Archívum

Drága Gabikám, Imádott Angyalkánk !

FÁJÓ SZIVVEL ÉRTED.

ESTELEDIK,A NAP IS NYUGOVÓRA TÉR MÁR

ÉGI UTJÁN EGYRE ALACSONYABBAN JÁR

RÉTEK FÜSZÁLAIN ESÖCSEPP RAGYOG

LÉPTEIDET KISÉRJÉK AZ ANGYALOK.

Drága Gabika! Sohasem halványul szívünkben Emléked! Hiányod örök fájdalom!!

Édes , Angyali, Imádott Gyermekünk

Ha lemegy a nap és feljön a hold

A távolból valaki csak rád gondol

Könnyes szemmel nézi az eget

Reméli hamarosan melletted lehet

Álmodj rólam és én ott leszek veled

Ha megérint a hajnal, korábban ébredek

Szólj néha hozzám, ha hiányzom neked

Keress álmaidban és én ott leszek veled

Éjjel-nappal arra várok, hogy veled legyek

Kinézek az ablakon, s látom a Holdat ragyogni

Érzem a könnycseppeket az arcomon lefolyni

Ha itt lennél és meg kérdeznéd mi bajom?

Csak annyit mondanék, hiányzol nagyon!

Ha fehér rózsát látok Te jutsz az eszembe

Ha nevedet hallom, könny szökik szemembe.

"Kinek szívében örökké élsz, titokban várja, hogy visszatérsz.

 Drága, Imádott Gyermekem !

Örökké itt várok Rád estelente,

Várva ,hogy végre hazagyere!

Nézem a gyönyörü csillagokat az égen.

S arra gondolok:

Vajon hol lehetsz most éppen? 

"Kinek szívében örökké élsz, titokban várja, hogy visszatérsz.

Fájó szívvel gondolok Rád !

EMLÉKEZEM RÁD FÁJÓ SZIVVEL.

Szeretettel gondolok Rád ! 

"Égő könnycsepp mondd neki hogy szeretünk,

Soha el nem feledünk!"

Drága Imádott Angyalkánk ! 

Elmentél,mint golyót a fában hagytad

szívünkben mnden szavadat,

s oly messze vagy tőlünk, túl

a halálban,hogy bennünk csak 

a borzalom maradt.

Milyen régen vágyom hozzád,

Már a  sirköveden is ott vagyok.

névtelenül,senki ne emlékezzen rám,

Csak melletted lehessek.

Kincsem, Egyetlen Imádott Gabikám !

Fájdalmas nevedet kőbe vésve látni,

A Sírodnáé üsszetört szívvel állni, 

Mennyi mindent kérdeznék most Tőled,

Amint itt állok most előtted,

Csend ami a választ adja,

Ahogy Neked, ugy neki sincsen hangja,

A gyertyafénye mi megtöri a sötétséget,

S ő az aki látja most mit érzek,

Fájdalmam együtt tombol a magánnyal,

S úgy alkudozna a halállal.

De nem áll szóba velem, 

Akárhogy is kérlelem, 

Miért pont Téged vitt el, nemértem :(

Adjon vissza hiába kérem,

Mi maradt utánnad a bánatom,

Szeretet és a neved a kőlapon. 

Drága, Imádott Gyermekem, Angyali Gabikám!

Még meg sem ismertelek, már szerettelek

 És szeretni is foglak, míg csak el nem pusztul a Nap

 És ha az is bekövetkezik, a sötétben szeretlek tovább.

Örökkön-Örökké. 

Míg létezünk emléked őrizzük. 

Szerető Szüleid.

ANYAI FÁJDALOMMAL GYUJTOM GYRTYÁM ÉRTED.

"Kinek szívében örökké élsz, titokban várja, hogy visszatérsz.

Édes,Imádott,.Drága Gyermekem! !

Gyakran sírok Érted,

Nem érzi senki Szívem bánatát,

Megszakadt már a  szívem hiányodtól,

Elvesztésedbe belenyugodni nem tudok.

