Archívum

Ez a gyertya érted égjen!

Álmaimban itt vagy velem

Itt vagy minden szívverésben,

A ragyogó csillagokban,

Itt vagy a Hold sugarában,

A hidegben, a homályban,

Itt vagy velem hóban, fagyban,

A felhőkben, madárdalban,

Itt vagy velem fényben, árnyban,

A záporban, a viharban,

Itt vagy a szellőben, forró nyárban,

Őszi arany lombhullásban,

Itt vagy minden mozdulatban,

A tegnapban, a holnapban,

Itt vagy minden gondolatban.

Itt vagy velem álmaimban.

Veled együtt távozott a boldogság,

számunkra maradt a fájdalom és az örök gyász...

Vissza hoz egy régi perc....Megidéz egy fénykép....Amíg csak élünk sosem lesz ez másképp!

                        Mély együttérzéssel, szeretettel gyújtom a gyertyát kedves emlékedre!

Fájó szívvel, örök és végtelen fájdalommal szeretettel emlékezünk Rád Drága Gabcsika!!

Drága Imádott Kincsünk, Imádott, Felejthetetlen Gabikánk ! 

 Hogy milyen voltál? Különb mint a többi,

Százszor, Ezerszer, Mennyi jót tudtál 

Volna még tenni? Az ÉG is csak az ilyet 

  SZERETI ? !!

Lehetsz nagyon messze, akármilyen távol,

Közelemben jársz Te, ha én úgy kívánom.

Szememben hordozlak, örök tükör vagyok,

Belerajzoltak már a sugárzó napok.

Gyémánttű reggelek véstek a szemembe,

Hogy éjszakáim Veled teljenek be.

S lehetsz nagyon távol, akármilyen messze,

Csak bezárom szemem, s itt maradsz örökre!

Fájó szívvel, szeretettel emlékezem!

                                                         Szívem minden szeretetével Neked!

Drága Imádott Gabikánk, Tündéri Angyalkánk, Imádott Gyermekünk !

Tudod Édeském, most olyan helyzet alakult hogy  kijárási korlátozást rendeltek el!

De mi mindent elkövetünk bármi történjen is,  Nyughelyedet meglátogatjuk. 

Nélküled és mégis mindig Veled,

Velem vagy reggel,

mikor felébredek.

S este, amikor párnámra hajtom

bús fejemet.

Nem így képzeltem az életemet,

Nem terveztem Nélküled.

Arcodba temettem

szeretetem, mindenemet.

Szikkadt földön, köves égen

hol keresselek?

Álmaimban gyönge álmod

sohasem kisért.

A hold párkányain jár ki

nem halt, mert nem élt.

Üvöltenék a széllel

Mikor fájdalmam sírni késztet.

Világgá üvölteném,  

Nincs már mi éltet.

Sírnék a széllel

Ha könnyem lenne még.

S ha esõ esne,

Velem sírna az ég. 

Érted égjen örökkön örökké...

Emléked legyen Áldott Pihenésed Csendes!

Felejthetetlen emlékére szeretettel!

Van egy dal, csak Rólad szól,

 Azt üzeni, nagyon hiányzol.

Ha hallod ezt a dallamot,

 Akkor csak Rád gondolok.  

Leszáll az est, s a csillagok,

 Egyikben most Te ragyogsz.  

Lelked bennem él tovább,

 Odafentről vigyázz rám.

Nem búcsúztál, csak itt hagytál, 

Most az égből figyelj rám.

Érted sír most a szívem,

 Gyere vissza, s csak álom lesz.

Egyszer talán újra látlak,

 Mindennap én visszavárlak.

Utolsó érintés, utolsó pillantás

Millió emlék, 

mit örökre itt hagytál.  

Miért kellett, hogy így legyen?

 Kérdezlek,s Te nem felelsz.

Hol jársz, vajon merre vagy?

 Szívemben mindig ott maradsz.

