"Emlékezzetek, csak annyit kérek tőletek,
Emlékezzetek milyen volt és milyen lehetett volna veletek.
Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek.
Emlékezzetek és a végen túl is szeressetek.
Emlékezzetek s akkor talán örökre veletek lehetek."
Imádott, Egyetlen Kincsem, Drága Gabika !
Örökké itt várok Rád estelente,
Arra,, hogy végre hazagyere!
Nézem a gyönyörü csillagot az égen
S arra gondolok:
Vajon hol lehetsz most éppen?
Nagyon szeretlek, míg "élek" nem feledlek !
Fájó szívvel emlékezem !
"Kinek szívében örökké élsz, titokban várja, hogy visszatérsz.
Örök fájdalommal és szeretettel
Nekem minden egyes nap fájdalmat terem,
így csupa könnyből áll az egész életem.
De nem baj Istenem, bátran viselem,
mert ez nem változtathat szeretetemen.
Amíg más mosolyog, és felhőtlen kacag,
az én szívem lassacskán szálára szakad.
Ám inkább szívem legyen, ily megtört roncsdarab,
mint hogy lelketlenül éljem a mindennapokat.
Aki érezni és szeretni tud, az folyton könnyezik,
mert megtanulta becsülni a szív érzéseit,
azt az érzést, mely egy napon kiváltság lehet
azok felett, kikből hiányzik az ember-szeretet.
Kun Magdolna
Gyertyát gyújtok,érted égjen fényesen,
emlékezem, rád gondolok csendesen.
Imádott Gyermekem, Édes Gabikám emlékére
Tudjuk, hogy odaátról nincsen visszaút,
sem érzés, sem szív mely hazafelé húz,
mégis reménykedünk, hogy egy szép napon,
halk kopogás hallatszik majd az ajtónkon.
S akkor belép rajta az, ki oly régen elment,
kinek hiányától úgy érezzük már ezer év is eltelt,
ezer év szenvedés, és ezeréves bánat,
amire ezer éve várjuk a - miért, Uram-választ.
Tudjuk, hogy odaátról még nem jött vissza senki,
mégis bízunk abban, másképp fog ez lenni,
ha egyszer fenn a Jóisten majd úgy rendelkezik,
hogy visszaküldi családjához az ég gyermekeit.
Mert hiába telik el ezer, s még újabb ezer év,
ha szívünkben örök marad a hiányveszteség,
az a veszteség, ami oly mélységes fájdalommal jár,
hogy nincs az-az idő, ami ezt begyógyíthatná.
Szeretettel gondolok Rád !
Édes, Imádott Gyermekem, Drága Angyalka, Gabika!
Ma van Mindenszentek, Holnap Haolotttak napja ,
Egyben földi életben 39. éves lehetnél !
Távoli fényben felragyog az arcod, nézem,
Ahogy hulló csillagkét,
Átsuhansz az Égen.
Szívemben már megpihensz,
Nem kell már félned,
Bennem élsz tovább,
Őrzöm a fényed.
Soha nem szünik meg a lelkem gyásza Érted !
Fájó szívvel emlékezem.
FÁJÓ SZIVVEL,SZAVAK NÉLKÜL.
Imádott Angyalom, Drága Gyermekem !
Álmaimban itt vagy velem
Itt vagy minden szívverésben,
A ragyogó csillagokban,
Itt vagy a Hold sugarában,
A hidegben, a homályban,
Itt vagy velem hóban, fagyban,
A felhőkben, madárdalban,
Itt vagy velem fényben, árnyban,
A záporban, a viharban,
Itt vagy a szellőben, forró nyárban,
Őszi arany lombhullásban,
Itt vagy minden mozdulatban
A tegnapban, a holnapban,
Itt vagy minden gondolatban.
Itt vagy velem álmaimban.
Veled együtt távozott a boldogság,
számunkra maradt a fájdalom és az örök gyász...
Imádott Angyali Gabikám !
Nem vagy sehol, csak szívem mélyén érzem,
hogy lüktet a csend s a halkuló világ
úgy sóhajt érted mint kint az őszi erdőn
a levele után rezzenő faág.
Nem vagy sehol, csak konok némaságom
őriz, mint álmot, mint elvesztett csodát,
s mint nyarak tündöklő mosolyát az őszbe,
úgy viszlek magammal emlékként tovább.
Az ég beborult, esteledni kezd
Sírnak , a fák, a szelek.
Suttogásukban ott hallani a neved,
Szívünkben őrizzük örök emlékedet !
Gyertyát gyújtok,érted égjen fényesen,
emlékezem,fájó szivvel, csendesen.
imádott Gabika, Felejthetetlen Gyermekünk !
A valóságból álom lettéll csupán,
Még ma is fáj, még mindig várunk Rád,
Várunk a hajnali csenddel.... ,
Várunk a lemenő nappal .... ,
De csak a lágy szellő zengi halkan ...,
Elment .... nem láthatom, már sohasem,
Emlékeit szívem őrzi,
Nem felejtem SOHA el !
"Kinek szívében örökké élsz, titokban várja, hogy visszatérsz.
Édes, Imádott Gyermekünk !
Oly könnyes most szemem,
Itt hagytál bennünket nagy szenvedés után,
Fájó szívvel írom- e kis verset neked,
Legalább még egyszer láthatnám gyönyörű két szemed.
Csak a mély fájdalom mit szívembe zárhatok.
Oly rövid volt életed, ebbe belenyugodni nem tudok,
Mindössze csupán csak huszonhárom évet éltél.
Nem vagy már közöttünk, mi szívemet marja!
Soha nem feledünk, hisz lélekben örökké velünk élsz.
SZIVBÖL,SZERETETTEL.
Drága Gabikám, Imádott Angyalkánk !
FÁJÓ SZIVVEL ÉRTED.
ESTELEDIK,A NAP IS NYUGOVÓRA TÉR MÁR
ÉGI UTJÁN EGYRE ALACSONYABBAN JÁR
RÉTEK FÜSZÁLAIN ESÖCSEPP RAGYOG
LÉPTEIDET KISÉRJÉK AZ ANGYALOK.
Drága Gabika! Sohasem halványul szívünkben Emléked! Hiányod örök fájdalom!!
Édes , Angyali, Imádott Gyermekünk
Ha lemegy a nap és feljön a hold
A távolból valaki csak rád gondol
Könnyes szemmel nézi az eget
Reméli hamarosan melletted lehet
Álmodj rólam és én ott leszek veled
Ha megérint a hajnal, korábban ébredek
Szólj néha hozzám, ha hiányzom neked
Keress álmaidban és én ott leszek veled
Éjjel-nappal arra várok, hogy veled legyek
Kinézek az ablakon, s látom a Holdat ragyogni
Érzem a könnycseppeket az arcomon lefolyni
Ha itt lennél és meg kérdeznéd mi bajom?
Csak annyit mondanék, hiányzol nagyon!
Ha fehér rózsát látok Te jutsz az eszembe
Ha nevedet hallom, könny szökik szemembe.
"Kinek szívében örökké élsz, titokban várja, hogy visszatérsz.
Drága, Imádott Gyermekem !
Örökké itt várok Rád estelente,
Várva ,hogy végre hazagyere!
Nézem a gyönyörü csillagokat az égen.
S arra gondolok:
Vajon hol lehetsz most éppen?
"Kinek szívében örökké élsz, titokban várja, hogy visszatérsz.
Fájó szívvel gondolok Rád !
EMLÉKEZEM RÁD FÁJÓ SZIVVEL.
Szeretettel gondolok Rád !
"Égő könnycsepp mondd neki hogy szeretünk,
Soha el nem feledünk!"
Drága Imádott Angyalkánk !
Elmentél,mint golyót a fában hagytad
szívünkben mnden szavadat,
s oly messze vagy tőlünk, túl
a halálban,hogy bennünk csak
a borzalom maradt.
Milyen régen vágyom hozzád,
Már a sirköveden is ott vagyok.
névtelenül,senki ne emlékezzen rám,
Csak melletted lehessek.
Kincsem, Egyetlen Imádott Gabikám !
Fájdalmas nevedet kőbe vésve látni,
A Sírodnáé üsszetört szívvel állni,
Mennyi mindent kérdeznék most Tőled,
Amint itt állok most előtted,
Csend ami a választ adja,
Ahogy Neked, ugy neki sincsen hangja,
A gyertyafénye mi megtöri a sötétséget,
S ő az aki látja most mit érzek,
Fájdalmam együtt tombol a magánnyal,
S úgy alkudozna a halállal.
De nem áll szóba velem,
Akárhogy is kérlelem,
Miért pont Téged vitt el, nemértem :(
Adjon vissza hiába kérem,
Mi maradt utánnad a bánatom,
Szeretet és a neved a kőlapon.
Drága, Imádott Gyermekem, Angyali Gabikám!
Még meg sem ismertelek, már szerettelek
És szeretni is foglak, míg csak el nem pusztul a Nap
És ha az is bekövetkezik, a sötétben szeretlek tovább.
Örökkön-Örökké.
Míg létezünk emléked őrizzük.
Szerető Szüleid.
ANYAI FÁJDALOMMAL GYUJTOM GYRTYÁM ÉRTED.
"Kinek szívében örökké élsz, titokban várja, hogy visszatérsz.
Édes,Imádott,.Drága Gyermekem! !
Gyakran sírok Érted,
Nem érzi senki Szívem bánatát,
Megszakadt már a szívem hiányodtól,
Elvesztésedbe belenyugodni nem tudok.
Letszem sírodra a legszebb virágcsokrot,
Hideg sírkőre könnyeim folynak,
Lelkem sebeit bánatba fojtom.
Megmaradsz olyannak,ami mindig is voltál,
Nem válaszhat el Tőlem, az örökre a távolság.
"Kinek szívében örökké élsz, titokban várja, hogy visszatérsz.
"Kinek szívében örökké élsz, titokban várja, hogy visszatérsz.
Szomorú szívvel emlékezem !
Szeretettel emlékezem...
FÁJÓ SZIVVEL GYUJTOM GYERTYÁM ÉRTED.
Édes ,Imádott Angyalkám!
Álmaimban itt vagy velem
Itt vagy minden szívverésben,
A ragyogó csillagokban,
Itt vagy a Hold sugarában.
A hidegben, a homályban,
Itt vagy velem hóban, fagyba,
A felhőkben, madárdalban,
Itt vagy velem fényben, árnyban,
A záporban, a viharban,
Itt vagy a szellőben, forró nyárban,
Őszi arany lombhullásban,
Itt vagy minden mozdulatban,
A tegnapban, a holnapban,
Itt vagy minden gondolatban.
Itt vagy velem álmaimban.
Veled együtt távozott a boldogság,
számunkra maradt a fájdalom és az örök gyász...
SZOMORUAN ÉRTED ÉGJEN GYERTYÁM.
,
Drága,Imádott Gyermekem!
Emléked örök, mindent köszönök, Neked!
Köszönöm, hogy ennyire szerethettelek,
s hogy kín-keserv után ma is ennyire szerethetlek.
ESTELEDIK,A NAP IS NYUGOVÓRA TÉR MÁR
ÉGI UTJÁN EGYRE ALACSONYABBAN JÁR
RÉTEK FÜSZÁLAIN ESÖCSEPP RAGYOG
LÉPTEIDET KISÉRJÉK AZ ANGYALOK.
Emlékezem...
Minden nap máshogy gyászolok.
Néha vad,
Legyengítő és fájdalmas.
És máskor igen
Egy tompa, ismerős fájdalom
Ami eltemeti magát a csontjaimba.
Minden egyes nap
Emlékeztető arra, ami sosem lesz.
Ezért gyászolok-
A napokra, amiket nem fogsz látni,
A pillanatok, amiket kihagytál,
Gyászolok-
Évek teltek el, mióta utoljára öleltelek,
És a napok, amik itt maradtak a földön
Nélküled.
Gyászolok-
Mert hiányzik a hangod,
És Te egész Lényed,
Gyászolok-
Mert ezt az árat fizetjük
Amikor olyan mélyen szeretünk.
A gyász egy adósság, amit megfizetek
Életem hátralevő részére.
Amíg rám nem kerül a sor, hogy pihenjek,
Örökké Veled.
Mert ez a gyász
Erősen ül bennem,
Állandóan zörgeti a ketrecemet,
Hogy emlékeztessen, itt kell maradnom.
Addig fogok gyászolni, amíg szeretlek,
Ami
Örökkévalóság.
Drága Imádott Kincsem,édes Gabikám !
Pár napja ismét megjelensz álmomban
Üzeneted: Ne sirj Anya Akik bántottak,
Ha találkozunk ideát, Azok meglakolnak.
Tudom és látom nem feledsz, csak siratsz,
Még mindig Engemet.
Tudd, hogy nagyon szeretlek én is fentről
vigyázok rád, a kapuban várok Rád!
Nekem csak 23 év jutott, de lesz még
a többieknek is nagy bánatuk.
Szeretlek nem feledlek.
Egyetlen Imádott Gyermekem !
Sötét van a szobámban nagyon,
Csak a hold világít be az ablakon.
Az ágyamon fekve nézem az eget,
Ahogy tündököl ezer csillag Neked.
Úgy érzem itt vagy velem,
De csak a képedet nézhetem.
Oly távol vagyunk most éppen,
Mint a csillagok az égen.
Anya ki elveszti gyermekét, ott az idő megáll!
A külvilág nem felel,nincs tél, tavasz, se nyár.
A nap nem süt a madár nem dalol.
A szemből a könny kicsordul.
Féltve őrzött képek, vele együtt szép emlékek.
Kiért eddig dolgozott, s érte egy nagy szomoruságot kapott.
Most milyen sokat érne, ha ruháját vasalná,
gallérját igazgatná, de helyette a temetőt járja,
S virágot visz nap mint nap sírjára.
Fájó szívvel gondolok Rád !
Imádott, Drága Gyermek !
Nézem fényképedet, drága mosolyodat,
Könny áztatja arcomat, - így nem látlak már,
Mert szememet elfedi a homály.
A hangodat sem hallom,
mert hangos zokogásom, megtöri a csendet. . .
Már csak egyre vágyom:
hogy ott lehessek VELED!
Hogy átöleljelek és elmondjam NEKED:
- MENNYIRE, MENNYIRE SZERETLEK! ! !
Fájó, soha el nem múló együttérzéssel.
Édes,Imádott , Angyali Gabikám !
Ha mennybe irhatnék levelet,
Leirnám Neked érzéseimet.
Beleírnám, hogy még mindig Te vagy
akit e legjobban szeretek.
Megírnám Neked azt is,
Nélküled mennyire szenvedek.
Mióta nem vagy Velem,más értemet
kapott az "életem".
Hiányodat nagyon gyakran könnyezem,
Egyáltalán nem könnyü Nekem.
Nélküled lehetetlen minden .
Minek "élek" nem tudom,
Lehetetlen megnyugodnom.
Drága Imádott Gyermekem!
Mécseseknek lángja táncot jár a szélben,
friss füszálak hajladozva kísérik léptem,
virágok kavargó, fanyar illata száll,
eltűnt álmaink szivünk vigyázza már.
Drága Gyermek, Imádott Angyalkám!
Egy anya számára, aki elveszítette gyermekét,
az első nap soha el nem múlik.
Ez a fájdalom nem fonnyad el az idővel.
