Archívum

Fájó szívvel, szeretettel!

Fájó szívvel, szeretettel emlékezem!

Nem tudok aludni mert valami fáj,

Érted sirom át a nappalt és éjszakát.

Feledni Téged SOHA nem  foglak,

Te voltál az életemben a legnagyobb csoda.

A szívem darabokra tört, mikor elvesztettelek,

Azóta  ezért én nagyon, de nagyon szenvedek.

Soha ne felejtsd el azt, hogy mennyire SZERETLEK!

Drága emlékedre ég a szeretet lángja!

Nyugodjon békében...

               Mély együttérzéssel, szeretettel gyújtom a gyertyám kedves emlékedre!

Drága Imádott Édes Angyalom!

Aki a legfényesebben, legszebben ragyog az Égen!

Aki a legjobb Gyermek volt a Világon, miért vettek el Tőlem? 

Neked itt kellene Élned , nem tudok megnyugodni!

A fekete ruháim mind megkoptak, 

Újat vettem, hogy gyászolni tudjalak.

De temetésemre is vettem, abban nyugszom melletted.

Engem végső utamra hozzád csak egy EMBER kisérhet,

Az csak az imádattal szerető Édesapád lehet ! 

Vigyázunk Rá , Óvjuk , Őrizzük majd mi ketten.

Hiányzol nekem Drága Gabika,  

Veled szeretnék lenni minden pillanatban.  

Rólad álmodom minden hajnalban.

Amióta nem vagy velem, siralmas,

Minden percben hiányzol nekem.

Hiányodat elviselni napról napra nehezebb,

Veled volt csak szép az életem,  

Köszönöm hogy szerethettelek ,

Te lehettél a Drága Jóságos Gyermekem!

Drága emlékedre szeretettel!

Emléked szívünkben örökké Él!!!

Fájó szívvel, szeretettel emlékezem!

Drága lelkedért égjen!

Drága Gabcsika..Érted égjen a szeretet örök lángja..

Sirnom kell, ha Rád gondolok!

Ha rád gondolok mit is mondok.

Arcom szomorú, szivem beteg.

Tudom, hogy igy nem élhetek.

Kellesz nekem, csak is TE kellesz!

Rettenetes hiányzol és Nagyon szeretünk Drága Gabika. 

Nagyon-nagyon hiányzol!!

Érte égjen örökkön - örökké...

Drága emlékedre szeretettel!

Nyugodjon békében...

Szomorúság itt vagy újra,

együtt megyünk hosszú útra.

Nem maradt senki velem,  

már csak te vagy, te jutottál nekem.

Fájó szívvel, szeretettel emlékezem!

Légy nagyon boldog az Angyalok országában, drága Gabcsika. Vigyázz szomorú szüleidre.

Drága Gabcsika ! Légy nagyon boldog az Angyalok országában. Vigyázz szomorú szüleidre. Öleld meg Kislányomat, és apukáját helyettem is. Legyen álmod áldott.

Szeretettel...

Akkor is beugranak képek mikor üvölt még a csend,

kevesen látják és értik azt hogy mi van itt benn.

Van úgy hogy némán hallgatok s csak ballagok csendben

szívem mélyén érzem én, nincs ez így igazán rendben.

Mert hiányod megszokni hidd el lehetetlen dolog ,

szívem fájdalommal teli s most is ugyanúgy dobog.

Bár az évek van az úgy oly gyorsan elszaladnak,

de amíg élek emlékeim Rólad megmaradnak.

Hangod még most is hallom, mosolyod tisztán látom,

örökké Rád leszek legbüszkébb ezen a világon. 

Gabcsikám fájó szivvel emlékezem !

MÁSNAK MÁR RÉG ELMÚLTÁL,

DE ÉN LÁTLAK HOLTOMIGLAN.

ÁLMOM VAGY A VALÓSÁGBAN,

S VALÓSÁG VAGY ÁLMAIMBAN.

                                                                               Emlékére szeretettel!

Szomorú szívvel emlékezem!

Örök szeretettel, végtelen fájdalommal emlékezünk Rád!!

