"Emlékezzetek, csak annyit kérek tőletek,
Emlékezzetek milyen volt és milyen lehetett volna veletek.
Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek.
Emlékezzetek és a végen túl is szeressetek.
Emlékezzetek s akkor talán örökre veletek lehetek."
Édes, Imádott Gyermekünk.
Sír a szívem mert úgy hiányzol Nekem,
Hajnalban csak a csillagokat nézem,
Könnyeim csak a fényben ragyognak,
Hiszen ott vagy te fent az Angyalokkal.
Sír a szívem és sír az én bús lelkem,
Mert már nem ölelhetlek Téged,
Csak a szomorú sírkövedet látom
Amelyen friss virágok vannak.
Sír a szívem mert úgy hiányzol Nekem,
Sírbolt takarja el a tested,
De a lelked szabadon szárnyal,
Fent az igaz szép Mennyországba.
De az én szívem most úgy fáj,
A sóhajom Hozzád mindig felszáll,
Sóhajom mely csak Téged hiányol,
Bárcsak vissza jönnél a Mennyországból.
ANYAI SZERETETTEL
Fájó szívvel, szeretettel!
Örök szeretettel...
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága, Gyönyörűséges Csillagom !
A telihold fényében, könnyeimen át,
Oly közelnek tűnik az a másvilág.
Érzem mellettem vagy itt mellettem,
Fájdalom szorítja a torkom, el nem engedlek.
Nagyon hiányzol, szeretünk Téged .
Szomorú szívvel, szeretettel!
Imádott, Angyali Gabika !
Kifosztottan zokog szívem, égeti a bánat,
Nem olthatja bennem semmi a vágyat,
Látni szeretnélek, beszélgetni Veled,
Nézném fényképedet nap mint nap,
Itthon, Temetőben mindenhol Te vagy.
Szívembe vagy zárva míg létezem örökre.
Borzalnas fájdalom, kín nem enyhül,
Téged várunk állandóan reménytelenül.
Szomorú szívvel!
Drága emlékedre szeretettel!
A csokor, a rózsa mind elhervad, de emléked örökre megmarad!
Örök szeretettel...
Szomorú szívvel!
Édes Gyermekünk, Angyali Gabika !
A fájdalom örökre megmarad...
lehet ősz, tavasz, nyár, tél, vagy bármely
pillanat.
Hisz itt vagy Velünk , minden percben,
nap, mint nap.
Évek telhetnek el, s fáj minden pillanat.
A jó lelkek csillagként élnek tovább...
Szomorú szívvel!
Drága Gyermekünk, Angyali Gabikánk !
Sötét éjen édes álom hamar tova száll,
Felébredek s a szívem csak kalapál.
Kispárnámat szorongatom, könnyes már a szemem,
Mert szeretném, ha mindig itt lennél Velem.
Földön sok ember él milliárd is megvan,
De az egész világon, belőled csak egy van.
Nagyon hiányzol és nagyon szeretlek.
Drága emlékedre szeretettel!
Fájó szívvel, szeretettel!
„Egy könnycsepp.
Csak egy könnycsepp,
S mégis mennyi mindent rejt.
Hull, csak hull hisz a sziv sohasem feled.
„Egy könnycsepp.
Csak egy könnycsepp,
S mégis mennyi mindent rejt.
Hull, csak hull hisz a sziv sohasem feled.
Drága emlékedre fájó szívvel, szeretettel!
Fájó szívvel, szeretettel!
Édes Kincsem, Imádott Gabika !
Drága emlékedre szívből, szeretettel!
Fájó szívvel, szeretettel!
Nagyon hiányzol Drága Kisfiam,
Veled együtt elveszítettünk mindent ...
Üres a széked.könyved az asztalon, Még ...
Mert ez a legdrágább kincsem,vagyonom.
Míg látom őket,hangod hallhatom.
Nézem a szobát,VELED BESZÉLEK,
míg ITT érezlek,csak addig "élek."
Fájó szívvel, szeretettel emlékezem!
Fájó szívvel, szeretettel!
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága lelked mint fehér galamb messzire szállt.....
Szeretetgyertya!
Édes, Imádott Gyermekem !
Jó lenne hinni, egy boldog találkozást,
Mely feloldaná szívünk mélyén a gyászt.
