"Emlékezzetek, csak annyit kérek tőletek,
Emlékezzetek milyen volt és milyen lehetett volna veletek.
Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek.
Emlékezzetek és a végen túl is szeressetek.
Emlékezzetek s akkor talán örökre veletek lehetek."
Fájón Csend van Nélküled!! Hiányzol!!
Fájó szívvel, szeretettel emlékezem Rád Drága Angyal!!
Édes Angyalkánk, Imádott Gabikánk !
Egy érzés szívembe belemart,
Itt belül fáj, kínoz valami,
Mint eső az égből hull le rám
És őrölnek lelkem malmai.
Hiányod dörömböl szívemben,
De csukott szempilláim alatt,
Őrzöm kedves képed szememben,
És a szívemben minden szavad.
Én szeretlek, és te nem vagy itt,
Csak élek némán, öntudatlan,
Úgy hasít belém mint a villám,
Hiányod minden pillanatban.
Messze vagy, de összetartozunk,
Bár most kezem hozzád el nem ér,
De itt keringesz bennem némán,
Ahogy az ereimben a vér.
Fájó szívvel, szeretettel!!
Drága emlékedre szeretettel!
Szomorú szívvel!
Szomorú szívvel emlékezem!
Drága Gabcsika Hiányod Örök Fájdalom!!
Csak az hal meg kit elfelednek! Mi Sohasem feledünk mert nagyon szeretünk!!
Drága emlékedre szeretettel!
Szívem minden szeretetével gyújtom a gyertyám!
Békés legyen álmod drága Gabika ! Szeretettel gondolok Rád mindig !
Itt élsz a szívemben Gabika ! Nyugodj békében !
Emlékedre szeretettel!
Felejthetetlen emlékedre!
Fájó szívvel, Örök szeretettel!!
Sohasem halványul szívünkben Emléked! Sohasem szűnik meg lelkünk gyásza Érted!!
Szomorú szívvel, szeretettel emlékezem!
Szomorú szívvel......
Emlékedre szeretettel!
Drága, Imádott Gabikánk !
Helyettem a csillagok öleljenek szorosan,
Hisz én már nem tehetem soha többé boldogan.
Elvitted a boldogságot, fényeket,
Csak a bánat maradt itt helyetted.
Oly jó lenne, hogyha vissza tudnálak sírni,
Tengert könnyeznék, mert ki tudnám bírni.
Bármit megtennék, hogy a valóság legyél,
Hogy velem maradj, ne csak álmaimban lennél.
Örök szeretettel!
Drága emlékedre szeretettel!
Emlékedre fájó szívvel, szeretettel!
Édes, Imádott Gabika, Drága Gyermekünk!
Veled lenne értelme a szónak,
Veled lehetne csak szép a holnap,
Veled születnek az álmok,
Ha Veled lennék újra magamra találnék.
De igy gyötrelmes minden Nélküled!
Éjfélt ütött az óra...rejtve, lopva
jó volna most egy hárs alá kiállni...
fátylas szemekkel elnézni a holdat...
és várni...várni...várni...
CSAK BÁMULOM A FÖLDET RÉVETEG. . . ,
HOGY IS BIROK ÉLNI NÉLKÜLED! ?
BÁRHOL JÁROK, BÁRMIT TESZEK,
MINDIG CSAK RÁD EMLÉKEZEK. . . !
- MILYEN ANYA VAGYOK ÉN? !
HISZ ÉLETBEN MARADTAM,
MIKOR HALÁLOS ÁGYADNÁL ZOKOGTAM, JAJGATTAM! !
GYAKRAN GYŰLÖLÖM MAGAMAT:
HISZ TÚLÉLTEM A FIAMAT! !
Fájón csend van Nélküled!!
Szívünk végtelen szeretetével.....
Szomorú szívvel, szeretettel gondolok rád, drága Gabika
Anyai, sorstársi együttérzéssel, soha nem szűnő fájdalommal Emlékezem!!
Elment csendesen, zajtalan, némán hallgatag! Azóta üres sivár a helye, a Világ derűje elszállott Vele!!
Emlékedre szeretettel!
Drága emlékedre szeretettel!
Szeretettel, fájó szívvel!!
Fájó szívvel....!
Emlékedre szeretettel!
Drága, Édes Kisfiam, Imádott Gabikám!