Most érted szól a hárfa,

 Minden egyes dallama,  

Viszi a szél tehozzád,

 Neked írtam, hallgasd hát! 

A csillagos égbe suttogom a neved,

Rád gondolok és könnyes lesz a szemem.

Szomorú a szívem ,ajkam elnémul,

Szeretlek Téged kimondhatatlanul!!

Légy Áldott Pihenj Békébe Drága Gyermek!

Sorstársi együttérzéssel, szeretettel! 

Egy gyönyörű fiatalember emlékére!

Drága Édes Kicsikém, Aranyos Gabikám! 

Fél szívünk van, azzal "Élni" hogy lehet? Nélküled mi már rég  haldoklunk !

Senki sem tudja, min megyek át,

Senki sem látja a könnyek hadát.

Senki sem érzi csukló lépteim,

Senki sem hallja jajdulásaim.

Titkaim megosztani nem lehet,

Kérdéseimre nincsen felelet.

Vánszorgok a ropogó havon,

Egyszer hazaérek, tudom.

Kereslek téged,de sajnos

már nem látlak régen..

Angyal az égből

az voltál nekem

érted éltem veled

ébren éltem boldog életet

Angyal az égből

az voltál nekem

bármit meg tennék

hogy veled éljem le az életem

Rég volt,de még ma is rád gondolok

Miért voltak  ellenünk

Szép volt,de sajnos minden véget ért

Tél  volt ..De látni azt mi bennem él

Este ha kigyúlt az utolsó csillag az égen

Kereslek Téged,de csak néha látlak Téged ! 

Csodás valóság voltál s most utolérhetetlen álom lettél!

Drága Gábor!

 Amig Élünk haza várunk! Számunka Te sosem leszel halott, Örökké Élsz mint a Csillagok!! Drága Angyal!!!

Fájó szívvel, szeretettel emlékezem!

                                Névnapodon szomorú szívvel, de szeretettel gondolok Rád!

Drága Édes Angyalkánk, Imádott , Jóságos Gabikánk!

 Mai napod mindig vártad, ma van, a névnapod. 

Szomorú szivvel, a legnagyobb szeretettel köszöntünk Téged !
Angyalokkal ünnepelj , mert biztos vagyok benne Te ott vagy .

Neved napján a virágot én a temetőbe viszem,
Ezért hallod sokszor, hogy sír zokog a szívem,
Nem adhatom a virágot a drága kezedbe,
Csak oda leteszem a hideg sírkőre...

Ma is mint mindíg, végtelenül hiányozol.
Fájó szívvel Rád Emlékezünk,
hiszen Te voltál a mindenünk...
Nélküled Drága Gabikám árvák lettünk,
Tudod milyen nagyon szerettünk, és szeretünk.

Megkövült szívünkkel,
A múltba merengünk,
Úgy fáj, hogy nem vagy itt,
Hisz annyira Szeretünk....

Megcsillan egy könnycsepp fájdalomtól égő szememben. Nincs és nem is lesz olyan nap, hogy ne jutnál eszembe!

                                                                    Szomorú szívvel!

Édes Drága Imádott Kincsem, Örök gyásszal és fájdalommal itt vagy minden percben a gondolataimban !

Nincs olyan nap és perc, óra,  

Hogy Rád ne gondolnék Drága Kisfiam,

Sokszor is ébren álmodom,  

Nevetve jössz felém és újra találkozunk.  

Magamhoz akarlak szorítani,

s többé el nem engedni

Szeretnélek simogatni és örökre Veled lenni.  

Nagyon, nagyon hiányzol Drága Gabikám,  

szeretetünk és gyászunk Örök !  

Tiéd a csend a nyugalom,Miénk a könny s Örök Fájdalom!

Az angyalok vigyázzanak Rád!