Szavakkal ki nem lehet fejezni,
Mennyire szeretünk és hiányzol Nekünk !
Drága Emléked szívünkben örökké Él!! Hiányzol!!
Az a virág, amely szívből nyílik nem hervad el soha, a Te emléked sem halványul el soha!
Emlékedre szeretettel!
Édes, Drága, Imádott Gabika!
Ma éjjel a Gyönyörű Emlékeddel alszom,
De lehet úgy mint sokszor virrasztok,
Hiszen valóságban is megtörtént már,
Makacs fájdalommal kívánom a hajnalt,
Kérlek bocsáss meg, Nekünk
NAGYON HIÁNYZOL !
Szomorú szívvel, szeretettel!
Szomorú szívvel emlékezem!
Drága emlékedre szeretettel!
Édes Angyalka, Imádott Gabika !
Gyász terhe nyomja lelkünket,
Vasmarékkal tépi szívünket,
Sírás szorítja torkunkat,
Sós könny marja arcunkat.
Elvettek Tőlünk, kit imádattal szerettünk,
Drága lelked mennybe szállt,
Hangunk hangtalan kiált,
Drága emléked örökké őrizzük,
Míg csak létezünk a Földön.
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékedre szeretettel!
Örök szeretettel!
Drága, Imádott Gyermekünk !
Repülnek az évek, húzódnak az árnyak,
Lassan hervad a szíve, egy gyászoló Anyának.
Nem nevet a szeme, gyorsan ver a szíve,
Mint egy patak, árad éjjel-nappal könnye.
Galambokat nézi, mily magasan szállnak,
Üdvözletét küldi a Drága Angyalkájának,
Meleg nyári napon, mikor húzódnak az árnyak,
Nem süt többé a Nap a gyászoló Anyának,
Hüvös téli reggel, mikor minden jeges,
Otthon érzi magát, mert a szíve meredt.
Fájdalmának bizony vége sosem lehet,
Minden sóhajánál a könnye csak úgy ered.
Drága emlékedre égnek a szeretet lángjai!
Felejthetetlen emlékére szeretettel...
Fájó szívvel, szeretettel!
Felejthetetlen emlékedre szeretettel...
Drága Angyalka, Imádott Gabika !
Nagyon telnek az évek,
Néma gyászunk végtelen ,
Sírunk, szomorkodunk,
Egy a vigaszunk, egyre
közelebb kerülünk Hozzád,
Édes Gyermekünk.
Drága Gabika Hiányod Örök Fájdalom! Soha nem feledünk, Bennünk Élsz tovább....
Drága emlékedre szeretettel!
Szomorú szívvel emlékezem!
Drága jó lelkéért égjen örökkön - örökké...
Emléke legyen áldott, nyugalma csendes!
Édes, Drága Gabika!
Csak várni egy napra... összeroskadva..
...s remélni, hogy eljön a boldogság..
Tétlenül várni, meggyötört szívvel
...várni... csak várni... egy életen át!
Majd talán holnap... ha ébred a reggel...
S ezüstös fényét hinti reám...
Igen, talán holnap, itt lesz majd nálam,
...bekopog ...átölel ...és FÖLEMEL!
Majd talán holnap ha eljön az "új nap!"
Biztatom magam minduntalan,
...és várok ...csak várok... töretlen hittel,
Összetört szívvel, magányosan.
De nem hoz a holnap, se jót, se jobbat,
...csak fájdalmat hoz, ami bilincsbe ver!
Szorítja, széttépi szenvedő szívem,
...markában tart, s nem enged el!
Lassan már érzem... nincs talán holnap...
...elfogy az idő s fogy a remény...
Csöndes szívemben, halkul az ének...
...elfut az élet... s elfogy a fény!
Emléked örökké élni fog!
Drága emlékedre ég a szeretet lángja!
A könnyeknek nem lehet parancsolni.
Akkor is előjönnek, ha nem akarjuk.
A szemünkből indul, a szívünkből ered
az arcunkon gördül, a lelkünkre csepeg.
Hiányod teszi ezt!!!
Ami Neked csend és nyugalom, az nekünk örök fájdalom!
Fájó szívvel, szeretettel!
Édes, Imádott Gabika !
Mikor a szemünket könnyek borítják,
Torkunkat vaskezek összeszorítják,
Szánk széle kínosan megremeg,
Azt mondjuk: sírunk, mi emberek.
