Archívum

Fájó szívvel, szeretettel!

Drága Kisfiam, Imádott Gyermekem, Aranyos Gabikám ! 

Kicsit meghaltam én is Veled,

Mikor véget ért a Te életed.  

A bánat szét marja a lelkem.

Alig van már erő bennem.

Kicsit meghaltam én is Veled,

Mikor örökre lecsuktad a szemed.

Mosolyod eltűnt, veled együtt távozott.

Nekem csak emléket hagyott.

Kicsit meghaltam én is Veled,

Mikor a mennybe költözött a szíved.

Oda üzenek neked minden éjjel,

Egy pislákoló gyertyafénnyel.

Kicsit meghaltam én is Veled.

Mikor az utolsó harangszót húzták Neked.

Csend lett nagyon.

Kicsit meghaltam én is Veled azon a napon.

Drága emlékedre szomorú szivvel, szeretettel!

A jó lelkek a csillagokban élnek tovább !

Szomorú szívvel emlékezem!

Drága , Imádott Gabikám !

Könnyek útján egyedül sírva ballagok,

Nem szól senki és én is némán hallgatok,

Sárguló lomb hullik s közben köd szitál,

Csendes és kihalt lett már az őszi táj.

Megsárgult emlékeim közt még mindig keresem.

A Gyermekem ki már végleg megpihent,

Hallkan sír a szél és a néma táj,

Velem sír s a nyomomban jár,

Hull a könnyem s velem sír a szél.

Egy sirhalomhoz megérkezem Én, 

Kit szerettem az most itt pihen,

S tudom hogy már nem érhetem el,

Árván állok s könnyezve hallgatok.

Érzem hogy nélküle könnyek lesznek utamon,

Sárgán hulló néma őszi falevél,

Kérlek súgd meg nékem hogy ő egyszer visszatér.

Az a rózsa, amely szivből nyilik, nem hervad el soha! 

A Te emléked sem halványul el soha!

Nyugodjon békében !

Van egy hely a szívben, ami betöltetlen

egy űr

Még legjobb pillanatokban

és a legjobb időkben is

tudni fogjuk,

Tudni fogjuk

jobban, mint valaha,

hogy az a űr a szívünkben

sosem lesz betöltve.

Emlékére őszinte szeretettel!

Drága emlékedre szomorú szivvel, szeretettel!

A szeretet lángja érted égjen örökkön - örökké !

Szomorú szivvel, szeretettel emlékezem!

  Édes,Imádott Angyalka, Drága Gyermekem ! 

Bárcsak mindig álmodthatnék Veled,

Hogy legalább akkor foghassam ujra a kezed,

Csak egy kicsit láthassalak újra,

Hisz úgy éget a lelkemnek a súlya.

Álmaimban az Angyalok vezessenek el Hozzád,

Te ott várnál a mennybe s szólnál hozzám,

Szomorúan megállnék előtted,

S látnám mily gyönyörű Angyal lett belöled.

Te kézen fognál s megmutatnád Nekem,

Hogy miért nem lehetsz már a földön velem,

Elmondom néked a nehéz gondjaim.

S te szólsz ne félj innen segitem a napjaid,

Akkor könnyes szemmel jövök rá,

Hogy te lettél az Angyalom aki vigyáz rám!

Ki őriz s véd a szomorú bús napokon,

Aki mindig vigyáz rám , Köszönöm !

Emléked legyen áldott, nyugalmad csendes!

Édes Angyalkám, Imádott Gabika ! 

Te vagy a legfényesebb csillag, mely felragyog.

                              Te vagy a leggyönyörübb szó , amit kimondhatok.                              

Amit igértem Neked Drága Gyermekem betartom!

A földi hatalomnak sem véges a tette,  

Neki is utánnad kell mennie!

Drága emlékére őszinte együttérzéssel, szeretettel!

Nyugodjon békében !

Emléked örökké élni fog!

Édes, Imádott , Kincsem, Gabikám ! 

Egy felhőn láttalak ma ülni,

De nem tudtam hozzád repülni.  

Nyújtottam a kezem utánad,

S tudom, hogy te ezt fentről láttad.

