"Emlékezzetek, csak annyit kérek tőletek,
Emlékezzetek milyen volt és milyen lehetett volna veletek.
Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek.
Emlékezzetek és a végen túl is szeressetek.
Emlékezzetek s akkor talán örökre veletek lehetek."

Vendégkönyv

Új bejegyzés írása

Név:
E-mail:
Üzenet:
#6872
Siralmas Nélküled, fájó szivvel minden nap , minden percében emlékezünk Rád
2025-05-20 21:15:55

 

 

 

Drága Gyermekünk, ki kell hogy irjuk magunkból. 

Nem és nem nyugszik meg a lelkünk, 

A düh még mindig tombol bennünk, 

Nem és nem szabadulunk az emlékektől. 

Fájdalmas de igaz , harcoltunk egyedül. 

Volt egy sz.... aki nem hitte el betegséged, 

Igen lemerjük irni, élje át , majd megtudja

min mentél keresztül, mik voltak a gondolataidban. 

Az utolso emailt amit irtál neki, nem hatotta meg. 

A gyász körbeveszi napjainkat. Cipeljük a 

vivódásainkat, küzdelmeinket. fájdalmainkat. 

Vannak napok mikor picit könnyebbé, 

elviselhetőbbé válnak. Aztán jön egy másik

nap, egy uj nap, ami ismét padlóra küld. 

Ott érezzük magunkat a verem mélyén, 

a leirhatatlan fájdalom közepette. 

Ez igy megy csak amíg létezünk. 

Mások számára érthetetlen a gyászunk, 

Nekünk meg az ők hozzáállásuk elfogadhatatlan. 

Nem értik, miért nem engedtünk még el, 

Akit szerettünk és a mai napig is úgyanúgy 

s z e r e t ü n k és  szeretni fogunk.

Miért gyászolunk még mindig?

Miért járunk naponta a temetőbe?

Mert lelkünk kicsit igy nyugszik meg. 

Nem mindenki van ezzel igy.

Eltemeti szeretteit és éli vígan az életét. 

Miért gyászolunk még mindig? 

Jogunk van gyászolni amíg akarunk. 

Jogunk van az érzéseinkhez, 

Szabad hogy fájjon, szabad szétesnünk,

és nem szabad azzal foglalkozni azzal, 

hogy mit gondolnak erről mások. 

A gyász a miénk ! senki másé. 

 

Bár itt lehetnél velünk , látogatnál . 

Mert ez nincs rendjén, hogy a 

Temetőbe kell mennünk virágokkal. 

 

#6871
Ezernyi emlék mely nyomot hagyott bennem. Sok millió szó, melyet felidézve könnyes lesz a szemem.
2025-05-19 18:07:09

 

Édes, Imádott Gyermekünk. 

 

Sajnos nem jössz már, 

s nem hallom a hangod. 

Még a gyertya

lángja sem  enyhiti hiányod. 

Egyre csak múlnak a

 napok, a hetek, évek, 

De a hangod csak azt súgja :

 

Sajnos nem jöhetek .

 

 

#6867
Rab Zoltán Édesanyja
2025-05-18 15:40:26

Emlékezem...

 

 

 

 

 

#6866
Ancika
2025-05-18 14:22:46

 

#6862
FORJÁNNÉ EDIT
2025-05-17 19:41:06

EMLÉKEZEM...SZOMORUAAN.

 



 

Értük ég e gyertya, mit tiszta szívből gyújtunk,
Fénylő lángja mellet képük után nyúlunk.
Ez maradt csak róluk, mit minden nap megnézünk,
S minden kedves szavat, léptet felidézünk.

 

#6861
Elfogytak a szavak, a hiány a fájdalom és a bánat örökra megmarad Drága Gyermek
2025-05-12 20:24:47

 

Drága Csillag, Imádott Gabika ! 

 

 

Minden este egy gyertyát gyújtok Érted,

A lángjában az arcod látni vélem.

Az arcomon egy könnycsepp indul útra,

Tudom, egyszer majd találkozunk újra!

Gondolatban mindig itt vagy Velem,  

Mert örökkön- örökké nagyon szeretlek. 

 

 

#6860
Ancika
2025-05-11 14:36:50

 

#6859
Rab Zoltán Édesanyja
2025-05-11 06:19:31

Örök szeretettel !

 

 

 

 

 

#6858
FORJÁNNÉ EDIT
2025-05-10 20:06:38

 

Gyertyát gyújtok,érted égjen fényesen,
Emlékezem fájón csendesen.
 

#6857
Ancika
2025-05-04 14:14:16

 

#6856
Nem így gondoltam az "életet" , örömöt vártam és nem könnyeket. Nagyon szeretlek
2025-05-04 12:15:41

 

 

 

#6855
FORJÁNNÉ EDIT
2025-05-02 20:05:01

SZOMORU SZIVVEL RÁD EMLÉKEZVE.

 

#6854
Rab Zoltán Édesanyja
2025-05-01 18:33:33

Fájó szívvel emlékezem !

 

 

 

 

 

#6853
Soha el nem múló szeretettel, örök fájdalommal gondolunk Rád Angyali Gabika
2025-05-01 17:47:38

 

 

 

További bejegyzések megtekintése az archívumban »
Megtekintések száma: 715119