"Emlékezzetek, csak annyit kérek tőletek,
Emlékezzetek milyen volt és milyen lehetett volna veletek.
Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek.
Emlékezzetek és a végen túl is szeressetek.
Emlékezzetek s akkor talán örökre veletek lehetek."
Drága Arany Csillagom, Édes Gabikám !
Ha mennybe irhatnék levelet,
Leirnám Neked érzéseimet.
Beleírnám, hogy még mindig Te vagy
akit a legjobban szeretek.
Megírnám Neked azt is,
Nélküled mennyire szenvedek.
Mióta nem vagy Velem,más értelmet
kapott az "életem".
Hiányodat nagyon gyakran könnyezem,
Egyáltalán nem könnyü Nekem.
Nélküled lehetetlen minden .
Minek "élek" nem tudom,
Lehetetlen megnyugodnom.
Drága Imádott Gyermekem!
FÁJÓ ANYAI SZIVVEL.
Soha nem múló fájdalommal gondolok Rád !
Fájó szívvel, szeretettel emlékezem !
Mécseseknek lángja táncot jár a szélben,
friss füszálak hajladozva kísérik léptem,
virágok kavargó, fanyar illata száll,
eltűnt álmaink szivünk vigyázza már.
EMLÉKEDRE SZERETETTEL !
Fájó szívvel emlékezem !
Drága, Imádott Gabikám !
Még most sem hiszem el,
Hogy örökre elmentél.
Hittem a gyógyulásba,
Szenvedő testednél,
Fogtam Drága két kezed,
Könyörögve kértem,
Harcolj Gyermekem,
Az életedért, segítségért
Könyörgő drága két szemed,
Feledni míg élek nem lehet.
Az életemnél is jobban szerettelek.
Te voltál a jóság, a remény, a szeretet,
Nagyon nehéz fájó az életünk Nélküled.
EMLÉKED ÖRÖK.
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.