Drága Imádott Kincsem, Édes Gabikám! A legszebb emlék is könnybe fulladt fájdalom,

mert örökké szeretlek és kegyetlenül hiányzol. ♥♥♥

Itt vagy velem a lelkem mélyén,

Örökre belevésted magad.

Tudom soha nem Iátlak már,

De jó tudni, hogy velem vagy.

Most is látom két szemedet,

Segitségért könyörög.

Kevés voltam a segitséghez,

S, szemed fénye kialudt.

Öleltem a kihült tested,

Tudtam, nincs mar vissza út.

Pataknyi könny folyt szemeimböl,

Volt aki nem gyászolt, csak NEVETETT!!!

Fájdalmas Az Út Mely Sírodhoz Vezet!

Reményünk Csillagát Fedi A Sírhalom,Emlék Keresztje Rá A Szülői Fájdalom!

Érints meg még! - ezt kérem - idős szülőd vagyok.
Erős karodra vágyom, mielőtt meghalok!
Érints meg, ahogy egykor érintettelek,
amikor apró voltál, kis, védtelen gyerek.

 Ülj le a közelembe, fogd kezem, adj erőt,
simíts az öreg arcon, sok ráncot, vad redőt!
Melegítsd át a szívem, megfáradt tagjaim,

Te rólad szólt az élet, a legszebb álmaim.

Sírod előtt állva könnyes lesz a szemem
Virágokkal jöttem , és meghajtom a fejem
Szívem bánatát hoztam el neked.

Bánatom virágjait a vázába teszem,
Ékes szirmait is elrendezgetem.
Kitárom lelkem a fájdalmas csendben.

Oly kedves voltál szívünknek,

De egy nap elhívtak a fények.

Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom,

S keserves könnycsepp csordul le arcomon.

Az emléked szívünkben él míg élünk,

Míg élünk, addig el nem feledünk,

Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben,

S ez elkísér egész életünkben.

De mért ilyen keserves az élet,

Miért kellett pont neked elmenned?

Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól,

Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól.

Szomorú fenyő alatt  Örök álomra hajtottad fejedet Imádott Édes Gyermekünk. 

Aki szeretett s akit szerettek,Soha nem hal meg!!! Mert szívünkben Tovább Él, Míg Élünk Mi Is!!!!!

Drága Imádott Kincsünk, szemünk fénye, aki miatt már nekünk SOHA nem kell fel a Nap,  örök szürkeségben "létezünk" . Aki a világ legjobb Gyermeke volt, aki soha nem bántott, aki miatt nem szégyenkeztünk, mindig büszkék voltunk Rád. Te vagy a legszebben ragyogó Csillag az Égen, Édes Angyalkánk. 

 A mai napon március 20.-án pont pénteken 14 órakor volt a gyász szertartás, utána kísértünk Földi utad végső pontjára. Azóta is elevenen él bennünk mik történtek , nem tudjuk elfelejteni. A temetés előkészületei sem mentek simán, az arcátlan, lelketlen, semmi emberség nem volt a az ott dolgozó vezetővel, aki úgy engedte volna a temetést, hogy fedett koporsóban tudtunk volna elbúcsúzni Tőled. Ehhez nem járultunk hozzá, még jobban kimerítettek bennünket, akik amúgy is össze voltunk törve lelkileg, testileg. Úgy állította volna be, hogy a szertartás után leengednek a koporsóval együtt az előkészítőbe, ott forrasztották volna össze a fém koporsót, majd azt követően került volna vissza a ravatalozóba. A gyászoló nép, akik megtiszteltek azok ott álltak volna kb. 30 percig üres ravatalozó előtt. Ez így történt, végül mégis megoldották mert Igazgató nőhöz panaszra mentünk be. A sírboltba ugyanis csak dupla koporsóba lehetett temetni. Nem volt elég a rettenetes fájdalom még ilyet is meg kellett "élnünk". 