Hiába kopik el, hiába fakul meg a gyászruha,
a szív feketesége nem oszlik el soha.
Rád emlékezem...
Drága, Imádott Kincsem!
Nem vagyok már Édesanya!
Nem hívsz engem már így, - soha!
Nélküled senki és semmi lettem,
Nem találom helyem, ebben a földi létben.
Hozzád vágyom, hogy veled legyek,
Hogy vigyázzam minden lépésedet.
Vágyom arra, hogy megfogjam a kezed,
S örülni annak, ami jó neked.
Erre vágytam az életben,
A boldogságot látni szemeidben.
De a sors becsapott,
S csak egy piciny örömöt adott.
Vége! Vége mindennek!
Vége az egész életünknek.
Visszahoz egy régi perc, megidéz egy fénykép,
míg csak élnem kell, sose lesz másképp.
Ugyanaz a fájdalom, ugyanaz az érzés,
az a búcsú szó, amivel elmész. ...
FÁJDALOMMAL EMLÉKEZEM.
Drága ,Édes Angyalkám !
Elvett Tőlünk az élet,még mindig fáj,
Szívem még évek múltán is kiabál.
Hiányzol nagyon szerető szüleidnek,
Nem értjük,miért pont veled történt ez meg?
Sosem fogom megérteni, miért rabolt el az élet?
Bár itt lennél közöttünk vidáman,
Akkor én is hinnék az imában.
De nincs semmi,mi visszahozhatna Téged,
Pedig mindent odaadnék Érted.
Szívünkben már csak az emléked őrizzük !
Örökkön-örökké imádattal szeretni fogunk végleg !
Életem, Csillagom, Egyetlen Imádott Angyalkám !
Születésed ajándék volt,
szüleid vágytak rád régen,
rád mosolygott akkor a hold,,
nagyon imádtak Téged.
Szerelemből születtél te,
minden jó lehetett volna,
betegséged hírtelen jött,
csak szüleid könnye ne hullna.
Csodás gyermek voltál nekünk,
tudod, hogy hiányzol mindig,
álmaimban ott vagy velünk,
szeretni fogunk örökké.
FÁJDALOMMAL,SZERETETTEL ÉRTED.
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Sohasem halványul szívünkben Emléked Drága Gabika!!
Drága Angyalom, Imádott Gabikám !
Szólnék hozzád, de nem tudok,
hang a torkomban jéggé fagyott.
Gondolatom tán szárnyra kél,
s utolér téged az álmok mezején.
Szólnék hozzád, de nem merek,
félek, hogy többé nem érted meg,
mi lesz, ha meghalnak a szavak,
s mit mondanék, örökre bennem marad.
Szólnék hozzád, hogy elmondjam neked,
lelkem most is keresi lelkedet,
s hiányod oly mély sebet hagyott,
amiből már meg nem gyógyulok.
Szólnék hozzád, nézd, itt vagyok,
s hiába álltak közénk a csillagok,
ha lejár az időm, majd én is megyek,
s többé nem engedem el a kezed.!
Jobbné Nyilas Ildikó
Szeretettel emlékére !
Életem,Imádott Gyermekem emlékére
Istenem, súgd meg neki halkan,
lágyan szólj hozzá, hogy ne zavarjam!
Álmomban keressen meg engem,
még egyszer hadd lássam, hadd öleljem!
Hadd legyen nekem ez a legszebb álmom
Súgd meg neki halkan, én minden nap várom!
"Égő könnycsepp mondd neki hogy szeretünk,
Soha el nem feledünk!"
Drága Imádott Gabika !
Szó el nem mondhatja, mennyire fáj,
Hogy minket ideje korán itt hagytál,
Nekünk adtad magadból a megélt éveket,
De Tőled elvettek egy egész életet.
Emlékére !
"Kinek szívében örökké élsz, titokban várja, hogy visszatérsz.
Szeretettel kívánom !
Az életben nem az fáj, a leginkább
ami rossz és fáj,
hanem az,
ami jó és nincs.
Szeretettel névnapodra fájó anyai szívvel !
Szomoruan emlékezem.
Drága, Imádott, Jóságos Gyermekünk !
2009. március 20.-án kisértünk örök nyugalomra:(
Azóta nincs örömünk, sem nyugalmunk.
Pótolhatatlan vesztesèg és ez a bánat, fájdalom életünk végéig elkísér.
Szemeimből eltűnt a csillogás,a remény, mert hiába várlak, nem jössz már haza,
Mióta elmentél kettétört a lelkem és nem találom a darabjait.
Amikor azt mondják, hogy az idő gyógyìr... ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges...
A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyìtja.
Ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más.
Jövőre, 20 év múlva, egy másik életben.
Mindegy. A hiàny mindaddig èl, amíg nem làtunk újra.
FÁJDALOMMAL ÉRTED.
Értük ég e gyertya, mit tiszta szívből gyújtunk,
Fénylő lángja mellet képük után nyúlunk.
Ez maradt csak róluk, mit minden nap megnézünk,
S minden kedves szavat, léptet felidézünk.
Erről a fényképről mindig ránk nevetnek,
S tudjuk, hogy míg éltek mindennap szerettek.
Az Ő létük nyújtott számunkra védelmet,
S csak Ők tudtak adni mindennek értelmet."
Angyali, Imádott Gyermekem !
Minden percben, minden pillanatban
Itt jársz gondolataimban.
Nem tudok nem gondolni Rád!
Hiába mondják-az élet megy tovább!
Igen, valóban élünk, de hogyan?
Összetört szívvel, szomorúan,
Mert Te nem vagy itt, nem láthatunk,
S így el sem múlhat bánatunk.
Titkon azt reméljük,hogy felébredünk,
S akkor itt leszel velünk.
De aztán rájövünk, ez nem álom,
Ez az ébrenlét, s szívünket
a fájdalom érzése szaggatja szét.
Összetört szívünk, széthullott életünk,
De ami összetart bennünket,
az a szeretetünk.
Mert ugye tudod, érzed Kicsim,
Hogy mi Téged nagyon,
de nagyon szeretünk?!
Örökkön örökké, míg a világ világ,
Szeretünk Téged, és várunk Rád!
ESTELEDIK,A NAP IS NYUGOVÓRA TÉR MÁR
ÉGI UTJÁN EGYRE ALACSONYABBAN JÁR
RÉTEK FÜSZÁLAIN ESÖCSEPP RAGYOG
LÉPTEIDET KISÉRJÉK AZ ANGYALOK.
Fájó, szomorú anyai szívvel emlékezem !
ANYAI FÁJDALOMMAL EMLÉKEZEM E SZOMORU NAPON.
Szomorú évfordulódon, fájó szívvel, szeretettel, együttérzéssel gondolok Rád, és Szüleidre, drága Gabcsika.
Drága Gabika!
Szívünkben örökké Élsz!! Sohasem feledünk mert nagyon szeretünk!!!
Drága, Imádott Angyalkánk, Édes Gyermekünk !
Temetőben sétálgatva egy sirköhőz ballagok,
Fenyőfák rejtekéből szüntelenül egy angyali dalt hallok,
Azt dalolja ki valaha élt a földön itt megpihent,
Elmúlását elsiratja könnyezve szelíden.
Lelkem mélyén emlékképek törnek fel e dallamon,
Könnyezve s fájó szívvel a sirkőhőz ballagok,
Oda érve leroskadok és átölelem szelíden,
Mintha még a szerettem itt volna én velem.
Hideg a sirkő nem ölel ő már vissza engemet,
Fájó könnyem lassan a kőre le pereg,
Felnézek könnyes szemmel egy kőangyal rám nevet,
Kétkezében egy szívet szorongat én nekem.
Közben hallom ahogy ő még mindig énekel,
Azt akit szerettél itt már végleg megpihent,
Elmúlását elsiratja könnyezve szelíden,
Az emlékét őrizd meg és soha ne feledd.
Örök gyermekek
Kik pihenni tértetek,
Éjszaka álmunkban már
Ti ringattok el minket.
Pillangó szárnyitok
Elrepít bennünket.
Csillagok közt szállva
Táncolunk veletek.
Örök gyermekek
Kik pihenni tértetek,
Az anyák vágyódó sóhaja
Kíséri léptetek.
Édes, Imádott Gabikám !
A csillagokat nézve, mást én már nem kívánhatok,
Csak annyit, légy boldog ott ahol én nem járhatok.
S néha nézz le ránk, hogy itt kellett hagynod,
Szeress minket,vigyázz ránk, mást már nem is kell adnod.
Mi is nagyon szeretünk örökkön-örökké.
Imádott Kincsem !
Közeleg az este,a fáradt Nap aludni tér,
Gyémántként tündökölni kezdenek a csillagok,
Az Angyalom sötétre festi az ég kék egét,
S lassan ezüstös fényben úszik a teli Hold.
Ugymint gyakran sírva ringatom magam álomba,
Reménykedve megjelensz nekem és láthatlak.
Nagyon, de nagyon keserves Nélküled.
"Nőnek az árnyak s ahogy
fogynak az esték,
úgy fáj egyre jobban,
hogy minden csak emlék.
Drága Gyermekem, Imádott kincsem, Édes Gabikám !
Kinézek az ablakon, s látom a Holdat ragyogni.
Érzem a könnycseppeket arcomon lefolyni.
Ha megkérdeznéd mi bajom, csak annyit mondanék:
Szerető Szüleidnek hiányzol de nagyon.
„Egy könnycsepp.
Csak egy könnycsepp,
S mégis mennyi mindent rejt.
Hull, csak hull hisz a sziv sohasem feled.
Szeretettel, fájó szívvel emlékezem !
fájó szivvel gondolok rád.
Életem, Egyetlkenem, Imádott Gyermekem !
Édesanya egy kedves házban,
Álmodik gyermeke szobájában.
Látja a fényképet, s vele együtt a szép emléket
A szekrényből kivesz egy vasalt ruhát,
S várja haza egyetlen Fiát.
Nem érti hol késik ennyi ideig, már a nap is eltelik!
Kinéz a kis ablakon, de az autó sincs még sehol,
Nyúlna a telefon után, de az a szám nem felel már!
Egy Angyal kelti mosolyogva, ne aggódj kedves édesanya,
A Te fiad nem tér vissza, elindult egy hosszú útra!
Ha a Te időd is egyszer lejár, várni fog a bejáratnál.
Az Angyal édesanyját sírni látja, de Ő tova száll a Mennyországba...
ANYAI FÁJDALOMMAL GONDOLOK RÁD.
EMLÉKEZEM ANYAI SZERETETTEL.
Ott vagy minden szóban,
Forróságban, hóban,
Mosolyban és könnyben,
Lármában és csöndben,
Fényben és sötétben,
Csillag vagy az égen.
Sir a szivem jó Istenem add vissza kit szerettem
Küld le a csillagokból hagy öleljem meg végre
Hiszen hosszú évekkel már el vetted tőlem
Azóta csak vérzik és fáj a szivem ő érte
Könnyem hullik szüntelen nem találom a boldogságot
Az utamat gyász kiséri és a boldogtalanságom
Nincsen nekem vörösrózsám csak egy fekete rózsa
Nincsen nekem boldog zeném csak gyászrol szóló nóta
Sir a szivem jó Istenem add vissza kit szerettem
Vagy tárd ki a menyországot és mutass utat nékem
Mutass utat hagy menjek fel csak egy félórára
Hagy keressem meg a lelket a szivem boldogságára
Azt a lelket aki ott él már oly sok sok éve
Hagy mondjam én el néki hogy nélküle fáj az élet
Hagy öleljem csak még egyszer többet nem is kérek
Sír a szivem jó Istenem kérlek szánj meg engem.
Gyere vissza szépen kérünk,
Nélküled már lassan belefulladunk a bánatba.
Nincs más senki, akinek ennyire hiányoznál,
Elfelejtettek, számunkra ők a halottak !
Angyalkám vigyázzon Rád !
Ha a könnyekből lépcsőt építhetnék,Az emlékekből átjárót, felmennék a mennybe és haza hoználak!
Értük ég e gyertya, mit tiszta szívből gyújtunk,
Fénylő lángja mellet képük után nyúlunk.
Ez maradt csak róluk, mit minden nap megnézünk,
S minden kedves szavat, léptet felidézünk.
Erről a fényképről mindig ránk nevetnek,
S tudjuk, hogy míg éltek mindennap szerettek.
Az Ő létük nyújtott számunkra védelmet,
S csak Ők tudtak adni mindennek értelmet."
Szeretettel emlékére !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága Imádott Gabika !
Szomorú a szívünk és nagyon fáj,
Már több éve, hogy örökre itt hagytál,
Magunkra maradtunk és ez nagyon bánt,
Fájdalmunk iszonyatosan nagy,
Minden másodpercben a gondolatunkba vagy.
Nagyon Hiányzol Édes, Drága Gyermekünk .
Mindig azt mondom feladom Angyalkám !
Most ismét nem lehet ,van dolgom elég!
Csak az vigasztal Veled lehetek örökre.
Mindig Te adsz Nekem erőt, Vigyázol Rám !
Lelki békém SOHA meg nem találom ,
Míg létezem ezen a földi nyomorult világon.
Merrt mióta nem vagy pokol az "életem",
Temető, emlékezés !!
Szeretlek és Hiányzol nagyon, de nagyon !
Fájó anyai szívvel emlékezem !
Fájó szívvel, szeretettel!
Hiányzol, mint Holdnak a csillagok,
mintha elvennék a Földtől a Napot.
Hiányodtól, múló napjainkban,
ott vagy, minden gondolatban.
Egyetlen,Imádott , Felejthetetlen Gyermekem !
A két kezem összeteszem
S a jó Istent úgy kérem,
Akit szívem nagyon szeret,
Adja vissza nekem.
Megtanultam éjeken át,
remegni és félni,
én Istenem, jó Istenem,
nélküle nem tudok már élni.
Térden állva fohászkodom,
fordulj felém Istenem,
add vissza,
mert Nélküle szenvedés az "életem"
Nagyon szeretlek.
Szomorú szívvel emlékezem!
EMLÉKEZEM ANYAI SZIVVEL.
DRága, Imádott kincsem!
Nélküled már semmi sem lesz olyan, mint rég volt.
Semmi sem lesz olyan szép, olyan vidám, olyan jó.
Hisz eltűnt veled a fény az életemből, belőlem.
Nincs már fény, mely megvilágítja utam, s én nem tudom merre tovább.
Nincs már fény, mely beragyogja napjaim, s én elveszett, vagyok.
Nincs már fény, mely sugárzik éjjel is, s vigyáz álmomra.
Nincs már semmim. Te voltál a minden.!
Édes Kicsi Csillagom nagyon szeretünk,
borzasztóan hiányzol nekünk fájó szívü szüleidnek:
SZOMORU SZIVVEL,ANYAI FÁJDALOMMAL.
ESTELEDIK,A NAP IS NYUGOVÓRA TÉR MÁR
ÉGI UTJÁN EGYRE ALACSONYABBAN JÁR
CSILLAGOK TÜNNEK FEL,FÉNYÜK ÉLESEN RAGYOG
LÉPTEIDET KISÉRJÉK AZ ANGYALOK.
Emlékére !
Fájó szívvel, szeretettel!
Szeretettel, fájó szívvel gondolok Rád !
EMLÉKEZEM RÁD.
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága, Imádott, Felejthetetlen Gyermekem !