Pihenj csendesen a csillagok közt
hol nincs több fájdalom.
De szívünkben itt leszel,
amíg élünk-e világon!
Emléked örökké élni fog!
Szívem minden szeretetével!
Drága édes Gabikám,
Szívünkben mindig velünk vagy!
A hűs szellő a Te ölelésed,
A Napsugár a Te nevetésed,
Nyári zápor könnyeid hullása,
A csillagfény szemeid ragyogása.
A hópelyhek tánca, gondolataid lánca,
Madarak dalolása, tengerek morajlása,
Szél zúgása, szavaid szólása.
Míg a földön élek, a fájdalom megmarad,
Örökké érezni fogom hiányodat
Végtelen szeretettel.....
Drága lelkedért égjen a szeretet lángja!
Felejthetetlen emlékedre!
Fájó szívvel, szeretettel emlékezem!
Fájó szívvel, szeretettel emlékezem!
Fájó szívvel, szeretettel emlékezem!
Fájó szívvel, szeretettel!
Bánatos a szívünk örökkön-örökké....
Fájón Csend van Nélküled!!
Édes, Imádott , Gyönyörüséges Angyalkám!
Te vagy előttem, éjjel és nappal,
Téged hallak, minden madárdalban!
Ha a napra nézek, arcod ragyogását látom,
Ahogy szemeidnek fénye, arcomra sugároz!
Éjjel, ha felnézek a csillagos égre,
Szívembe nyílal, Drága emléked!
Ahogy nincs éjszaka, fénylő hold nélkül,
Lelkem sem lehet meg, szereteted nélkül!
Nem lennének csillagok, a holddal mi lenne?
Nem lenne irántad szeretetem, a szívem üres lenne!
Nem lehet a hold, csillagok nélkül,
Nem élhetek én sem, szereteted nélkül!
Gyászomat ölelelem a lelkemben,
Oly nehéz létezni Nélküled !
Ha fába betüt vésnek,
Belepi a moha,
De a szív, mely Téged szeret,
Nem feled el SOHA.
Virágzó élted tavaszán
Kegyetlen tél jött hirtelen
Reményem csillaga veled lehullott
Téged siratlak szüntelen...
Szívem minden szeretetével!
Drága lelked nyugodjék békében!
Drága lelked nyugodjék békében!
Könnyes szemmel, fájón emlékezünk.....
A kegyetlen halál mindent összetépett, szívünkbe örök fájdalmat vésett!!
Drága, Imádott Angyalkánk!
Minden emléknél sokkal több vagy nekem,
Te vagy Drága Kincsem az
egész szomorú életem !
Hiányzol, nagyon hiányzol Nekem!
Hiányoddal vagy minden percben jelen,
Mindig, mindenhol minden percben,
Az űr amit itt hagytál, hosszú szenvedés után,
Kegyetlen fájdalom Nekem a mai napig.
Más már elfelejtett, nem is gondolnak Rád,
De az Én szívem meghasadt, még mindig visszavár!
Nézem ezt a kismadarat, míly boldog,
Pici szíve oly hevesen dobog,
Szabad a lelke minden keserűségtől,
Nem tudja mi történik, s nem fél a jövőtől.
Oly szabadon száll, minden gond nélkül,
Egyetlen kis napsugártól felélénkül. . .
Miért nem vagyok én is boldog?
Hisz még élek, szívem nekem is dobog,
De lelkem nem szabadul az emlékektől,
Tudod, most félek a jövőtől. . .
Miért nem vagyok boldog ha süt a Nap?
Miért nem boldogítanak a sugarak?
Miért nem tudok szabad lenni,
S, ha fájdalommal is, de elengedni?. . .
Szomorú szívvel!
Kísérjen a szeretet végtelen égi utadon!
Az angyalok őrizzék örök álmod!
Szomorú szívvel emlékezem!
Ahogy az álmok véget érnek,
elalszanak azok a fények,
de bennem minden megmarad,
hogy szeretetem örök és hallhatatlan.!
Egy pillanat megölte szívedet,
melyben nem volt más,
csak a szeretet.
Boldogságod oly rövid volt,
De emléked örökké élni fog!
Drága emlékedre szeretettel!
Szívem minden szeretetével gyújtok gyertyát kedves emlékedre.
Drága emlékedre szeretettel!