Letszem sírodra a legszebb virágcsokrot,

Hideg sírkőre könnyeim folynak, 

Lelkem sebeit  bánatba fojtom.

Megmaradsz olyannak,ami mindig is voltál,

Nem válaszhat el Tőlem, az örökre a távolság.

"Kinek szívében örökké élsz, titokban várja, hogy visszatérsz.

"Kinek szívében örökké élsz, titokban várja, hogy visszatérsz.

 

Szomorú szívvel emlékezem !

Szeretettel emlékezem...

FÁJÓ SZIVVEL GYUJTOM GYERTYÁM ÉRTED.

Édes ,Imádott Angyalkám! 
 

Álmaimban itt vagy velem 

Itt vagy minden szívverésben, 

A ragyogó csillagokban, 

Itt vagy a Hold sugarában.
 

A hidegben, a homályban, 

Itt vagy velem hóban, fagyba, 

A felhőkben, madárdalban, 

Itt vagy velem fényben, árnyban, 

A záporban, a viharban,
 

Itt vagy a szellőben, forró nyárban, 

Őszi arany lombhullásban, 

Itt vagy minden mozdulatban, 

A tegnapban, a holnapban, 

Itt vagy minden gondolatban. 

Itt vagy velem álmaimban.
  

Veled együtt távozott a boldogság, 

számunkra maradt a fájdalom és az örök gyász...

SZOMORUAN ÉRTED ÉGJEN GYERTYÁM.

,

Drága,Imádott Gyermekem!

Emléked örök, mindent köszönök, Neked!

Köszönöm, hogy ennyire szerethettelek,

s hogy kín-keserv után ma is ennyire szerethetlek.

ESTELEDIK,A NAP IS NYUGOVÓRA TÉR MÁR

ÉGI UTJÁN EGYRE ALACSONYABBAN JÁR

RÉTEK FÜSZÁLAIN ESÖCSEPP RAGYOG

LÉPTEIDET KISÉRJÉK AZ ANGYALOK.

Emlékezem...

Minden nap máshogy gyászolok.

Néha vad,

Legyengítő és fájdalmas.

És máskor igen

Egy tompa, ismerős fájdalom

Ami eltemeti magát a csontjaimba.

Minden egyes nap

Emlékeztető arra, ami sosem lesz.

Ezért gyászolok-

A napokra, amiket nem fogsz látni,

A pillanatok, amiket kihagytál,

Gyászolok-

Évek teltek el, mióta utoljára öleltelek,

És a napok, amik itt maradtak a földön

Nélküled.

Gyászolok-

Mert hiányzik a hangod,

És  Te egész Lényed, 

Gyászolok-

Mert ezt az árat fizetjük

Amikor olyan mélyen szeretünk.

A gyász egy adósság, amit megfizetek

Életem hátralevő részére.

Amíg rám nem kerül a sor, hogy pihenjek,

Örökké Veled.  

Mert ez a gyász

Erősen ül bennem,

Állandóan zörgeti a ketrecemet,

Hogy emlékeztessen, itt kell maradnom.

Addig fogok gyászolni, amíg szeretlek,

Ami

Örökkévalóság.

Drága Imádott Kincsem,édes Gabikám ! 

Pár napja ismét megjelensz álmomban

Üzeneted: Ne sirj Anya Akik bántottak,

Ha találkozunk ideát, Azok meglakolnak. 

Tudom és látom nem feledsz, csak siratsz,

Még mindig Engemet. 

Tudd, hogy nagyon szeretlek én is fentről

vigyázok rád, a kapuban várok Rád!

Nekem csak 23 év jutott, de lesz még 

a többieknek is nagy bánatuk. 

Szeretlek nem feledlek. 

Egyetlen Imádott Gyermekem !

Sötét van a szobámban nagyon,

Csak a hold világít be az ablakon.

Az ágyamon fekve nézem az eget,

Ahogy tündököl ezer csillag Neked.

Úgy érzem itt vagy velem,

De csak a képedet nézhetem.