Mondhatnak bármit, nekem,
- próbáljam újraépíteni az életem.
Álljak fel! S lesz miért felállnom...
Járjak! S lesz miért járnom...
Ha poklon keresztül vezet is utam,
átmegyek azon is..., magányosan.
Nincs több erőm mélységes fájdalmamnak,
mely minden sárba, gödörbe belerángat.
Nekünk, kinek örökké pótolhatatlan lettél,
s életfogytig emlékkel fizettek,
szívemben csöndes nyughelyed síri emléke símul,
velük gyászolok mindhalálig, vígasztalhatatlanul..
Fájó szívvel, szeretettel!
Kincsem, Angyalom, Csillagom,Édes Gabika !
Álmomban itt jártál virágot hoztál Nekem,
Felém nyújtottad de tudtam el nem érhetem,
Nem szóltál semmit, csak némán fogtad kezem,
Zokogva kértem hogy szólj hozzám mégegyszer.
Nélküled oly bánatos védtelen a szívem,
Bánatos könnyem hullik érted minden éjjel
Ha legközelebb itt jársz igérd azt meg Nekem,
Hogy magaddal viszel fel a magas éjbe.
Temető az mindig csendes nem tudom hol lehetsz,
Megnyugodnék ha tudnám hogy te is figyelsz engemet,
Már nem látlak álmaimban elengedlek csendesen,
Hiszen lassan eljő nékem a fájó reggelem.
Ki sétálok a temetőbe ahol sirhalmod domborul,
Leroskadok én elötte hisz a szivem oly szomorú,
Imádkozva szólok hozzád jöjj el minden éjjelen,
Még ha csak álmomban is tedd boldoggá a szívemet.
Édes Angyali Gabika!
Küzdöttem,harcoltam ebben az évben is,
Hiszen azt mondják Te tudod , mindent látsz!
Igy fejeződik be az óév,igy kezdődik el az újév!
Még jobban, mert eddig is Te segitettél Nekem,
Nem birtam volna , ha nem adtál volna erőt.
Köszönök Neked mindent, hálás vagyok mindenért.
Szerettem volna már régen melletted nyugodni,
De érzem Te voltál és leszel az Én órzó Angyalom!
Örökkön -örökké szívemben maradsz !
Fájó szívvel, szeretettel!
Édes,Imádott, EgyetlenKincsem,Drága Gyermekem!
Egy kis patak, mely a könnyeimből született,
Oly lassan folyik mióta már nem vagy én velem,
Nem maradt más csak a könny és a fájdalom
A szívemben égető tűz amely oly forrón lángol.
Hiszen nem mondthatom már, hogy hiányzol, szeretlek,
Nem ölelhet már Téged szerető anyai kezem.
Nem mondthatom el ,hogy Te voltál nékem a fény,
Mely beragyogta mindig az életem ösvényét,
De Te már csillag lettél fent a magas égen,
Ahol sajnos el nem érhetlek már Téged.
Hiába hullik érted bús anyai könnyem,
Amely egy kispatakban gyűlik össze
Hiába hívlak kérlek jöjj vissza hozzám,
Nem ér el hangom és nem ér el imám,
Pedig csak annyit mondanék néked édes gyermekem,
Légy boldog a mennybe míg hozzád én is fel nem érkezem.
Nyugalomban - észrevétlen,
Sejtelmesen tiszta fényben.
Ismerős az édes illat,
Átjárja az álmaimat.
Megérkezett kristályfelhőn,
Táncot járó langyos szellőn.
Fáradt szárnyát pihentette,
Kezét vállamra fektette.
Fantasztikus ez az érzet,
Meg sem szólal - úgy beszélget.
Turbolya illattól édes,
Sziluettje tiszta, fényes.
Ambrózia íze számban,
Gyönyörű, szép álmot láttam.
Képzeletem szárnyat kapott,
Földön fehér tollat hagyott.
Áldott karácsonyt fent a mennyországban !
BOLDOG MENNYEI KARÁCSONYT A MENNYBEN,
SZERETTEIDNEK ITT A FÖLDÖN.
Mert kell egy hely, hol minden lélek látható,
Mert kell egy hely, hol minden dallam hallható,
Mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok,
Mert kell egy hely, hol emléked örökké élni fog...
Édes Kincsem,Imádott Gabikám!
Messze vagyok Tőled távol,
Ó ha tudnád, hogy hiányzol.
Bárcsak itt lehetnél velem,
Hogy szeretném ezt, Istenem !
Egész úton szól a dallam,
Itt vagy velem, gondolatban.
A szívem majnem megszakad.
Mégis, hol a pillanat, mikor újra láthatlak,
Megint egy új hét, remény és álom.
És én még mindig csak arra vágyom,
Láthassam arcod,hallhassam szavad!
Nagyon, de nagyon szeretlek.
ADVENTRE FÁJÓ SZIVVEL.
Örök szeretettel !
Jó lenne ha békén hagynák már ezt a nyughelyet vagy vállaja fel képét az a szemét tolvaj .
ADVENTKOR....FÁJÓ SZIVVEL.
„Egy könnycsepp.
Csak egy könnycsepp,
S mégis mennyi mindent rejt.
Hull, csak hull hisz a sziv sohasem feled.
Nyugodjon békében !
Drága, Egyetlenem, Imádott Kincsem !
Tudtad, hogy megcsalt az élet!
Hisz` ígért még szépet és jót,
mégis álnokul rád küldte
a rettegett, gyilkos kórt,
mely - mint áldozatát a pók -
hálójával fogva ejtett.
Harcoltál! Hittel, keményen,
törhetetlen életkedvvel,
bizalommal, reménykedve
- időt remélve a sorstól -
s jöttél ki a hosszú harcból
nem egyszer - hittük! - győztesen.
Végül nem sikerült,
Szenvedtünk kegyetlenül,
az érzést senki nem érezte rajtunk kivül.
Édes, Imádott Angyalkám , Drága Gabika !
Nincs a Napnak egyetlen órája.
Hogy ne gondolnánk fájó szívvel Reád,
Tudjuk,hogy nemjöhetsz, mégis várunk,
Enyhiti hiányod, ha álmainkban látunk,
Az ész megérti , de a szív SOHA,
Ha egyszer elmegyünk, ahol Te vagy oda.
Az élet elmúlik, de akit nagyon szeretünk,
Arra életünk végéig könnyes szemmel
Örökké Emlékezünk.
Lelked elszállt,
mint hópihe a fényben,
Ragyogni ránk,
fényes csillagként az égen.
Ember volt, a Legjobb,
Angyallá változott,
Elhagyta a földet,
az égbe távozott!
Amikor hiányzik,
nézz fel az égre,
Drága kezeivel
Ő festi kékre...
Szeretettel gondolok Rá !
Rég már, hogy örök álom zárta le szemed,
könnyek között emlegetjük a Te drága neved.
Elmentél tõlünk egy végtelen útra,
melyrõl csak visszanézni lehet, visszajönni soha.
Hazafelé nem építettek utat, de ha mégis lenne irány,
mely otthonod felé mutat, ugye hazajönnél!
Visszahozna a szeretet, és letörölnéd, az
Érted hulló könnyeket.
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Fájó anyai szívvel emlékezem !
FÁJDALOMMAL,SZERETETTEL .
Áldott születésnapot kívánok az angyalok között !
Angyalkám, a világ összes virágját odatennénk,
de ezzel sem hozhatunk Téged vissza. :(
Foszlanak az álmok,
szakadnak a húrok,
a fájdalom állandó.
Nincs igazság, sem igaz,
magaddal vitted a tavaszt,
a szenvedés bántó,
Nincs hit, sem remény,
ez nem hősköltemény,
itt a szív megszakad.
A szív kettéhasad,
fájdalomtűz lángol,
mindenünk gyászol.
Lelkem lázadozik,
sírásom felhallatszik az Égig:
Uram halld meg szavam!
Add vissza az Egyetlen, drága Fiam !
Imádattal, fájó szívvel emlékezünk, az év minden napján
Drága Gabika
Hófehér rózsa
Ezt hoztam neked
Benne a szépség
Benne a szeretet
Hiányzol minden nap
Mióta nem vagy itt
Hiányodon se ma, se holnap
Semmi nem segít
De jövök és megyek
Teszem a dolgom
Élem az életem
Ilyen, olyan módon
Keresem a szépet
E nélküled világban
Keresem, s néha kívánom
Meg is találjam
De sír a szívem
Fájón lüktet bennem
Fáj neki, hogy nélküled kell lennem
Gyújtok egy gyertyát
Hogy érezd melegét
Beszélek Istennel
S Ő vigasztalón mondja
Találkozunk még te meg én!
Nagyon hiányzol és szeretünk.
Gyászoló Szüleid
Fájó szívvel emlékezem !
Édes Angyalka, Imádott Gabika !
Hajnal már nem hasad, éjre éj száll,
Kialudt a gyertyaláng, hüvös a márvány.
Ezüstös folyóporton valaki régóta vár.
Fehér póló,kék farmer, arany lánc,
mosolya, hangja és az az ölelés,
mintha nem is telt volna évre év,
Jó hogy látlak,úgy hiányoztál,
Nélküled szürke lett az egész világ.
Ne hagyj el többé kérlek, megigéred?
Összetört szívvel csak ennyit kérek,
Életem rövidre szabták, letelt órám,
nem tehettünk róla, meg volt írva.
Pirkad újra a hajnal, ragyog a nap,
a mi szívünk örökre együtt marad.
EMLÉKED ÖRÖK.
Fájó szívvel emlékezem !
Ismeretlenül is meghatottak a videóid képeid,nyugodj békében! sajnálom hogy ilyen fiatalon el kellett menned! Őszinte részvétem családodnak,szeretteidnek!
Drága Kincsem, Felejthetetlen Gabikám !
Jó lenne hinnem, hogy a lelked él,
Itt leng köröttem testetlen alakban,
S körülcsókolja síró arcomat,
Ha elgyötrődött kínban, könnyben, jajban
Teéretted.
Jó lenne hinnem, hogy a lelked él
Egy más világon, szép fénylő planétán,
Ott vársz reám csak, zengve, boldogan,
Míg elfáradok e bús földi sétán
S hozzád megyek.
EMLÉKEDRE GYUJTOM GYERTYÁM.
Szeretettel, fájó szívvel gondolok rád !
Gyermekem, Egyetlenem, Örök Szeretettel !
Virágzó élted tavaszán
Kegyetlen tél jött hirtelen
Reményem csillaga veled lehullott
Sírodon siratlak szüntelen
Anyai szívem bánata tenger
Fájdalma végtelen
Soha sem nyugszik el
Csak ha e hant alatt
Veled pihenek gyermekem.
Fájdalom a jelen és örökké valóságos
A szívünkben a múlt
Fél lelkünk maradt
Úgy összeroppantunk
Félhomály csak delelő napunk
De akárhogyan kínoz is a sorsunk
Mi már nem változhatunk.
ESTELEDIK,A NAP IS NYUGOVÓRA TÉR MÁR
ÉGI UTJÁN EGYRE ALACSONYABBAN JÁR
RÉTEK FÜSZÁLAIN ESÖCSEPP RAGYOG
LÉPTEIDET KISÉRJÉK AZ ANGYALOK.
Drága egyetlen Imádott Gyermekem!
Beszélnék, de a hang torkomban reked,
Oly sok szép szót gondoltam Neked.
De csak hallgatok.
Nem akarnak formálódni a mondatok.
Bántóan néma most a csend zaja,
Itt lüktet bennem hiányod.
Szólnék. De nem tudok.
Zavartan hallgatok.
S tűröm, hogy magához húzzon az emlék.
Most távol vagy, de mégis oly közel.
A szívemben.
A lelkem átölel.
Felejthetetlen emlékére szeretettel !
TE,
aki
csillagok
útján jársz,
szerető szívvel
emlékezem rád.
Egy édesanya a sirkönél oly busan sirdogál
Egy angyal a távolban oly szépen muzsikál
Egy lélekért szól a zene ki a mennyben már fent jár
Akinek az édesanyja a sirkönél sirdogál
Szól az angyal az anyához nyugodjon meg a szíved
Hisz a te gyermeked boldog lesz majd idefent
Este mikor lehunyod majd fáradt szemeid
Álmodban majd meg jelének s velem a gyermeked is
Egy édesanya a sirkönél oly búsan sirdogál
Álmában megjelenik a gyermeke akit vissza várt
Meg szólítja az édesanyját hallod anya itt vagyok
Haza hoztak te hozzád most az angyalok
El mondthassam te néked hogy nagyon szeretlek
Ne sirrassál engemet hisz boldog a lelkem
Ha a lelkedben mégis nagy a fájdalom
A szívedben keress mert én ott vagyok.
Szívem végtelen fájdalmával...
Fájó szívvel emlékezem !
Drága Imádott Kincsem !
Rég már, hogy elmentél Tőlünk
Üres lett a helyed, hiába keresünk
Úgy mentél el, mint a tavasz virága
Sírodba szállt Veled, szívünk boldogsága
Nincs olyan nap, perc és óra
Hogy Rád ne gondoltunk volna
Sokszor, nappal is ébren álmodunk
Nevetve jössz felénk, és újra találkozunk
. . . Az álom elszáll, hamar felébredünk
De áldott emléked örökre itt marad velünk
Pihenjél csendesen, a porló hant alatt
Mi őrizzük szomorúan, édes álmodat
Vigaszunk, hogy pihenni, mi is ide térünk
És az örök hazában, megint együtt leszünk
Mert a halál után, jön az örök élet
Ott majd te vársz ránk
S mi átölelünk Téged!
"Hosszú útra ment és csillagok vezetik,
Vezetik útját, amíg csak álmodik.
Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él
Együtt vagyunk úgy mint rég.
Súgják meg a csillagok üzenetünk, hogy nagyon-nagyon szeretjük,
Mondják meg azt Neki, hogy gondol RÁ ki szereti.
Fájó szívvel emlékezem !
Lelked nyugodjon békében !
Nem csak a mulandó pillanatok hiányoznak,
hanem a múlhatatlan élmények is.
Amiket nem önmagában az idő adhat meg.
Hanem az, aki értelmet ad a perceknek, óráknak.
Édes Angyalka !
A kín nem enyhül, bár telik az idő.
Hónapra hónap jő. . eltelik sok- sok idő.
Az időt, mit Veled tölthettem
Csak egy pillanatnak érzem,
Nem maradt más nekem,
Csak a képek, álmok, emlékek..kí
Édes, Imádott Gabika !
Várjuk míg élünk, várjuk Őt,
Hátha egyszer ott áll az ajtónk előtt.
Aztán a valóság ránk szakad
Lelkünk tovább fáj a kín alatt.
Kiáltanánk, hogy Ő is hallja odaát,
Hol vagy gyermekünk, nélküled üres a világ.
Várunk, ha nem jössz, mert nem jöhetsz,
Mi megyünk hozzád, ott leszünk Veled.
Nyugodjon békében !
FÁJÓ SZIVVEL GONDOLOK RÁD.
Drága Kisfiam, Imádott Gabika !
Tudom, hogy figyelsz Ránk,
Onnan fentről,
s meghallgatod bánatunk,
de az lenne a legszebb mégis,
ha tudnánk,
hogy mindennap láthatunk.
Örökké emlékeinkben
és szívünkben élsz ,
Szeretettel, fájó szívvel emlékezem !