Siratunk Téged, fáj, hogy elmentél,  

Minket gondban-bajban itt felejtettél.  

Lelkünk bánattal csordultig telve,   

Szemünk szomorú könnyel van tele.  

Imánk Hozzád száll fel az égbe.  

Te már tudod, mi vár ránk,  

Ha majd eljön a mi óránk.

Mély fájdalommal, szeretettel!

Nyugodjon békében...

Csöndben merengve bámulok előre,

megállt az élet, megállt egy időre.

Bárhol is kereslek, nem látlak sehol,

felkavartad lelkem, szívem már gyászol.   

Szememből könnycsepp halkan csordogál,

nincsen már másom, csak emlék, mit itt hagytál.

                                                            Szívem minden szeretetével Neked!

Fájó szívvel, szeretettel emlékezem!

Meglátlak Téged, és örülök, hogy itt vagy,

Örültem nagyon. . . de a látszat cserben hagy. . .

Még messze vagy, de én türelmesen várok,

Már közeledsz felém. . . a fellegekben járok.

Már majdnem itt vagy, kedvesen mosolyogsz rám,

Minden szép és jó, már karjaim nyújtanám!

De megfordulsz hirtelen, s eltűnsz hirtelen,

Nem tehetek semmit, csak könnyezek csöndben!

                                                                              Emlékére szeretettel!

Csodákban nem hiszek ,mert te voltál az én életem csodája.

Hiányzol ezt szavakkal elmondani nem lehet.

Találkozni fogunk egy másik életben,

 Valahol fent a végtelen messzeségben 

 Meghalt szívedbe lángot nem lophatok,

Földön többé sosem látlak, de visszavárlak, tudhatod.

Nyugodjál békében!

                                    Szívem minden szeretetével gyújtok gyertyát kedves emlékére!

Nyugodjon békében...

A csillagok hívták Őt maguk közé. 

Nincs oly dolog,mi feledtetné. 

Drága kincsként őrizzük emlékét. 

Rávéssük szívünkre az Ő arcképét.  

Áldásért könyörgünk szellemének. 

S egy másik életben, 

majd együtt leszünk végleg. 

Mély fájdalommal, szeretettel!

Hiányzol!! Miért nem tudtak megmenteni? sokat gondolok Rád Gabcsi!

Fájó szívvel, szeretettel emlékezem!

                                                                         Emlékedre szeretettel!

Sohasem halványul szívünkben Emléked,

 Sohasem szűnik meg lelkünk gyásza Érted!!

 Drága Gabcsika szívünkben örökké Élsz!!!

                                                                           Emlékedre szeretettel!

Szomorú szívvel, szeretettel gondolok Rád,és szomorú szüleidre, drága Gabcsika

                                                            Az emlékezés és szeretet virágai, gyertyái.

A csillagokat nézve, mást én már nem kívánhatok,  

Csak annyit, légy boldog ott ahol én nem járhatok.                           

S néha nézz le ránk, kiket itt kellett hagynod,  

Szeress minket, vigyázz ránk, mást már nem is kell adnod.  

Drága Gábor! Emléked itt közöttünk, amig létezünk e Földön!!! Szívünkben Élsz tovább!!

Sírodon egy kicsi virág,

szomorúan nézek le rá.

Csillog a könny a szemembe,

emléked őrzöm a szívembe.

Hiányod fáj mindig várlak,

lelkem megöli a bánat.

Tudom nem jössz, messze mentél,   

hideg földben megpihentél.

Gyertyát gyújtok, sercegve ég,

lobban a láng... csillagként élsz.

Kicsi virág, fehér rózsa,

szirmod hull e kedves sírra.

Sziromlevél gyöngyszemfátyol,

fehér lepelként őrzi, örök álmod.

Emlékedre szeretettel...

Fájó szívvel, szeretettel!

Szeretettel...

                                                             Gyújtok egy gyertyát és gondolok Rád!

Egyedül vagyok, már nem vagy itt velem,

Sírnak az angyalok, lelked szél szárnyán lebben.

Csak némán lépkedek angyalok könnyében,

Örökké őrizlek szívem közepében.

Hálásan köszönöm a lányomnak gyújtott gyertyákat!