Oly távol vagyunk most éppen,

Mint a csillagok az égen.

Anya ki elveszti gyermekét, ott az idő megáll!

A külvilág nem felel,nincs tél, tavasz, se nyár.

A nap nem süt a madár nem dalol.

A szemből a könny kicsordul. 

Féltve őrzött képek, vele együtt szép emlékek.

Kiért eddig dolgozott, s érte egy nagy szomoruságot kapott.

Most milyen sokat érne, ha ruháját vasalná,

gallérját igazgatná, de helyette a temetőt járja,

S virágot visz nap mint nap sírjára. 

Fájó szívvel gondolok Rád !

 Imádott, Drága Gyermek ! 

Nézem fényképedet, drága mosolyodat,

Könny áztatja arcomat, - így nem látlak már,

Mert szememet elfedi a homály.

A hangodat sem hallom,

mert hangos zokogásom, megtöri a csendet. . .

Már csak egyre vágyom:

hogy ott lehessek VELED!

Hogy átöleljelek és elmondjam NEKED:

- MENNYIRE, MENNYIRE SZERETLEK! ! !

Fájó, soha el nem múló együttérzéssel.

Édes,Imádott , Angyali Gabikám !

Ha mennybe irhatnék levelet,

Leirnám Neked érzéseimet.  

Beleírnám, hogy még mindig Te vagy  

akit e legjobban szeretek.

Megírnám Neked azt is,  

Nélküled mennyire szenvedek.

Mióta nem vagy Velem,más értemet  

kapott az "életem".

             Hiányodat nagyon gyakran könnyezem,            

Egyáltalán nem könnyü Nekem.  

Nélküled lehetetlen minden .

Minek "élek" nem tudom,

Lehetetlen megnyugodnom.  

Drága Imádott Gyermekem!

Mécseseknek lángja táncot jár a szélben,              

friss füszálak hajladozva kísérik léptem,

virágok kavargó, fanyar illata száll,                  

eltűnt álmaink szivünk vigyázza már.

Drága Gyermek, Imádott Angyalkám!

Egy anya számára, aki elveszítette gyermekét,

az első nap soha el nem múlik.  

Ez a fájdalom nem fonnyad el az idővel.

Hiába kopik el, hiába fakul meg a gyászruha,

a szív feketesége nem oszlik el soha.

Rád emlékezem...

Drága, Imádott Kincsem! 

Nem vagyok már Édesanya!
Nem hívsz engem már így, - soha!
Nélküled senki és semmi lettem,
Nem találom helyem, ebben a földi létben.

Hozzád vágyom, hogy veled legyek,
Hogy vigyázzam minden lépésedet.
Vágyom arra, hogy megfogjam a kezed,
S örülni annak, ami jó neked.

Erre vágytam az életben,
A boldogságot látni szemeidben.
De a sors becsapott,
S csak egy piciny örömöt adott.

Vége! Vége mindennek!
Vége az egész életünknek.

 Visszahoz egy régi perc, megidéz egy fénykép,
 míg csak élnem kell, sose lesz másképp.
 Ugyanaz a fájdalom, ugyanaz az érzés,
 az a búcsú szó, amivel elmész. ...  


 

FÁJDALOMMAL EMLÉKEZEM.

 Drága ,Édes Angyalkám ! 

Elvett Tőlünk az élet,még mindig fáj,  

Szívem még évek múltán is  kiabál.

Hiányzol nagyon szerető szüleidnek,

Nem értjük,miért pont veled történt ez meg?

Sosem fogom megérteni, miért rabolt el az élet?

Bár itt lennél közöttünk vidáman, 

Akkor én is hinnék az imában.

De nincs semmi,mi visszahozhatna Téged, 

Pedig mindent odaadnék Érted. 

Szívünkben már csak az emléked őrizzük !

Örökkön-örökké imádattal szeretni fogunk végleg !

Életem, Csillagom, Egyetlen Imádott Angyalkám !

Születésed ajándék volt,

szüleid vágytak rád régen,

rád mosolygott akkor a hold,,

nagyon imádtak Téged. 

