Archívum

Szívünkbe markol az emlékezés,
de emléked örökké bennünk él.

 

Fájó szívvel gondolok Rád !

Szeretettel emlékezem ! 

Egyetlen, Imádott ki8ncsem !

Soha nem voltam kész erre. 

Soha nem gondoltam, hogy a halál lesz az,

aki elragad Tőlem. 

És nem, azóta sem vagyok ugyanaz. 

Nem vagyok egész,

 Nem vagyok teljes, 

Néha már azt sem tudom , 

ki vagyok Nélküled. 

Álmaimban benne vagy, 

Mosolyogsz, beszélsz hozzám, 

Azt hiszem, hogy visszakaptalak, 

Aztán jön az ébredés, a reggel, 

Valóság újra kiszakít belőled, 

Minden ébredésben, ujabb fájdalom. 

EGYIK NAP TELIK A MÁSIK UTÁN,
DE LELKÜNK VIGASZT MÁR SOSEM TALÁL.

 

 DRÁGA GYERMEKÜNKNEK GYERMEKNAPRA MÉLY FÁJDALOMMAL 

Imádott Gabika, Örökké szeretett Gyermekünk ! 

A mai nap a gyermeknap, 

Te örökké Imádott Gyermekünk 

maradsz. 

Nem tudtunk másképp köszönteni,

emlékezni csak nyughelyednél

virágokkal, sirva, 

beszéltünk Hozzád 

de már Te soha nem szólsz vissza. 

Ismét megjelentél , nagyapával 

együtt álmomban. 

A legjobb, törekvő, szeretetre méltó 

Egyedüli Gyermekünk maradsz.

Egesz rövid kis életedbe csak 

Örömet okoztál, 

Életünk végéig gyászban, 

Nem feledünk. 

Fájó anyai szívvel emlékezem ! 

Drága Gyermekünk, ki kell hogy irjuk magunkból. 

Nem és nem nyugszik meg a lelkünk, 

A düh még mindig tombol bennünk, 

Nem és nem szabadulunk az emlékektől. 

Fájdalmas de igaz , harcoltunk egyedül. 

Volt egy sz.... aki nem hitte el betegséged, 

Igen lemerjük irni, élje át , majd megtudja

min mentél keresztül, mik voltak a gondolataidban. 

Az utolso emailt amit irtál neki, nem hatotta meg. 

A gyász körbeveszi napjainkat. Cipeljük a 

vivódásainkat, küzdelmeinket. fájdalmainkat. 

Vannak napok mikor picit könnyebbé, 

elviselhetőbbé válnak. Aztán jön egy másik

nap, egy uj nap, ami ismét padlóra küld. 

Ott érezzük magunkat a verem mélyén, 

a leirhatatlan fájdalom közepette. 

Ez igy megy csak amíg létezünk. 

Mások számára érthetetlen a gyászunk, 

Nekünk meg az ők hozzáállásuk elfogadhatatlan. 

Nem értik, miért nem engedtünk még el, 

Akit szerettünk és a mai napig is úgyanúgy 

s z e r e t ü n k és  szeretni fogunk.

Miért gyászolunk még mindig?

Miért járunk naponta a temetőbe?

Mert lelkünk kicsit igy nyugszik meg. 

Nem mindenki van ezzel igy.

Eltemeti szeretteit és éli vígan az életét. 

Miért gyászolunk még mindig? 

Jogunk van gyászolni amíg akarunk. 

Jogunk van az érzéseinkhez, 

Szabad hogy fájjon, szabad szétesnünk,

és nem szabad azzal foglalkozni azzal, 

hogy mit gondolnak erről mások. 

A gyász a miénk ! senki másé. 

Bár itt lehetnél velünk , látogatnál . 

Mert ez nincs rendjén, hogy a 

Temetőbe kell mennünk virágokkal. 

Édes, Imádott Gyermekünk. 

Sajnos nem jössz már, 

s nem hallom a hangod. 

Még a gyertya

lángja sem  enyhiti hiányod. 

Egyre csak múlnak a

 napok, a hetek, évek, 

De a hangod csak azt súgja :

Sajnos nem jöhetek .

Emlékezem...

EMLÉKEZEM...SZOMORUAAN.

Értük ég e gyertya, mit tiszta szívből gyújtunk,
Fénylő lángja mellet képük után nyúlunk.
Ez maradt csak róluk, mit minden nap megnézünk,
S minden kedves szavat, léptet felidézünk.

 

Drága Csillag, Imádott Gabika ! 

Minden este egy gyertyát gyújtok Érted,

A lángjában az arcod látni vélem.

Az arcomon egy könnycsepp indul útra,

Tudom, egyszer majd találkozunk újra!

Gondolatban mindig itt vagy Velem,  

Mert örökkön- örökké nagyon szeretlek. 

Örök szeretettel !

