Archívum

Fájó szivvel, szeretettel gyujtottam gyertyámat!

Emlékére !

Édes, Imádott, Drága Gabika !

Az élet nagy megpróbáltatás,

az ember küzd, tervez.

Azután jön egy pillanat, s minden

csak álom marad.

Mint fénylő napsugár beragyogtad

életünk egét,

s mint a villám, úgy mentél el

egy szomorú estén.

Te voltál a jóság, a remény, a szeretet.

Kedves arcod, mosolygós szemed most már

csak álmainkat szépíti meg...

Felejthetetlen emlékére szeretettel !

Drága emlékedre szomorú szivvel, szeretettel!

Szeretettel gondolok rá !

Emléked a múló idő sem halványitja!

Nyugodjon békében !

Örök álmod legyen áldott!

Emléked legyen áldott, pihenésed csendes !

Drága emlékedre fájó szivvel, szeretettel!

Drága, Imádott Gyermekünk, Aranyos Gabika !

Amerre nézek, mindenütt ott vagy,

Ott vagy a szóban, a dallamokban,

Patak vizének tükrében,

Lágy eső cseppjében,

Tengerek fodrozó hullámaiban,

Ott vagy mindenben, lépteim csendjében,

A Nap ragyogó fényében,

Madarak énekében,

Ott vagy mindenben,

Ami szép és kedves Nekem.

Ott vagy a virágok színében,

Fák lombjának hűsében,

Te fested kékre az eget,

Csillagokat varázsolsz a sötét éjre,

Ott vagy Te mindenben,

Az éj tükrében, a hajnali ébredésben,    

Minden lélegzetvételben,

Ott vagy mindenben.

Nem ott, itt, itt legbelül, itt a szívemben,

De mégis, ami létezik, mindenben.

Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám.

A szeretet lángja örökké égjen drága lelkedért !

Drága emlékedre fájó szivvel, szeretettel!

 Édes, Imádott Gyermekem, Drága Gabika ! 

Csak nézek az égre és Ő jut eszembe,
Ő és minden cselekedete!
Van egy dolog, amit tudok:
Vele lehetek, amikor csak akarok!
Csak annyi kell, hogy becsukom a szemem,
És Ő már fogja is a kezem!
Az álom véget ér, én egyedül vagyok,
De még mindig az Ő hangja az amit hallok!

Újra könnyes szemmel nézek az égre,
HIÁNYZOL!!!- ezt suttogom halkan az égbe.

Szeretettel gondolok rá !

Szomorú szivvel, szeretettel!

Felejthetetlen emlékére !

Drága lelkedért égnek a szeretet és emlékezés lángjai!

Drága Gabika,  ugy is gondolom ......

Virágok, hogy tudtok nyílani?

Madarak, hogy tudtok szállani?

Gyerekek, hogy tudtok játszani?

Az én fiam halott!

Napfény, hogyan tudsz ragyogni?

Csillag, miért tudsz fényleni?

Mennyég, hogyan tudsz kékleni?

Az én fiam halott!

Hervadjatok virágok el,

Mint ahogy én érette hervadok.

Madarak, hulljatok le béna szárnnyal,

Mint lehullott Ő, a legszebb madár,

némuljon el az egész határ;

Az én fiam halott!

Zokogja bele a mindenségbe

Egy fájdalmas, sikoltó ének:

A dalok fia semmivé lett,

Az én fiam halott!

A virág elhervad rövid pár nap alatt,

de emléked szivünkben örökre megmarad.

Nyugodjon békében !

Drága lelked nyugodjék békében!

ÉRTED.

Szeretettel gondolok Rá !

Fájó szívvel, szeretettel gyújtom gyertyám érted, drága Gabcsika.

Drága emlékedre fájó szivvel, szeretettel!

Emléked legyen áldott, pihenésed csendes !

Gyertyák és könnyek, a fájdalom súlya 

nem lesz könnyebb. Velünk együtt sir az ég, 

hosszú útra mentél. Itt hagytál mindent, 

amit szerettél.

Örök szeretettel !

Drága, Imádott Gyermekem emlékére :

Körülöttem néma csillagok,

Közöttük Én némán ballagok,

Keresem azt ki ott él rég már fent ,

Hogy ismét két karommal átölelhessem.

De a csillagok csak némán hallgatnak,

Nem mutatják hozzá az Én utamat,

Közöttük most sírva ballagok,

Szívemben oly nagy a fájdalom.

Nem tudom hogy merre menjek Én,

Hol van az a mennyei fény,

Senki utat nem mutat nekem,

Most fáj a szívem és könnyes a szemem.

Kérlek ragyogjatok néma csillagok,

Nékem a szerettemhez utat mutassatok,

Csak hogy utoljára átölelhessem még,

És el mondthassam mennyire szerettem Én. 

Fájó szívvel gondolok rá !

Emléked legyen áldott, nyugalmad csendes!

Felejthetetlen emlékére !

Drága Imádott Gyermekünk ! 

Örökre szívembe zártalak, 

s mindig hiányozni fogsz, 

Tudom már Téged, hiába várlak,

Te számomra csillagként ragyogsz. 

Számomra csak Te vagy, 

szeretlek, s nem feledlek SOHA, 

Életem része voltál és vagy, 

Ameddig "élek" emléked megmarad. 

Drága emlékedre ég a szeretet lángja!

Emléked legyen áldott, nyugalmad csendes!

Fájó szívvel, szeretettel gondolok rád, drága Gabcsika.

Nyugodjon békében !

