"Emlékezzetek, csak annyit kérek tőletek,
Emlékezzetek milyen volt és milyen lehetett volna veletek.
Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek.
Emlékezzetek és a végen túl is szeressetek.
Emlékezzetek s akkor talán örökre veletek lehetek."
Édes, Imádott Kisfiam !
Repül az idő, napok gyorsan múlnak,
De az emlékek rólad mégsem halványulnak.
Behunyom szemem, s arcod újra láthatom,
Szeretetképek, de mit hoznak, az a fájdalom.
Képtöredékek, melyek vissza-visszatérnek,
Életem útján most már elkísérnek.
Nem engednek, kapaszkodnak a szívembe,
Drága Gabika, oly sokszor jutsz az eszembe.
Ha álmomból riadok, még könnyes szemmel kereslek,
Bár tudom, hogy e világon többé nem lelhetlek.
Nem maradt nekem csak a fotók s az emlékek,
Oly rövid volt neked, s nekem fájón hosszú az élet.
Nyugodjon békében !
Az a rózsa, amely szivből nyilik nem hervad el soha! A Te emléked sem halványul soha!
Hiányzol !
Emléked legyen áldott, nyugalmad csendes!
Soha nem múló fájdalommal és szeretettel gondolunk rád, drága Gabcsika.
Drága emlékedre örök szeretettel!
Örök szeretettel emlékezem!
Drága Csillagos Egem, Édes Gabikám !
Már nem sokat kell várni,
ez a 13.év és ez a szám szerencsétlen,
Hatalmas tragédiának kell lennie.
Csillagtalan éjben várok egy jelet,
Várom, hogy érkezzen felelet.
Naponta síratom a tegnapot,
Nem várom többé a holnapot.
Mindennap újra elsíratlak,
a könnypatak el nem apad.
Reggeltől estig Téged várlak,
minden fiatalban Téged látlak.
Esténként sírkövek közt járok,
az alvilág lelkei között szállok.
A holdvilág ezüst sugara,
borul Rá Édes Kisfiam sírodra.
Itt hagyom a könnyeim harmatként e lapon
öleljen a Holdsugár, a Nap fényével simítson.
Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám.
SOHA NEM FELEDÜNK !
Felejthetetlen emlékére szeretettel!
Fájó szívvel gondolok rá !
Fájó szívvel, szeretettel!
Békés álmokat az Angyalok között!
Örök szeretettel és fájdalommal gondolunk rád, drága Gabcsika.
Lelkünk végtelen fájdalmában örökké létezel!!!
Drága Gabika Emléked örökké színükben Él!!
Felejthetetlen emlékére !
Együttérzéssel, szeretettel!
Mély fájdalommal emlékezem!
Nyugodjon békében !
Fájó szívvel, szeretettel!
Emléked legyen áldott, nyugalmad csendes!
Drága Kisfiam, Imádott Gabikám !
Százszor megszűlnélek újra,
Csak életem megváltozna,
Nem bánnám a fájdalmakat,
Ha megint kartomba zárhatnálak.
Elmentél, el sem köszöntél,
Életem Nélküled mit sem ér,
Itt hagytál, ki a szíve alatt hordott,
S fájdalmak közt boldogan világra hozott.
Százszor megszülnélek újra,
Ha megdermedt szíved, ismét dobogna,
És újra és újra megszülnélek,
Ha fájna is, de ölelhetnélek újra.
Szomorú szívvel, szeretettel gondolok rád, drága Gabcsika.
Szeretettel emlékére...
Útra kél az esti szél,
fázós hajnalról mesél,
én hallgatom a csend zaját
s ringatom lelkemben emléked dallamát.
Drága lelked nyugodjék békében!
Szeretettel gondolok rá !
Szomorú szívvel emlékezem!
Szomorú szivvel, szeretettel gyujtottam gyertyámat!
Drága Kisfiam, Imádott Gabika !
Elmentél. . . És most sivár a kisszoba.
Minden mozdulatlanságba merevült,
A helyed üres, néma és kihűlt.
Agyam lemintázott és magába zárt.
Így maradsz meg - amíg élek - énnekem.
Most már mindig jönnöd kell velem,
Mert hordalak magamban nappal és éjjel!
S ha széthullok majd porrá, röggé,
Te ott leszel velem mindörökké.
Fájó szívvel, örök szeretettel gondolunk Rád Drága Gabika!
Szomorú szívvel !
Nyugodjon békében !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emléked örökké élni fog!
Édes, Imádott Gabika, fájdalmas emlékedre !
Bármit mondok, bármit teszek, Szeretlek !
Fejemből, szívemből ki sosem verhetlek.
Része voltál életemnek, testemnek,
S most úgy érzem örökre elvesztettelek.
Elvesztettem fényét a szememnek,
Egyetlen vigaszát bánatos szívemnek,
Elvesztettem a Gyermekem , a mindenem,
Elvesztettelek Téged Drága Kisfiam.
