Archívum

Még nem találunk szavakat,
még a döbbenet az úr,
oly gyorsan hagytál minket itt,
oly nagyon váratlanul.

Még fájdalom hasít belénk,
még szívünk sírva dobol,
oly fájó, s végtelen hiányod,
oly mély bánat, mi bennünk honol.

...S nem érti más, csak te,

hogy a könnyek sóhajok,

nélküled még mindig

szomorúan ébrednek a holnapok.

És van olyan perc, mely

ázottan int búcsút a mának,

s olyanok is vannak,

mik érted kiabálnak....

FÁJÓ SZIVVEL.SZERETETTEL.

Angyali Gyermekünk, Imádott Gabika ! 

Boldog addig voltam, míg itt voltál velem. 

Szívem összetört, feléd kiáltok, 

Miért vették el a drága életed?

Miért kellett az égieknek egy jóságos gyermek?

Felfogni még mindig nem vagyok képes.

Nem tudom, hogyan is tudtam "élni" Nélküled? 

Imádott Gyermekünk, Drága Gabika ! 

Talán egy nap újra látlak, 

Talán egyra közelebb van az a nap ,

Magamhoz foglak ölelni, 

Hallani fogom a hangod, 

Nem fogunk Soha elválni, 

Most nincsen több szavam, 

Csak annyi : Vigasztalhatatlanul

Hiányzol nagyon bánatos szüleidnek, 

Akik sírba viszik bánatukat. 

SZIVBŐL GYUJTOM GYERTYÁM ÉRTED.

SZIVBŐL ÉRTED.

Mécseseknek lángja táncot jár a szélben,              

friss füszálak hajladozva kísérik léptem,

virágok kavargó, fanyar illata száll,                  

eltűnt álmaink szivünk vigyázza már.

SZIVBŐL ÉRTED.

Mécseseknek lángja táncot jár a szélben,              
friss füszálak hajladozva kísérik léptem,
virágok kavargó, fanyar illata száll,                  
eltűnt álmaink szivünk vigyázza már.