Áldott húsvéti ünnepeket kívánok az angyalok országában pihenő Gábornak!

Húsvétra szeretettel!

Virágerdő sűrűjében pihen

egy szív csendesen.

Rég nem dobban családjáért,

messze vitted Istenem!

Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,

Mi szüleid szívből szeretnek,

és míg élnek, nem felednek Téged!

Ismét egy "ünnep" NÉLKÜLED Édes Gabikám 

         Drága lelked nyugodjék békében! 

Emlékére égjen örökkön - örökké...

Van egy ország, ahová már oly sokan elmentek,

Ahová csak visz az út, vissza sosem jönnek.

Mi itt maradtunk a szívünket bánat járja,

Fájdalmas sóhajunk száll az éjszakába!

                                          Szomorú szívvel gyújtom a gyertyám kedves emlékedre.

Örök Álmod Legyen Áldott!

Fájó szívvel, szeretettel!

Fájó szívvel, örök szeretettel emlékezem!!

Nyugodjon békében...

   A Drága Gyermek üzenete szeretett szüleinek : 

Mikor nincs melletted senki

s úgy érzed, hogy vége,

Kulcsold össze két kezed,

nézz fel az égre.

Ott van Ő, ki meghallgatja

szíved minden bánatát,

Ott van Ő, ki megérti,

hogy neked mennyire fáj.

Ő ott van a lelked mélyén,

ott van, ha fáj a magány,

Ő vigasztal, ha sírni lát,

mert Ő vigyáz Rád.

Imáidban kérjed Őt,

Kérjed, hogy adjon erőt,

Hogy elviseld mi bánt, mi fáj

Kérjed, hogy Ő vigyázzon Rád.

Kérjed, hogy őrízze minden lépésedet,

Kérjed, s Ő mindig ott lesz veled.

Van egy kép, ami soha nem fakul el,

S a lelkünkből kitörölhetetlen.

Van egy szív, mely átölel,

S a végtelen távolon át is rád figyel.

Van egy érzés, amely soha nem halványul el,

       E m l é k e z é s.

Reményünk csillagát, fedi a sírhalom,

Emlék keresztje rá a szülői fájdalom!

Most magam elé képzelem mosolygó szemed

És nem tudom elhinni: elvesztettelek!

De a szívemben él még a remény,

hogy egyszer találkozunk mi még!

Örök fájdalommal a szívünkben!!

                                                           Drága emlékedre szeretettel!

Csak így tudok drága fiúknak gyertyát gyújtani. A gyertyagyújtáson le van tiltva.

Drága Gábor!

 Csend borult az egykor oly vidám házra,

 elmentél elvitted a fényt, a meleget, 

csak egy fénysugárt hagytál az Emlékedet. 

Féltve őrizzük Drága Emléked!! Hiányzol!!

Neved az álmatlan tengerre írom,

Virraszt velem örökös éber álom.

Velem vagy mindig,még ha nem is látlak

S míg élek mindig hazavárlak ..

K Ö S Z Ö N E T 

Szívünk minden szeretetével szeretnénk megköszönni , hálásak vagyunk  Drága Imádott Gyermekünk emlékoldalára bejegyzett megemlékezésekért. Bár ne kellene! 

Ezeket SOHA nem fogjuk elfelejteni. 

Kívánunk jobb egészséget, mint ami nekünk van. 

Bánatos szülei 

Sebünk nem gyógyul könnyünk el nem apad, zokogunk fájdalmunk nehéz súlya alatt!  

Nagyon sajnálom, hogy ilyen fiatalon kellett elmenned. Őszinte részvétem a szüleidnek. Drága fiammal együtt már a csillagokból néztek le ránk. Reméljük egyszer újból találkozunk!

Fájó szívvel, szeretettel emlékezem!

       Emlékedre szeretettel!

Más világ most, ahol él,

 más a szó és más a fény.

Tavasz, nyár, ősz és tél,

 nélküle fúj itt a szél.

Mint amikor gyermekek sírnak,

 ha éjjel rossz álmot látnak,

Belül úgy izzik a bánat, 

az emlékek csendben fájnak.