Szerelemből születtél te,

minden jó lehetett volna,

betegséged hírtelen jött,

csak szüleid könnye ne hullna.

Csodás gyermek voltál nekünk,

tudod, hogy hiányzol mindig,

álmaimban ott vagy velünk,

szeretni fogunk örökké. 

FÁJDALOMMAL,SZERETETTEL ÉRTED.

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.

 

Sohasem halványul szívünkben Emléked Drága Gabika!!

Drága Angyalom,  Imádott Gabikám ! 

Szólnék hozzád, de nem tudok,

hang a torkomban jéggé fagyott.

Gondolatom tán szárnyra kél,

s utolér téged az álmok mezején.

Szólnék hozzád, de nem merek,

félek, hogy többé nem érted meg,

mi lesz, ha meghalnak a szavak,

s mit mondanék, örökre bennem marad.

Szólnék hozzád, hogy elmondjam neked,

lelkem most is keresi lelkedet,

s hiányod oly mély sebet hagyott,

amiből már meg nem gyógyulok.

Szólnék hozzád, nézd, itt vagyok,

s hiába álltak közénk a csillagok,

ha lejár az időm, majd én is megyek,

s többé nem engedem el a kezed.! 

Jobbné Nyilas Ildikó 

Szeretettel emlékére !

Életem,Imádott Gyermekem  emlékére 

Istenem, súgd meg neki halkan, 
lágyan szólj hozzá, hogy ne zavarjam! 
Álmomban keressen meg engem, 
még egyszer hadd lássam, hadd öleljem! 
Hadd legyen nekem ez a legszebb álmom
Súgd meg neki halkan, én minden nap várom!

"Égő könnycsepp mondd neki hogy szeretünk,
Soha el nem feledünk!"

 

Drága Imádott Gabika ! 

Szó el nem mondhatja, mennyire fáj,

Hogy minket ideje korán itt hagytál, 

Nekünk adtad magadból a megélt éveket,

De Tőled elvettek egy egész életet. 

Emlékére !

"Kinek szívében örökké élsz, titokban várja, hogy visszatérsz.


 

Szeretettel kívánom ! 

Az életben nem az fáj, a leginkább 

ami rossz és fáj,

hanem az,

ami jó és nincs. 

Szeretettel névnapodra fájó anyai szívvel !

Szomoruan emlékezem.

Drága, Imádott, Jóságos Gyermekünk ! 

2009. március 20.-án kisértünk örök nyugalomra:( 

Azóta nincs örömünk, sem nyugalmunk. 

Pótolhatatlan vesztesèg és ez a bánat, fájdalom életünk végéig elkísér.

Szemeimből eltűnt a csillogás,a remény, mert hiába várlak, nem jössz már haza,

Mióta elmentél kettétört a lelkem és nem találom a darabjait.

Amikor azt mondják, hogy az idő gyógyìr... ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges...

A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyìtja. 

Ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. 

Jövőre, 20 év múlva, egy másik életben.

Mindegy. A hiàny mindaddig èl, amíg nem làtunk  újra.

FÁJDALOMMAL ÉRTED.

Értük ég e gyertya, mit tiszta szívből gyújtunk,

Fénylő lángja mellet képük után nyúlunk.

Ez maradt csak róluk, mit minden nap megnézünk,

S minden kedves szavat, léptet felidézünk.

Erről a fényképről mindig ránk nevetnek,

S tudjuk, hogy míg éltek mindennap szerettek.

Az Ő létük nyújtott számunkra védelmet,

S csak Ők tudtak adni mindennek értelmet."

Angyali, Imádott Gyermekem !

