Archívum

Sohasem halványul szívünkben emléked

Sohasem szűnik meg

Lelkünk gyásza érted.

Áldott, békés névnapot kívánok az angyalok között szeretettel !

Drága Gabika! A szív nem felejt soha!!!

Drága Gabika! Névnapodon szomorú szívvel gondolunk Rád!! Soha nem feledünk!!!

"Égi országban álmod békés,boldog legyen.

De ha ébredezel,nézz le ránk idelenn.

Emléked mindig él a szerető szívekben.

Amíg mi élünk,Te is élsz "idelenn"!

Drága Imádott, Egyetlen Csillagom, Édes Gabikám !

Szomorú az út, mely sírodhoz vezet,

 megpihent drága szerető szíved.

 Virágot viszünk egy néma sírra,

 de ezzel Téged már nem hozhatunk vissza.

Drága lelkedért égjen a gyertyám örökkön - örökké !

 Gáborkám! Többször van , hogy az oldaladat megnézem. 

Szomorú, Édesanyáddal együttérzek. 

A gyász nem addig tart,

amíg akarod…

A gyász nem addig tart,

amíg „normális”…

A gyász nem addig tart,

amíg „lépj tovább!”…

A gyász nem addig tart,

amíg megmondják.

A gyász nem nap, hét,

nem hónap, nem év…

A gyász nem egy ócska,

szakadt fecni,

amit jobb, ha kidobok.

De nem is egy piszkos széndarab,

amit idővel gyémánttá

préselek, csiszolok…

A gyász a hiány, a szeretet.

A sóvárgás az iránt,

ami végleg elveszett.

FÁJÓ SZIVVEL,ANYAI SZERETETTEL ÉRTED.

Drága Gyermekünk, Imádott Gabika ! 

Fájó szívemben él gyönyörű emléked.

Soha míg élek egy percre sem feledlek Téged.

Tudom lassan megöl a fájdalom,

mert Drága Lényedet csak álmomba  láthatom.

Felhőkön túlra röpül minden gondolatom.

S fájó szeretettel kísérlek angyali utadon.

Nagyon hiányzol Drága Kisfiam,

mindig Rád gondolok, Rólad álmodozom,

még az álmomban is a Te neved suttogom.

Örökké Imádattal Szeretünk 

Szeretettel, fájó szívvel emlékezem !

Életem, Egyetlen Kincsem !Drága Kisfiam, Édes Gabikám !

Én mégis szüntelen visszavárlak,

hátha betoppansz egy esős vasárnapon.  

Elrejtőztél, kőbe zárt a fájdalom,  

szólított az úr, a felsőbb hatalom.

De miért? - hisz senkinek nem ártottál,

mégis bántottak, pedig jó voltál.

Felejthetetlen Jószivü, dolgos,

törekvő gyermekünk voltál.  

Mindig, mindig csak a jók mennek el.

Kacag a gonosz, ő mért nem vezekel?

Kitéptek szívemből, mint a fát.

Hiányzol, mondd, hallod- e odaát?

A legnagyobb fájdalom, hogy többé

nem láthatunk nem ölelhetünk, Hiányzol!

A síron túl, örökké szeretlek én,

bennem élsz, itt vagy a szívem rejtekén. 

"Okuljatok mindannyian e példán! Ilyen az ember egyedüli példány.." Végtelen együttérzéssel, fájdalommal emlékezem Drága Gabika!!!

Szomorú évfordulón fájó szívvel, szeretettel gondolok Rád, és Szüleidre drága Gabcsika. 

Drága Gyermekünk, Imádott Gabikánk !

A fájdalom még bennem él,

S szívem még mindig remél.

Hogy egyszer majd újra látlak,

S nem a kapuban várlak,

Te sose jössz, de én ott állok,

Olyan mint egy legyőzhetetlen átok.

Nem tudok elmenni,  

Sose foglak végleg elengedni.

Mert örökre a szívembe zártalak,

Elengedni sosem akartalak.

Annyi minden van mi, bennem kavarog,

A világ sajnos már Nélküled forog.

Gyere vissza, csak erre kérlek,

A nagyvilágban Nélküled félek.

Hol vagy? Hallod a szavam?

A csendben nem mozdul ajkam…

A könnyek a szememből folynak,

S mind csak Hozzád szólnak.

Válasz már nem jön, nem létezik,

Csak az én lelkem emlékezik.  

Fájó szívvel, szeretettel gyújtom a gyertyám ezen a szomorú évfordulón!

Fájó anyai szívvel emlékezem !