Hiányzol, mint Holdnak a csillagok,
mintha elvennék a Földtől a Napot.
Hiányodtól, múló napjainkban,
ott vagy, minden gondolatban.
Élet szólal meg gyertyák fényében,
Bánatos könnyek az arcok rezdülésében,
Megnémult fák lombjai suttognak,
Még a csillagok is némám sírnak."
Édes, Imádott Angyalkám !
Mindent köszönök, amit adtál,
Legyen álmod szép !
Zárt ajtók mögött kereslek,
Egyetlen csillag ég .
Ég és Föld között járok,
Vezess csillagfény,
Arcod nemláthatom többé,
de a szívemben Élsz.
Szavad hang nélkül értem,
ne menj el még,
Hiányzik egy arc, egy hang,
Csak Te örökké.
Légy boldog bármerre jársz,
Áldjon meg az ég!
Köszönök mindent, amit adrál,
Legyen álmod nagyon szép !
BÁRCSAK MOST IS ITT LEHETNÉL !
Édes,Imádott Gabika!
Szomorú a szívünk és nagyon fáj,
Már több éve, hogy örökre itt hagytál,
Magunkra maradtunk és ez nagyon bánt,
Fájdalmunk iszonyatosan nagy,
Minden másodpercben a gondolatunkba vagy.
Nagyon Hiányzol Édes, Drága Gyermekünk .
ESTELEDIK,A NAP IS NYUGOVÓRA TÉR MÁR
ÉGI UTJÁN EGYRE ALACSONYABBAN JÁR
RÉTEK FÜSZÁLAIN ESÖCSEPP RAGYOG
LÉPTEIDET KISÉRJÉK AZ ANGYALOK.
Drága, Édes, Imádott Gabika !
Ugye tudod, hogy szeretlek, mert ajándék mi voltál
Felriadok esténként, és úgy érzem ,hogy szóltál
Én még nézem az ajtót, várom, hogy belépj rajta
Csak a keserűség, mi a szívemet marja
A szép emlékek mint a könnyek az út porát mossa
Nincsen ima, nincs Isten, ki nekem Őt visszaadja.
A kis mécsesnek élő lángja,
azt üzeni, hogy a lélek
Tovább él
mint távoli csillagfény.
Nyugodjon békében !
Egyetlen Kincsem,Drága Gabika !
Része vagy a Nappalnak ,
S része az éjnek, része vagy a sötétségnek,
és része vagy a fénynek,
Része vagy a szívemnek is,
Bár soha nem kérted,
S végtelennél is messzebb elrepülnék
ÉRTED Imádott Gyermekem!
FÁJDALOMMAL,SZERETETTEL ÉRTED.
Emlékezem !
Édes,Imádott Gyermekem!
Folytogató csend, porrá zúzott könnycsepp
Telő hold fényénél, üvöltő emlékek
Kérlek nyújts felém a kezed
Csak még egyszer halljam, dobogó szíved...
Csendes a temető, nem jön felelet
Arcomat mossák a keserű könnyek
Hideg sírköveden, kezem pihentetem
Itt vagyok, Rád emlékezem!
Drága Imádott Kisfiam!
Oly könnyes most szemem,
Itt hagytál bennünket nagy szenvedés után,
Fájó szívvel írom- e kis verset neked,
Legalább még egyszer láthatnám gyönyörű két szemed.
Csak a mély fájdalom mit szívembe zárhatok.
Oly rövid volt életed, ebbe belenyugodni nem tudok,
Mindössze csupán csak huszonhárom évet éltél.
Nem vagy már közöttünk, mi szívemet marja!
Hosszú útra mentél és lassan Én bele pusztulok.
Soha nem feledünk hisz lélekben örökké velünk élsz.
FÁJÓ SZIVVEL......ÉRTED.
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
FÁJÓ SZIVVEL ÉGJEN ÉRTED GYERTYÁM.
Életem,Kincsem, Egyetlen Gabikám !
Mit csináljak a könnyeimmel,
Ha mindegyre csak előtörnek,
Mit csináljak a fellegekkel,
Ha mindig elő jönnek?
Mit csináljak a szívemmel,
Ha minden fájdalomra vérzik,
Mit csináljak a vad szelekkel,
Mikor a tavaszomat kérdik?
S mit csináljak az emlékeddel,
Ha feledésbe sohasem enyészik?
Nem is akarom, nem is tudom ,
Emléked mig Élünk ÉLNI fog!
Soha nem feledünk !
ANYAI FÁJDALOMMAL ÉRTED ÉGJEN GYERTYÁM.
Szeretettel gondolok Rád !
Angyalkám őrizze álmodat !
EMLÉKEZÜNK,KÖNNYEZÜNK.
EMLÉKEZEM, szeretettel, fájó szívvel !
Imádott, Drága Kisfiam, Édes Gabika !
Te már az Égen a legszebb csillagként ragyogsz,
Körülötted énekelnek az Angyalok,
Minden éjjel szomorúan nézel le Ránk,
Őrzöd álmunk, tündöklédessel betöltöd a szobánk,
S ha hajnal vöröses fényével átölelsz,
A nappali fényben is kiséred utunkat,
SOHA nem hagysz el.
Drága Kincsem, Neked itt kellene ÉLNED!
Drága Arany Csillagom, Édes Gabikám !
Ha mennybe irhatnék levelet,
Leirnám Neked érzéseimet.
Beleírnám, hogy még mindig Te vagy
akit a legjobban szeretek.
Megírnám Neked azt is,
Nélküled mennyire szenvedek.
Mióta nem vagy Velem,más értelmet
kapott az "életem".
Hiányodat nagyon gyakran könnyezem,
Egyáltalán nem könnyü Nekem.
Nélküled lehetetlen minden .
Minek "élek" nem tudom,
Lehetetlen megnyugodnom.
Drága Imádott Gyermekem!
FÁJÓ ANYAI SZIVVEL.
Soha nem múló fájdalommal gondolok Rád !
Fájó szívvel, szeretettel emlékezem !
Mécseseknek lángja táncot jár a szélben,
friss füszálak hajladozva kísérik léptem,
virágok kavargó, fanyar illata száll,
eltűnt álmaink szivünk vigyázza már.
EMLÉKEDRE SZERETETTEL !
Fájó szívvel emlékezem !
Drága, Imádott Gabikám !
Még most sem hiszem el,
Hogy örökre elmentél.
Hittem a gyógyulásba,
Szenvedő testednél,
Fogtam Drága két kezed,
Könyörögve kértem,
Harcolj Gyermekem,
Az életedért, segítségért
Könyörgő drága két szemed,
Feledni míg élek nem lehet.
Az életemnél is jobban szerettelek.
Te voltál a jóság, a remény, a szeretet,
Nagyon nehéz fájó az életünk Nélküled.
EMLÉKED ÖRÖK.
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
" Nincs annyi könny mely méltán elsirat,
És sebeinkre írt ad és vigaszt!"
Édes , Imádott Gyermekem, Drága Gabika !
Te voltál minden, az élet nekem,
Kit nem vehet elk Tőlem senki sem,
Fentről mindig vigyázol Rám,
Míg Én "élek" én örzöm Drága emléked ,
Minden nap emlékezek, gyertyát gyújtok Érted,
A gyertya fénye mutatja az utat Hozzám,
Tudod,hogy nekem a mindenem Te voltál.
Nélküled mit sem ér az "életem"
Örökké szeretni foglak Drága Kincsem.
Drága. Gabikám, Édes Angyalkám !
Már akkor szerettelek,
Mikor még nem ismertelek,
nem láttam arcod,
nem hallottam hangod.
Sokat köszönhetek Neked,
életemben fényt hozott Életed,
Most is ugyan úgy szeretlek,
Tőlem senki el nem vehet,
hisz örökké szeretlek.
Szívemből ki nem vehetnek !
FÁJÓ ANYAI SZIVVEL GYUJTOM GYERTYÁM ÉRTED.
Szeretettel emlékére !
Édes, Imádott, Angyali Gabika !
A mai nap anyák napja van.
Mindig gondoltál Rám,
Mindig meagajándékoztál.
Nekem csak Te hiányzol irtózatosan,
Nem kérnék Én semmit, csak Téged
Drága Gyermek. Nagyon szeretlek .
Szomorú anyai szívvel gondolok Rád !
Végtelen szeretettel gondolunk Rád Drága Gabika!!!
Felejthetetlen emlékére szeretettel !
Óvlak, Védelek még most is,hiszen saját magad már megvédeni nem tudod
Drága Gyermekem, Édes Gabikám !
Akinek szánom, remélem hozzád is elkerül, meg ne merd közeliteni a
Drága Gyermekem nyughelyét!!!!
Emlékére, szeretettel !
Bárhogy múlnak évek,
A lélek nem feled,
Mert összeköt
Az örök szeretet!
Szeretettel, fájó szívvel gondolok Rád !
Áldott húsvéti ünnepeket kívánok az angyalok országában, Szüleidnek itt a földön !
„…Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
S mint fán se nő egyforma két levél,
A nagy időn se lesz hozzá hasonló.”
Édes Kincsem, Imádott Gabika !
Esténként, mikor a gyertya ég,
Egy szomorú szempár hullatja könnyét.
Nem veszi azt észre senki a világon,
Hogy merre hajózik a bánat óceánon.
Hajóját a szél sodorja messzire,
Vele hajózik az ő szomorú szíve. . .
Egy angyal vigyáz rá valahol odafenn,
De gyógyírt nem adhat a bánatnak idelenn.
Pedig hogyha most itt lenne velünk,
Örömünnep lenne e nap nekünk.
S bánatkönnyek helyett szemünkben fény gyúlna,
A szeretet lenne annak lánggyújtója.
Sohasem halványul szívünkben emléked
Sohasem szűnik meg
Lelkünk gyásza érted.
Áldott, békés névnapot kívánok az angyalok között szeretettel !
Drága Gabika! A szív nem felejt soha!!!
Drága Gabika! Névnapodon szomorú szívvel gondolunk Rád!! Soha nem feledünk!!!
"Égi országban álmod békés,boldog legyen.
De ha ébredezel,nézz le ránk idelenn.
Emléked mindig él a szerető szívekben.
Amíg mi élünk,Te is élsz "idelenn"!
Drága Imádott, Egyetlen Csillagom, Édes Gabikám !
Szomorú az út, mely sírodhoz vezet,
megpihent drága szerető szíved.
Virágot viszünk egy néma sírra,
de ezzel Téged már nem hozhatunk vissza.
Drága lelkedért égjen a gyertyám örökkön - örökké !
Gáborkám! Többször van , hogy az oldaladat megnézem.
Szomorú, Édesanyáddal együttérzek.
A gyász nem addig tart,
amíg akarod…
A gyász nem addig tart,
amíg „normális”…
A gyász nem addig tart,
amíg „lépj tovább!”…
A gyász nem addig tart,
amíg megmondják.
A gyász nem nap, hét,
nem hónap, nem év…
A gyász nem egy ócska,
szakadt fecni,
amit jobb, ha kidobok.
De nem is egy piszkos széndarab,
amit idővel gyémánttá
préselek, csiszolok…
A gyász a hiány, a szeretet.
A sóvárgás az iránt,
ami végleg elveszett.
FÁJÓ SZIVVEL,ANYAI SZERETETTEL ÉRTED.
Drága Gyermekünk, Imádott Gabika !
Fájó szívemben él gyönyörű emléked.
Soha míg élek egy percre sem feledlek Téged.
Tudom lassan megöl a fájdalom,
mert Drága Lényedet csak álmomba láthatom.
Felhőkön túlra röpül minden gondolatom.
S fájó szeretettel kísérlek angyali utadon.
Nagyon hiányzol Drága Kisfiam,
mindig Rád gondolok, Rólad álmodozom,
még az álmomban is a Te neved suttogom.
Örökké Imádattal Szeretünk
Szeretettel, fájó szívvel emlékezem !
Életem, Egyetlen Kincsem !Drága Kisfiam, Édes Gabikám !
Én mégis szüntelen visszavárlak,
hátha betoppansz egy esős vasárnapon.
Elrejtőztél, kőbe zárt a fájdalom,
szólított az úr, a felsőbb hatalom.
De miért? - hisz senkinek nem ártottál,
mégis bántottak, pedig jó voltál.
Felejthetetlen Jószivü, dolgos,
törekvő gyermekünk voltál.
Mindig, mindig csak a jók mennek el.
Kacag a gonosz, ő mért nem vezekel?
Kitéptek szívemből, mint a fát.
Hiányzol, mondd, hallod- e odaát?
A legnagyobb fájdalom, hogy többé
nem láthatunk nem ölelhetünk, Hiányzol!
A síron túl, örökké szeretlek én,
bennem élsz, itt vagy a szívem rejtekén.
"Okuljatok mindannyian e példán! Ilyen az ember egyedüli példány.." Végtelen együttérzéssel, fájdalommal emlékezem Drága Gabika!!!
Szomorú évfordulón fájó szívvel, szeretettel gondolok Rád, és Szüleidre drága Gabcsika.
Drága Gyermekünk, Imádott Gabikánk !
A fájdalom még bennem él,
S szívem még mindig remél.
Hogy egyszer majd újra látlak,
S nem a kapuban várlak,
Te sose jössz, de én ott állok,
Olyan mint egy legyőzhetetlen átok.
Nem tudok elmenni,
Sose foglak végleg elengedni.
Mert örökre a szívembe zártalak,
Elengedni sosem akartalak.
Annyi minden van mi, bennem kavarog,
A világ sajnos már Nélküled forog.
Gyere vissza, csak erre kérlek,
A nagyvilágban Nélküled félek.
Hol vagy? Hallod a szavam?
A csendben nem mozdul ajkam…
A könnyek a szememből folynak,
S mind csak Hozzád szólnak.
Válasz már nem jön, nem létezik,
Csak az én lelkem emlékezik.
Fájó szívvel, szeretettel gyújtom a gyertyám ezen a szomorú évfordulón!
Fájó anyai szívvel emlékezem !
Lelked elszállt,
mint hópihe a fényben,
Ragyogni ránk,
fényes csillagként az égen.
Ember volt, a Legjobb,
Angyallá változott,
Elhagyta a földet,
az égbe távozott!
Amikor hiányzik,
nézz fel az égre,
Drága kezeivel
Ő festi kékre...
Drága Kisfiam, Imádott Gabikám !
Fiatal kis életedben,
Hosszas szenvedés után jött a vég,
mint villám csapott le ránk,
egy röpke pillanat alatt,
gyászba borult anyukád, apukád.
Amíg élünk, szívünk mélyén ,
őrizzük kedves emléked.
Az emlékednek élünk,
és fájó szívvel szeretünk tovább.
Szívből, szeretettet!! Drága Gabika szeretettel gondolunk Rád!!!
ANYAI FÁJDALOMMAL.
Fájó szívvel emlékezem !
Egy Édesanya a sirkönél oly búsan sírdogál,
A gyermeke gyönyörű lelke fel a magas égbe szállt,
Most a nevét szólongatja és hívogatja vissza őt,
Jöjj vissza hát gyermekem oly kevés volt az idő.
Egy Édesanya a sirkönél oly busan sirdogál,
Egy angyal a távolban oly szépen muzsikál,
Egy lélekért szól a zene ki a mennyben már fent jár,
Akinek az Édesanyja a sirkönél sirdogál.
Szól az Angyal, az anyához nyugodjon meg a szíved,
Hisz a Te gyermeked boldog lesz majd idefent,
Este mikor lehunyod majd fáradt szemeid,
Álmodban majd megjelének s velem a gyermeked is.
Egy Édesanya a sirkönél oly búsan sirdogál,
Álmában megjelenik a gyermeke akit vissza várt,
Meg szólítja az Édesanyját hallod: anya itt vagyok ,
Haza hoztak Te hozzád most az Angyalok .
Elmondhassam Te Neked hogy nagyon szeretlek,
Ne sirrassál engemet hisz boldog a lelkem,
Ha a lelkedben mégis nagy a fájdalom,
A szívedben keress mert Én ott vagyok.
„Egy könnycsepp.
Csak egy könnycsepp,
S mégis mennyi mindent rejt.
Hull, csak hull hisz a sziv sohasem feled.
Imádott kincsünk, Drága Gyermekünk!
Mi fognánk a kezedet,
vissza hoznánk ha lehet.
De sajnos ez csak ábránd,
de az emléked megmarad.
Örökké szivünkbe zártunk,
mindig emlékszünk majd Rád,
amig ujjat és ujjat dobban a szivünk.
Az életünk után legalább újra veled leszünk,
szeretett szüleid küldi ezt most Neked.
FÁJDALOMMAL EMLÉKEZEM.
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Édes, Imádott Gyermekem, Drága Gabika !
Édes Emlékek
szorongatják szívemet,
és ontják könnyeimet.
Óh azok az évek,
s a visszahozhatatl an tények,
még most is frissen, bennem élnek.
Fájó gyönyörű édes emlékek,
mily drágák vagytok szívemnek,
én már csak belőletek élek.
Bármerre lépek
a természet, s az élet,
mindíg vissza hoznak Téged.
Bárhogyan élek,
s bármilyen irányba lépek,
az emlékek, mindíg visszatérnek,
s velem együtt ők is lépnek.
Édes Kicsi Csillagom nagyon szeretünk,
borzasztóan hiányzol nekünk fájó szívü szüleidnek.
"Égő könnycsepp mondd neki hogy szeretünk,
Soha el nem feledünk!"
Édes, Imádott Kincsem !
Vissza tekerném az időt, de nem lehet,
A szerető anyai szív sohasem feled!
Elmentél Gyermekem hosszú útra, messze,
Kezem kezed el kellett, hogy eressze.
E néhány sor mit még utoljára Néked adok,
De tudd, ha szükséged van rám, én melletted vagyok!
Mert összeforrt a szívünk, hisz egy test, egy lélek,
Mert ezt jelenti a szó: Szeretlek míg élek !
FÁJÓ ANYAI SZIVVEL ÉRTED.
Angyalkám, Imádott Kincsem !
Elmentél hívtak a távoli fények,
Utadon szívünk egy darabja kisér.
Veled vagyunk most is,
Te pedig velünk vagy,
Mert szeretetünk irántad,
Oly végtelen nagy !
Édes, Imádott Gyermekünk, Drága Gabika !
Már csak egy emlék vagy,
s ez oly nagyon nehéz,
Hisz úgy fáj a szivünk,
hogy elvették az Életed,
Drága Gyermekünk.
Elhívtak Tőlünk
a távoli fények,
De még mindig
Nagyon visszavárunk Téged.
Tudjuk, hogy nem jöhetsz,
Mégis negyon, de nagyon várunk,
Fájó szívvel, könnyezve,
Gyertyalánggal Rád emlékezünk.
Nagyon szeretünk és hiányzol !
EMLÉKEDRE ANYAI SZERETETTEL.
Édes Angyalkám, Imádott Gabikám !
Nem tudom , meddig emlékezem Rád,
De tudd , ha jön az elmúlásom, gondolatom
Utolsó pillanatban is Te vagy.
Igy örökre bennem maradsz,
Akkor lesz nekem az örök megnyugvásom,
Addig SOHA !
Édes Kincsem, Imádott Gabikám!
Ez az év is fájdalommal tele telt el,
Nem felejtünk, ha létezünk jövőre,
Emlékezünk Rád , el nem muló szeretettel.
Mit várunk , semmi jót, nem leszel velünk :(
Sir a szivem jó Istenem add vissza kit szerettem,
Küld le a csillagokból hagy öleljem meg végre,
Hiszen hosszú évekkel már el vetted Tőlem,
Azóta csak vérzik és fáj a szivem ő érte.
Könnyem hullik szüntelen nem találom a boldogságot,
Az utamat gyász kiséri és a boldogtalanságom,
Nincsen nekem vörösrózsám csak egy fekete rózsa,
Nincsen nekem boldog zeném csak gyászrol szóló nóta.
Sir a szivem jó Istenem add vissza kit szerettem,
Vagy tárd ki a menyországot és mutass utat nekem,
Mutass utat hagy menjek fel csak egy félórára,
Hagy keressem meg a lelket a szivem boldogságára.
Azt a lelket aki ott él már oly sok sok éve,
Hagy mondjam én el néki hogy nélküle fáj az élet,
Hagy öleljem csak még egyszer többet nem is kérek,
Sír a szivem jó Istenem kérlek szánj meg engem.
ANYAI FÁJDALOMMAL.
Édes Angyalkánk, Drága Gyermekünk !
Itt állok a temetőben a néma csendben,
Az élet rohanása messzire lebben.
Reggel van. És mint régen csak ketten vagyunk.
Ilyen a mi meghitt, boldog Karácsonyunk.
Óh! Ha elmondhatnám mennyire hiányzol!
Nincsen olyan nap ne gondolnék rád százszor.
Hiányzik jó szavad, gyengéd érintésed,
Nagy emberséged és boldog nevetésed.
Köröttem fenyőfák, koszorúk, virágok,
Mécseseken pislákoló kicsiny lángok.
Amiket gyújtott a féltő emlékezet,
És táplál az örökké tartó szeretet.
Áldott Karácsonyt a Mennyben az angyalok között!
Áldott karácsonyi ünnepeket az Angyalok között!
Édes Kincsem, Imádott Gabikám !
Egy angyal száll ablakodba Szent Karácsony éjjelén,
Hozzád bújik, átölel, s azt suttogja szeretlek Én.
Látod, eljöttem hozzád, hogy köszöntselek,
Kívánok neked Békés Ünnepeket!
S te tudod, érzed, hogy ez az Angyal elhúnyt gyermeked!
Eljött, hogy örömet szerezzen neked.
Mert látta, hogy sírtál,s őt várod igazán,
Mert nélküle az ünnep fájdalom csupán.
Még itt marad egy kicsit Veled, hogy letörölje könnyedet,
S hogy tudd, érezd, mennyire szeret.
Aztán így szól: Most már mennem kell, nem maradhatok
Várnak rám odafenn a többi angyalok.
Majd fentről figyellek Benneteket, Rátok vigyázok !
Áldott mennybéli ünnepeket kívánok !
Édes, Imádott Angyalka!
14. évvel ezelőtt még együtt lehettünk.
Azóta már csak nyughelyednél emlékeztünk.
Sírodon egy kicsi virág,
szomorúan nézek le rá.
Csillog a könny a szemembe'
emléked őrzöm a szívembe'.
Hiányod fáj mindig várlak,
lelkem megöli a bánat.
Tudom nem jössz, messze mentél,
hideg földben megpihentél.
Gyertyát gyújtok, sercegve ég,
lobban a láng... csillagként élsz.
Kicsi virág, fehér rózsa,
szirmod hull e kedves sírra.
Sziromlevél gyöngyszemfátyol,
fehér lepelként őrzi, örök álmod.
Míg mi létezünk , emléked élni fog !
Köszönjük, Tibinek,Lencikének, Édesanyjának hogy látogatják
rendszeresen nyughelyed.
Köszönjük azoknak akik itt és a gyertyagyujtás oldalon is emlékeznek Rád!
Örökké Drága Gabika !
Fáj, zokog a lelkem:
Kit annyira szerettem,
Már nincs mellettem. . .
Csak én maradtam,
Ki kutatja, keresi. . . !
De nem találom,
Csak a vérző helyét
A szívemben!
Kitépték belőle. . . !
Már nem nyújtja felém kezét,
Már nem érez semmit,
És nem lát senkit. . .
Lelke felszállt a mennyekbe. . .
Lassan belefulladok a könnyekbe. . .
Hiába vigasztalnak engem,
Hiszen az üresség ott marad a szívemben!
Mindig változnak a napok,
De az érzések ugyanazok;
Hiány, szeretet, fájdalom,
A soha el nem múló bánatom!
https://www.gyertyagyujtas.hu/index.php/6431.kivalasztott
itt is, és mindenhol mig mi "létezünk".
SOHA nem lesz könnyebb,
Nagyon fáj, nem láthatlak már,
Nem hallom a hangod,
Nem lépsz már SOHA az ajtón,
Nekünk SOHA nem lesz már
semmilyen "ünnep" ez nem létezik,
Édes, Imádott Gabika, csak mi
mehetünk és megyünk Hozzád,
nyughelyedre, ami irtózatos kin!
Szeretünk és Hiányzol !
Édes, Angyali, Imádott Gabika !
Oly kedves voltál szívünknek,
De egy nap elhívtak a fények.
Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom,
S keserves könnycsepp csordul le arcomon.
Az emléked szívünkben él míg élünk,
Míg élünk, addig el nem feledünk,
Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben,
S ez elkísér egész életünkben.
De mért ilyen keserves az élet,
Miért kellett pont neked elmenned?
Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól,
Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól.
Édes Kincsem, Imádott Gabikám !
Gyász és fájdalom sújtja szívemet,
Fájó tűz égeti Érted hulló könnyemet,
Lassan lehajtom a bús fejemet,
A sirkövedet nézem és nem értem az életet,
Hogy miért vittek el Téged máris az Angyalok.
Miért nem élhettél? hisz jó ember voltál nagyon ,
Most könnyem csordul és égetik az arcom,
A szivem vív fájdalommal harcot,
Fájó tűz marja az én lelkemet,
Sirva az égre nézek s keresek egy csillagot,
Melyben a lelked örökre fent ragyog,
Könnyezve várom hogy ragyogj nékem,
Hogy szólj hozzám minden fájó éjjel,
Hogy elsuttoghassam könnyektől zogokva,
Emléked a szívemből nem múlik el SOHA.
NAGYON HIÁNYZOL! SZERETLEK.
Drága emlékére szomorú szivvel, szeretettel!
Drága, Imádott Kisfiam, Angyali Gabika !
Hüvös őszi napon a Temetőbe mentem,
de akit kerestem, sehol se leltem.
Rátaláltam mégis, neve egy sírkőre vésve,
Leültem hát csendesen,a sír elé a Földre.
Föld fölötte, Föld alatta itt maradt a fájó gyász,
nem ölel már többé karja,koporsója néma ház.
Nem kelti fel őt, már se szó, se könny,se vegyszer,
de mi nem feledjük el, hogy itt élt köztünk egyszer.
Mécsest gyújtok, s lángjában kirajzolom arcát,
újra itt van velem, látom mosolygását.
Egy falevelet helyez a szél elém a Földre,
érzem jelenlétét, így borul minden zöldbe.
Mintha arcom simogatná, oly különös érzés,
tudom, hogy jelen van, ez nem lehet kérdés.
Arca lassan halványul as lángoló fényben,
felállok a földről, s indulnék éppen.
Most már elkullogok csendben,
szemeim könnyektől törlöm,
s szívemben az emlékét őrzöm örökké.
Fájó szivvel, szeretettel emlékezem!
Húsomból, véremből lettél,
a legboldogabb anyává tettél
azon a napon, mikor megszülettél.
Vérünk, létünk egymástól lobbant,
szívünk ritmusa egymásért dobbant,
nem kívánok semmit jobban,
csakhogy láthassalak újra,
Drága Kincsem !
Lettem a legszomorúbb, legelkeseredett
Édesanyád .
Nagyon hiányzol és szeretlek Téged.
Az irántad való szeretetem a legfontosabb,
Élned kellene Drága Gabika,
Miért? Miért? Elfogadhatatlan marad örökre.
Csak gondolatban és álmomban találkozhatom Veled.
Nagyon hiányzol és Szeretlek.
Fájó szívvel, szeretettel!
Imádott Kincsem, Édes, Drága Gabikám !
Az én szívem eltört, megrepedt,
Őt megjavítani már nem lehet.
Sebzett lett, mert lakója a földről távozott,
Maga után csak emlékeket hagyott.
Hívom vissza de hiába,
Mert egyre nagyobb a hiánya.
De vissza ő már nem tér soha,
Mert a mennyben van már az otthona.
Hívom, de nem válaszol nekem,
Hiába nyúl utána már a kezem.
Mit itt hagyott, az a fájdalom,
S a könnyeim az arcomon.
Lecsukom a szemem, hogy lássam,
Hogy egy kicsit itt legyen nálam.
De hiába kérdezem, nem válaszol,
S karjával már nem karol.
Olyan mintha csak egy álom lett volna a léte.
De nem, mert a szívem repedt meg érte.
Akkor mikor elment örökké tőlem.
Egy darabot elvitt belőlem.
A szívemből egy darabot vitt el magával.
Mikor távozott a földről Angyallá válva.
Nagyon hiányzol, míg létezünk nem feledünk!
Drága lelkedért égjen a szeretet lángja!
Fájó szivvel, szeretettel emlékezem!
Emlékére szeretettel !
Fájó szívvel, szeretettel!
Szomorú szivvel, szeretettel emlékezem!
Édes Angyalkám,Imádott Gabikám !
Nem találom helyemet, üres lett- e világ nekem!
Ha lehetne Egyetlen vágyam lenne!
Hogy ilyen fájdalom soha ne érjen senkit az életben!
Mert ezt a hiányt pótolni nem lehet,
A szívem fáj, s a testem remeg!
Még mindig várlak, tudom hiába,
Elmentél, el a csillagos éjszakába!
Soha nem feledünk drága Gabcsika !
Fájó szívvel,szeretettel!
Fájó szivvel, szeretettel emlékezem!
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékedre fájó szivvel, szeretettel!
Nyugodjon békében !
Végtelen fájdalommal, örök szeretettel gondolunk Rád!!
Lelkünk végtelen fájdalmában örökké létezel!!
Fájó szívvel, örök szeretettel!
Emlékére ég a szeretet és emlékezés lángja!
Felejthetetlen emlékére !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékedre égnek a szeretet és emlékezés lángjai!
Örök szeretettel !
Fájó szívvel kívánok 37. születésnapot odafenn!!
Fájó szívvel, örök szeretettel!
Égi születésnapodra fájó szívvel, szeretettel!
Égi születésnapodra szeretettel!
Fájó szivvel, szeretettel emlékezem!
Fájó Szívvel Emlékezem Rá.
Fájó szívvel, végtelen szeretettel emlékezünk Rád Drága Gabika!!
Áldott mennybéli születésnapot kívánok Gabika !
Szomorú szívvel emlékezem!
Mindenszentekre szeretettel!
Imádott Angyalka, Édes Gabika!
Álmodat őrzöm örökké,
Vigyázok ,s könnyezem fölötte .
Pihenj békében és csendesen,
az angyalok vigyázzák álmod.
A lelked már odafönt van,
de mi örökre a szívünkbe zártunk.
Mély fájdalommal emlékezem!