Emlékedre szeretettel!
Nagyon nehéz Nélkületek Drága Gyerekek!! Kegyetlen vagy halál!!!
A Szív nem felejt soha!!!
Egy anya számára, aki elveszítette gyermekét, az első nap soha el nem múlik. Ez a fájdalom nem fonnyad el az idővel. Hiába kopik el, hiába fakul meg a gyászruha, a szív feketesége nem oszlik el soha.
Fájó szívvel, szeretettel emlékezem!
Édes, Imádott Gyermekem!
Szeretlek, imádlak Te drága kincs,
Szívemben helye már másnak nincs.
Téged szeretlek amíg csak élek,
És örökre őrzöm a régi szép emléket.
Mély együttérzéssel, szeretettel!
Fájón Csend van Nélküled!!
Szívünk végtelen szeretetével gondolunk Rád!! Szomorú, sivár lett minden!!
Drága, Jóságos, Imádott Gyermekünk
Édes Gabikánk!
Mért van az, hogy véget ér az álom,
S mi valóság volt többé nem találod.
Egyedül vagy újra, nem ölel át senki,
Pedig Te még tudnád Őt szeretni.
Aztán jön egy másik, de Te meg se látod,
Mert aki elment, még mindig visszavárod.
Mért van az, hogy Neked nem sikerül semmi?
Ő volt a mindened, s elengedted menni.
Nem mentél utána, s nem mondtad, hogy várjon,
S hagyod, hogy egy könnycsepp lefolyjon arcodon.
De az idő múlik, s kit nem látsz már soha,
Az halványul benned. De a sors mostoha,
Hadba állítja, feltépi a sebet,
Szíved megint lüktet, repülnél feléje.
De ekkor egy kérdés villan az eszedbe:
Mért van az, aki elment nem jön többé vissza?
Csak az emlék marad, de az él mindörökre.
Drága emlékedre szeretettel!
Drága emlékedre szeretettel!
Könnyes szemmel fekszünk,
úgy is ébredünk,
temetőben fekszik gyermekünk.
Nehéz a sír, de még nehezebb a bánat,
mely nyomja a szívét ennek a családnak.
Csillaggá változtál, barangolsz az égen,
gyere mifelénk is, úgy mint réges-régen.
Édes Angyalkám !
Ezt a zenét hallgatom és bőgök mindig!
Vajon hol lehetsz?
Ez őrület, kibirhatatlan !
Végtelen szeretettel emlékezünk Rád!!
Bánatos a szívünk örökkön...örökké..
Szomorú szívvel emlékezem!
Drága emlékedre szeretettel!
Szomorú szívvel, szeretettel gyújtom gyertyám drága lelkedért, drága Gabika.
Fájó szívvel, végtelen szeretettel gondolunk Rád!!
Örök Szeretettel!!
Drága lelkedért égjen a szeretet lángja!
Édes, Angyali Gabikám !
Nem tudom Neked adni a napot,
De tudok adni egy pillanatot,
Mikor megállithatod a rohanó időt,
Kiszakítva belőle minden erőt.
Nem tudom a napot Neked adni,
Sugarával meleget árasztani,
De elküldöm neked szívem melegét,
Áldásként küldöm legyen Tiéd.
Nem tudom a napot adni Neked,
De adom a nagyon nagy szeretetemet,
Ha fontos neked, kezedbe veheted,
Ha megérintett, magaddal viheted.
A napot Neked adni nem tudom,
Hiszen nincs is saját napom,
Csak van egy kis lángom, csak Neked,
Amely szeretetedért Tőlem egy köszönet.
A Szívem csak Te érted ver Édes Gabika!
Meg kell találnom, aki emléked tovább viszi !
Felejthetetlen emlékedre!
Szomorú szívvel, szeretettel emlékezem!
Szerető szívek őrzik Drága Emléked, amíg csak létezünk a földön Drága Gabcsika!!
Drága Lelkedért Fájó Szívvel, Örök Szeretettel gyújtom!!
Drága lelkedért égjen a szeretet lángja!
Édes, Imádott Gabikám!
Valami elmúlt, de nem veszett el,
mert itt él a szívemben, s Én soha
nem felejtem el...
Szívünkben érted,
fájó könny fakad,
emléked örökre szívünkben marad.
