"Emlékezzetek, csak annyit kérek tőletek,
Emlékezzetek milyen volt és milyen lehetett volna veletek.
Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek.
Emlékezzetek és a végen túl is szeressetek.
Emlékezzetek s akkor talán örökre veletek lehetek."
Édes Angyali Gabika!
Küzdöttem,harcoltam ebben az évben is,
Hiszen azt mondják Te tudod , mindent látsz!
Igy fejeződik be az óév,igy kezdődik el az újév!
Még jobban, mert eddig is Te segitettél Nekem,
Nem birtam volna , ha nem adtál volna erőt.
Köszönök Neked mindent, hálás vagyok mindenért.
Szerettem volna már régen melletted nyugodni,
De érzem Te voltál és leszel az Én órzó Angyalom!
Örökkön -örökké szívemben maradsz !
Fájó szívvel, szeretettel!
Édes,Imádott, EgyetlenKincsem,Drága Gyermekem!
Egy kis patak, mely a könnyeimből született,
Oly lassan folyik mióta már nem vagy én velem,
Nem maradt más csak a könny és a fájdalom
A szívemben égető tűz amely oly forrón lángol.
Hiszen nem mondthatom már, hogy hiányzol, szeretlek,
Nem ölelhet már Téged szerető anyai kezem.
Nem mondthatom el ,hogy Te voltál nékem a fény,
Mely beragyogta mindig az életem ösvényét,
De Te már csillag lettél fent a magas égen,
Ahol sajnos el nem érhetlek már Téged.
Hiába hullik érted bús anyai könnyem,
Amely egy kispatakban gyűlik össze
Hiába hívlak kérlek jöjj vissza hozzám,
Nem ér el hangom és nem ér el imám,
Pedig csak annyit mondanék néked édes gyermekem,
Légy boldog a mennybe míg hozzád én is fel nem érkezem.
Nyugalomban - észrevétlen,
Sejtelmesen tiszta fényben.
Ismerős az édes illat,
Átjárja az álmaimat.
Megérkezett kristályfelhőn,
Táncot járó langyos szellőn.
Fáradt szárnyát pihentette,
Kezét vállamra fektette.
Fantasztikus ez az érzet,
Meg sem szólal - úgy beszélget.
Turbolya illattól édes,
Sziluettje tiszta, fényes.
Ambrózia íze számban,
Gyönyörű, szép álmot láttam.
Képzeletem szárnyat kapott,
Földön fehér tollat hagyott.
Áldott karácsonyt fent a mennyországban !
BOLDOG MENNYEI KARÁCSONYT A MENNYBEN,
SZERETTEIDNEK ITT A FÖLDÖN.
Mert kell egy hely, hol minden lélek látható,
Mert kell egy hely, hol minden dallam hallható,
Mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok,
Mert kell egy hely, hol emléked örökké élni fog...
Édes Kincsem,Imádott Gabikám!
Messze vagyok Tőled távol,
Ó ha tudnád, hogy hiányzol.
Bárcsak itt lehetnél velem,
Hogy szeretném ezt, Istenem !
Egész úton szól a dallam,
Itt vagy velem, gondolatban.
A szívem majnem megszakad.
Mégis, hol a pillanat, mikor újra láthatlak,
Megint egy új hét, remény és álom.
És én még mindig csak arra vágyom,
Láthassam arcod,hallhassam szavad!
Nagyon, de nagyon szeretlek.
ADVENTRE FÁJÓ SZIVVEL.
Örök szeretettel !
Jó lenne ha békén hagynák már ezt a nyughelyet vagy vállaja fel képét az a szemét tolvaj .
ADVENTKOR....FÁJÓ SZIVVEL.
„Egy könnycsepp.
Csak egy könnycsepp,
S mégis mennyi mindent rejt.
Hull, csak hull hisz a sziv sohasem feled.
Nyugodjon békében !
Drága, Egyetlenem, Imádott Kincsem !
Tudtad, hogy megcsalt az élet!
Hisz` ígért még szépet és jót,
mégis álnokul rád küldte
a rettegett, gyilkos kórt,
mely - mint áldozatát a pók -
hálójával fogva ejtett.
Harcoltál! Hittel, keményen,
törhetetlen életkedvvel,
bizalommal, reménykedve
- időt remélve a sorstól -
s jöttél ki a hosszú harcból
nem egyszer - hittük! - győztesen.
Végül nem sikerült,
Szenvedtünk kegyetlenül,
az érzést senki nem érezte rajtunk kivül.