"Emlékezzetek, csak annyit kérek tőletek,
Emlékezzetek milyen volt és milyen lehetett volna veletek.
Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek.
Emlékezzetek és a végen túl is szeressetek.
Emlékezzetek s akkor talán örökre veletek lehetek."
Édes Kincsem, Imádott Gabikám !
Gyász és fájdalom sújtja szívemet,
Fájó tűz égeti Érted hulló könnyemet,
Lassan lehajtom a bús fejemet,
A sirkövedet nézem és nem értem az életet,
Hogy miért vittek el Téged máris az Angyalok.
Miért nem élhettél? hisz jó ember voltál nagyon ,
Most könnyem csordul és égetik az arcom,
A szivem vív fájdalommal harcot,
Fájó tűz marja az én lelkemet,
Sirva az égre nézek s keresek egy csillagot,
Melyben a lelked örökre fent ragyog,
Könnyezve várom hogy ragyogj nékem,
Hogy szólj hozzám minden fájó éjjel,
Hogy elsuttoghassam könnyektől zogokva,
Emléked a szívemből nem múlik el SOHA.
NAGYON HIÁNYZOL! SZERETLEK.
Drága emlékére szomorú szivvel, szeretettel!
Drága, Imádott Kisfiam, Angyali Gabika !
Hüvös őszi napon a Temetőbe mentem,
de akit kerestem, sehol se leltem.
Rátaláltam mégis, neve egy sírkőre vésve,
Leültem hát csendesen,a sír elé a Földre.
Föld fölötte, Föld alatta itt maradt a fájó gyász,
nem ölel már többé karja,koporsója néma ház.
Nem kelti fel őt, már se szó, se könny,se vegyszer,
de mi nem feledjük el, hogy itt élt köztünk egyszer.
Mécsest gyújtok, s lángjában kirajzolom arcát,
újra itt van velem, látom mosolygását.
Egy falevelet helyez a szél elém a Földre,
érzem jelenlétét, így borul minden zöldbe.
Mintha arcom simogatná, oly különös érzés,
tudom, hogy jelen van, ez nem lehet kérdés.
Arca lassan halványul as lángoló fényben,
felállok a földről, s indulnék éppen.
Most már elkullogok csendben,
szemeim könnyektől törlöm,
s szívemben az emlékét őrzöm örökké.
Fájó szivvel, szeretettel emlékezem!
Húsomból, véremből lettél,
a legboldogabb anyává tettél
azon a napon, mikor megszülettél.
Vérünk, létünk egymástól lobbant,
szívünk ritmusa egymásért dobbant,
nem kívánok semmit jobban,
csakhogy láthassalak újra,
Drága Kincsem !
Lettem a legszomorúbb, legelkeseredett
Édesanyád .
Nagyon hiányzol és szeretlek Téged.
Az irántad való szeretetem a legfontosabb,
Élned kellene Drága Gabika,
Miért? Miért? Elfogadhatatlan marad örökre.
Csak gondolatban és álmomban találkozhatom Veled.
Nagyon hiányzol és Szeretlek.
Fájó szívvel, szeretettel!
Imádott Kincsem, Édes, Drága Gabikám !
Az én szívem eltört, megrepedt,
Őt megjavítani már nem lehet.
Sebzett lett, mert lakója a földről távozott,
Maga után csak emlékeket hagyott.
Hívom vissza de hiába,
Mert egyre nagyobb a hiánya.
De vissza ő már nem tér soha,
Mert a mennyben van már az otthona.
Hívom, de nem válaszol nekem,
Hiába nyúl utána már a kezem.
Mit itt hagyott, az a fájdalom,
S a könnyeim az arcomon.
Lecsukom a szemem, hogy lássam,
Hogy egy kicsit itt legyen nálam.
De hiába kérdezem, nem válaszol,
S karjával már nem karol.
Olyan mintha csak egy álom lett volna a léte.
De nem, mert a szívem repedt meg érte.
Akkor mikor elment örökké tőlem.
Egy darabot elvitt belőlem.
A szívemből egy darabot vitt el magával.
Mikor távozott a földről Angyallá válva.
Nagyon hiányzol, míg létezünk nem feledünk!
Drága lelkedért égjen a szeretet lángja!
Fájó szivvel, szeretettel emlékezem!
Emlékére szeretettel !
Fájó szívvel, szeretettel!
Szomorú szivvel, szeretettel emlékezem!
Édes Angyalkám,Imádott Gabikám !
Nem találom helyemet, üres lett- e világ nekem!
Ha lehetne Egyetlen vágyam lenne!
Hogy ilyen fájdalom soha ne érjen senkit az életben!
Mert ezt a hiányt pótolni nem lehet,
A szívem fáj, s a testem remeg!
Még mindig várlak, tudom hiába,
Elmentél, el a csillagos éjszakába!
Soha nem feledünk drága Gabcsika !
Fájó szívvel,szeretettel!
Fájó szivvel, szeretettel emlékezem!
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékedre fájó szivvel, szeretettel!
Nyugodjon békében !
Végtelen fájdalommal, örök szeretettel gondolunk Rád!!
Lelkünk végtelen fájdalmában örökké létezel!!
Fájó szívvel, örök szeretettel!
Emlékére ég a szeretet és emlékezés lángja!
Felejthetetlen emlékére !
Fájó szívvel, szeretettel!
Drága emlékedre égnek a szeretet és emlékezés lángjai!
Örök szeretettel !
Fájó szívvel kívánok 37. születésnapot odafenn!!
Fájó szívvel, örök szeretettel!
Égi születésnapodra fájó szívvel, szeretettel!
Égi születésnapodra szeretettel!
Fájó szivvel, szeretettel emlékezem!
Fájó Szívvel Emlékezem Rá.
Fájó szívvel, végtelen szeretettel emlékezünk Rád Drága Gabika!!
Áldott mennybéli születésnapot kívánok Gabika !
Szomorú szívvel emlékezem!
Mindenszentekre szeretettel!
Imádott Angyalka, Édes Gabika!
Álmodat őrzöm örökké,
Vigyázok ,s könnyezem fölötte .
Pihenj békében és csendesen,
az angyalok vigyázzák álmod.
A lelked már odafönt van,
de mi örökre a szívünkbe zártunk.
Mély fájdalommal emlékezem!
Felejthetetlen emlékedre! Mindenszentek alkalmából égjen a szeretet lángja!
Imádott Gyermekünk, Drága Gabika !
Szememben fájdalom,
Lelkem kiabál,
Keres Téged,
De nem talál,
Nem talál, hisz Te végleg elmentél,
Nem látlak már e Földön többé.
Engedd, hogy õrizzem gyönyörû álmodat,
Hogy Veled maradjak, ha ránk talál a pirkadat.
Angyali mosolyod álmaimban ébred,
S Te benne vagy azokban, ugyanúgy, ébren!
Szeretettel, fájó szívvel emlékezem !