Minden percben, minden pillanatban
Itt jársz gondolataimban.
Nem tudok nem gondolni Rád!
Hiába mondják-az élet megy tovább!
Igen, valóban élünk, de hogyan?
Összetört szívvel, szomorúan,
Mert Te nem vagy itt, nem láthatunk,
S így el sem múlhat bánatunk.
Titkon azt reméljük,hogy felébredünk,
S akkor itt leszel velünk.
De aztán rájövünk, ez nem álom,
Ez az ébrenlét, s szívünket
a fájdalom érzése szaggatja szét.
Összetört szívünk, széthullott életünk,
De ami összetart bennünket,
az a szeretetünk.
Mert ugye tudod, érzed Kicsim,
Hogy mi Téged nagyon,
de nagyon szeretünk?!
Örökkön örökké, míg a világ világ,
Szeretünk Téged, és várunk Rád!

ESTELEDIK,A NAP IS NYUGOVÓRA TÉR MÁR

ÉGI UTJÁN EGYRE ALACSONYABBAN JÁR

RÉTEK FÜSZÁLAIN ESÖCSEPP RAGYOG

LÉPTEIDET KISÉRJÉK AZ ANGYALOK.

Fájó, szomorú anyai szívvel emlékezem !

ANYAI FÁJDALOMMAL EMLÉKEZEM E SZOMORU NAPON.

Szomorú évfordulódon, fájó szívvel, szeretettel, együttérzéssel gondolok Rád, és Szüleidre, drága Gabcsika.

Drága Gabika!

Szívünkben örökké Élsz!! Sohasem feledünk mert nagyon szeretünk!!!

Drága, Imádott Angyalkánk, Édes Gyermekünk !

Temetőben sétálgatva egy sirköhőz ballagok,

Fenyőfák rejtekéből szüntelenül egy angyali dalt hallok,

Azt dalolja ki valaha élt a földön itt megpihent,

Elmúlását elsiratja könnyezve szelíden.

Lelkem mélyén emlékképek törnek fel e dallamon,

Könnyezve s fájó szívvel a sirkőhőz ballagok,

Oda érve leroskadok és átölelem szelíden,

Mintha még a szerettem itt volna én velem.

Hideg a sirkő nem ölel ő már vissza engemet,

Fájó könnyem lassan a kőre le pereg,

Felnézek könnyes szemmel egy kőangyal rám nevet,

Kétkezében egy szívet szorongat én nekem.

Közben hallom ahogy ő még mindig énekel,

Azt akit szerettél itt már végleg megpihent,

Elmúlását elsiratja könnyezve szelíden,

Az emlékét őrizd meg és soha ne feledd.

Örök gyermekek

Kik pihenni tértetek,

Éjszaka álmunkban már

Ti ringattok el minket.

Pillangó szárnyitok

Elrepít bennünket.

Csillagok közt szállva

Táncolunk veletek.

Örök gyermekek

Kik pihenni tértetek,                                            

Az anyák vágyódó sóhaja

Kíséri léptetek.

Édes, Imádott Gabikám !

A csillagokat nézve, mást én már nem kívánhatok, 

Csak annyit, légy boldog ott ahol én nem járhatok.

S néha nézz le ránk, hogy itt kellett hagynod, 

Szeress minket,vigyázz ránk, mást már nem is kell adnod. 

Mi is nagyon szeretünk örökkön-örökké. 

Imádott Kincsem ! 

Közeleg az este,a fáradt Nap aludni tér,
Gyémántként tündökölni kezdenek a csillagok,
Az Angyalom sötétre festi az ég kék egét,
S lassan ezüstös fényben úszik a teli Hold.

Ugymint gyakran sírva  ringatom magam álomba,

Reménykedve megjelensz nekem és láthatlak. 

Nagyon, de nagyon keserves Nélküled. 

"Nőnek az árnyak s ahogy
fogynak az esték,
úgy fáj egyre jobban,
hogy minden csak emlék.


 

Drága Gyermekem, Imádott kincsem, Édes Gabikám !

Kinézek az ablakon, s látom a Holdat ragyogni.

 Érzem a könnycseppeket arcomon lefolyni.

 Ha megkérdeznéd mi bajom, csak annyit mondanék:

Szerető Szüleidnek hiányzol de nagyon. 

„Egy könnycsepp.

