Tölli Gábor Jeep85 emléklapja

"Emlékezzetek, csak annyit kérek tőletek,
Emlékezzetek milyen volt és milyen lehetett volna veletek.
Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek.
Emlékezzetek és a végen túl is szeressetek.
Emlékezzetek s akkor talán örökre veletek lehetek."

Drága Édes Kisfiunk, Debrecen 1985. november 2-án /szombati napon / született 52 cm hosszal és 4000 grammal. Gyönyörü baba volt, annyira kis gömbölyded volt , hogy a drága kicsi szemei is hurkáktol szinte alig látszottak. Hatalmas szempillái visszakunkorodtak. Nagyon, nagyon vártuk a születését és Imádtuk.

Normális szülés volt, minden komplikáció nélkül, időbe haza is engedtek bennünket.

Otthon szépen fejlődött, nagyon hamar felállt, majd első lépéseket is tul korán megtette. Édes, tündéri, mozgékony volt.

Másfél éves volt a drágaságom, amikor ugy döntöttünk megprobáljuk a bölcsödét. Nem sokáig birta, állandóan sirt és minden betegséget elkapott. Ugy döntöttünk, hogy feladom a munkahelyem és otthon leszek vele 3 éves koráig. Nagyon rossz élményei lehettek a bölcsödéről mert mikor sétálás közben csak a bölcsöde irányába mentünk, ugrott a nyakunkban és szoritott, ölelt , nagyon félt hogy ismét ott marad. Óvoda után, következett az általános iskola. Nem ment zökkenőmentesen, mindig csak velünk és velünk akart lenni. Annyira örült amikor végre hétvége volt, vagy a pótnagyija tudott rá vigyázni és nem kellett menni közösségbe.

Általános iskola után a Beregszászi Pál Ipari és Szakközépiskolába jelentkezett, ami az igéretek ellenére szakmát nem adott, csupán csak érettségit. Mindig is a müszaki terület érdekelte és koránál fogva , többet tudott mint bárki más. Érettségi után a Brassai Gábor Gimnázium és Müszaki Szakközépiskolába, autovillamossági szerelő szakra jelentkezett és sikeresen elvégezte. Közlekedésgépészeti technikus, közuti jármügépész szakvizsgát is tett. Közben felvették az YBL Miklós Müszaki Főiskola karára. Mindig csak autok, motorok és azok szerkezete érdekelte. Arany volt a keze mindent megtudott csinálni. A Brassai Sámuel iskolában, ahol technikusi képesitést szerezte, tanára szerint akkora tudása volt hogy már az iskolai tananyagot nem kellett neki tanítani. Ezért akarta fejleszteni tovább magát , mert még több tudást szeretett volna.

Nagy tervei voltak, mindig is csak a pénzkereségi lehetőséget nézte. Munkát vállalt a MELO DIÁK iskolaszövetségnél is, ujságkihordást, Alföldi Nyomdában és a Konzervgyárban is megállta a helyét. Az OPEL szalonban volt tanuló, ahol mindent rá lehetett bízni, fiatal kora ellenére. Nagyon büszkék voltunk rá és vagyunk a mai napig is. Ő volt a mindenünk az ÉLETÜNK, mostmár csak “létezünk.

Segitettük mindenben, a munkaszeretet tőlünk látta. Tudta csak igy lehet gyarapodni. Nem ivott, nem dohányzott, nem járt szórakozni , mindig is itthon ülő tipus volt, de sohasem tétlenkedett. Nagyon segitőkész, igazi szülőszerető gyermek volt. Bánatot ő nem adott, csak örömet és Imádatot.

Örült a nagytudásu első telefonjának, megvette álmai első motorját az APRILIA 125 motorját. Ezzel motorozgatott, szépitette, csinositotta, különleges dolgokkal szerelte fel. Soha nem volt követelező gyermek, de az átlagos családnál sokkal több mindene megvolt. Imádott internetezni, filmeket és zenéket töltött le. Mindig igyekezett bennünket születésnap, névnap és mindenfajta ünnepek alkalmábal meglepni. Ő volt az a mi Édes Gabcsikánk aki csak adott és SOHA nem kért.