Végül úgy rögzítették a fém koporsót, ami nem volt légmentes, mert a pulfixxel nem lehetett azzá tenni, ha igen akkor pedig meg kellett volna kímélni bennünket  ettől a borzalmas fájdalomtól. 

Ma ismét Temetőbe is emlékeztünk, beszéltünk hozzád , vártunk választ, de sajnos nem jött :( Nagyon sírtunk apával. Tudjuk, hogy segítesz nekünk, meghallgattál bennünket. Kérlek segíts bennünket azt a fiatal , jó lelkű embert megtalálni, aki halálunk után is szeretettel fogja nyughelyed látogatni. Ami a Tiéd lett volna, ezért Ő fogja megkapni minden vagyonunkat. 

Oly kedves voltál szívünknek,

De egy nap elhívtak a fények.

Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom,

S keserves könnycsepp csordul le arcomon.

Az emléked szívünkben él míg élünk,

Míg élünk, addig el nem feledünk,

Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben,

S ez elkísér egész életünkben.

De mért ilyen keserves az élet,

Miért kellett pont neked elmenned?

Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól,

Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól.

Fájó szívvel, szeretettel!

Siratunk Téged, fáj, hogy elmentél,

Minket gondban-bajban itt felejtettél.

Lelkünk bánattal csordultig telve,

Szemünk szomorú könnyel van tele.

Imánk Hozzád száll fel az égbe.

Te már tudod, mi vár ránk,

Ha majd eljön a mi óránk.

Fájó szívvel, szeretettel emlékezem! 

Osztozunk fájdalmatokban. Imádkozunk Értük, reméljük jó helyre kerültek.

 Sok erőt és kitartást kívánunk: Schulcz Ákos szülei

Drága, Imádott, Jóságos, felejthetetlen Gyermekünk, Aranyos Gabikánk! 

Voltunk Édes Angyalkám ma is a Temetőbe, nyughelyedre borulva sirtunk. Nem köszöntheted már rendkivüli figyelmességgel Édesapádat. Te voltál az első aki mindig megtette. Siralmas Nélküled Édes Gyermekünk. 

Múlik az idő,de lelkünkben vihar tombol,

mióta elveszítettünk életünkben gyász honol.

Minket úgy szerettél,ahogy már nem lehet,

mert az ember egyedi pótolni nem lehet.

Mikor a csillagok fénye ragyog az égen,

szemeid csillogása ég szeretteid szemében.

Mert egy könnycsepp a szemeinkben még érted él,

egy gyertya az asztalon még érted ég.

Még fáj s talán örökre így marad,

de mindig velünk leszel az idő bárhogy is halad!

                                         Szomorú szívvel gyújtok gyertyát az emlékedre

Drága Gabcsikám! 

"Akinek fájnak a szavak, még nem hallották ordítani a Csendet!" 

Mi halljuk!! Drága Emléked szívünkben őrizzük, amig csak létezünk e földön!!

Drága Édes Gabikám, hiányod feldolgozhatatlan. Van aki elfelejt, de mi ápoljuk Drága Emléked. 

Veled álmodtam újra az éjjel

s karoddal a múltam nyúlt felém,

hozzád simulva, a szívedhez bújtam,

te nem láthattad, de sírtam én,

mert hiányzol nekem gyermekem.

Karjaidban újra vigaszt leltem,

mint anyjánál a kisgyerek,

és csak némán, hozzád bújva,

nyeltem, nyeltem a könnyeket,

mert hiányzol nagyon gyermekem.

Csak Az Idő Múlik Feledni Nem Lehet,Mert A Szívünkben Örök A Fájdalom És A Szeretet!

Valaki elment,akit szerettem

Valaki volt a mindenem

Valaki meghalt akit szerettem

Valaki magával vitte mindenem

Szeretettel ölellek magamhoz,

ha csak lélekben is...de együtt vagyunk

Beszélnék, de a hang a torkomon reked,

Oly sok szép szót, gondoltam Neked!