Égő könnycsepp, mondd meg neki,

 hogy szeretjük,

És amíg élünk, el nem felejtjük.

Áldás és Béke lengjen a Felejthetetlen drága jó gyermek porai felett!

Drága Gábor! Soha nem feledünk, mert nagyon szeretünk!!

Alszol, alszol nagyon mélyen,

Hogy többé föl nem ébredsz.

Pirosló hajnal se ért már Téged,

Hiába várjuk ébredésed.

Drága Gyermekünk, Imádott Kincsünk,

Fájdalmas emléked,

Vérző szívünkbe véstük. 

Áldás és  béke lengjen a felejthetetlen drága gyermek emlékei körül!

Fájón Csend Van Nélküled! Nagyon-nagyon hiányzol!!!

Hordozzuk fájdalmainkat, ki tudja meddig még

Nincs megírva sehol, hol, s mikor lesz a vég,

Szeretet gyertyám lángja mindaddig ég,

Amíg el nem szólít a magasságos ég!

Csend honol....nincs dal, s mosoly sincs....

 könnyek csorognak... Fájdalom mar belém.

Csupán emléke él a múltnak,

 nincs mi vigasztaljon, mert meg halt a remény.....

Felejthetetlen Emlékedre Sok, Sok Szeretettel...

Szomorú szívvel, szeretettel gyújtom drága lelkedért szeretetem gyertyáját, drága                                                                                               Gabcsika.

                                                  Vigyázz szüleidre, drága Angyal

Virág és gyertya kezemben,

bennem csak halk sóhajok.

Egy-egy gyertyát gyújtok,

lángjába én is beleolvadok.

Melegség járja át a szívem,

érzem szinte közelségedet.

Lassan becsukom szemem,

oly jó hinni, itt vagy velem.

Sírodra teszem a virágot,

a szél zúgását hallgatom,

örökké hiányozni fogsz!

Nyugodjon békében Drága Csillagom !

Sírodhoz vezet az utunk,feledni téged soha nem tudunk,

feledni téged sosem lehet, mert TE magad voltál a

 JÓSÁG és a SZERETET!!!!!

Alszol, alszol nagyon mélyen,

Hogy többé föl nem ébredsz.

Pirosló hajnal se ért már Téged,

Hiába várjuk ébredésed.

Drága Gyermekünk, Imádott Kincsünk,

Fájdalmas emléked,

Vérző szívünkbe véstük. 

Fájó szívvel, szeretettel emlékezem!

Most égi pályán tartod az iramot.

szabad lettél, mint a madár,

mert nincs sebesség határ!

A mennyország vár,

s te hajtasz tovább……

Égi szervizekben dolgozol már

törött Suzukik és Hondák,

régi motoros cimborák.

De mind kik itt maradtunk,

hiányodat látjuk,

s a felhőkre nézve

Néha rólad álmodunk.

Égi motoros menj hát utadra,

S fentről vigyázz Szüleidre !

Amikor én gyertyát gyújtok gondolatban velem vagytok.Gyertya lángja égig emel,körbe fon fénnyel ölel........

Az égből nézel mosolyogsz rám,

fájó szívvel búcsúznak a fák.

Egy dalban száll most hozzád egy üzenet,

fáj a szívem mert nem lehetek veled.

Hiányzol nagyon ez lett a dallamom,

lelkembe már nincs többé nyugalom.

Reméltem,egyszer te leszel az angyalom,

szívemben többé nincs már nyugalom.

Megcsillan Egy Könnycsepp Fájdalomtól Égő Szememben.

Nincs És Nem Is Lesz Olyan Nap,Hogy Ne Jutnál Eszembe!

Szívből égjen Érted!

Már csak emlék vagy, s ez olyan nehéz, 

Hisz úgy fáj a szívünk, hogy elmentél. 

Elhívtak tőlünk a távoli fények, 

De mi még mindíg visszavárunk téged. 

Tudjuk, hogy nem jöhetsz, így csak könnyezünk, 

Fájó szívvel, gyertyalánggal Rád emlékezünk.

"Valahol a felhők fölött van egy más világ, Ahol minden szép és és nem szenved senki már!"