Gyertyát gyújtok,érted égjen fényesen,
Emlékezem fájón csendesen.
 

SZOMORU SZIVVEL RÁD EMLÉKEZVE.

Fájó szívvel emlékezem !

Drága , Imádott Gyermekem, Angyali Gabikám !

Boldog addig voltam, míg itt voltál Velem,

Amíg  tudtam haza várhatlak Tégedet,

Elmondhatatlanul hiányzol Nekem, 

Tudd , hogy Én örökre az leszek 

ki SZERETNI FOGLAK TÉGEDET. 

Nem feledüjk ! 

ANYAI FÁJDALOMMAL ÉRTED.

Fájó szívvel emlékezem ! 

Áldott ünnepeket a menyben ! 

 Édes, Arany Gyermekem, Drága Angyalka ! 

Bármit megadnék, csak élnél, itt légy velem, 

A szívemet adnám egy csokor virág helyett, 

Minden tetted, minden szavad  bennem él mélyen,

A szívembe égett, onnan kitörölni nem lehet. 

Örökre ott maradsz , nem feledlek míg csak létezem. 

Angyalka őrizze álmodat ! 

SZOMORU SZIVVEL.

"Kinek szívében örökké élsz,
 titokban várja, hogy visszatérsz.

FÁJDALOMMAL EMLÉKEZVE.

Szomorú szívvel emlékezem ! 

Szeretettel emlékére !

Imádott Gyermek, Drága Gabika !

Csillagtalan éjben várok egy jelet,

Várom, hogy érkezzen felelet.  

Naponta síratom a tegnapot,  

Nem várom többé a holnapot.  

Mindennap újra elsíratlak,  

a könnypatak el nem apad.                                   

Reggeltől estig Téged várlak, 

minden fiatalban Téged látlak.  

Esténként sírkövek közt járok,  

az alvilág lelkei között szállok.  

A holdvilág ezüst sugara,  

borul Rá Édes Kisfiam sírodra.

FÁJDALOMMAL,SZERETETTEL ÉRTED ÉGJEN GYERTYÁM.

Drága Gabika! Névnapodon végtelen szeretettel, fájdalommal gondolunk Rád!! Nagyon hiányzol!!!

Áldott névnapot kívánok szeretettel a menyországban !

 Angyali, Édes, Imádott Gyermekünk! 

Fájdalmas nevedet kőbe vésve látni, 

S a sírodnál összetört szívvel állni. 

Mennyi mindent kérdeznék most Tőled, 

Ahogy itt állok előtted. 

Csend ami választ adja, 

Ahogy Neked, úgy neki sincsen hangja. 

A gyertya fénye az mi megtöri a sötétséget, 

S ő az , ki látja mit most érzek. 

A fájdalmam együtt tombol a magánnyal, 

S úgy alkudozna a halállal. 

De nem áll szóba velem, 

Akárhogy is kérlelem. 

Miért pont Téged vitt el nem értem. 

Adjon vissza, hiába kérem. 

Mi maradt utánad a szeretetem és bánatom, 

S a neved e kőlapon: 

Tölli Gábor 

1985-2009. 

"Kinek szívében örökké élsz, titokban várja, hogy visszatérsz.

Napok mennek, évek telnek, de a hiány ugyanaz.

Ugyanaz a szívet gyötrő fájdalomtudat,

amely egyre erősödik, és egyre kínzóbb lesz,

hiába élünk le közben évtizedeket.

A hiány örökké tart. Gyógyír soha nem lesz rá,

mert akit elveszítettünk, nincs, mi pótolná.

Hiába keressük őt, égen-földön, nem találjuk meg,

hiszen számunkra végleg elérhetetlen lett.

Maradt hát a hiánya. Végtelen ideig tartó nagy hiány,

ami folyton-folyvást fokozódik életünk során,

mert az a mély seb, amit egykor ez a hiány okozott,

soha nem gyógyul be, mindig fájni fog.

Próbálunk erősek maradni, de sajnos minden hiába,

mert túlságosan fojtó benn a szív szorítása,

ami minden egyes újabb nappal emlékeztet arra,

valaki hiányzik, aki már nem jön többé vissza.

Életem nagyon szeretünk és hiányozni fogsz  örökké. 

Amikor elmegyek, én akkor is itt leszek.

Én leszek a sugallat, ki tanácsot ad szívednek.

Ott leszek az őszi szél süvítő hangjában,

Melegítem kedves arcod a Nap sugarában.

Én leszek a felhő, amely öntöz a kertedben,

Ott leszek a folyóban, minden homokszemben.

Elbújok az erdő fái hajlongó ágában,

Virág leszek kis csokrodban, pillangó a nyárban.

Én leszek a kismadár, ki dalolva tovaszáll,

Ott leszek a friss harmatban, hajnalnak hajnalán.

