Archívum

Édes Kincsem, Imádott Gabikám! 

Ez az év is fájdalommal tele telt el, 

Nem felejtünk, ha létezünk jövőre,

Emlékezünk Rád , el nem muló szeretettel. 

Mit várunk , semmi  jót, nem leszel velünk :( 

Sir a szivem jó Istenem add vissza kit szerettem,

Küld le a csillagokból hagy öleljem meg végre,

Hiszen hosszú évekkel már el vetted Tőlem,

Azóta csak vérzik és fáj a szivem ő érte.

Könnyem hullik szüntelen nem találom a boldogságot,

Az utamat gyász kiséri és a boldogtalanságom,

Nincsen nekem vörösrózsám csak egy fekete rózsa,

Nincsen nekem boldog zeném csak gyászrol szóló nóta.

Sir a szivem jó Istenem add vissza kit szerettem,

Vagy tárd ki a menyországot és mutass utat nekem,

Mutass utat hagy menjek fel csak egy félórára,

Hagy keressem meg a lelket a szivem boldogságára.

Azt a lelket aki ott él már oly sok sok éve,

Hagy mondjam én el néki hogy nélküle fáj az élet,

Hagy öleljem csak még egyszer többet nem is kérek,

Sír a szivem jó Istenem kérlek szánj meg engem.

ANYAI FÁJDALOMMAL.

Édes Angyalkánk, Drága Gyermekünk !

Itt állok a temetőben a néma csendben,

Az élet rohanása messzire lebben.

Reggel van. És mint régen csak ketten vagyunk.

Ilyen a mi meghitt, boldog Karácsonyunk.

Óh! Ha elmondhatnám mennyire hiányzol!

Nincsen olyan nap ne gondolnék rád százszor.

Hiányzik jó szavad, gyengéd érintésed,

Nagy emberséged és boldog nevetésed.

Köröttem fenyőfák, koszorúk, virágok,

Mécseseken pislákoló kicsiny lángok.

Amiket gyújtott a féltő emlékezet,

És táplál az örökké tartó szeretet.

Áldott Karácsonyt a Mennyben az angyalok között!

Áldott karácsonyi ünnepeket az Angyalok között!

Édes Kincsem, Imádott Gabikám ! 

Egy angyal száll ablakodba Szent Karácsony éjjelén,

Hozzád bújik, átölel, s azt suttogja szeretlek Én.

Látod, eljöttem hozzád, hogy köszöntselek,

Kívánok neked Békés Ünnepeket!

S te tudod, érzed, hogy ez az Angyal elhúnyt gyermeked!

                                  Eljött, hogy örömet szerezzen neked.                               

Mert látta, hogy sírtál,s őt várod igazán,

Mert nélküle az ünnep fájdalom csupán.  

Még itt marad egy kicsit Veled, hogy letörölje könnyedet,

S hogy tudd, érezd, mennyire szeret.

Aztán így szól: Most már mennem kell, nem maradhatok

Várnak rám odafenn a többi angyalok.

Majd fentről figyellek Benneteket, Rátok vigyázok !

Áldott mennybéli ünnepeket kívánok !

Édes, Imádott Angyalka! 

14. évvel ezelőtt még együtt lehettünk. 

Azóta már csak nyughelyednél emlékeztünk. 

Sírodon egy kicsi virág,

szomorúan nézek le rá.

Csillog a könny a szemembe'

emléked őrzöm a szívembe'.

Hiányod fáj mindig várlak,

lelkem megöli a bánat.

Tudom nem jössz, messze mentél,

hideg földben megpihentél.

Gyertyát gyújtok, sercegve ég,

lobban a láng... csillagként élsz.

Kicsi virág, fehér rózsa,

szirmod hull e kedves sírra.

Sziromlevél gyöngyszemfátyol,

fehér lepelként őrzi, örök álmod.

Míg mi létezünk , emléked élni fog !

Köszönjük, Tibinek,Lencikének, Édesanyjának  hogy látogatják

 rendszeresen nyughelyed. 

Köszönjük azoknak akik itt és a gyertyagyujtás oldalon is emlékeznek Rád!

Örökké Drága Gabika !

Fáj, zokog a lelkem:

Kit annyira szerettem,

Már nincs mellettem. . .

Csak én maradtam,

Ki kutatja, keresi. . . !

De nem találom,

Csak a vérző helyét

A szívemben!

Kitépték belőle. . . !

Már nem nyújtja felém kezét,

Már nem érez semmit,

És nem lát senkit. . .

Lelke felszállt a mennyekbe. . .

Lassan belefulladok a könnyekbe. . .

Hiába vigasztalnak engem,

Hiszen az üresség ott marad a szívemben!

Mindig változnak a napok,

De az érzések ugyanazok;

Hiány, szeretet, fájdalom,

A soha el nem múló bánatom!

https://www.gyertyagyujtas.hu/index.php/6431.kivalasztott

itt is, és mindenhol mig mi "létezünk". 

SOHA nem lesz könnyebb, 

Nagyon fáj, nem láthatlak már, 

Nem hallom a hangod, 

Nem lépsz már SOHA az ajtón, 

Nekünk SOHA nem lesz már

semmilyen "ünnep" ez nem létezik,

Édes, Imádott Gabika, csak mi 

mehetünk és megyünk Hozzád,

nyughelyedre, ami irtózatos kin!

Szeretünk és Hiányzol !

Édes, Angyali, Imádott Gabika !

Oly kedves voltál szívünknek,

De egy nap elhívtak a fények.

Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom,

S keserves könnycsepp csordul le arcomon.

Az emléked szívünkben él míg élünk,

Míg élünk, addig el nem feledünk,

Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben,

S ez elkísér egész életünkben.

De mért ilyen keserves az élet,

Miért kellett pont neked elmenned?

Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól,

Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól.