"Emlékezzetek, csak annyit kérek tőletek,
Emlékezzetek milyen volt és milyen lehetett volna veletek.
Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek.
Emlékezzetek és a végen túl is szeressetek.
Emlékezzetek s akkor talán örökre veletek lehetek."
Sohasem halványul szívünkben emléked
Sohasem szűnik meg
Lelkünk gyásza érted.
Áldott, békés névnapot kívánok az angyalok között szeretettel !
Drága Gabika! A szív nem felejt soha!!!
Drága Gabika! Névnapodon szomorú szívvel gondolunk Rád!! Soha nem feledünk!!!
"Égi országban álmod békés,boldog legyen.
De ha ébredezel,nézz le ránk idelenn.
Emléked mindig él a szerető szívekben.
Amíg mi élünk,Te is élsz "idelenn"!
Drága Imádott, Egyetlen Csillagom, Édes Gabikám !
Szomorú az út, mely sírodhoz vezet,
megpihent drága szerető szíved.
Virágot viszünk egy néma sírra,
de ezzel Téged már nem hozhatunk vissza.
Drága lelkedért égjen a gyertyám örökkön - örökké !
Gáborkám! Többször van , hogy az oldaladat megnézem.
Szomorú, Édesanyáddal együttérzek.
A gyász nem addig tart,
amíg akarod…
A gyász nem addig tart,
amíg „normális”…
A gyász nem addig tart,
amíg „lépj tovább!”…
A gyász nem addig tart,
amíg megmondják.
A gyász nem nap, hét,
nem hónap, nem év…
A gyász nem egy ócska,
szakadt fecni,
amit jobb, ha kidobok.
De nem is egy piszkos széndarab,
amit idővel gyémánttá
préselek, csiszolok…
A gyász a hiány, a szeretet.
A sóvárgás az iránt,
ami végleg elveszett.
FÁJÓ SZIVVEL,ANYAI SZERETETTEL ÉRTED.
Drága Gyermekünk, Imádott Gabika !
Fájó szívemben él gyönyörű emléked.
Soha míg élek egy percre sem feledlek Téged.
Tudom lassan megöl a fájdalom,
mert Drága Lényedet csak álmomba láthatom.
Felhőkön túlra röpül minden gondolatom.
S fájó szeretettel kísérlek angyali utadon.
Nagyon hiányzol Drága Kisfiam,
mindig Rád gondolok, Rólad álmodozom,
még az álmomban is a Te neved suttogom.
Örökké Imádattal Szeretünk
Szeretettel, fájó szívvel emlékezem !
Életem, Egyetlen Kincsem !Drága Kisfiam, Édes Gabikám !
Én mégis szüntelen visszavárlak,
hátha betoppansz egy esős vasárnapon.
Elrejtőztél, kőbe zárt a fájdalom,
szólított az úr, a felsőbb hatalom.
De miért? - hisz senkinek nem ártottál,
mégis bántottak, pedig jó voltál.
Felejthetetlen Jószivü, dolgos,
törekvő gyermekünk voltál.
Mindig, mindig csak a jók mennek el.
Kacag a gonosz, ő mért nem vezekel?
Kitéptek szívemből, mint a fát.
Hiányzol, mondd, hallod- e odaát?
A legnagyobb fájdalom, hogy többé
nem láthatunk nem ölelhetünk, Hiányzol!
A síron túl, örökké szeretlek én,
bennem élsz, itt vagy a szívem rejtekén.
"Okuljatok mindannyian e példán! Ilyen az ember egyedüli példány.." Végtelen együttérzéssel, fájdalommal emlékezem Drága Gabika!!!
Szomorú évfordulón fájó szívvel, szeretettel gondolok Rád, és Szüleidre drága Gabcsika.
Drága Gyermekünk, Imádott Gabikánk !
A fájdalom még bennem él,
S szívem még mindig remél.
Hogy egyszer majd újra látlak,
S nem a kapuban várlak,
Te sose jössz, de én ott állok,
Olyan mint egy legyőzhetetlen átok.
Nem tudok elmenni,
Sose foglak végleg elengedni.
Mert örökre a szívembe zártalak,
Elengedni sosem akartalak.
Annyi minden van mi, bennem kavarog,
A világ sajnos már Nélküled forog.
Gyere vissza, csak erre kérlek,
A nagyvilágban Nélküled félek.
Hol vagy? Hallod a szavam?
A csendben nem mozdul ajkam…
A könnyek a szememből folynak,
S mind csak Hozzád szólnak.
Válasz már nem jön, nem létezik,
Csak az én lelkem emlékezik.
Fájó szívvel, szeretettel gyújtom a gyertyám ezen a szomorú évfordulón!
Fájó anyai szívvel emlékezem !