De csak hallgatok!

Nem akarnak formálódni a mondatok!             

 Bántóan néma most a csend szava,

Itt lüktet bennem hiányod! Szólnék! De nem tudok!

Csak zavartan, hallgatok!

S tûröm hogy magához húzzon az emlék!

Most távol vagy, mégis oly közel!

Érzem mindég itt leszel!

A szívemben! A lelkem átölel!

Mit érzek?

Mondanám, de nincs rá szó!

Olyasmi ez, mi nem kimondható!

Mert szavakkal ezt elmondani nem lehet,

Mily mérhetetlen a szeretet!

Mit irántad érzek!

Csak tétován nézek!

De szólni nem tudok!

Mert tudod? Most is sírok!

Beszélnék, de a hang torkomon reked.

S csak annyit tudok suttogni Neked,

Hiányzol nagyon, de nagyon nekem!

Édesanyák drága édesanyák,
Hogy bírjuk ki gyermekeink hiányát?
Várjuk éjjel nappal, hátha bekopognak,
Nevetnek és megvigasztalnak......
Ez már csak egy álom, de mire felébredünk,
Keserűség fogja el a szívünk.

"Ez a legnagyobb fájdalom,
mi engem érhet,
ISTENEM! Segítsd őt,
csak erre kérlek!
Légy vele, óvd, vigasztald,
öleld át helyettem!
ISTENEM! TE tudod, hogy mennyire szeretem!!!!"

Ha Felszáll Egy Lélek Az Égre Odafent

 Egy Új Csillag Éled.Gyönyörű Fénnyel Szépen Ragyog,

Azt Jelzi Többen Lettek Az Angyalok!

Örökké bánatos szívvel, sorstársi együttérzéssel emlékezem Rád Drága Gabcsika!!

Látjátok feleim egyszerre meghalt!

és itt hagyott minket magunkra.

Megcsalt! Ismertük Őt.

Nem volt nagy és kiváló, csak szív,

a mi szívükhöz közelálló. De nincs már!

Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár!

Okuljatok mindannyian-e példán ilyen az ember. 

Egyedüli példány.

Nem élt belőle több és most sem él

s mint fán se nő egyforma két levél, a

nagy időn se lesz Hozzá Hasonló!!

Repülnek az èvek, hùzòdnak az àrnyak

Lassan hervad a szìve, egy gyàszolò anyànak

Nem nevet a szeme, gyorsan ver a szìve

Mint egy patak, àrad èjjel-nappal könnye

Galambokat nèzi mily magassan szàlnak

Üdvözletèt küldi, kis angyalkàjànak

Meleg nyàri napon, mikor nyùlnak az àrnyak

Nem süt többè a nap, egy gyàszolò anyànak

Hûvös tèli reggel mikor minden jeges

Otthon èrzi magàt mert a szìve meredt

Fàjdalmànak vège, bizony sosem lehet

Minden sòhajànàl, a könnye csak ùgy ered

Drága szép, ifjú lelkedért,

gyullad ma is a szeretet fény.

Szívemben él egy reszketeg remény,

hátha láthatnálak, csak egyszer még!

Utánad hajló, bús sóhajaimtól szinte leszakad az ég,

így vonszolom magammal bánatom terhét,

csak egyetlen egyszer lássalak még.

Legyen Áldott A Föld Hova Meg Pihenni Tértél!

Édesanyádnak sok-szeretettel!! Drága Gabcsika soha nem feledünk, mert nagyon szeretünk!!!

Mikor rózsát látok,
Te jutsz az eszembe,
ha nevedet hallom,  
könny szökik a szemembe.
Nehogy azt hidd,
hogy el fogunk feledni,
mert mi Téged,  
örökké fogunk szeretni! "

Drága Gabcsika üzenete Édesanyjának :( 

Drága Anyukám, nagyon, nagyon nehéz,

Úgy hiányzik nekem egy simogató kéz,

Hiányzik egy arc mit megcsókolhatok,

Hiányzik egy váll amit átkarolhatok.

