlékedre szeretettel!

  Drága, Imádott, Jóságos, Egyetlen Gyermekem ! 

 Ezeket a sorokat, mintha Te mondanád, itt cseng a hangod a fülünkbe,

 annyira sirunk apával :((((

Amikor elmentem, hallottalak sírni. A fájdalmad olyan éles volt, hogy a lelkemig hatolt, és legszívesebben visszaszaladtam volna hozzád, hogy letöröljem a könnyeidet. De nem tehettem. Nem volt hatalmam megvigasztalni téged, bármennyire is szerettem volna.

Bocsáss meg nekem... Hallottam, ahogy könyörögsz, hogy maradjak. Hallottam a kétségbeesett szavaid, a dühödet, az összetört fájdalmadat. Mindent hallottam. És minden egyes hangod, minden egyes könnycsepped úgy égetett, mint a legmélyebb tűz. Bocsáss meg nekem, hogy ilyen mély fájdalmat hagytam neked hátra.

Nem akartam elmenni. Sosem akartam elhagyni téged. Téged szeretlek, mindig szerettelek, te vagy az én mindenem. Miért mennék el szánt szándékkal, amikor minden, amit valaha kerestem, te vagy? A szívem szakadt meg, amikor magad mögött hagytalak. Láttalak, ahogy összetörsz. Én is sírtam. Láttam, ahogy nézel utánam, remélve, hogy talán még visszafordulok.

De előre kellett néznem. És amit ott láttam... azt szavakkal el sem tudom mondani. Egy olyan szépség tárult elém, amelyet nem tudsz elképzelni. Egy nap, amikor eljön az időd, te is látni fogod. Akkor majd megérted, hogy miért kellett elmennem, és talán egy kicsit könnyebb lesz.

Nem értem én sem, miért kellett elválnunk ilyen hamar. Miért kellett, hogy ez a fájdalom beleköltözzön a szívedbe. Láttam a könnyeidet minden éjszaka, láttam az álmatlan vergődéseidet, láttam, ahogy az én dolgaimat nézed, és elmerülsz az emlékekben. Éreztem, ahogy egy ölelés után vágyakozol, amit már nem tudok megadni neked.

De szeretném, ha tudnád, hogy közelebb vagyok hozzád, mint gondolnád. Minden lépésedben ott vagyok, minden sóhajodban, minden emlékedben. Én itt vagyok, csak másképpen. Boldog vagyok, mert tudom, hogy te élsz, és a szeretetünk sosem múlik el.

Egy nap újra találkozunk, és akkor mindent elmondhatunk egymásnak. Addig is, kérlek, éld az életed úgy, ahogy mindig is szeretted volna. És tudd, hogy minden pillanatban ott vagyok veled, szelíden őrizlek a távolból, és szeretlek, örökre.

Lángra lobban ezernyi mécses,
mintha leköltöztek volna a csillagok. . .
Fényükben emlékek táncolnak.
Elsuttogott imák, könnyes sóhajok.

Legyen áldott ez az éjjel. . .
Csendes béke őrizze álmotok. . .
S hozzon nyugalmat megannyi szívnek,
mi összetört. . . búcsúzni nem tudott.

 

Advent második vasárnapjára szeretettel!

Keresek egy parázsló csillagot, mert tudom lelked ott fent ragyog 

Advent első Vasárnapjára égjen érted!