Archívum

Imádott Gyermek, Drága Gabika !

Csillagtalan éjben várok egy jelet,

Várom, hogy érkezzen felelet.  

Naponta síratom a tegnapot,  

Nem várom többé a holnapot.  

Mindennap újra elsíratlak,  

a könnypatak el nem apad.                                   

Reggeltől estig Téged várlak, 

minden fiatalban Téged látlak.  

Esténként sírkövek közt járok,  

az alvilág lelkei között szállok.  

A holdvilág ezüst sugara,  

borul Rá Édes Kisfiam sírodra.

FÁJDALOMMAL,SZERETETTEL ÉRTED ÉGJEN GYERTYÁM.

Drága Gabika! Névnapodon végtelen szeretettel, fájdalommal gondolunk Rád!! Nagyon hiányzol!!!

Áldott névnapot kívánok szeretettel a menyországban !

 Angyali, Édes, Imádott Gyermekünk! 

Fájdalmas nevedet kőbe vésve látni, 

S a sírodnál összetört szívvel állni. 

Mennyi mindent kérdeznék most Tőled, 

Ahogy itt állok előtted. 

Csend ami választ adja, 

Ahogy Neked, úgy neki sincsen hangja. 

A gyertya fénye az mi megtöri a sötétséget, 

S ő az , ki látja mit most érzek. 

A fájdalmam együtt tombol a magánnyal, 

S úgy alkudozna a halállal. 

De nem áll szóba velem, 

Akárhogy is kérlelem. 

Miért pont Téged vitt el nem értem. 

Adjon vissza, hiába kérem. 

Mi maradt utánad a szeretetem és bánatom, 

S a neved e kőlapon: 

Tölli Gábor 

1985-2009. 

"Kinek szívében örökké élsz, titokban várja, hogy visszatérsz.

Napok mennek, évek telnek, de a hiány ugyanaz.

Ugyanaz a szívet gyötrő fájdalomtudat,

amely egyre erősödik, és egyre kínzóbb lesz,

hiába élünk le közben évtizedeket.

A hiány örökké tart. Gyógyír soha nem lesz rá,

mert akit elveszítettünk, nincs, mi pótolná.

Hiába keressük őt, égen-földön, nem találjuk meg,

hiszen számunkra végleg elérhetetlen lett.

Maradt hát a hiánya. Végtelen ideig tartó nagy hiány,

ami folyton-folyvást fokozódik életünk során,

mert az a mély seb, amit egykor ez a hiány okozott,

soha nem gyógyul be, mindig fájni fog.

Próbálunk erősek maradni, de sajnos minden hiába,

mert túlságosan fojtó benn a szív szorítása,

ami minden egyes újabb nappal emlékeztet arra,

valaki hiányzik, aki már nem jön többé vissza.

Életem nagyon szeretünk és hiányozni fogsz  örökké. 

Amikor elmegyek, én akkor is itt leszek.

Én leszek a sugallat, ki tanácsot ad szívednek.

Ott leszek az őszi szél süvítő hangjában,

Melegítem kedves arcod a Nap sugarában.

Én leszek a felhő, amely öntöz a kertedben,

Ott leszek a folyóban, minden homokszemben.

Elbújok az erdő fái hajlongó ágában,

Virág leszek kis csokrodban, pillangó a nyárban.

Én leszek a kismadár, ki dalolva tovaszáll,

Ott leszek a friss harmatban, hajnalnak hajnalán.

Rejtőzöm a hűs záporban, tavaszi szellőben,

Rám találhatsz kicsiny gyermek csillogó szemében.

Nem érzed majd, de én mindig fogom kezed,

Bármi fáj lelkednek, együtt sírok veled.

Bánatban reménynek hívsz, boldogságban örömnek,

Örökké veled leszek, akkor is, ha elmegyek.

SZOMORU SZIVVEL.


 

Végtelen szeretettel, örök fájdalommal emlékezünk Rád Drága Angyal!!!

Fájó szívvel emlékezem ! 

SZOMORU SZIVVEL.

Drága Gabika! Ezen a szomorú napon is mint minden nap végtelen szomorúsággal, fájdalommal emlékezünk. Hiába múlnak az évek egyre csak nehezebb lesz, egyre nő a hiányotok!! Drága Angyalka vigyázz Szüleidre!!

                                         A szomorú évfordulóra fájó szívvel gyújtom a gyertyám!

Éde Angyalka, Imádott Kincs, Drága Gabika ! 

Van egy szív , mi vérzik Érted, 

Vannak Szüleid akik szeretnek Téged, 

Van egy szem mi csak Érted sír, 

Van egy toll mely csak a fájdalomról ír.

Van egy lélek mi Érted meghasad,

Van egy papír mi gyorsan elszakad.

Van egy álom, mi marad mindig álom.,

a holnapot mindig fájdalommal várom. 

Az szív mi vérzik Érted, 

Az a Szüleid kik végtelernül szeretnek Téged, 

A szem csak Érted sír,

A toll mely csak a fájdalomról ír, 

Azok mind- mind mink vagyunk,

kiknek a boldogság már búcsút int. 

A mi szívünk még  Érted  kínnal ver, 

Mi nagyon szeretünk ezt tudnod kell. 

Hosszu évek teltek el, de Szívünk nem felejt. 

6.-án elvesztettünk, 20.-án temettünk, 24.-én névnapod. 

Ez a fájdalom leirhatatlan és emlékezünk !

ANYAI FÁJDALOMMAL,SZERETETTEL.

 Édes, Drága, Imádott Gabika ! 

Örökké itt várok Rád estelente,  

Arra, hogy végre hazagyere!

Nézem a gyönyöru csillagokat az égen,

És arra gondolok,

Vajon hol lehetsz most éppen!