Ugy hiányzol nekem el nem mondhatom,

Nem hoz vissza engem semmilyen Földi hatalom,

Imádkozol odalentről Értem,

Nem felejtesz el engem én azt tudom és érzem.

Rég volt mikor utoljára átöleltél engem,

Olyan boldog voltam, ugy hiányzol nekem.

Hiányzik minden: kedves mosolyod,

selymes arcod, mosolygos arcod.

Ölelő karjaidat, tiszta szereteted,

ezeket soha , soha nem feledem. 

Nagyon szerettelek, senkit sem jobban ,

szíved odalent is csak Értem dobban. 

Testem az csak mi odalent pihen,

szivem és lelkem Érted él idefenn.

 Angyalok között lakom, de Haza vágyom, 

Szüleim karjában: ez az én Álmom.

Legyen Áldott A Föld Hova Meg Pihenni Tértél!

Mint apró kis virág

Úgy nyíltál ki szívemben,

Szeretettel tápláltalak méhemben.

Minden apró mozdulatod kísértem,

A végtelenbe üzentem:

Drága gyermekem!

Megérkeztél s csillagként ragyogsz

Szemed az égre festi a Napot.

A világot jelented nekem

Drága gyermekem!

Fájó szívvel emlékezem Rád ...

 Véget ért egy út, az életednek útja,  

elmentél most tőlünk egy hideg-rideg útra,  

Égjen itt most minden Gyertya a TE emlékedre,  

Igérjük, hogy nem felejtünk, őrzünk egy életre..

A csillagos égbe suttogom a neved,

Rád gondolok és könnyes lesz a szemem.

Szomorú a szívem ,ajkam elnémul,

Szeretlek Téged kimondhatatlanul!!

Drága szép, ifjú lelkedért,

gyullad ma is a szeretet fény.

Szívemben él egy reszketeg remény,

hátha láthatnálak, csak egyszer még!

Utánad hajló, bús sóhajaimtól szinte leszakad az ég,

így vonszolom magammal bánatom terhét,

csak egyetlen egyszer lássalak még.

Örök Az Emléked Pihenj Békében!

Emlékére szeretettel !

Szenved a lelkem, mert nem vagy velem,

Szenved a szívem , mert nem vagy mellettem.

A szívem azt akarja , hogy itt légy velem,

De az eszem tudja sajna ez lehetetlen.

Szenved a szívem, s szenvedek én magam,

Szenvedek, hisz ez az állapot kibírhatatlan.

Fájdalmas az Élet Nélküled, de nagyon, miközben

lelkem szenved , s reménykedik nagyon.  

Múlik az idő, s múlik az Élet, s

Szertefoszlanak a rég dédelgetett szép évek.  

Reménykedik lelkem, reménykedik a szívem, s

A remény élteti minden szívverésem.  

Te vagy az álmom, Te vagy az ébredésem,  

S Te vagy minden szívverésem.  

Vágyakozva nézem a csillagos Eget,  

S remélem, majd egyszer találkozom Veled. 

Mély Fájdalommal Együttérzéssel Drága Lelkedért Égjen A Szeretett Lángja!

Szemünkben látjuk arcodat, fülünkben halljuk hangodat ,

Bennünk igy maradsz meg örökre, örökkön -örökké szeretve. 

Ez volt a legnagyobb fájdalom mi minket érhetett.

Istenem, segítsd Őt, csak erre kérlek !

Légy Vele, óvd, vigasztald, öleld át helyettünk,

Istenem! Te tudod , hogy mennyire szerettük.

Fájó szívvel, szeretettel gyújtom Érted a gyertyám!

                     Édes Csillagunk, Angyalkánk, Felejthetetlen Gabikánk ! 

Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre,

Hiszen megígértem,szeretni foglak Téged Mindörökre,  

De elmentél,nincs tovább, vége minden szépnek,

Nem maradt már semmi csak e vers fel az Égnek,  

Még minidig nagyon hiányzol, Mindennap gondolok Rád,

Minden percben várlak fognám Drága két kezed,

Erősen magamhoz szorítlak, míg behunyom a szemem,

Emlékezem mennyire szerettél,

Nagyon, Nagyon fáj , hogy örökre Elmentél!

Akik elvették az életed arany Gabikám, annak kellene a Köztemetőbe nyugodni !!!! ! 

Ha az Égen lemegy a Nap, Te akkor is az eszembe vagy Édes Angyali Gabikám. 

 Imádott Angyalkánk, Édes Kincsünk, Felejthetetlen Gabikánk 

Már elégett a gyertya, de gyújtok másikat,

megtenném ezerszer, de nem hozza vissza a szavakat,

az ölelést, azt a szeretetet,amire vágyom, már nem lehetek veled,

Elmentél, egy Angyal eltávozott,

már csak gyertya és virág az ajándékod...

Egyetlen szó visszaadná az életem,csak egy válasz,  

ha te nem vagy,én miért születtem ?

Mondhatnak bármit, nekem,

- próbáljam újraépíteni az életem.

Álljak fel! S lesz miért felállnom...

Járjak! S lesz miért járnom...

Ha poklon keresztül vezet is utam,

átmegyek azon is..., magányosan.

Nincs több erőnk mélységes fájdalmunknak,

mely minden sárba, gödörbe belerángat.

Nekünk, kinek örökké pótolhatatlan lettél,

s életfogytig emlékkel fizettek, 

szívemben csöndes nyughelyed síri emléke simul,

velük gyászolunk mindhalálig, vigasztalanul.

Nem fogjuk elfelejteni, megbocsájtást SOHA nem nyernek Jutka, Irén és akik valaha is bántottak. Elnyerik méltó büntetésüket! 

Drága Imádott Kincsünk, olyan nagyon elkeseredettek vagyunk. Minden nap iszonyat nélküled, de a megemlékezésektől összeroppanunk.

                          Szomorú szívvel gondolok Rád ezen a fájdalmas évfordulón!

                                                                Egy kis gyertya az asztalon,

                                                                 Sötétségben pislogó fény...

                                                                 Szívekben kínzó fájdalom,

                                                                 könnyes arcra boruló kéz...

Tiéd a csend a nyugalom, Miénk a könny és az örök fájdalom! Elvesztésedbe soha nem lehet bele nyugodni.

Nyugodjál Békében Kedves Gábor.

"Nevessetek és gondoljatok rám, hiszen én itt vagyok veletek.

 Csak én az út másik oldalán megyek. 

Drága Imádott Gyermekünk, Felejthetetlen Gabikánk. A szívünk legnagyobb fájdalmával emlékezünk Rád nem csak a mai napon, hanem az év minden percében. 

Drága Imádott Gyermekünk Emlékére

Távol vagyunk tőled gyönyörű virágunk, a Te két szép szemed álmunkban is látjuk.

Akkor is jólesik, ami árva kis szívünknek, mert mi igazán szeretünk Téged

Kell rád emlékeznem, most és mindörökké,
Nem lehetsz már velem soha-soha többé
Elmentél most tőlem, örökre elhagytál,
A sors akaratából egy szép emlék vagy már.
Mit tegyek nélküled, ó, mondd, hová legyek?
Hisz helyedbe már soha senkit sem tehetek!
De én várni foglak, várni, amíg élek,
Erőt ad majd nékem a reményt keltő lélek.
Testetlen alakban itt leszel köröttem,
Vigyázó szellemed őrködik fölöttem.
Nem feledlek soha, ezt ígérem Neked!
Búra hajlott lelkem mindig egy lesz veled.
Bocsásd meg bűneim, s fogadd búcsúszavam,
És örökkön-örökké hallgasd hívó szavam.
Tekints rám az égből, vigyázzad léptemet,
Vigasztald még egyszer, csak egyszer a szívemet.
Legyen rajtam mindég vigyázó, szép szemed,
Pihenj békességben, míg ott leszek Veled!