Elvesztettem magamat, a személyiségemet,
Találgatom kiben "élek", ki is lehet?
Elvesztettelek, s ez annyira nagyon fáj,
Elvesztettelek de a szívem örökké Tiéd már.
A nappalok, éjszakák csakis Veled lehetnek,
Még mindig, ugyanúgy Imádattal szeretlek .
Érted égjen a szeretet, és az emlékezés gyertyája, drága Gabcsika.
Emléked a múló idő sem halványitja!
Drága Gabika hiányod örök fájdalom!!
Békés álmokat az Angyalok között!
Szeretettel gondolunk Rád!!
Felejthetetlen emlékére szeretettel !
Fájó szivvel, szeretettel gyujtottam gyertyámat!
Drága Kisfiam, Imádott Gabikám !
Én is voltam egyszer boldog , de elmúlt ...
Ajkamon a vidám kacaj, elnémúlt.
Gyászos csend kiséri most lépteim,
S szivem hangosan zokog.
Mérhetetlenül nagy a bánatom,
Szívem szoritja őrjitő fájdalom.
Elment akit Én nagyon szerettem,
Aki Nélkül sötét lett a hátra lévő "életem".
Emlékére égnek a szeretet és emlékezés lángjai!
Fájó szívvel emlékezem Rád
Fájó szívvel szeretettel gyújtom gyertyám érted, drága Gabcsika.
Nyugodjon békében !
Édes, Imádott Kisfiam, Drága Gabika !
Minden este egy gyertyát gyújtok Érted,
A lángjában az arcod látni vélem.
Az arcomon egy könnycsepp indul útra,
Tudom, egyszer majd találkozunk újra!
Gondolatban mindig ott vagyok Veled,
Mert örökkön - örökké nagyon szeretlek.
Drága emlékedre égnek a szeretet lángjai!
FÁJÓ SZIVVEL,ANYAI SZERETETTEL.
Fájó szívvel, szeretettel...
Fájó szívvel, szeretettel!
Akkor is beugranak képek mikor üvölt még a csend,
kevesen látják és értik azt hogy mi van itt benn.
Van úgy hogy némán hallgatok s csak ballagok csendben
szívem mélyén érzem én, nincs ez így igazán rendben.
Mert hiányod megszokni hidd el lehetetlen dolog ,
szívem fájdalommal teli s most is ugyanúgy dobog.
Bár az évek van az úgy oly gyorsan elszaladnak,
de amíg élek emlékeim Rólad megmaradnak.
Hangod még most is hallom, mosolyod tisztán látom,
örökké Rád leszek legbüszkébb ezen a világon.
Szomorú szivvel, szeretettel emlékezem!
Végtelen fájdalommal emlékezünk Rád!!
Szeretettel emlékére...
Drága Kincsem, Édes Gabikám !
Most szerényen , de annál nagyobb
imádattal emlékezünk Rád.
SOHA nem törődünk bele,
az elvesztésedbe !
Fájó szívvel, szeretettel!!
Drága lelked nyugodjék békében!
Szívem végtelen szeretetével gondolok Rád!!
Nyugodjon békében !
Drága emlékére örök szeretettel!
Édes Angyalka, Imádott Kincsünk, Felejthetetlen Gabika !
Ó nem tudom hogy hol vagy?
De a bánat és a kín oly nagy,
Merre mentél hol lehetsz?
Kérlek súgd meg ezt nekem.
Ha a csillagok közt lépkedel,
Egy angyallal üzend meg nekem,
Csak egy üzenetet hogy jól legyek,
A csillagok közt hiába ne keresselek!
Ó nem tudom, hogy hol vagy?
Ezért a szívemben a bánat oly nagy,
Könnyek égetik a szememet,
Kín marja a lelkemet.
Kérlek ne hagyd hogy így legyen ,
Ne legyen szenvedés az életem,
Csak egy kis jelet küldj nékem,
Hogy tudjam boldog vagy ott fent.
....Karai Gábor...
Fájó szívvel, szeretettel!
Örök fájdalommal és szeretettel szívünkben gondolunk Rád, drága Gabcsika.
Drága emlékedre égnek a szeretet lángjai!
Drága Emléked örökké szívünkben Él!!!
Drága emlékére szeretettel
Nem feledünk !
Emléked a múló idő sem halványitja!
Mély fájdalommal emlékezem!
Szomorú szívvel, szeretettel gyújtom gyertyám érted, drága Gabcsika.
Szeretettel emlékére !
Fájó szívvel, szeretettel!
Örök álmod legyen áldott!
fájó szivvel
ANYAI FÁJDALOMMAL ÉRTED
Fájó szívvel, szeretettel!
Fájó szivvel, szeretettel emlékére!
Drága emlékére őszinte fájdalommal!
Sohasem halványul szívünkben Emléked, sohasem szűnik meg lelkünk gyásza Érted!!