Rejtőzöm a hűs záporban, tavaszi szellőben,

Rám találhatsz kicsiny gyermek csillogó szemében.

Nem érzed majd, de én mindig fogom kezed,

Bármi fáj lelkednek, együtt sírok veled.

Bánatban reménynek hívsz, boldogságban örömnek,

Örökké veled leszek, akkor is, ha elmegyek.

SZOMORU SZIVVEL.


 

Végtelen szeretettel, örök fájdalommal emlékezünk Rád Drága Angyal!!!

Fájó szívvel emlékezem ! 

SZOMORU SZIVVEL.

Drága Gabika! Ezen a szomorú napon is mint minden nap végtelen szomorúsággal, fájdalommal emlékezünk. Hiába múlnak az évek egyre csak nehezebb lesz, egyre nő a hiányotok!! Drága Angyalka vigyázz Szüleidre!!

                                         A szomorú évfordulóra fájó szívvel gyújtom a gyertyám!

Éde Angyalka, Imádott Kincs, Drága Gabika ! 

Van egy szív , mi vérzik Érted, 

Vannak Szüleid akik szeretnek Téged, 

Van egy szem mi csak Érted sír, 

Van egy toll mely csak a fájdalomról ír.

Van egy lélek mi Érted meghasad,

Van egy papír mi gyorsan elszakad.

Van egy álom, mi marad mindig álom.,

a holnapot mindig fájdalommal várom. 

Az szív mi vérzik Érted, 

Az a Szüleid kik végtelernül szeretnek Téged, 

A szem csak Érted sír,

A toll mely csak a fájdalomról ír, 

Azok mind- mind mink vagyunk,

kiknek a boldogság már búcsút int. 

A mi szívünk még  Érted  kínnal ver, 

Mi nagyon szeretünk ezt tudnod kell. 

Hosszu évek teltek el, de Szívünk nem felejt. 

6.-án elvesztettünk, 20.-án temettünk, 24.-én névnapod. 

Ez a fájdalom leirhatatlan és emlékezünk !

ANYAI FÁJDALOMMAL,SZERETETTEL.

 Édes, Drága, Imádott Gabika ! 

Örökké itt várok Rád estelente,  

Arra, hogy végre hazagyere!

Nézem a gyönyöru csillagokat az égen,

És arra gondolok,

Vajon hol lehetsz most éppen!

Imádott, Drága Gyermekünk, Édes Gabika ! 

Ugye tudod ,hogy szeretlek mert ,ajándék mi voltál!
Felriadok esténként,mert úgy érzem ,hogy szóltál!
Én még nézem az ajtót,várom ,hogy belépj rajta!
Csak a keserűség ,mi szívemet marja!
A szép emlékek,mint a könnyek,az út porát mossák!
Nincsen ima,nincsen Isten,ki nekem Téged visszaadna!

Soha nem feledünk !

EMLÉKEZEM.....

Értük ég e gyertya, mit tiszta szívből gyújtunk,
Fénylő lángja mellet képük után nyúlunk.
Ez maradt csak róluk, mit minden nap megnézünk,
S minden kedves szavat, léptet felidézünk.

 

Szeretettel, fájó szívvel emlékezem !

Kicsi kincsem, Imádott Gabika ! 

Biztonságot te jelentetted volna számomra,

de  már régen felmentél a mennyországba.

Még mindig úgy tűnik, mintha ma lett volna,

még azóta is kereslek a házba`.

Hangod itt van a fejemben,

amit soha el nem felejtek.

Emléked itt marad a szívemben,

amit bánatosan őrzök.

Tudom, hogy mindig itt vagy velem,

Lecsukom a szemem, és magam előtt látlak,

azt kívánom, hogy bárcsak élőben láthatnálak.

Édes Angyalom  tudom, hogy egyszer újra látlak,

és akkor majd magamhoz szoríthatlak.

A te szeretetedet nem pótolja senki,

senki se tud úgy szeretni es ugy hiányozni. 

FÁJDALOMMAL EMLÉKEZVE.

"Várjuk míg élünk, várjuk Őt,
Hátha egyszer ott áll az ajtónk előtt.

 

Imádott Gyermekünk , Édes Gabika !

Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet,
de a kegyetlen halál mindent összetépett.
Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél,
nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél.
Egy reményünk van, mi éltet és vezet,
hogy egyszer majd találkozunk veled.. 

Soha el nem múló szeretettel !

Imádott Kincsem, Egyetlen Drága Gyermekem, Drága Gabika ! 

Az ember l rádöbben, hogy az életében minden, ami igazán értékes volt, az a szeretetből fakadt. Azok az apró pillanatok, amikor szeretett és amikor viszontszerették. Most, hogy itt állok a szomorúság legmélyén, ahol az árnyak uralkodnak, és a csend fülsiketítő, azon kapom magam, hogy egy olyan félelemmel nézek szembe, amit eddig nem ismertem. Nem a haláltól félek, annak ismeretlen rejtélyeivel és sötét árnyaival. Nem. Ez valami sokkal mélyebb. Az élettől félek.