Felejthetetlen emlékedre! Mindenszentek alkalmából égjen a szeretet lángja!
Imádott Gyermekünk, Drága Gabika !
Szememben fájdalom,
Lelkem kiabál,
Keres Téged,
De nem talál,
Nem talál, hisz Te végleg elmentél,
Nem látlak már e Földön többé.
Engedd, hogy õrizzem gyönyörû álmodat,
Hogy Veled maradjak, ha ránk talál a pirkadat.
Angyali mosolyod álmaimban ébred,
S Te benne vagy azokban, ugyanúgy, ébren!
Szeretettel, fájó szívvel emlékezem !
Szomorú szívvel emlékezem!
Fájó szívvel, szeretettel emlékezem!
Drága emlékedre szomorú szivvel, szeretettel!
Angyalkám kísérjen égi utadon !
Fájó Szívvel Emlékezem.
Hagyjatok engem, hagyjatok magamra,
Ne erőltessetek mosolyt az arcomra,
Úgy sem jön szivből, minek erőltetni,
A bánat elől nem lehet menekülni !
Mert megtalál Ő engem , bármerre is megyek,
Nem bújtatnak el, a fák, sem a hegyek,
Mostmár Ő lett az én hüséges társam,
De higgyétek el, nem őrá vágytam.
Mióta velem van minden kín és gyötrelem,
Nem találom egyáltalán sehol a helyem,
Fogva tart, ragaszkodik hozzám,
Nem értitek, hogy ezért könnyes az orcám?
Mert örökre itt hagyott, kit igazán szerettem,
Addig a bánatot csak messziről ismertem.
Szívem dalolt míg élt, fogta a kezem ,
De Nélküle mit sem ér a mostani "életem ".
Hagyjatok hát magamra, mert már nem leszek a régi,
Sajnálom azt, aki ezt meg nem érti ....
Mert lehet még másnak is társa ilyen bánat,
Ki szívből tud szeretni, még sorstársammá válhat!!!
Drága lelkedért örök szeretettel!
Szeretettel gondolok rá !
Édes Kincsem, Imádott Gabikám !
Halványsárga gyertyafényben,
Drága emléked felidézem.
Fáj az "élet",
Fáj a lélek,
Nem feledlek
SOHA Téged ....
Nagyon,de nagyon szeretünk
Hiányzol nekünk
Emlékezem !
Fájó szívvel, szeretettel!
Emléked legyen áldott, nyugalmad csendes!
EMLÉKEZÜNK...KÖNNYEZÜNK.
Drága jó lelkedért !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága lelked nyugodjék békében!
Emlékére szeretettel, fájó anyai szívvel !
Gyertyák és könnyek, a fájdalom súlya nem lesz könnyebb.
Hosszú útra mentél, itt hagytál mindent, amit szerettél!
Emléked szívünkben örökké él !
Szomorú szívvel emlékezem!
Fájó szívvel szeretettel gyújtom gyertyám érted, drága Gabcsika.
Az idő múlik, a fájdalom csak nő, mert
nem hoz enyhülést a múló idő!
Soha el nem múló szeretettel emlékezem !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága Imádott Kisfiam!
Oly könnyes most szemem,
Itt hagytál bennünket nagy szenvedés után,
Fájó szívvel írom- e kis verset neked,
Legalább még egyszer láthatnám gyönyörű két szemed.
Csak a mély fájdalom mit szívembe zárhatok.
Oly rövid volt életed, ebbe belenyugodni nem tudok,
Mindössze csupán csak huszonhárom évet éltél.
Nem vagy már közöttünk, mi szívemet marja!
Hosszú útra mentél és lassan Én bele pusztulok.
Soha nem feledünk hisz lélekben örökké velünk élsz
Szomorú szivvel, szeretettel emlékezem!
Nyugodjon békében !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékedre örök szeretettel!
Soha nem feledünk !
Fájó szívvel, szeretettel!
Szomorú a szivünk, mert hiányzol nagyon!
Drága jó lelkéért !
Drága Gabika! Hiányod örök fájdalom, ami soha nem enyhül!!! Szeretettel emlékezünk Rád!!
Nem múlnak el Ők kik szívünkben Élnek...
Drága emlékedre örök szeretettel!
A jó lelkek csillagként élnek tovább !
Fájó szivvel, szeretettel gondolok Rád!
Szomorú szívvel emlékezek!
Drága Imádott, Jóságos Gyermekem emlékére
Ahogy halad előre az idő, mindig új és újabb kérdések vetődnek fel..
Hogy nézne ki most a gyermekem, lenne már családja, gyereke?
Mit dolgozna, hol élne, milyen autója lenne? Boldog lenne, vagy bánatos?
Küzdenie kéne, vagy sikeres lenne mindenben? Mi lenne ha..., mi lenne, ha élne!?
Ezek a kérdések évről évre felbukkanak, ezzel is jelezvén,
hogy az idő nem enyhíti egy anya fájdalmát, ha a gyermekét veszítette el.
Aki azt mondja, hogy majd az idő megoldja, vagy majd jobb lesz egyszer,
meg enyhülni fog, az még nem veszítette el a GYERMEKÉT!
Csak azok képesek ilyen okosságokra, akik csak könyvből olvassák mi a fájdalom,
de érezni soha nem érezték a hiányt, és nem értik mit jelentenek a magányos éjszakák és nappalok.
Az orvosok idejekorán megtanulják, hogy a halál az élet része. A szülőknek ugyanezt nem volna szabad megtanulniuk.
Valcsikám! Eljövök majd ide gyakran és írok Neki, hogy hallja meg, szeretik és nem felejtik el. Én biztosan nem felejtem, mert nagyon mélyen érint ! Sok gyászoló szülőt ismerek a Fórumról és már párat személyesen is, de én még nem láttam senkinél ezt a mélységes szenvedést és szeretetet mint nálad ! Sok ölelés !
Sebünk be nem gyógyul
Könnyünk el nem apad
Zokogunk fájdalmunk
Nehéz súlya alatt.
Legyen áldott, csendes pihenésed !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékére mély fájdalommal!
Szeretettel emlékére !
Fájó szívvel, szeretettel
Sohasem halványul szívünkben Emléked!!!
Örökké bánatos a szívünk!!
Angyalkám vigyázzon rád !
Fájó szívvel, szeretettel!
Emléked ragyog, mint a fényes csillag!
Soha nem feledünk !
Fájó szívvel, szeretettel!
Sokat gondolok Rád !
Fájó szívvel, szeretettel
Örök szeretettel emlékezem!
Szomorú szívvel ,szeretettel gyújtom szeretetgyertyám Gabcsika drága lelkéért.
Nem feledünk !
Fájó szívvel, szeretettel!
FÁJÓ SZIVVEL ÉRTED.
Drága emlékére égnek a szeretet lángjai!
Virágot viszünk egy néma sírra,
de ezzel Őt már nem hozhatjuk vissza.
Tudjuk, hogy nem jössz,
de olyan jó várni,
hazudni a szívnek,
hogy ne tudjon fájni.
Míg köztünk voltál,
mi nagyon szerettünk,
hiányzol nekünk,
soha nem feledünk.
Szomorú szivvel, szeretettel!
Imádott Kincsem, Édes Drága Gabika !
Csak halkan sírok mikor senki sem lát
A, gyász elüzte a boldogság sugarát
Könnyeim folynak csendesen az arcomon
A, szivem retteg hisz oly nagyon hiányzol
A lelkem egyensulyát vissza állítani nem tudom
De a végtelenbe a kétkezem mégis kitárom
Sóhajom száll a végtelen sötét éjben
Várom hogy a csillagok közt megjelenj nékem
Szeretném a szivem fájó sebeit begyogyitani
Zaklatott bús lelked ismét vigasztalni
De nem vagy itt hisz a csillagok közt jársz
Nem érezhetek már mást csak a szívem fájdalmát
A könnyeket amelyeket halkan érted ejtek
A boldogtalanság amely érte szívem
Könnyes szemmel nézek én fel a csillagokra
Kérem az Angyalokat vigyázzanak Rád, melyek néked utat mutat.
Édes , Drága Angyali Gabika ! EZ NEM MEGEMLÉKEZÉS, FÁJDALOM !
Hatalmas elhatározásra jutottunk, ami már nagyon érik bennünk.
13.éve vesztettünk el és csak járjuk , járjuk a temetőt, de csak Te miattad!
Mert nekünk olyan mintha ott lennél,hozzád beszélnénk.
Kérlek segits Nekünk, adj erőt hogy elhatározásunk sikeres legyen !
A nyughelyed nincs biztonságban,és ezt nem tudjuk tovább türni !
Itthon szeretnénk urnádhoz beszélgetni, simogatni, velünk lennél.
Nem tudjuk tovább türni,amik eddig történtek !
Nem biztositják azt, hogy ne idegeskedéssel , rettegve lépjük át a temető átkozott kapuját!
Nincs biztonsági szolgálat, mindig is védtünk, mi most sem teszünk másképp !
Tudod Drágám, a temetéssel is gond volt, nem nézték a fájdalmunkat.
Az az átkozott személy, nem járult volna hozzá, hogy nyitott koporsó mellett bucsuzhassunk el Tőled.!
Mi ebbe nem nyugodtunk bele, de olyan formátumot ajánlott fel hogy a Téged megtisztelő Gyászolók
az üres ravatalnál álltak volna vagy 30 percig. Megrenditette azokat, akik tudtak róla.
Llégmentes koporsó? Végül "elég"lett egy purfixes ragasztás, amivel nem lett légmentes,
Két koporsó megvételére köteleztek bennünket,hogy nagyobb legyen a hasznuk.
A síremléked semolyan lett, amilyet mi szerettünk volna,mert az egyik bentfekves sírköves
csinálhatta csak a síremléket, mint megtudtuk átvertek bennünket.
Átvertek a sirbolt árával is, már mire a fizetésre került a sor több százezerrel került többe.
Ez mind nagyon fájdalmas, fájdalmas,hogy amit vittünk tömérdek virágot, vagy eltüntek,
vagy fa árnyéka miatt sznte másnapra megfőttek, tönkrementek. Karácsonykor is , ami másnak szent
volt olyan akinek nem. Eltüntek azok is, amiket Te imádtál a LEDES karácsonyi diszek.
Drága Kisfiam, olyan körülményeket fedeztünk fel a kamera felvételen, ami végképp
kiakasztott benneünket. Itt rókak mászkálnak a siroid körül, tönkretéve a füvet,
valamint ezért kellett apának gyakran mosni a siremléket mert mindig volt rajta valami kosz.
Lassan már az egészb állatkert bekjerül a nyomorult temetőbe, ahol semmilyen szépités nincs,
csak a pénz beszerzése. Elég volt Drága Kincsem.
Mi szépitettük a nyughelyed, nem fogja tönkre tenni senki.
Tudod vannak,akiknek hektárak vannak, füvezve, küön önzözpő berendezéssel.
Fák veszik körül, Magas tuja fák, hogy nehogy kárt okozzon valamiben is a nagy hőség !
Mi járunk ki hozzád , nagyon, de nagyon gyakran, akik még kijártak tájékoztatjuk őket, i
nem leszel már ott azon a nyomorult helyen,ahol nem tisztelik sem az elhunytat,
serm a hozzátartozókat. Nekünk csak az a feladatunk, hogy fizetnünk kellett, több szavazati jogunk nincs !
NEM ÁLLATOK KÖZÉ TEMETETTÜNK. NEKÜNK MINDIG IS A GYERMEKÜNK MARADSZ !!!!
Ilyen a környéked esti órákban :
Bal oldalon róka állitólag!!!!
Itt meg ketten is hancuroznak !!!!
Nem türhetjük Drága Gyermekem, bocsáss meg nekünk,de ugyis ha mi örökre lezártuk a szemünket nem fog hozzád már senki járni, elfelejtenek mindenkit. De mig mi létezünk, addig soha !!!!
Szeretetünk örökké fog tartani és hiányod elviselhetetlen! A fájdalmunk nem enyhül .
Ha "életünk vége tér" Te hamvaiddal szórnak szét, ahova már nem kell járni senkinek.
Én bevallom őszntén, soha nem gondtoltam arra , hogy hamvasztunk, irtózatosnak találtam.
Ez a híres debreceni Köztemetői állapot ! De ez még rossszabb lesz, viz van hogy hetekig nincs,mint pld most sem.
Messzebb kell menni a kapuig hogy a virágod friss vizbe rakjuk.
Köszönjük, aki eddig emlékezett Rólad , az emlékoldalad nem szünik meg,csak a sírboltod.
Halálosan szomorú szüleid
Kérlek benneteket,most ne emlékezzetek a Drágámról, nem tudom elfogadtatni . Nagyon köszönöm a megértést.
Nyugodjon békében !
Fájó szívvel, szeretettel!
ÖRÖKKÉ ÉGJEN ÉRTED.
Drága Kisfiam, Imádott Gabika !
Nekem mindig a gyermekem maradsz,
Nekem miattad kelt fel a nap,
A rímelő rag Róad regél,
Szobádban minden Rólad mesél.
Nekem mindig a gyermekem maradsz ,
Akárhogy is süt le rám a nap.
Akárhogy világít a höld,
Akármit üzennek a csillagok.
Örökkön,örökké gyermekem maradsz,
Ha már nem kel fel Nekem többé a nap.
Téged tükröz a tó tükre,
Rólad íródik "életünk" könyve.
Nem feledünk,szeretünk Édes Gyermekünk.
Örök szeretettel emlékezem!
Drága jó lelkéért !
Fájó szívvel, szeretettel!
Szeretettel !
Fájó szívvel, szeretettel!
Nyugodjon békében !
Fájó szívvel, szeretettel!
Szomorú szivvel, szeretettel emlékezem!
Szeretettel gondolok rá !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékedre örök szeretettel!
Emlékére szeretettel !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága Kisfiam, Édes Gabikám!
Látod gyakran könnyes szemem.
Gyere vissza kérlek, segits Nekem!
Nem hallom a hangod,
nem vársz, hogyha megyek.
S előttem csak akadályok, dönthetetlen hegyek.
Kellene, hogy megmondanád hol találom helyem!
Hogy gondoktól már többé ne fájjon a fejem.
Fáj nagyon, hogy nem vagy,
a csönd is más volt veled.
Hidd el, hogyha látsz most, szívem sosem feled!
S ha le tudsz jönni hozzám,
néha tedd meg kérlek…csak egy-egy álmot kérek!
S értelmet nyer napom, ha láthatnálak Téged!
Látod hogy kereslek, tedd széppé az álmom,
Tudd, hogy Nagyon SZERETLEK!
Nyugodjon békében !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékére örök szeretettel!
Fájó szívvel gondolok rád !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékedre égnek a szeretet lángjai!
Soha nem feledünk !
ANYAI FÁJDALOMMAL ÉRTED.
Drága lelkedért szomorú szivvel, szeretettel!
Emlékére szeretettel !
Fájó szívvel, szeretettel!
Fájó anyai szívvel !
Édes,Imádott Gabikám !
Nélküled senki és semmi lettem,
Nem találom helyem ebben a földi létben,
Hozzád vágyom, hogy Veled legyek,
Vigyázzam minden lépésedet,
Vágyom arra, hogy megfogjam a kezed,
Vágyom arra, hogy egyszer hazagyere.
