"Emlékezzetek, csak annyit kérek tőletek,
Emlékezzetek milyen volt és milyen lehetett volna veletek.
Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek.
Emlékezzetek és a végen túl is szeressetek.
Emlékezzetek s akkor talán örökre veletek lehetek."
Fájó szívvel emlékezem !
Drága Imádott Kincsem !
Rég már, hogy elmentél Tőlünk
Üres lett a helyed, hiába keresünk
Úgy mentél el, mint a tavasz virága
Sírodba szállt Veled, szívünk boldogsága
Nincs olyan nap, perc és óra
Hogy Rád ne gondoltunk volna
Sokszor, nappal is ébren álmodunk
Nevetve jössz felénk, és újra találkozunk
. . . Az álom elszáll, hamar felébredünk
De áldott emléked örökre itt marad velünk
Pihenjél csendesen, a porló hant alatt
Mi őrizzük szomorúan, édes álmodat
Vigaszunk, hogy pihenni, mi is ide térünk
És az örök hazában, megint együtt leszünk
Mert a halál után, jön az örök élet
Ott majd te vársz ránk
S mi átölelünk Téged!
"Hosszú útra ment és csillagok vezetik,
Vezetik útját, amíg csak álmodik.
Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él
Együtt vagyunk úgy mint rég.
Súgják meg a csillagok üzenetünk, hogy nagyon-nagyon szeretjük,
Mondják meg azt Neki, hogy gondol RÁ ki szereti.
Fájó szívvel emlékezem !
Lelked nyugodjon békében !
Nem csak a mulandó pillanatok hiányoznak,
hanem a múlhatatlan élmények is.
Amiket nem önmagában az idő adhat meg.
Hanem az, aki értelmet ad a perceknek, óráknak.
Édes Angyalka !
A kín nem enyhül, bár telik az idő.
Hónapra hónap jő. . eltelik sok- sok idő.
Az időt, mit Veled tölthettem
Csak egy pillanatnak érzem,
Nem maradt más nekem,
Csak a képek, álmok, emlékek..kí
Édes, Imádott Gabika !
Várjuk míg élünk, várjuk Őt,
Hátha egyszer ott áll az ajtónk előtt.
Aztán a valóság ránk szakad
Lelkünk tovább fáj a kín alatt.
Kiáltanánk, hogy Ő is hallja odaát,
Hol vagy gyermekünk, nélküled üres a világ.
Várunk, ha nem jössz, mert nem jöhetsz,
Mi megyünk hozzád, ott leszünk Veled.
Nyugodjon békében !
FÁJÓ SZIVVEL GONDOLOK RÁD.
Drága Kisfiam, Imádott Gabika !
Tudom, hogy figyelsz Ránk,
Onnan fentről,
s meghallgatod bánatunk,
de az lenne a legszebb mégis,
ha tudnánk,
hogy mindennap láthatunk.
Örökké emlékeinkben
és szívünkben élsz ,
Szeretettel, fájó szívvel emlékezem !
Hiányzol, mint Holdnak a csillagok,
mintha elvennék a Földtől a Napot.
Hiányodtól, múló napjainkban,
ott vagy, minden gondolatban.
Élet szólal meg gyertyák fényében,
Bánatos könnyek az arcok rezdülésében,
Megnémult fák lombjai suttognak,
Még a csillagok is némám sírnak."