Még nem találunk szavakat,
még a döbbenet az úr,
oly gyorsan hagytál minket itt,
oly nagyon váratlanul.
Még fájdalom hasít belénk,
még szívünk sírva dobol,
oly fájó, s végtelen hiányod,
oly mély bánat, mi bennünk honol...
Mély fájdalommal emlékezem!
Fájó szívvel, szeretettel gyújtom a gyertyám!
Drága emlékedre szeretettel!!
Örök szeretettel!
Hiányod Drága Gabcsika örök fájdalom!!
Szerető szívek őrzik Drága Emléked!! Hiányzol!!
Szeretettel gondolok Rád!
Drága emlékére szeretettel!
Drága, Imádott Gyermekem, Felejthetetlen Gabikám !
Hiányzik az érzés,mit melletted éreztem.
Hiányzik az idő,mit veled tölthettem.
Hiányzik amit adtam,s amit cserébe kaptam,
Hiányoznak az emlékek és a veled töltött gyönyörű szép percek...
Hiányzik minden lényed, tekinteted,
szavaid, hallani szeretném hogy
motoroddal hazajössz .....
Szomorú szívvel emlékezem!
Szeretetetem, kisérjen égi utadon Drága Gabcsikám!
Drága Kincsünk, Imádott Gabikánk !
Gyászomat ölelelem a lelkemben,
Oly nehéz létezni Nélküled !
Szeretni foglak,
Amig meg nem halok,
Mig az Égen
ragyognak a csillagok,
Szeretni foglak
Még ha bele is halok !
Nem búcsúzunk Velünk maradsz,
Üzenünk a csillagokkal,
Lágy szellő ha simogat,
Érezzük majd Te küldted azt ..
Szomorú szívvel emlékezem!
Emlékedre szeretettel!
Örök fájdalommal, és szeretettel szívünkben...
Sohasem halványul szívünkben Emléked, sohasem szűnik meg lelkünk gyásza Érted!!
Szerető szívek őrzik Drága Emléked!!
Fájó szívvel...
Szeretettel...
Fájó szívvel, szeretettel!
Édes, Imádott Gabikám !
Nincs feledés. . .
Mécses lobban halkan,
szívemben élsz minden,
egyes dobbanásban.
Emlék vagy!
Sötétben bujkáló ragyogás,
tündöklő fény, fájó múlt,
csöndes távoli szívdobogás....
Gyere vissza szépen kérünk,
Nélküled már lassan belefulladunk a bánatba.
Nincs más senki, akinek ennyire hiányoznál,
Elfelejtettek, számunkra ők a halottak !
Szomorú szívvel emlékezem!
Drága szép Emléked örökké közöttünk Él!!
Drága Emlékedre!!
Felejthetetlen emlékedre!
Szívből égjen Érted, szeretettel!!
Az ég felé nézek, pontosan oda,
ahol egy fényes kis csillag sugarait ontja.
Vakítón tündöklő fénye maga a csoda.
Nem láttam ilyet, eddig tán, soha.
Érzem, szomorú szívemen,
emlékeddel átsuhan egy szeretet csóva.
Ragyogj hát, tündökölj égi angyalom.
Nagyon fáj, hogy tőlem túl távol ragyogsz.
A távolság, remélem -, egyszer majd leomlik.
Addig is szeretet gyertyám fénye világít.
Mely fájó szívem minden szeretetét Rád hinti,
Égi messzeségből, fényév távolságból is.
Fájó szívvel, szeretettel!
Érted égjen örökké ...
Örök szeretettel...
Emlékedre szeretettel!
Hiányzol!!
"Okuljatok mindannyian e példán!
Ilyen az ember egyedüli példány!
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló"
Drága Gabcsika szívünkben Örökké Élsz!!!
Fájó szívvel, szeretettel!
Mély együttérzéssel, szeretettel!
Édes, Egyetlen Imádott Kincsem, Drága Gabikám !
Annyira hiányzol,
hogy mindenhol Téged kereslek,
nem tudom máshogy mondani,
egyszerűen:
Szeretlek!
Valami elmúlt, de nem veszett el,
mert itt él a szívemben, s én soha
nem felejtem el...
Érted égjen örökkön - örökké...
Örök szeretettel...
Fájón Emlékezünk Rád Drága Angyal!!