Erre vágyok, minden percben,
De semmi nem teljesülhet,
A sors becsapott,
S Nekünk kevés örömet adott.
A bánat és fájdalom amit kaptunk.
Mély fájdalommal emlékezem!
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékedre szomorú szivvel, szeretettel!
Fájó szívvel...
Örök szeretettel!
Szomorú szivvel, szeretettel emlékezem!
Emlékére szeretettel, fájó szívvel !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékedre szeretettel!
Angyalok őrizzék örök álmod !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emléked a múló idő sem halványitja!
A szeretet nem fogy el sosem...
Szomorú szívvel emlékezem!
Szomorú szivvel, szeretettel emlékezem!
Emlékedre égjen szeretetgyertyám drága Gabcsika.
Szeretettel emlékezem !
Fájó szívvel, szeretettel!
Kicsi Angyal őrizd álmát,
Sajnos Én már nem tehetem,
Míg Édesen álmodik,
Súgd meg neki Kérlek,
nagyon-nagyon szeretem,
Soha el nem feledem !
Drága Gabika !
Hogy lehet Nélküled "boldogságban" élni?
Vannak olyan "emberek" akik
Fel sem fogják mit jelent egy gyermek elvesztlése,
Nem tudják mit érzek Én a mai napig,
Tudják meg, szenvedjenek úgy mint Én !!!!
Csak ennyit kivánok nekik !
Ezek még az állatnál is rosszabbak.
Sőt még annak sem nevezem őket !
Én Nem feledlek és őrzöm emléked,
Ameddig csak tudom.
Nagyon, de nagyon hiányzol és Szeretlek !
Szomorú a szivünk, mert hiányzol nagyon!
Emlékére szeretettel !
Szomorú szivvel, szeretettel emlékezem!
Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám.
Drága jó lelkedért !
Fájó szívvel, szeretettel!
Szomorú szivvel, szeretettel !
Hiányzol !
Fájó szívvel, szeretettel!
A jó Isten kisérjen égi utadon így ismeretlenül is.
Hatalmas űrt hagytál magad után, drága szüleid soha nem felednek!
Minden nap velük vagy!????????????
Fáj a szivünkben csendes távozásod,
mig élünk, őrizzük álmod!
A jó lelkek csillagként élnek tovább !
Szomorú szívvel emlékezem!
Szomorú szivvel, szeretettel gondolok Rád!
Drága emlékedre szomorú szivvel, szeretettel!
Fájó szívvel, szeretettel!
FÁJÓ SZIVVEL ÉRTED,
Emlékezem...
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékedre szomorú szivvel, szeretettel!
A szeretet lángja örökké égjen drága lelkedért !
Fájó szívvel, szeretettel!
Édes, Imádott Gabika, Nagyon, nagyon hiányzol !
Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám.
Az a rózsa, amely szivből nyilik,
nem hervad el soha!
A Te emléked sem halványul el
soha!
Nyugodjon békében !
Örök szeretettel!
Emléked a múló idő sem halványitja!
Fájó szívvel gondolok rá !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékedre szomorú szivvel, szeretettel!
Szeretettel gondolok rá !
Fájó szívvel, szeretettel!
Fájó szivvel, szeretettel emlékezem!
Szomorú szívvel emlékezem!
Emlékedre fájó szivvel, szeretettel!
Angyali, Imádott Gyermekünk, Aranyos Gabika !
Úgy elmondanám neked mit már nem tudok,
Akárhogy is akarok.
Csak egy napot, csak egy órát veled lenni,
Csak egyszer veled nevetni.
Meghallgatni, bármit amit mesélsz.
Egyszerűen tudni, hogy élsz.
Bármit odaadnék akár egy percért veled.
Csak annyiért ha láthatnám a két szemed.
Egy ölelésért egy jó szóért,
Akár egy utolsóért.
Elmondanám neked, hogy szeretlek,
Hogy míg élek én el nem feledlek.
De hiába szeretném mind ezt tenni,
Sajnos pénzért ezt nem lehet venni.
Így marad csak a képzelet.
Mi éltbe tartja a lelkemet.
A veled töltött időt egy ajándéknak veszem.
S ezt az időt a szívemben tovább viszem.
Távol vagy tőlünk, mégis oly közel,
mert a szívünk mélyén rejtettünk el ahol örökké létezel!!
Szomorú szívvel emlékezem!
Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám.
A szeretet lángja örökké égjen drága lelkedért !
Fájó szívvel, szeretettel!
Emlékedre szeretettel!
Édes Gyermekem, Imádott Gabikám !
Ha mennybe irhatnék levelet,
Leirnám Neked érzéseimet.
Beleírnám, hogy még mindig Te vagy
akit a legjobban szeretek.
Megírnám Neked azt is,
Nélküled mennyire szenvedek.
Mióta nem vagy Velem,más értemet
kapott az "életem".
Hiányodat nagyon gyakran könnyezem,
Egyáltalán nem könnyü Nekem.
Nélküled lehetetlen minden .
Minek "élek" nem tudom,
Lehetetlen megnyugodnom.
Drága Imádott Gyermekem!
Drága emlékedre örök szeretettel!
Sohasem halványul szívünkben emléked!!!
Szeretettel emlékére !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága Kisfiam, Imádott Gyermekem, Aranyos Gabikám !
Kicsit meghaltam én is Veled,
Mikor véget ért a Te életed.
A bánat szét marja a lelkem.
Alig van már erő bennem.
Kicsit meghaltam én is Veled,
Mikor örökre lecsuktad a szemed.
Mosolyod eltűnt, veled együtt távozott.
Nekem csak emléket hagyott.
Kicsit meghaltam én is Veled,
Mikor a mennybe költözött a szíved.
Oda üzenek neked minden éjjel,
Egy pislákoló gyertyafénnyel.
Kicsit meghaltam én is Veled.
Mikor az utolsó harangszót húzták Neked.
Csend lett nagyon.
Kicsit meghaltam én is Veled azon a napon.
Drága emlékedre szomorú szivvel, szeretettel!
A jó lelkek a csillagokban élnek tovább !
Szomorú szívvel emlékezem!
Drága , Imádott Gabikám !
Könnyek útján egyedül sírva ballagok,
Nem szól senki és én is némán hallgatok,
Sárguló lomb hullik s közben köd szitál,
Csendes és kihalt lett már az őszi táj.
Megsárgult emlékeim közt még mindig keresem.
A Gyermekem ki már végleg megpihent,
Hallkan sír a szél és a néma táj,
Velem sír s a nyomomban jár,
Hull a könnyem s velem sír a szél.
Egy sirhalomhoz megérkezem Én,
Kit szerettem az most itt pihen,
S tudom hogy már nem érhetem el,
Árván állok s könnyezve hallgatok.
Érzem hogy nélküle könnyek lesznek utamon,
Sárgán hulló néma őszi falevél,
Kérlek súgd meg nékem hogy ő egyszer visszatér.
Az a rózsa, amely szivből nyilik, nem hervad el soha!
A Te emléked sem halványul el soha!
Nyugodjon békében !
Van egy hely a szívben, ami betöltetlen
egy űr
Még legjobb pillanatokban
és a legjobb időkben is
tudni fogjuk,
Tudni fogjuk
jobban, mint valaha,
hogy az a űr a szívünkben
sosem lesz betöltve.
Emlékére őszinte szeretettel!
Drága emlékedre szomorú szivvel, szeretettel!
A szeretet lángja érted égjen örökkön - örökké !
Szomorú szivvel, szeretettel emlékezem!
Édes,Imádott Angyalka, Drága Gyermekem !
Bárcsak mindig álmodthatnék Veled,
Hogy legalább akkor foghassam ujra a kezed,
Csak egy kicsit láthassalak újra,
Hisz úgy éget a lelkemnek a súlya.
Álmaimban az Angyalok vezessenek el Hozzád,
Te ott várnál a mennybe s szólnál hozzám,
Szomorúan megállnék előtted,
S látnám mily gyönyörű Angyal lett belöled.
Te kézen fognál s megmutatnád Nekem,
Hogy miért nem lehetsz már a földön velem,
Elmondom néked a nehéz gondjaim.
S te szólsz ne félj innen segitem a napjaid,
Akkor könnyes szemmel jövök rá,
Hogy te lettél az Angyalom aki vigyáz rám!
Ki őriz s véd a szomorú bús napokon,
Aki mindig vigyáz rám , Köszönöm !
Emléked legyen áldott, nyugalmad csendes!
Édes Angyalkám, Imádott Gabika !
Te vagy a legfényesebb csillag, mely felragyog.
Te vagy a leggyönyörübb szó , amit kimondhatok.
Amit igértem Neked Drága Gyermekem betartom!
A földi hatalomnak sem véges a tette,
Neki is utánnad kell mennie!
Drága emlékére őszinte együttérzéssel, szeretettel!
Nyugodjon békében !
Emléked örökké élni fog!
Édes, Imádott , Kincsem, Gabikám !
Egy felhőn láttalak ma ülni,
De nem tudtam hozzád repülni.
Nyújtottam a kezem utánad,
S tudom, hogy te ezt fentről láttad.
Eszembe jutott ma oly sok szép emlék,
Miről neked oly szívesen mesélnék.
Tudod mi a legrosszabb abban, hogy már nem létezel?
Bennem a boldogság érzés megszűnt, nem csak szünetel.
Kereslek de nem talállak,
Haza hiába várlak.
Az érzés mi itt maradt, fájdalom,
S azt sehová be nem zárhatom.
Ha visszajöhetnél oda adnék érte mindenem,
Akár az összetört kis szívem.
De tudom nincs kivel alkut kötni.
Így nem marad más mint téged a síron túl szeretni.
Szeretettel emlékére !
Kicsiny gyertyám Érted ég,
őrzi lelked békéjét!
Fájó anyai szívvel gondolok rá !
Emléked a múló idő sem halványitja!
Imádott, Drága, Felejthetetlen Gabika !
Álmaimban itt vagy velem
Itt vagy minden szívverésben,
A ragyogó csillagokban,
Itt vagy a Hold sugarában,
A hidegben, a homályban,
Itt vagy velem hóban, fagyban,
A felhőkben, madárdalban,
Itt vagy velem fényben, árnyban,
A záporban, a viharban,
Itt vagy a szellőben, forró nyárban,
Őszi arany lombhullásban,
Itt vagy minden mozdulatban,
A tegnapban, a holnapban,
Itt vagy minden gondolatban.
Itt vagy velem álmaimban.
Veled együtt távozott a boldogság,
számunkra maradt a fájdalom és az örök gyász...
Nyugodjon békében !
Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám .
Felejthetetlen emlékére szeretettel !
Úgy fáj néha valami, mit megfogni nem lehet,
Ha kérdezném: mi ez? lenne- e felelet?
Lenne- e ki tudja miért fáj a szív,
Lenne- e ki megmondja a halál kit miért hív?
Miért lehet oly jó de rossz is az álom,
Ki dönti el valóra melyik váljon?
S ha minden ilyen válasz akár egy lapra kifér,
A lap alján mégsem lesz más, csak egy kérdés:
MIÉRT?
Nagyon hiányzol Édes, Imádott, Jóságos Gyermekem !
Drága emlékére égnek a szeretet lángjai!
Fájó anyai szívvel gondolok rád !
Drága emlékedre szomorú szivvel, szeretettel!
Gyertyák és könnyek, a fájdalom sulya nem lesz könnyebb.
Velünk együtt sir az ég, hosszú útra mentél,
Itt hagytál mindent, amit szerettél.
Hiányzol !
Fájó szivvel, szeretettel emlékezem!
Nyugodjon békében !
Legyen békés az álmod,
mint csillagok világa,
ezt kivánom Neked,
az örök éjszakádra!
Emlékére szeretettel... Fájó szívvel...
FÁJÓ SZIVVEL, SZERETETTEL.
AZ EMLÉKEZÉS GYERTYÁJA ÉRTED.
Fájó szivvel, szeretettel emlékedre!
Drága jó lelkéért égjen a gyertyám örökkön - örökké !
Őszinte együttérzéssel, szeretettel!
Imádattal Érted, Drága , Édes , Angyali Gabika !
Nagyon fáj, hogy nem tartott vissza szeretetem,
Fáj, hogy egy szomorú emlék vagy Nekem,
Egy emlék, mely felsérti haldokló szívem,
Egy emlék ,mely beragyogja szomorú lelkemet,
Egy emlék, mely tengernyi könnyet fakaszt,
Megreped az ég, megreped a jég,
Több vagy mint emlék, mert ez mind Te vagy!
Szomorú szivvel, szeretettel emlékezem!
Fájó szívvel emlékezem !
Drága emlékedre égnek a szeretet lángjai!
Drága Gabika hiányod örök fájdalom!!!
Emlékére !
Drága, Imádott Gyermekünk !
Köszönöm,hogy itt voltál Velünk,
Köszönöm, hogy az életünk része voltál.
Köszönöm, hogy szerettél, szerethettünk,
De nagyon fáj, hogy nem vagy Velünk.
A boldogságból bánat lett,
Nappalok is nehezen telnek,
De az esték, éjjelek, fájdalmasak.
Mindig reménykedünk,hogy hazatalálsz !
Nagyon, de nagyon hiányzol Nekünk.
Imádattal szerető Szüleidnek.
Fáj a szivünkben csendes távozásod,
de mig élünk, őrizzük álmod!
Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám.
Nyugodjon békében !
Ez a kis gyertyaláng őrzi emlékedet,
mutatja az utat, ki a Földön szeret!
Nyugodjon békében !
Drága emlékedre ég a szeretet lángja!
Istenem, te tudod, milyen az anyai szív,
Mikor az elhunyt gyermeke lelkéért sír.
Te érzed e szív igaz, mély fájdalmát,
Mely megnyugodni soha nem fog talán.
Te látod, ahogy leroskad gyermeke sírjához,
Ahogy könnyek között fájdalmasan zokog,
Csak te érted meg ez anyai szívet,
Melynek boldogsága már soha nem lehet.
Istenem, te tudod, milyen az anyai szív,
Mely oly sok fájdalmat sírva kibír,
Te látod az ő nyugtalan álmait,
És érzed az ő utolsó vágyait.
Istenem, te tudod, hogy néki csak egy vágya van,
Hogy gyermekét ő ismét a karjaiba zárhassa,
Küldd le hát hozzá csak egyszer a gyermekét,
Hogy egymást ismét boldogan ölelhessék!
ANYAI FÁJDALOMMAL ÉRTED ÉGJEN GYERTYÁM.
Gondolok rá !
Drága emlékedre fájó szivvel, szeretettel!
Emlékére szeretettel !
Szomorú szivvel, szeretettel gyujtottam gyertyámat!
Szeretettel gondolok rá !
Édes Angyalkám, Imádott Gabikám !
Sir a szívem mert úgy hiányzol Nekem,
Hajnalban csak a csillagokat nézem,
Könnyeim csak a fényben ragyognak,
Hiszen ott vagy te fent az Angyalokkal.
Sir a szívem és sir az én bús lelkem,
Mert már nem ölelhetlek Téged,
Csak a szomorú sirkövedet látom
Amelyen friss virágok vannak.
Sír a szívem mert úgy hiányzol Nekem,
Sírbolt takarja el a tested,
De a lelked szabadon szárnyal,
Fent az igaz szép Mennyországba.
De az én szivem most úgy fáj,
A sóhajom Hozzád mindig felszáll,
Sóhajom mely csak Téged hiányol,
Bárcsak vissza jönnél a Mennyországból!
