Archívum

Imádott, Egyetlen Kincsem, Drága Gabika !

Örökké itt várok Rád estelente, 

Arra,, hogy végre hazagyere!

Nézem a gyönyörü csillagot az égen

S arra gondolok:

Vajon hol lehetsz most éppen? 

Nagyon szeretlek, míg "élek" nem feledlek !

Fájó szívvel  emlékezem ! 

"Kinek szívében örökké élsz, titokban várja, hogy visszatérsz.

Örök fájdalommal és szeretettel 

Nekem minden egyes nap fájdalmat terem,

így csupa könnyből áll az egész életem.

De nem baj Istenem, bátran viselem,

mert ez nem változtathat szeretetemen.

Amíg más mosolyog, és felhőtlen kacag,

az én szívem lassacskán szálára szakad.

Ám inkább szívem legyen, ily megtört roncsdarab,

mint hogy lelketlenül éljem a mindennapokat.

Aki érezni és szeretni tud, az folyton könnyezik,

mert megtanulta becsülni a szív érzéseit,

azt az érzést, mely egy napon kiváltság lehet

azok felett, kikből hiányzik az ember-szeretet.

Kun Magdolna

Gyertyát gyújtok,érted égjen fényesen,

emlékezem, rád gondolok csendesen.
 

Imádott Gyermekem, Édes Gabikám emlékére 

Tudjuk, hogy odaátról nincsen visszaút,
sem érzés, sem szív mely hazafelé húz,
mégis reménykedünk, hogy egy szép napon,
halk kopogás hallatszik majd az ajtónkon.

S akkor belép rajta az, ki oly régen elment,
kinek hiányától úgy érezzük már ezer év is eltelt,
ezer év szenvedés, és ezeréves bánat,
amire ezer éve várjuk a - miért, Uram-választ.

Tudjuk, hogy odaátról még nem jött vissza senki,
mégis bízunk abban, másképp fog ez lenni,
ha egyszer fenn a Jóisten majd úgy rendelkezik,
hogy visszaküldi családjához az ég gyermekeit.

Mert hiába telik el ezer, s még újabb ezer év,
ha szívünkben örök marad a hiányveszteség,
az a veszteség, ami oly mélységes fájdalommal jár,
hogy nincs az-az idő, ami ezt begyógyíthatná.

Szeretettel gondolok Rád !

Édes, Imádott Gyermekem, Drága Angyalka, Gabika!

Ma van Mindenszentek, Holnap Haolotttak napja , 

Egyben földi életben 39. éves lehetnél !

Távoli fényben felragyog az arcod, nézem, 

Ahogy hulló csillagkét,

Átsuhansz az Égen. 

Szívemben már megpihensz,

Nem kell már félned,

Bennem élsz tovább, 

Őrzöm a fényed. 

Soha nem szünik meg a lelkem gyásza Érted !

Fájó szívvel emlékezem.