Elvitt magával örömet, mindent! Elment, örökre elment....
Szomorú szivvel emlékezem Rád Gabcsika!
Fájó szívvel, szeretettel!
Elnyomja a mosolyt a bánat,
Szíved egyre jobban fárad.
Már elbújsz az emberek elől,
S a fájdalom lassan megöl.
Éjjelente a bánat leple alatt sírsz,
Fájdalommal teli hangon egy személyt hívsz.
Egyedül csakis Ő rá vársz,
Lelkedet nyomja a keserves gyász.
Nem tudunk már nélküled boldogságban élni,
A szívünkből e fájdalmat ki se tudjuk tépni.
Rád gondolunk éjjel, rád gondolunk nappal,
Itt leszel te velünk a mindennapjainkban.
Drága emlékére szeretettel!
Szeretettel emlékére...
Szomorú szívvel emlékezem!
Mély fájdalommal, szeretettel!!
Emléked hátrahagytad... szüleid szívében,
aranyszállal hímezve Drága Neved,
teljes lényed beragyogja az eget,
mikor kigyulladnak az esti fények,
ezzel üzensz Nekünk Drága Gyermekünk.
Sorstársi együttérzéssel, szeretettel.....
Bánatunk, fájdalmunk örök!
Hálásan köszönöm a megemlékezést!
Elment csendesen, zajtalan, némán,hallgatag. Azóta elnémult, sivár üres a helye a Világ derűje elszállott Vele!!
Szívem minden szeretetével gyújtom a gyertyám.
Szomorú szívvel, szeretettel emlékezem!
Érted égjen a szeretetgyertyám, drága Gabika
Érted égjen a szeretetgyertyám, drága Gabika
Fájó szívvel...
Szeretettel...
Édes Kicsikém, Imádott Gabikám !
A virág elhervad a kőszikla meghasad,
Emléked szívünkben örökké megmarad.
Életed legszebb tavaszán, eltiport a halál,
Emléked szívünkben örökké fáj.
Aki szeret, az soha nem feled,
mert te túléled az õszt és a telet.
Felejthetetlen emlékedre!
Fájó szívvel, szeretettel!
Fájó Csend van Nélküled!!
Végtelen szeretettel emlékezünk Rád Drága Angyal!! Szívünkben örökké Élsz!!
Drága emlékedre szeretettel!
Drága Kisfiam, Imádott Gabika !
Gyászomat ölelelem a lelkemben,
Oly nehéz létezni Nélküled !
Kinok, kinját éljük át, nap mint nap,
Miért vettek el Tőlünk??? MIÉRT???
Az "Égi Hatalom" meddig ÉLHET???
1985 11.02.-án felsírt egy kisgyermek...
Boldogan tudatva Velünk, itt vagyok, köztetek!
23 év után elmentél, pedig nagyon vigyáztunk Rád,
mérhetetlen fájdalom maradt szerető szivünkben.
Elvették Életed, a legszebb szakában,
Itt maradtunk Nélküled bús árvaságban.
Szeretetgyertya!
Emlékére szeretettel!
Aki az hiszi mindennél jobban fájnak a szavak, még nem hallotta ordítani a Csendet!!
Drága Gabcsika! Hiányod Örök Fájdalom!!
Édes Imádott Angyalkánk, Drága Gabikánk !
Drága szép lelkedért,
Fájó szívvel emlékezünk ma is,
Fájnak a percek, a hetek, az évek,
az örök messzeségek!
Több éve már elmentél egy hosszú útra...
Az élet oly törékeny, oly rövid,
leirni is nehéz, hogy már nem vagy itt.
Elmondani nem tudom, mi az, amit érzek.
Úgy fáj a szív idebenn,
hogy már nem látlak Téged...
Fájó szívvel...
Szeretettel...
Fájó szívvel, szeretettel!!
Fájó szívvel, szeretettel!
Fájó szívvel...
Örök szeretettel...
Őszinte együttérzéssel emlékezem!
Édes, Imádott Gabikánk !
Üresség, fájdalom,bánat
és az emlékezés,
ami maradt utánad,
és a mérhetetlen hiány!
Csillagod ragyog még,
Otthonod a messzeség,
Itt vagy Szívemben velem,
Örökké hiányzol és Szeretlek,
Édes, Drága, Imádott Gyermekem.
