Archívum

Imádott, Drága Gyermekünk, Édes Gabika ! 

Ugye tudod ,hogy szeretlek mert ,ajándék mi voltál!
Felriadok esténként,mert úgy érzem ,hogy szóltál!
Én még nézem az ajtót,várom ,hogy belépj rajta!
Csak a keserűség ,mi szívemet marja!
A szép emlékek,mint a könnyek,az út porát mossák!
Nincsen ima,nincsen Isten,ki nekem Téged visszaadna!

Soha nem feledünk !

EMLÉKEZEM.....

Értük ég e gyertya, mit tiszta szívből gyújtunk,
Fénylő lángja mellet képük után nyúlunk.
Ez maradt csak róluk, mit minden nap megnézünk,
S minden kedves szavat, léptet felidézünk.

 

Szeretettel, fájó szívvel emlékezem !

Kicsi kincsem, Imádott Gabika ! 

Biztonságot te jelentetted volna számomra,

de  már régen felmentél a mennyországba.

Még mindig úgy tűnik, mintha ma lett volna,

még azóta is kereslek a házba`.

Hangod itt van a fejemben,

amit soha el nem felejtek.

Emléked itt marad a szívemben,

amit bánatosan őrzök.

Tudom, hogy mindig itt vagy velem,

Lecsukom a szemem, és magam előtt látlak,

azt kívánom, hogy bárcsak élőben láthatnálak.

Édes Angyalom  tudom, hogy egyszer újra látlak,

és akkor majd magamhoz szoríthatlak.

A te szeretetedet nem pótolja senki,

senki se tud úgy szeretni es ugy hiányozni. 

FÁJDALOMMAL EMLÉKEZVE.

"Várjuk míg élünk, várjuk Őt,
Hátha egyszer ott áll az ajtónk előtt.