S az arcunkon gyöngycseppek futnak,
én nem tudom, hogy hová jutnak,
De mind ég, fojtogat és fáj,
S a lelkünkön barázdát váj.
E könnyek, melyek fel-feltörnek,
Úgy kínoznak és elgyötörnek,
A mosolyunkat eltapossák,
Szívünket tovább kínozzák.
Drága emlékedre égnek a szeretet és emlékezés lángjai!
Emlékedre fájó szívvel, szeretettel!
Drága Imádott Gabikám !
Leírni sem tudom milyen nagy az Én bánatom,
Miért történt ez a szörnyűség? Nem tudom !
A kérdésre a választ csak kutatom.
Azt mondják , van fent egy ország,
Ott csak a szeretetet, boldogságot szórják.
Nincs fájdalom csak nyugalom, béke honol.
Nagyon szeretném már azt az Országot Én is,
Hogy veled lehessek, nem választana el
minket soha senki sem,letenném a földi terhemet.
Akkor elfelejteném minden bánatom,
Ha Édes Gabikám, közeledbe lehetnék.
Sokat sírok, mert gondolok Rád,
Nagyon sokat jelentettél Nekem,
Édes, Drága Gabikám !
Jó és szorgos Gyermek maradsz,
Örökre Nekem, akit még a síron túl
Nagyon, de nagyon SZERETEK !
Míg létezem el nem felejtelek !
Drága emléked örökké élni fog!
Fájó szívvel, szeretettel!
Imádott, Drága Gyermekünk , Édes Gabika !
Fájó szívvel, szeretettel!
Emlékedre szeretettel!
Emlékedre szeretettel!
Édes, Drága Kisfiunk, Imádott Gabika !
Emléked, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben,
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.
Szemünkben tükrözik tekintetük még,
S a boldog órák drága, tiszta üdvét,
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt,
És élsz tovább, szűz gondolatként.
Szomorú szívvel, szeretettel!
Végtelen szeretettel...
Nagyon hiányoztok Drága Gyerekek!!
Emlékére fájó szívvel, szeretettel!
A jó lelkek csillagként élnek tovább...
Fájó szívvel, szeretettel!
Angyali Gyermekünk, Imádott Gabika !
Ismét egy mély szomorú nap van mögöttem,
Drága Gabika, azt a boldog pillanatot várom,
amikor végre felébredek rémséges álmomból,
Itt állsz előttem, nem a lehetetlenre várok.
Titokban azt remélem, talán hazaengednek,
De eszem tudja, ez sajnos lehetetlen,
De várok, várok, várok, szenvedek .....
Sajnos csak az maradt, hogy szomorúan emlékezem.
Nagyon, nagyon hiányzol, Szeretünk Téged.
Az idő múlik, a fájdalom csak nő, mert nem hoz enyhülést a múló idő!
Fájó szívvel...
Fájó szívvel, szeretettel!
Édesem, Drágám, Gyönyörű Csillagom !
Mikor még Velünk voltál, minden szép volt és tiszta,
de most már sivár, nem jössz vissza SOHA,
Elmentél örökre egy más világba és Én
Keservesen sírva kiáltom Nevedet mindhiába,
Hiányzol Drága Gabika ,ennyi jön ki a számon,
Nem tudtalak megmenteni ez a nagy bánatom,
A szívem szakad meg nap-mint nap a sírod előtt állva,
Könnyem hull, de Te Drágám hallgatsz a koporsódba zárva .
Nagyon szenvedünk , annyira, de annyira hiányzol Nekünk.
Drága emléked örökké élni fog!
Fájó szívvel, szeretettel!
Édes Angyalka,Imádott Kincsem, Drága Gabika !
Foszlanak az álmok,
szakadnak a húrok,
a fájdalom állandó.
Nincs igazság, sem igaz,
Magaddal vitted a tavaszt.
Nincs hit, sem remény,
ez nem hősköltemény,
itt a szív szakad.
A szív kettéhasad,
fájdalom tűz lángol,
mindenünk gyászol.
Lelkem lázadozik,
Sírásom felhallatszik az Égig:
Uram, halld meg szavam!
ADD VISSZA A DRÁGA FIAM !
Fájó szívvel, szeretettel!!