De nem a szívemben kellene lenned,
Itt a földön kellene ÉLNI az életed !
Nagyon-nagyon hiányzol!!
Örök fájdalommal
TE azért születtél,
hogy szeresselek,
Én azért,
hogy TE megszülethess.
Túl fontos vagy nekem,
Soha nem vehetnek el tőlem.
Vigyáztam RÁD
ameddig csak lehetett.
De a sors másként rendelkezett.
Ha a szívtelen időt megfordíthatnám,
hogy újra itt legyél,
Bár Újra itt lehetnél,
Mindenem odaadnám,
az életem is feláldoznám,
Drága Gyermekem.
ANNYIRA, DE ANNYIRA SZENVEDEK !
Felejthetetlen emlékedre!
Drága emlékedre szeretettel!
Drága lelkedért égjen a szeretet lángja!
Kísérjen a szeretet......
Emlékére szeretettel!
Fájó szívvel......
Akinek fájnak a szavak, még nem hallotta ordítani a csendet.....
Végtelen szeretettel Drága Lelkedért!!
Emlékedre szeretettel!
Drága Gabika, Imádott Gyermekünk .
Mit ér a holnap és mit ér a ma?
Ha nem lehetsz mellettünk
az Életben SOHA.
Hiányzol Drága Gabika!
Olyan nagyon hiányzol.
Értelem nem fogja fel,
a szív nem viseli el,
ezt a fájdalmat.
Számomra nincs nyár, nincs tél,
se éjjelek, se nappalok,
se mosoly, csak a bánat,
Mióta végleg elmentél.
Szomorú szívvel, szeretettel emlékezem!
Szeretettel...
Fájó szívvel...
Fájó szívvel, szeretettel emlékezem!
Tudom,
értem én,
de még mindig fáj...,
Lelkem nem enged el,
nem érti,
hogy már messze jársz.
Más lett otthonod,
és más lett hazád.
Égi otthonodba,
csillagokkal üzenem:
Szívemben mindig velem maradsz,
Soha nem feledlek!
Nagyon Szeretlek .
Soha nem múló szeretettel és fájdalommal gondolunk Rád, drága Gabika.
Fájó szívvel, szeretettel!
Szomorú szívvel!
Gabcsika emlékére, fájó szivvel .
Drága lelked nyugodjék békében!
Fájó szívvel...
Drága lelked nyugodjék békében!
Drága lelkedért égjen, szeretettel!!
Drága Gyönyörüséges Csillagom, Édes Imádott Gabikám !
Nem számoljuk már a napokat, ezt számolni már nem lehet.
Nagyon régen hagytad itt más miatt a földi életet!
Hogy mit érzek arra nincsen szó, hiányod nem pótolható!
Szenvedés, sokszor düh uralkodik bennem,
Elviselni, belenyugodni az elvesztésedbe SOHA nem lehet !
Mondjad, kinek könnyebb?
Aki elment, nem érez már semmit,
Nem tudja mekkora űrt hagyott itt.
Hogy mennyire tud hiánya fájni,
Hogy nincs hited a holnapot várni.
Hogy nem használ a múló idő,
A bánat marad és az egyre csak nő !
Érted égjen a szeretet lángja!
Fájón Emlékezünk!!
Drága emlékére szeretettel!
Mély együttérzéssel, szeretettel!
Drága Gabika!
Elmentél, s vitted magaddal lelkem egy darabját,
de igy legalább, együtt lehetek Veled odaát!
Szomorú a szívünk és nagyon fáj,
Már több éve, hogy örökre itt hagytál,
Magunkra maradtunk és ez nagyon bánt,
Fájdalmunk iszonyatosan nagy,
Minden másodpercben a gondolatunkba vagy.
Nagyon Hiányzol Édes, Drága Gyermekünk
Ha átölel a csend csak Rád gondolok,
Lemondani Rólad sohasem fogok.
Lemondani arról, kit a szív igazán szeret,
Ily nagy áldozatot ember nem tehet.
Várom a napot, mikor megtörik az átok!
Várom a napot, mikor nem leszel már álom!
Várom a napot, hogy megöleljelek,
S füledbe súgjam mennyire SZERETLEK !
Iszonyatosan Hiányzol Drága Angyalkánk,
Nekünk csak az Emlékezés és a mindennapos
Temető látogatása maradt.