Édes Angyalkám , Drága Gabika ! 

Mindent mit ide irok Neked szánom,

Csakis Neked, talán eljut Hozzád??!

Köszönöm, hogy Velem voltál álmomban,

Köszönöm a szereteted,

Teljesitettem kérésed, megvettem 

a krétát, a körzőt, láttalak, hallottam a hangodat.

Addig volt jó, míg fel nem ébredtem,

Rákellett  jönnöm, ez egy hazug álom volt,

Sajnos nem voltál mellettem.

Vajon mikor fogsz ismét megjelenni? 

Nem tudom, csak azt, hogy HIÁNYZOLL

Nagyon, de Nagyon Szeretlek Édesem ! 

Állandóan gondolatomban vagy! 

Örök szeretettel !

Legyen békés az álmok, mint csillagok világa, ezt kivánom Neked, az örök éjszakádra!

Az örök fény vezessen, égi utadon !

Érted gyujtom gyertyám fájó szivvel.

Te Drága Imádott Gyermek, Imádott Gabika !

Az ami történt, ezer törvényt és álmokat tört szét.

Csak felkavart és megzavart mindent, mi bennem élt.

Szívemben rég a tükör már összetört.

Amióta elmentél  nekem már nem forog a föld.

Rideg, értéktelen, semmit nem érő az "életem".

Veled lenne minden nagyon szép Drága Gyermekem. 

Emlékére örök szeretettel!

Nyugodjon békében !

Örök álmod legyen áldott!

Mécseseknek lángja táncot jár a szélben,              

friss füszálak hajladozva kísérik léptem,

virágok kavargó, fanyar illata száll,                  

eltűnt álmaink szivünk vigyázza már.

Gondolok rá !

Szomorú szivvel, szeretettel emlékezem!

Felejthetetlen emlékére !

Drága, Imádott Kisfiam !

A csillagokkal együtt haladsz, futó felhők felett,

Egy szomorú nap a sors szétválasztott, bennünket.

De bárhol vagy szomorú szívemmel követlek,

S a Világmindenségtől is visszakövetellek.

Küzdök minden keserves nappal,éjjel,  

küzdök minden örökemlékű gondolattal,

s félek, mostmár mindhalálig harc marad,

Nélküled létemben minden pillanat.

Drága emlékére égnek a szeretet lángjai!

Örök fájdalommal és szeretettel gondolok rád, drága Gabcsika.

Fáj a szivünkben csendes távozásod, mig élünk, őrizzük álmod!

Drága Kisfiam, Életem, Mindenem !

Bár az életet Én adtam Neked, 

 De Nekem  az életet  Te jelentetted Drága Kisfiam !

Így  az élet számomra  kietlen , sivár és céltalan! 

Szeretni foglak az utolsó szusszanásomig !

Siratlak Drága Kincsem  TÉGED, míg csak létezem,

Nem tudom szavakkal leírni, milyen nagyszerü Gyermek voltál, 

Tanultál, dolgoztál, szerettél, soha meg nem bántottál, 

Minden meg volt benned, amit egy szülő csak kívánhat  Gyermekétől! 

Kiegyetlen "élet" jutott Nélküled Drága Gabika. 

Mindig is büszke voltam, vagyok és leszek Rád ! 

KÖSZÖNÖM, HOGY ÉN LEHETTEM AZ ÉDESANYÁD!

Soha, SenkI nem tudja pótolni azt a sok minden jót, 

Amit Tőled kaptam , tudom  gondoskodnál mai napig is Rólam. 

MEG NEM BOCSÁTOM AZ ÉGIEKNEK, A VILÁGNAK, A SORSNAK , 

HOGY ELVÁLASZTOTT TŐLÜNK, AMÍG CSAK ÉLEK ! ! 

 Azoknak akik elvették a Drága Életed, akik nem segitettek,

Azoknak ugyanolyan sorsot kivánok, amit Neked adtak !

Életért , Élet járna ! 

Most tudom és látod Te is bizonyára, kik azok akik szerettek. 

GYÁSZOLLAK ÉS MINDENT MEGTESZEK AZÉRT,

 HOGY EMLÉKED ÖRÖKKÉ ÉLJEN!

NAGYON NAGYON SZERETLEK DRÁGA KISFIAM!

Szeretettel gondolok rá !

Nagyon, de nagyon fáj a hiányod, 

Emlékezünk, szeretünk, szenvedünk.

Nélküled Drága Gabika ! 

MIÉRT TE? 

Drága emléked a múló idő sem halványitja!

Emlékezem...

Örök álmod legyen áldott!

Drága Gyermek, Imádott Gabika!

Az, hogy mennyire hiányzol nekünk,

azt szavakkal ki se lehet fejezni.

Szívünkben és lelkünkben örökké Élsz.

Nincs olyan óra, nincs olyan perc,

mikor elfelejtenénk.  

Csonka család lettünk Nélküled.

Miért kellett ennek így lennie?

Miért nem volt több időd Drága  

Angyalkánk a földi Életben?

Angyalok őrizzék örök álmodat!

FÁJÓ SZIVVEL ÉRTED.

Drága emlékedre örök szeretettel!

Édes, Imádott Angyalka, Drága Gabika !

FELNÉZEK AZ ÉGRE,

KUTATLAK...,

A CSILLAGOS ÉGBOLTON KERESLEK...

VAJON MERRE LEHETSZ ?

CSAK MA IS SZERETNÉM ELMONDANI NEKED,

HOGY MENNYIRE SZERETLEK!!