Archívum

          Szomoróan emlékezem 

FÁJDALOMMAL EMLÉKEZVE.

ANYAI FÁJDALOMMAL.

EMLÉKEINKBEN VELÜK...

 

Drága, Imádott Gyermekünk ! 

Nem lehet meg nem történté 

tenni azt ami megtörtént !

A fájdalmat mindennap érezzük,

Azokat feledni nem tudjuk. 

Hiába mmenekülünk érzéseink elől,

Utolérnek előbb vagy utóbb !

Aki nem igy érez az nem szeret,

Nem betegedett még bele a gyászba. 

A testi és lelki megbetegedést érezzük, 

Ezen változtatni nem  tudunk, 

Hiányod könyörtelen érzés, csak az

tudja aki igazán szeretett. 

SZÜLEID 

Szomorón gondolok Rád:

Istenem, vigyázz rá Odafent, 

Öleld át helyettem csendesen  ,

Mond meg  neki hogy szretem még, 

S hogy hiánya bennem örökké ég, 

Istenem hallgasd meg imámat, 

őrizd tovább drága álmát, 

s rám néz valahonnan  az égből,

mosolyát küld el nekem egy fehér felhőből. 

Nehezek a léptek melyek hozzád érnek !

Nagyon hiányzol és nem feledünk.

Szerető szüleid 

ANYAI FÁJDALOMMAL.