Az igaz szeretett meg tanít szenvedni,Mérhetetlen Fájdalmat érezni.Csupán egy dolgot nem felejteni!

Drága Gyermek. Szüleiddel mindig találkozom a Temetőbe, bármilyen időben megyek ki férjem nyughelyéhez. Neked élni kellene és minden fiatalnak. Szüleid nagyon megtörtek, látszik fájdalmuk. Emléked nagyon nagy szeretettel ápolják. Ha szeretetük visszahozhatna, Te már régen a földi Életben élnél tovább . Tudom nem vigasz: Nyugodj békében !

 Drága Gabikám, Imádott Angyalkám. Mi vagyunk azok akik nem felejtenek el, a szüleid, akik nap mint nap látogatják nyughelyed, virágot helyeznek iszonyatos fájdalommal a sirodra :(

Tudom én nem hozhat vissza a gyertyafény.Mégis újra és újra meggyújtom a lángot.Hisz annyira fáj a hiányod.

Drága Imádott Kincsünk, míg "élünk" emlékedet ápoljuk. 

Nagy kérés volt tőled, hogy őt hagyd meg nekünk?
Könyörögni, szenvedni kell, azért hogy boldogok legyünk?
Nem sokat kértem csak, hogy gyógyuljon meg,
S élje azt át velünk mit ő, már nem élhet meg.
Gyönyörű szemében, a fény még csillogott,
Még az utolsó napokban is csak mosolygott.
Mosolygott, mert hitt, mosolygott, mert élt,
Semmi mást nem akart ő, csak élni még.
Küzdött még tudott, még volt ereje,
De a végzet őt is utolérte.
Hosszú útra ment, és a csillagok vezetik,
Vezetik útját, amíg csak álmodik.
Álmodjon egy öregkort, mely csodás és szép,
Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él.
Súgják meg a csillagok üzenetünk... hogy szeretünk,
Mondják meg azt neki, hogy
S O H A S E M
F E L E D Ü N K !!!

Édes Angyalkám, Drága Gabikám . A búcsúszó, mit nem mondtál ki, elmaradt.
Elmentél, de szívünkben örökké velünk maradsz.

Ma is sírnak az Angyalok velünk,
Hisz elment tőlünk, kit nagyon szerettünk.
Némán könnyeznek az elsárgult levelek,
Hangtalan ejtem ki drága nevedet.

Szívem sajog, fáj, utánad kiált!
Ne menj még kérlek! Szükségem van Rád!
Nem vehet csak úgy el Tőlem a rút halál!
Hisz érted éltem én, maradj még tovább!

Sírnak az Angyalok, én is sírok velük,
Tudom, hogy menned kell, lelked már velük.
Megjelent az égen egy láthatatlan sugár,
Érzem, hogy nem félsz, mosolyogsz már.

Egy napon várni fogsz, s újra velem leszel,
Te leszel majd az, ki engem felemel.
Már nem sírok, látod? Elengedlek hát!
Mert tudom, hogy ott fent egy szebb világ vár?!

Sok-sok szeretettel gondolok most Rád,
Ha sírnak az angyalok, tudom, hogy vársz.
Mikor kisüt a nap, látom, hogy mosolyogsz,
Reggeli szellővel könnyemet szárítod.

Visszaadom tested, pihenj kedves hát,
Álmodd azt a csendben, hogy szép volt ez a világ!
Érzem, hogy itt vagy, még most is velem,
Bennem élsz tovább, míg dobog a szívem.?

A szeretet lángja  örökké érted égjen Imádott Kincsünk.