Amikor elvesztettelek, mintha önmagam egy része szakadt volna ki belőlem. Mintha egy végtagomat veszítettem volna el. Minden lépés, amit azóta tettem, árulásnak tűnik, minden lélegzetvétel emlékeztet arra, amit elveszítettem. A világ körülöttem elszürkült, tompa lett, mintha valaki ellopta volna belőle az összes színt, az összes jelentést. Csak egy üres vászon maradt, amin már nincs semmi, amit igazán látni érdemes.

Minden reggel félelemmel telve ébredek. Félek attól, hogy szembenézzek egy újabb nappal nélküled. Félek a csendtől, ami olyan súlyosan telepszik rám, hogy alig kapok levegőt. Félek, hogy nélküled kell továbbélnem.

De tudom, hogy meg kell találnom a módját, hogy tisztelegjek az emléked előtt. Hogy a szeretet, amit megosztottunk, ne vesszen el. Lesznek napok, amikor a fájdalom olyan erős lesz, hogy úgy érzem, nem bírom tovább. Lesznek napok, amikor az élettől való félelem szinte elviselhetetlen.

De az emlékeidbe kapaszkodom. Az együtt megélt pillanatokba, a nevetésbe, a szeretetbe, amit adtál. Minden fájdalmam ellenére ezeket őrzöm, mert ezek az emlékek adják az erőt, hogy még egy lépést tegyek. Talán a világ sosem lesz ugyanolyan nélküled, de a te szereteted, a te emléked az, ami megmutatja, hogy hogyan találhatom meg újra a fényt ebben az árnyékban.

Én igy érzek minden egyes szava , betüje igaz. Nincs olyan nap , hogy ki ne menjünk hozzád, ezzel nincsenek igy az ismerősök, akikre örökre  haraggal gondolokk, már nem is gondolok, számomra halottak. 

Tudod drágám , hiszen láttad , mik zajlottak le, akinek előre odaadtunk 2.000.000.- Ft-ot, hogy járjon ki hozzád nem tette még azt sem meg. 

Mit gondolt csak ugy ajándékba, a semmiért? még csak egy szál virágot sem vitt ki a nyomorult . Aki kijár hozzád annak igyekszem meghálálni, anyagilag és hozzátartozója látogatásával. Soha sem maradtam adós. 

Akiben még biztunk azok is egy nagy NULLÁK, szivesen fogadták a gyermekeinek vett ajándékot, pénzt, apa és én amit tudtam a segitségünket. De hát saját családtagját is nagy ivben ...... Jellemtelen senkiházik. 

Bizom benne és remélem is hogy a sorstól visszakapják rendesen, ugy ahogy ők tették.  SOHA  ne legyen egy szál virág sem a nyughelyükön,SOHA ne látgassák őket ezt kkivánom.

NEM BIZUNK SENKIBEN, de benned volt a bizodalmunk és a legdrágább gyermeket el kellett vennie annak a kaporszakállunak. .....

A düh tombol bennem és nem csillapodik  egyáltalán, a fájdalmam örök. 

Bocsáss meg édesem ennek ki kellett jönni, nem azért hogy mások olvassák csak NEKED Drága Angyal. 

Szeretettel emlékére !

Drága, Felejthetetlen, Imádott Gyermek !

Tudom,

értem én,

de még mindig fáj...,

Lelkem nem enged el,

nem érti,

hogy már messze jársz.

Más lett otthonod,

és más lett hazád.

Égi otthonodba,

csillagokkal üzenem:

Szívemben mindig velem maradsz,

Soha nem feledlek!

Örökké szeretlek !

SZIVBŐL,SZERETETTEL ÉRTED.

Szeretettel emlékezem ! 

Angyali Gabikka, Imádott Gyermek !

Nem néznek már Rám a Gyönyörü szemeid, 

Nem lehetek többé Édesanyád a valóságban Neked. 

Míg létezünk nem feledünk, emlékezünk, 

Járjuk a temetőt, mert Te ott nyugszol régen,

Nagyon szeretlek kedves, Drága Gabika, 

Életünknek kevés értelme van. 

Csupán csak az, hogy míg létezünk ,

Virágok boritják nyughelyed. 

Nagyon szeretünk és Hiányzol örökké. 

Szeretettel, fájó szívvel gondolok Rád !

Édes Kincsem, Imádott Gyermekünk! 

Élni  anélkül, 

ki nélkül nem lehet,

Könnyek között félve, 

türni az életet.

Továbblépni akkor is,

ha a szív erősen vérzik,,

S örökké várni,

ki már nincs itt.