Eszembe jutott ma oly sok szép emlék,

Miről neked oly szívesen mesélnék.

Tudod mi a legrosszabb abban, hogy már nem létezel?

Bennem a boldogság érzés megszűnt, nem csak szünetel.

Kereslek de nem talállak,

Haza hiába várlak.

Az érzés mi itt maradt, fájdalom,

S azt sehová be nem zárhatom.  

Ha visszajöhetnél oda adnék érte mindenem,

Akár az összetört kis szívem.

De tudom nincs kivel alkut kötni.  

Így nem marad más mint téged a síron túl szeretni.

Szeretettel emlékére !

Kicsiny gyertyám Érted ég,

őrzi lelked békéjét!

Fájó anyai szívvel gondolok rá !

Emléked a múló idő sem halványitja!

Imádott, Drága, Felejthetetlen Gabika !

Álmaimban itt vagy velem

Itt vagy minden szívverésben,

A ragyogó csillagokban,

Itt vagy a Hold sugarában,

A hidegben, a homályban,

Itt vagy velem hóban, fagyban,

A felhőkben, madárdalban,

Itt vagy velem fényben, árnyban,

A záporban, a viharban,

Itt vagy a szellőben, forró nyárban,

Őszi arany lombhullásban,

Itt vagy minden mozdulatban,

A tegnapban, a holnapban,

Itt vagy minden gondolatban.

Itt vagy velem álmaimban.

Veled együtt távozott a boldogság,

számunkra maradt a fájdalom és az örök gyász...

Nyugodjon békében !

Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám .

Felejthetetlen emlékére szeretettel !

Úgy fáj néha valami, mit megfogni nem lehet,

Ha kérdezném: mi ez? lenne- e felelet?

Lenne- e ki tudja miért fáj a szív,

Lenne- e ki megmondja a halál kit miért hív?

Miért lehet oly jó de rossz is az álom,

Ki dönti el valóra melyik váljon?

S ha minden ilyen válasz akár egy lapra kifér,

A lap alján mégsem lesz más, csak egy kérdés:

MIÉRT?

Nagyon hiányzol Édes, Imádott, Jóságos Gyermekem !

Drága emlékére égnek a szeretet lángjai!

Fájó anyai szívvel gondolok rád !

Drága emlékedre szomorú szivvel, szeretettel!

Gyertyák és könnyek, a fájdalom sulya nem lesz könnyebb.

               Velünk együtt sir az ég, hosszú útra mentél, 

                        Itt hagytál mindent, amit szerettél.

Hiányzol !

Fájó szivvel, szeretettel emlékezem! 

Nyugodjon békében !

Legyen békés az álmod, 

mint csillagok világa, 

ezt kivánom Neked, 

az örök éjszakádra!

Emlékére szeretettel... Fájó szívvel...

FÁJÓ SZIVVEL, SZERETETTEL.

AZ EMLÉKEZÉS GYERTYÁJA ÉRTED.

Fájó szivvel, szeretettel emlékedre!

Drága jó lelkéért égjen a gyertyám örökkön - örökké !

Őszinte együttérzéssel, szeretettel!

Imádattal Érted, Drága , Édes , Angyali Gabika ! 

Nagyon fáj, hogy nem tartott vissza szeretetem,

Fáj, hogy egy szomorú emlék vagy Nekem, 

Egy emlék, mely felsérti haldokló szívem, 

Egy emlék ,mely beragyogja szomorú lelkemet,

Egy emlék, mely tengernyi könnyet fakaszt, 

Megreped az ég,  megreped a jég, 

Több vagy mint emlék, mert ez mind Te vagy!

Szomorú szivvel, szeretettel emlékezem!

Fájó szívvel emlékezem !

Drága emlékedre égnek a szeretet lángjai!

Drága Gabika hiányod örök fájdalom!!!

Emlékére !

Drága, Imádott Gyermekünk !

Köszönöm,hogy itt voltál Velünk, 

Köszönöm, hogy az életünk része voltál. 

Köszönöm, hogy szerettél, szerethettünk, 

De nagyon fáj, hogy nem vagy Velünk.

