Archívum

"Kinek szívében örökké élsz, titokban várja, hogy visszatérsz.


 

Szeretettel kívánom ! 

Az életben nem az fáj, a leginkább 

ami rossz és fáj,

hanem az,

ami jó és nincs. 

Szeretettel névnapodra fájó anyai szívvel !

Szomoruan emlékezem.

Drága, Imádott, Jóságos Gyermekünk ! 

2009. március 20.-án kisértünk örök nyugalomra:( 

Azóta nincs örömünk, sem nyugalmunk. 

Pótolhatatlan vesztesèg és ez a bánat, fájdalom életünk végéig elkísér.

Szemeimből eltűnt a csillogás,a remény, mert hiába várlak, nem jössz már haza,

Mióta elmentél kettétört a lelkem és nem találom a darabjait.

Amikor azt mondják, hogy az idő gyógyìr... ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges...

A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyìtja. 

Ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. 

Jövőre, 20 év múlva, egy másik életben.

Mindegy. A hiàny mindaddig èl, amíg nem làtunk  újra.

FÁJDALOMMAL ÉRTED.

Értük ég e gyertya, mit tiszta szívből gyújtunk,

Fénylő lángja mellet képük után nyúlunk.

Ez maradt csak róluk, mit minden nap megnézünk,

S minden kedves szavat, léptet felidézünk.

Erről a fényképről mindig ránk nevetnek,

S tudjuk, hogy míg éltek mindennap szerettek.

Az Ő létük nyújtott számunkra védelmet,

S csak Ők tudtak adni mindennek értelmet."

Angyali, Imádott Gyermekem !

Minden percben, minden pillanatban
Itt jársz gondolataimban.
Nem tudok nem gondolni Rád!
Hiába mondják-az élet megy tovább!
Igen, valóban élünk, de hogyan?
Összetört szívvel, szomorúan,
Mert Te nem vagy itt, nem láthatunk,
S így el sem múlhat bánatunk.
Titkon azt reméljük,hogy felébredünk,
S akkor itt leszel velünk.
De aztán rájövünk, ez nem álom,
Ez az ébrenlét, s szívünket
a fájdalom érzése szaggatja szét.
Összetört szívünk, széthullott életünk,
De ami összetart bennünket,
az a szeretetünk.
Mert ugye tudod, érzed Kicsim,
Hogy mi Téged nagyon,
de nagyon szeretünk?!
Örökkön örökké, míg a világ világ,
Szeretünk Téged, és várunk Rád!

ESTELEDIK,A NAP IS NYUGOVÓRA TÉR MÁR

ÉGI UTJÁN EGYRE ALACSONYABBAN JÁR

RÉTEK FÜSZÁLAIN ESÖCSEPP RAGYOG

LÉPTEIDET KISÉRJÉK AZ ANGYALOK.

Fájó, szomorú anyai szívvel emlékezem !

ANYAI FÁJDALOMMAL EMLÉKEZEM E SZOMORU NAPON.

Szomorú évfordulódon, fájó szívvel, szeretettel, együttérzéssel gondolok Rád, és Szüleidre, drága Gabcsika.

Drága Gabika!

Szívünkben örökké Élsz!! Sohasem feledünk mert nagyon szeretünk!!!

Drága, Imádott Angyalkánk, Édes Gyermekünk !

Temetőben sétálgatva egy sirköhőz ballagok,

Fenyőfák rejtekéből szüntelenül egy angyali dalt hallok,

Azt dalolja ki valaha élt a földön itt megpihent,

Elmúlását elsiratja könnyezve szelíden.

Lelkem mélyén emlékképek törnek fel e dallamon,

Könnyezve s fájó szívvel a sirkőhőz ballagok,

Oda érve leroskadok és átölelem szelíden,

Mintha még a szerettem itt volna én velem.

Hideg a sirkő nem ölel ő már vissza engemet,

Fájó könnyem lassan a kőre le pereg,

Felnézek könnyes szemmel egy kőangyal rám nevet,

Kétkezében egy szívet szorongat én nekem.

Közben hallom ahogy ő még mindig énekel,

Azt akit szerettél itt már végleg megpihent,

Elmúlását elsiratja könnyezve szelíden,

Az emlékét őrizd meg és soha ne feledd.

Örök gyermekek

Kik pihenni tértetek,

Éjszaka álmunkban már

Ti ringattok el minket.

Pillangó szárnyitok

Elrepít bennünket.

Csillagok közt szállva

Táncolunk veletek.

Örök gyermekek

Kik pihenni tértetek,                                            

Az anyák vágyódó sóhaja

Kíséri léptetek.

Édes, Imádott Gabikám !

A csillagokat nézve, mást én már nem kívánhatok, 

Csak annyit, légy boldog ott ahol én nem járhatok.

S néha nézz le ránk, hogy itt kellett hagynod, 

Szeress minket,vigyázz ránk, mást már nem is kell adnod. 

Mi is nagyon szeretünk örökkön-örökké.