Csak egy könnycsepp,

S mégis mennyi mindent rejt.

Hull, csak hull hisz  a sziv sohasem feled.    

Szeretettel, fájó szívvel emlékezem !

fájó szivvel gondolok rád.

Életem, Egyetlkenem, Imádott Gyermekem !

Édesanya egy kedves házban,
Álmodik gyermeke szobájában.
Látja a fényképet, s vele együtt a szép emléket
A szekrényből kivesz egy vasalt ruhát,
S várja haza egyetlen Fiát.
Nem érti hol késik ennyi ideig, már a nap is eltelik!
Kinéz a kis ablakon, de az autó sincs még sehol,
Nyúlna a telefon után, de az a szám nem felel már!
Egy Angyal kelti mosolyogva, ne aggódj kedves édesanya,
A Te fiad nem tér vissza, elindult egy hosszú útra!
Ha a Te időd is egyszer lejár, várni fog a bejáratnál.
Az Angyal édesanyját sírni látja, de Ő tova száll a Mennyországba...

ANYAI FÁJDALOMMAL GONDOLOK RÁD.

EMLÉKEZEM ANYAI SZERETETTEL.

Ott vagy minden szóban,
Forróságban, hóban,
Mosolyban és könnyben,
Lármában és csöndben,
Fényben és sötétben,
Csillag vagy az égen.

 

Sir a szivem jó Istenem add vissza kit szerettem

Küld le a csillagokból hagy öleljem meg végre

Hiszen hosszú évekkel már el vetted tőlem  

Azóta csak vérzik és fáj a szivem ő érte

Könnyem hullik szüntelen nem találom a boldogságot

Az utamat gyász kiséri és a boldogtalanságom

Nincsen nekem vörösrózsám csak egy fekete rózsa

Nincsen nekem boldog zeném csak gyászrol szóló nóta  

Sir a szivem jó Istenem add vissza kit szerettem

Vagy tárd ki a menyországot és mutass utat nékem

Mutass utat hagy menjek fel csak egy félórára

Hagy keressem meg a lelket a szivem boldogságára

Azt a lelket aki ott él már oly sok sok éve

Hagy mondjam én el néki hogy nélküle fáj az élet

Hagy öleljem csak még egyszer többet nem is kérek

Sír a szivem jó Istenem kérlek szánj meg engem.  

Gyere vissza szépen kérünk,

Nélküled már lassan belefulladunk a bánatba.

Nincs más senki, akinek ennyire hiányoznál,   

Elfelejtettek, számunkra ők a halottak !

Angyalkám vigyázzon Rád !

Ha a könnyekből lépcsőt építhetnék,Az emlékekből átjárót, felmennék a mennybe és haza hoználak!

Értük ég e gyertya, mit tiszta szívből gyújtunk,

Fénylő lángja mellet képük után nyúlunk.

Ez maradt csak róluk, mit minden nap megnézünk,

S minden kedves szavat, léptet felidézünk.

Erről a fényképről mindig ránk nevetnek,

S tudjuk, hogy míg éltek mindennap szerettek.

Az Ő létük nyújtott számunkra védelmet,

S csak Ők tudtak adni mindennek értelmet."

Szeretettel emlékére !

Fájó szívvel, szeretettel!

Drága Imádott Gabika  !

Szomorú a szívünk és nagyon fáj,  

Már több éve, hogy örökre itt hagytál,  

Magunkra maradtunk és ez nagyon bánt,  

Fájdalmunk iszonyatosan nagy,            

Minden másodpercben a gondolatunkba vagy.

Nagyon Hiányzol Édes, Drága Gyermekünk . 

Mindig azt mondom feladom Angyalkám !

Most ismét nem lehet ,van dolgom elég!

Csak az vigasztal Veled lehetek örökre. 

Mindig Te adsz Nekem erőt, Vigyázol Rám ! 

Lelki békém SOHA meg nem találom ,

Míg létezem ezen a földi nyomorult világon.

Merrt mióta nem vagy pokol az "életem",

Temető,  emlékezés !!