A boldogságból bánat lett, 

Nappalok is nehezen telnek, 

De az esték, éjjelek, fájdalmasak. 

Mindig reménykedünk,hogy hazatalálsz !

Nagyon, de nagyon hiányzol Nekünk. 

Imádattal szerető Szüleidnek. 

                                        Fáj a szivünkben csendes távozásod, 

                                             de mig élünk, őrizzük álmod!

Gabcsika drága emlékére égjen szeretetgyertyám.

Nyugodjon békében !

Ez a kis gyertyaláng őrzi emlékedet, 

mutatja az utat, ki a Földön szeret!

Nyugodjon békében !

Drága emlékedre ég a szeretet lángja!

Istenem, te tudod, milyen az anyai szív,

Mikor az elhunyt gyermeke lelkéért sír.

Te érzed e szív igaz, mély fájdalmát,

Mely megnyugodni soha nem fog talán.

Te látod, ahogy leroskad gyermeke sírjához,

Ahogy könnyek között fájdalmasan zokog,

Csak te érted meg ez anyai szívet,

Melynek boldogsága már soha nem lehet.

Istenem, te tudod, milyen az anyai szív,

Mely oly sok fájdalmat sírva kibír,

Te látod az ő nyugtalan álmait,

És érzed az ő utolsó vágyait.

Istenem, te tudod, hogy néki csak egy vágya van,

Hogy gyermekét ő ismét a karjaiba zárhassa,

Küldd le hát hozzá csak egyszer a gyermekét,

Hogy egymást ismét boldogan ölelhessék!

ANYAI FÁJDALOMMAL ÉRTED ÉGJEN GYERTYÁM.

Gondolok rá !

Drága emlékedre fájó szivvel, szeretettel!

Emlékére szeretettel !

Szomorú szivvel, szeretettel gyujtottam gyertyámat!

Szeretettel gondolok rá !

Édes Angyalkám, Imádott Gabikám !

Sir a szívem mert úgy hiányzol Nekem,

Hajnalban csak a csillagokat nézem,

Könnyeim csak a fényben ragyognak,

Hiszen ott vagy te fent az Angyalokkal.

Sir a szívem és sir az én bús lelkem,

Mert már nem ölelhetlek Téged,

Csak a szomorú sirkövedet látom

Amelyen friss virágok vannak.  

Sír a szívem mert úgy hiányzol Nekem,

Sírbolt takarja el a tested,  

              De a lelked szabadon szárnyal,                 

Fent az igaz szép Mennyországba.

De az én szivem most úgy fáj,

A sóhajom Hozzád mindig felszáll,

Sóhajom mely csak Téged hiányol,

Bárcsak vissza jönnél a Mennyországból!

Nyugodjon békében !

Drága emlékedre mély fájdalommal!

Szeretettel !

Ez a kis gyertyaláng őrzi emlékedet, 

Mutatja az utat, ki a Földön szeret!

Drága, Imádott  Gyermekünk !

Búcsú nélkül hagytál itt Bennünket.

Nincsen mostmár senkink ezen a földön.

Bolyongok egyedül, kereslek Téged.

A temetőben a sirodhoz érek.

Nem tudok szólni, zokogok érted.

Szívemben a fájdalom ezer, sebet ejtett.

Nem tudlak feledni, te jársz az eszembe.

Drága jó istenem, mért tetted ezt velem?

Mért pont őt kellett tőlem elvenned?

Tudom, hogy mindenki halandó e földön.

De az ő elvesztése engem, nagyon megtört.

Sokszor elgondolom, én minek is élek?

Igy már nincs értelme, az én "életemnek".

De ezt a tragédiát, nem lehet felfogni.

Minden nap nehezebb, mert csak rád tudok gondolni.  

Soha soha nem tudlak feledni.

Imába foglalom, a Te jóságodot.

Amit tőled kaptam, a kevés év alatt.

Ha az én szívem is, megszűnik dobogni.

Jössz majd elém, az utat mutatni.

Ott már akkor örökre, egymásra lelünk.

Az örök hazában, végleg együtt leszünk.

Nyugodjon békében !