Nyugodjon békében !
Drága emlékedre mély fájdalommal!
Szeretettel !
Ez a kis gyertyaláng őrzi emlékedet,
Mutatja az utat, ki a Földön szeret!
Drága, Imádott Gyermekünk !
Búcsú nélkül hagytál itt Bennünket.
Nincsen mostmár senkink ezen a földön.
Bolyongok egyedül, kereslek Téged.
A temetőben a sirodhoz érek.
Nem tudok szólni, zokogok érted.
Szívemben a fájdalom ezer, sebet ejtett.
Nem tudlak feledni, te jársz az eszembe.
Drága jó istenem, mért tetted ezt velem?
Mért pont őt kellett tőlem elvenned?
Tudom, hogy mindenki halandó e földön.
De az ő elvesztése engem, nagyon megtört.
Sokszor elgondolom, én minek is élek?
Igy már nincs értelme, az én "életemnek".
De ezt a tragédiát, nem lehet felfogni.
Minden nap nehezebb, mert csak rád tudok gondolni.
Soha soha nem tudlak feledni.
Imába foglalom, a Te jóságodot.
Amit tőled kaptam, a kevés év alatt.
Ha az én szívem is, megszűnik dobogni.
Jössz majd elém, az utat mutatni.
Ott már akkor örökre, egymásra lelünk.
Az örök hazában, végleg együtt leszünk.
Nyugodjon békében !
Szomorú szivvel, szeretettel emlékére!
Fájó szívvel emlékezem !
Emlékére fájó szivvel, szeretettel!
Lelkünk végtelen fájdalmában örökké létezel!!
Örök szeretettel gondolunk Rád Drága Gabika!!
Fájó szívvel emlékezem !
A virág elhervad rövid pár nap alatt,
de emléked szivünkben örökre megmarad!
Őszinte együttérzéssel, szeretettel !
Fájó szívvel szeretettel gondolok rád, drága Gabcsika.
Nyugodjon békében !
Drága emlékedre mély fájdalommal!
Drága Gyermek, Angyali Gabika !
Ha lehunyom a szemem, csakis Téged látlak,
Ha kinyitom a szemem, most is Téged várlak.
Ha lecsukom a szemem, Rólad merengek,
Ha kinyitom a szemem őrülten kereslek.
Ha lehunyom a szemem, magam előtt látlak,
Ha kinyitom a szemem, sehol se talállak.
Ha lehunyom a szemem, mindenütt kereslek,
Ha kinyitom a szemem, szívembe temetlek.
Ha lehunyom vagy kinyitom a szemem,
Hát akkor is, őrülten hiányzol nekem!
Emlékére szeretettel !
Örök álmod legyen áldott!
Mindenhol csend van, béke és nyugalom,
Csak a szívünkben van igazi fájdalom.
Csak állunk némán , s arra gondolunk,
Hogy valamikor egyszer ismét találkozunk.
Emlékére !
Szomorú a szivünk, mert hiányzol nagyon!
Nyugodjon békében !
Soha nem feledünk !
Emléked örökké élni fog!
Fájó anyai szívvel gondolok rád !
Drága emlékedre fájó szivvel, szeretettel gyujtottam gyertyámat!
Nyugodjon békében !
Drága emlékére szeretettel!
Imádott, Édes, Drága Gyermekem !
A végtelenben egy napot,
Alszol egyedül, gyermekem.
Csak egyet álmodsz, és jövök,
A földön itt misem örök,
S melletted leszek újra én.
És rád roskadok, Mindenem,
Ott messze túl a Mindenen,
Ott újra eggyé forradunk.
Körülöttünk zeng a végtelen,
De túl a földi életen,
Nem érhet többé semmi vész.
S újra viselem gondodat,
Csak még pár földi dolgomat,
Elvégzem, s aztán jövök.
Addig az álmod szép legyen,
A másvilági réteken,
Szebbek talán az álmok is.
Aludj, aludj, s már ott vagyok,
A végtelenben egy napot,
Aludjál addig, gyermekem.
Emlékére !
Felejthetetlen emlékére !
Drága Gyermekem,Imádott Gabika !
Kőhalmon Neved , éltél és meghaltál .
Egy idézet , hogy Nekem csak Te voltál !
Ott vagy lent egy karnyújtásnyira ,
Mégsem érinthetlek meg most már soha .
Angyal vagy egy nagyon szép álom....
Ölelnélek , karomat kitárom....
De csak levegőt karolok , nem érzem tested,
Mert a halál Neked már angyalszárnyat festett.
Szíved már angyalszívként dobban ,
S lelkedért minden nap egy gyertya lángja lobban .
Hiányzol , fájdalmam nem enyhül már soha ,
De szeretetemet nem koptatja el az idő zord foga.
Fájó szivvel, szeretettel!
Gondolok rá...
Emlékét a múló idő sem halványitja!
Fájó anyai szívvel emlékezem !
Emlékére fájó szivvel, szeretettel!
Édes, Imádott Gabika !
Könnyek közt nézem most Én a kék eget,
Könnyek közt suttogom el a Te neved,
Merre jársz hol lehetsz én azt nem tudom,
De ha nem vagy itt velem nagy a fájdalom.
Könnyek közt nézem Én a Te képedet,
Nem Te törted össze a szívemet,
Szeretlek Én akkor is ha nem vagy itt velem,
Szeretlek Én akkor is örökkön-örökké.
Könnyek között nézem Én most a kék eget,
Várom, hogy egyszer ismét be csengess,
Hogy le töröld az Én szomoru könnyemet
Hogy meg vigasztald az Én fájo szivemet.
De addig mig nem vagy ismét itt velem,
Én csak sirok és tovább szenvedek,
És ha leszáll majd a sőtét éj,
Könnyezve , Nékűled alszom el Én..
Soha nem feledünk !
Mindig másak a napok,
De az érzések ugyanazok;
Hiány, szeretet, fájdalom,
És egy könnycsepp az arcunkon.
A szeretet lángja örökké égjen drága lelkedért !
Drága emlékére örök szeretettel!
Emléke legyen áldott, pihenése csendes !
Drága lelked nyugodjék békében!
Emléked örökké a szívünkben él, drága Gabcsika.
Örök szeretettel !
Drága emlékedre égnek a szeretet lángjai!
Nyugodjon békében !
Nyiljatok a sirján halvány sárga rózsák,
Zengjetek éneket, énekes madárkák!
Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám.
Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám.
Drága jó lelkedért szeretettel !
Legyen békés az álmod, mint csillagok világa,
ezt kivánom Neked, az örök éjszakádra!
Drága, Imádott, Édes Gabika !
Már csak ergy emlék vagy,
s ez oly nagyon nehéz,
Hisz úgy fáj a szivünk,
hogy nem vagy Velünk,
Drága Gyermekünk.
Elhívtak Tőlünk
a távoli fények,
De még mindig
Nagyon visszavárunk Téged.
Tudjuk, hogy nem jöhetsz,
Mégis negyon, de nagyon várunk,
Fájó szívvel, könnyezve,
Gyertyalánggal Rád emlékezünk.
Nyugodjon békében !
S ha valami jót adhat még az élet,
Ha még derül nap, még virul tavasz,
Ha borús arcunk, lelkünk még föléled:
Az Tőle jő, az Ő áldása az!"
Mély fájdalommal emlékezem!
Szeretettel gondolok rá !
Emléked legyen áldott, nyugalmad csendes!
Gyönyörü, Drága, Imádott Gyermekem !
Kinek gyermekét nem fedi sírhalom,
Nem tudja mily nagy a fájdalom,
Állni könnyezve a sírhalom felett,
Magadtól kérdezve miért nincs már Velem.
A sírhalomra virágot helyezni,
Közben csendesen fájon zokogni,
Fájdalmasan fel nézni az égre,
Összetört szívvel a múltra emlékezve.
Kinek Gyermekét nem fedi sírhalom,
Nem tudja igazán milyen a fájdalom,
Haza térni hogy ő már nincs Veled,
A fényképét nézni mindig csak könnyezve.
Fájó szívvel látogatni meg a sírját,
Könnyezve rá emlékezve gyújtani gyertyát
Kinek gyermekét nem fedi sírhalom,
Nem tudják milyen a nagy fájdalom.
Drága emlékedre ég a szeretet lángja!
Fájó anyai szívvel emlékezem !
Hiányod örök fájdalom!
Emlékére...
Drága emléked a múló idő sem halványitja!
Szomorú szívvel, szeretettel gyújtom gyertyám érted, drága Gabcsika.
Emlékezem...
Az a rózsa, amely szivből nyilik,
nem hervad el soha.
A Te emléked sem halványul soha!
Emlékére !
Nyiljatok a sirján halvány sárga rózsák,
Zengjetek éneket énekes madárkák!
EMLÉKED ÖRÖKKÉ ÉL...
Drága emlékedre mély fájdalommal!
Szeretettel gondolok Rád !
Drága lelked nyugodjék békében!
Drága Gabika! Sohasem halványul szívünkben Emléked, sohasem szűnik meg lelkünk gyásza Érted!!
Végtelen szeretettel emlékezünk Rád Drága Gabika!!
A szeretet lángja érted égjen örökkön - örökké !
Mély fájdalommal emlékezem!
Drága Gabika, Imádott Angyalka !
A temetőbe egy rózsával sírva megyek Én,
Egy sirköhöz amely már ott áll nagyon rég,
Ott nyugszik alatta akit Én nagyon szerettem,
Akiért fel áldoztam volna az Én életem.
Megszólalnék Én de most nem tudok,
Szivem keservesen Érted dobog,
Fájdalom járja át a bús lelkemet,
Könnyeim hullanak most e sirköre.
A temetőbe egy rózsával sírva megyek Én,
Körülöttem sok, sok síremlék,
Könnyes szemmel fájó szívvel emlékezem most,
Az elhunyt gyermekemért akit nagyon szeretek.
Mindig is fájni fog,mindig is emlékezek,
Rád, aki régen csillagként ragyog már oda fent,
Hogy boldog legyél fent a Mennyben mindig ragyogjál,
Vigyázzanak ott fent Rád mindig az Angyalok.
Emlékére szeretettel, fájó szívvel !
Fájó szivvel, szeretettel gyujtottam gyertyámat!
Emlékére !
Édes, Imádott, Drága Gabika !
Az élet nagy megpróbáltatás,
az ember küzd, tervez.
Azután jön egy pillanat, s minden
csak álom marad.
Mint fénylő napsugár beragyogtad
életünk egét,
s mint a villám, úgy mentél el
egy szomorú estén.
Te voltál a jóság, a remény, a szeretet.
Kedves arcod, mosolygós szemed most már
csak álmainkat szépíti meg...
Felejthetetlen emlékére szeretettel !
Drága emlékedre szomorú szivvel, szeretettel!
Szeretettel gondolok rá !
Emléked a múló idő sem halványitja!
Nyugodjon békében !
Örök álmod legyen áldott!
Emléked legyen áldott, pihenésed csendes !
Drága emlékedre fájó szivvel, szeretettel!
Drága, Imádott Gyermekünk, Aranyos Gabika !
Amerre nézek, mindenütt ott vagy,
Ott vagy a szóban, a dallamokban,
Patak vizének tükrében,
Lágy eső cseppjében,
Tengerek fodrozó hullámaiban,
Ott vagy mindenben, lépteim csendjében,
A Nap ragyogó fényében,
Madarak énekében,
Ott vagy mindenben,
Ami szép és kedves Nekem.
Ott vagy a virágok színében,
Fák lombjának hűsében,
Te fested kékre az eget,
Csillagokat varázsolsz a sötét éjre,
Ott vagy Te mindenben,
Az éj tükrében, a hajnali ébredésben,
Minden lélegzetvételben,
Ott vagy mindenben.
Nem ott, itt, itt legbelül, itt a szívemben,
De mégis, ami létezik, mindenben.
Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám.
A szeretet lángja örökké égjen drága lelkedért !
Drága emlékedre fájó szivvel, szeretettel!
Édes, Imádott Gyermekem, Drága Gabika !
Csak nézek az égre és Ő jut eszembe,
Ő és minden cselekedete!
Van egy dolog, amit tudok:
Vele lehetek, amikor csak akarok!
Csak annyi kell, hogy becsukom a szemem,
És Ő már fogja is a kezem!
Az álom véget ér, én egyedül vagyok,
De még mindig az Ő hangja az amit hallok!
Újra könnyes szemmel nézek az égre,
HIÁNYZOL!!!- ezt suttogom halkan az égbe.
Szeretettel gondolok rá !
Szomorú szivvel, szeretettel!
Felejthetetlen emlékére !
Drága lelkedért égnek a szeretet és emlékezés lángjai!
Drága Gabika, ugy is gondolom ......
Virágok, hogy tudtok nyílani?
Madarak, hogy tudtok szállani?
Gyerekek, hogy tudtok játszani?
Az én fiam halott!
Napfény, hogyan tudsz ragyogni?
Csillag, miért tudsz fényleni?
Mennyég, hogyan tudsz kékleni?
Az én fiam halott!
Hervadjatok virágok el,
Mint ahogy én érette hervadok.
Madarak, hulljatok le béna szárnnyal,
Mint lehullott Ő, a legszebb madár,
némuljon el az egész határ;
Az én fiam halott!
Zokogja bele a mindenségbe
Egy fájdalmas, sikoltó ének:
A dalok fia semmivé lett,
Az én fiam halott!
A virág elhervad rövid pár nap alatt,
de emléked szivünkben örökre megmarad.
Nyugodjon békében !
Drága lelked nyugodjék békében!
ÉRTED.
Szeretettel gondolok Rá !
Fájó szívvel, szeretettel gyújtom gyertyám érted, drága Gabcsika.
Drága emlékedre fájó szivvel, szeretettel!
Emléked legyen áldott, pihenésed csendes !
Gyertyák és könnyek, a fájdalom súlya
nem lesz könnyebb. Velünk együtt sir az ég,
hosszú útra mentél. Itt hagytál mindent,
amit szerettél.
Örök szeretettel !
Drága, Imádott Gyermekem emlékére :
Körülöttem néma csillagok,
Közöttük Én némán ballagok,
Keresem azt ki ott él rég már fent ,
Hogy ismét két karommal átölelhessem.
De a csillagok csak némán hallgatnak,
Nem mutatják hozzá az Én utamat,
Közöttük most sírva ballagok,
Szívemben oly nagy a fájdalom.
Nem tudom hogy merre menjek Én,
Hol van az a mennyei fény,
Senki utat nem mutat nekem,
Most fáj a szívem és könnyes a szemem.
Kérlek ragyogjatok néma csillagok,
Nékem a szerettemhez utat mutassatok,
Csak hogy utoljára átölelhessem még,
És el mondthassam mennyire szerettem Én.
Fájó szívvel gondolok rá !
Emléked legyen áldott, nyugalmad csendes!
Felejthetetlen emlékére !
Drága Imádott Gyermekünk !
Örökre szívembe zártalak,
s mindig hiányozni fogsz,
Tudom már Téged, hiába várlak,
Te számomra csillagként ragyogsz.
Számomra csak Te vagy,
szeretlek, s nem feledlek SOHA,
Életem része voltál és vagy,
Ameddig "élek" emléked megmarad.
Drága emlékedre ég a szeretet lángja!