Szeretlek és Hiányzol nagyon, de nagyon !

Fájó anyai szívvel emlékezem ! 

Fájó szívvel, szeretettel!

Hiányzol, mint Holdnak a csillagok,

mintha elvennék a Földtől a Napot.

Hiányodtól,  múló napjainkban,

ott vagy, minden  gondolatban.

Egyetlen,Imádott , Felejthetetlen Gyermekem !

A két kezem összeteszem

S a jó Istent úgy kérem,

Akit szívem nagyon szeret,

Adja vissza nekem.

Megtanultam éjeken át,

remegni és félni,

én  Istenem, jó Istenem,

nélküle nem tudok már élni.

Térden állva fohászkodom,

fordulj felém Istenem,

add vissza,

mert Nélküle szenvedés az "életem"

Nagyon szeretlek. 

Szomorú szívvel emlékezem!

EMLÉKEZEM ANYAI SZIVVEL.

DRága, Imádott kincsem!

Nélküled már semmi sem lesz olyan, mint rég volt.

Semmi sem lesz olyan szép, olyan vidám, olyan jó.

Hisz eltűnt veled a fény az életemből, belőlem.

Nincs már fény, mely megvilágítja utam, s én nem tudom merre tovább.

Nincs már fény, mely beragyogja napjaim, s én elveszett, vagyok.

Nincs már fény, mely sugárzik éjjel is, s vigyáz álmomra.

Nincs már semmim. Te voltál a minden.!

Édes Kicsi Csillagom nagyon szeretünk,

borzasztóan hiányzol nekünk fájó szívü szüleidnek:

SZOMORU SZIVVEL,ANYAI FÁJDALOMMAL.

ESTELEDIK,A NAP IS NYUGOVÓRA TÉR MÁR
ÉGI UTJÁN EGYRE ALACSONYABBAN JÁR
CSILLAGOK TÜNNEK FEL,FÉNYÜK ÉLESEN RAGYOG
LÉPTEIDET KISÉRJÉK AZ ANGYALOK.

 

Emlékére ! 

Fájó szívvel, szeretettel!

Szeretettel, fájó szívvel gondolok Rád ! 

EMLÉKEZEM RÁD.

Fájó szívvel, szeretettel!

 Drága, Imádott, Felejthetetlen Gyermekem !

Mondhatnak bármit, nekem,

- próbáljam újraépíteni az életem.

Álljak fel! S lesz miért felállnom...

Járjak! S lesz miért járnom...

Ha poklon keresztül vezet is utam,

átmegyek azon is..., magányosan.

Nincs több erőm mélységes fájdalmamnak,

mely minden sárba, gödörbe belerángat.

Nekünk, kinek örökké pótolhatatlan lettél,

s életfogytig emlékkel fizettek,

szívemben csöndes nyughelyed síri emléke símul,

velük gyászolok mindhalálig, vígasztalhatatlanul..

Fájó szívvel, szeretettel!

Kincsem, Angyalom, Csillagom,Édes Gabika  !

Álmomban itt jártál virágot hoztál Nekem,

Felém nyújtottad de tudtam el nem érhetem,

Nem szóltál semmit, csak némán fogtad kezem,

Zokogva kértem hogy szólj hozzám mégegyszer.

Nélküled oly bánatos védtelen a szívem,

Bánatos könnyem hullik érted minden éjjel    

Ha legközelebb itt jársz igérd azt meg Nekem,

Hogy magaddal viszel fel a magas éjbe.

Temető az mindig csendes nem tudom hol lehetsz,

Megnyugodnék ha tudnám hogy te is figyelsz engemet,

Már nem látlak álmaimban elengedlek csendesen,

Hiszen lassan eljő nékem a fájó reggelem.

Ki sétálok a temetőbe ahol sirhalmod domborul,

Leroskadok én elötte hisz a szivem oly szomorú,

Imádkozva szólok hozzád jöjj el minden éjjelen,

Még ha csak álmomban is tedd boldoggá a szívemet.