Archívum

              Drága Csillagom , Imádott Angyalkám !

Egy anya számára, aki elveszítette gyermekét,

 az első nap soha el nem múlik. 

Ez a fájdalom nem fonnyad el az idővel.

 Hiába kopik el, hiába fakul meg a gyászruha,

 a szív feketesége nem oszlik el soha.

Minden este egy gyertyát gyújtok Érted,

A lángjában az arcod látni vélem.

Az arcomon egy könnycsepp indul útra,

Tudom, egyszer majd találkozunk újra!

Gondolatban mindig ott vagyok Veled,

Mert örökkön - örökké nagyon szeretlek

Drága  Imádott, Jóságos Gyermekem emlékére 

Ahogy halad előre az idő, mindig új és újabb kérdések vetődnek fel..

Hogy nézne ki most a gyermekem, lenne már családja, gyereke?

Mit dolgozna, hol élne, milyen autója lenne? Boldog lenne, vagy bánatos?

Küzdenie kéne, vagy sikeres lenne mindenben? Mi lenne ha..., mi lenne, ha élne!?

Ezek a kérdések évről évre felbukkanak, ezzel is jelezvén,

hogy az idő nem enyhíti egy anya fájdalmát, ha a gyermekét veszítette el.

Aki azt mondja, hogy majd az idő megoldja, vagy majd jobb lesz egyszer,

meg enyhülni fog, az még nem veszítette el a GYERMEKÉT!

Csak azok képesek ilyen okosságokra, akik csak könyvből olvassák mi a fájdalom, 

de érezni soha nem érezték a hiányt, és nem értik mit jelentenek a magányos éjszakák és nappalok.

Örök emlékedre Drága Kincsem. Elvesztésedbe nem tudunk belenyugodni :(

Édes, Drága Imádott Gyermekem, Tündéri Gabikám  emlékére

Sötét van a szobámban nagyon,

Csak a hold világít be az ablakon.

Az ágyamon fekve nézem az eget,

Ahogy tündököl ezer csillag Neked.

Úgy érzem itt vagy velem,

De csak a képedet nézhetem.

Oly távol vagyunk most éppen,

Mint a csillagok az égen.

Imádott Kincsemnek, az Én Édes Imádott Gabikám emlékére. 

Hulló könnyekkel állok sírod felett,

a koporsó bezárta legdrágább kincsemet.

Megállt egy szív, mely élni vágyott.

Csak az idő múlik, feledni nem lehet.

Nehéz az életet élni nélküled.

Felejteni téged soha nem lehet.

Ha a bús napjaim le fognak telni,  

Oda vágyom hozzád megpihenni.

Soha el nem muló szeretettel és fájdalommal emlékezünk Drága Gyermekünkre.

Sötét van a táj meg se rezzen,
Valaki egy rózsát tart épp kezében.
Elindul a sírok között valakit keres,
A tövisektől keze már nagyon sebes.
Egy könny csordul le arcáról
Szíve meghasad a bánattól.
Legszívesebben üvöltene az éjszakába,
Ordítana a legsötétebb magányába.
Jobbra néz és meglátja a márványfedőt,
Ezer sír közül is felismerné őt.
Csendben odamegy,közel hajol
És újra elolvassa a feliratot.
Melyet már kivülről tud,
Agyában száz meg száz emlék fut.
"Élt és halt mint minden Angyal,
Emlékezzünk rá néma szavakkal."
És Ő ki eddig a rózsát szorongatta,
Most a sírra borul és zokog miatta.
Nem érti hogy képes még az életre,
Úgy hogy közben magányra van itélve."

Édes Gabikám, Imádott Kincsem emlékére. 

Sötét van a táj meg se rezzen,
Valaki egy rózsát tart épp kezében.
Elindul a sírok között valakit keres,
A tövisektől keze már nagyon sebes.
Egy könny csordul le arcáról
Szíve meghasad a bánattól.
Legszívesebben üvöltene az éjszakába,
Ordítana a legsötétebb magányába.
Jobbra néz és meglátja a márványfedőt,
Ezer sír közül is felismerné őt.
Csendben odamegy,közel hajol
És újra elolvassa a feliratot.
Melyet már kivülről tud,
Agyában száz meg száz emlék fut.
"Élt és halt mint minden Angyal,
Emlékezzünk rá néma szavakkal."
És Ő ki eddig a rózsát szorongatta,
Most a sírra borul és zokog miatta.
Nem érti hogy képes még az életre,
Úgy hogy közben magányra van itélve."

 Édes  Tücsikém, Imádott Gyermekem. 

Könnyes szemmel fekszünk,           

úgy is ébredünk,

temetőben fekszik gyermekünk.     

Nehéz a sír, de még nehezebb a bánat,        

mely nyomja a szívét ennek a családnak.

Csillaggá változtál, barangolsz az égen,

gyere mifelénk is, úgy mint réges-régen.

Édes, Felejthetetlen Gabcsikámank SOHA el nem múló fájdalommal 

Istenem súgd meg neki halkan ,  

lágyan szólj hozzá , hogy ne zavarjam .  

Álmomban keressen meg engem ,  

még egyszer lássam , hadd öleljem .  

Nem szólnék róla , tönkre tesz a bánat ,  

csak hadd lássam még egyszer drága Gabikámat,   

Had legyen nekem ez a legszebb álmom ,

 Remélem tudja , hogy én minden nap várom . . .

Édes Gabikám, Gyönyörüséges, Felejthetetlen Gyermekünk emlékére. 

Ugye tudod , hogy szeretlek, 

Ajándék ami voltál, felriadok 

Esténként mert úgy érzem szóltál. 

Én még nézem az ajtót, várom 

Hogy belépj rajta, csak keserüség 

mi szivemet marja. 

Szép edmlékek mint a könnyek 

Az út porát mossák. 

Nincsen ima, nincsen Isten ,

Aki Téged visszadna. 

Drága, Egyetlen Tündéri Gabikám . 

Édesanya egy kedves házban,

Álmodik gyermeke szobájában.

Látja a fényképet, s vele együtt a szép emléket

A szekrényből kivesz egy vasalt ruhát,

S várja haza egyetlen Fiát.

Nem érti hol késik ennyi ideig, már a nap is eltelik!

Kinéz a kis ablakon, de az autó sincs még sehol,

Nyúlna a telefon után, de az a szám nem felel már!

Egy Angyal kelti mosolyogva, ne aggódj kedves édesanya,

A Te fiad nem tér vissza, elindult egy hosszú útra!

Ha a Te időd is egyszer lejár, várni fog a bejáratnál.

Az Angyal édesanyját sírni látja, de Ő tova száll a Mennyországba...