Rövid kis Élete kincseket rejt, nem lehetett nem szeretni. IMÁDTUK, ilyen gyermeknek mi is igyekeztünk mindent megadni.

2006. október elején a összegyüjtött pénzéből megvette álmai SUZUKI 1300 HAYABUSA-t . De a nagy öröme hamar fájdalommá alakult. 2006. október 13.-án /péntek átkozott nap/ megtudtuk súlyos betegségét. Megmütötték, utókezelésre járt. A motorját becsben tartotta, azt is szépitette, ledeket szerelt rá , még különlegesebbé tette. Betegsége alatt is azon gondolkozott, hogyan tehetné értelmesebbé életét. Névjegyeket csináltatott, különböző LED-es képeket készitett. Ilyen volt a MAN munkája amit a kamionok disze volt. A képeket készitett LED-es megvilágitással, meglepett az általa készitett LED-es lámpával is. Leirni nem lehet , mily jóságos volt, ez a Drága , Imádott Gyermek.

2008.-ban ismét súlyos mütéten esett át. Gyógyulni akart, mosolygott , bizott. Volt aki nem hitt a betegségében, fájt neki ha átverték.

Ennyi jóság után Ő kellett az égieknek? Valóban csak a jók mennek el? ????

Sokat szenvedett, némán türt. Nem keseritett bennünket. Biztunk a gyógyulásában, meg a csodában. Állitom nem kapta meg a kellő kezelést a neurológus szakorvos olyan onkológus által összeállitott készitményben bizva, megakarta kisérelni az utolsó esélyt. Az onkológus nem tette meg, majd ő tudja , ne szoljon bele a neurológus ez volt a válasz.

Nem irhatom le ide mit kivánok azoknak akik Drága, Egyetlen Imádott Gyermekem elvesztése miatt kívánok. A Drága gyönyörü életét kettétörték. Mindent megprobáltunk a B17 állitólagos jó hatású injekciot is, amiről kiderült toxikus méreganyag volt. Bár ne tettük volna, ezért is van lelkiismeretfurdalásunk, utolsó napjaiban olyan beavatkozásokat csináltak a lelketlenek, ami már nem segitett. Összedarabolva, aki mindig nagyon igényes volt a testére ment el a túlvilágra .  Nem nézem semmibe az orvostudományt, főleg az Drága Gyermekünket kezelőket. Még gyermekkoru volt, mikor kétszer rosszul lett, nem tudtam ébreszteni. Nem tudtak semmit megállapitani . Olyan valótlanságra gondoltak amit tudjuk gyermekünk, Gabcsikánk SOHA nem tett meg.

Nem adták meg neki – ezért háborogtunk – hogy zárt ajtón belül szenvedjen. Mert szenvedett, néha magához térve a drága ujját felemelve mutatta – a minden okés lesz – jelet.

Az utolsó beavatkozás után, 2 órával a kezeink között hunyt el 2009. március 06.-án 19.30-kor olyan szobában amiért megfizettünk. Nyugodt körülményeket akartunk végső perceiben biztositani. Kezét fogtuk végig , borzalmas volt hallani a gép hangját, ahogy jelezte megállt a Drága szive dobbanása. :( 

Ekkor összeomlott minden :( 

Megállt egy szív, mely élni vágyott,
pihen az áldott kéz, mely dolgozni imádott.
Nélküled üres és szomorú a házunk,
nem hisszük el, hogy Téged hiába várunk.

Több embert hibáztatunk Imádott, Édes, Drága Kincsünk halálában de bízva abban a sors majd vissza adja nekik.

Fájdalmunk az idő mulásával sem enyhül. Nap-mint nap kimegyünk a Temetőbe és elsuttogjuk százszor Te Drága Jóságos Gyermekünk szüleidnek nagyon hiányzol.

Imádott Gyermekünk a debreceni Köztemető 25/2 parcellájának 2. sor 1 sirboltjába nyugszik. 

Örök gyásszal és fájdalommal a szívünkben , SOHA el nem múló imádattal míg létezünk emléked ápoljuk mi a Téged Imádattal szerető szüleid. 

 

                                                                                                              Édesanyád és Édesapád 

Megtekintések száma: 609762