Archívum

 Imádott, Drága Gyermek ! 

Nézem fényképedet, drága mosolyodat,

Könny áztatja arcomat, - így nem látlak már,

Mert szememet elfedi a homály.

A hangodat sem hallom,

mert hangos zokogásom, megtöri a csendet. . .

Már csak egyre vágyom:

hogy ott lehessek VELED!

Hogy átöleljelek és elmondjam NEKED:

- MENNYIRE, MENNYIRE SZERETLEK! ! !

Fájó, soha el nem múló együttérzéssel.

Édes,Imádott , Angyali Gabikám !

Ha mennybe irhatnék levelet,

Leirnám Neked érzéseimet.  

Beleírnám, hogy még mindig Te vagy  

akit e legjobban szeretek.

Megírnám Neked azt is,  

Nélküled mennyire szenvedek.

Mióta nem vagy Velem,más értemet  

kapott az "életem".

             Hiányodat nagyon gyakran könnyezem,            

Egyáltalán nem könnyü Nekem.  

Nélküled lehetetlen minden .

Minek "élek" nem tudom,

Lehetetlen megnyugodnom.  

Drága Imádott Gyermekem!

Mécseseknek lángja táncot jár a szélben,              

friss füszálak hajladozva kísérik léptem,

virágok kavargó, fanyar illata száll,                  

eltűnt álmaink szivünk vigyázza már.

Drága Gyermek, Imádott Angyalkám!

Egy anya számára, aki elveszítette gyermekét,

az első nap soha el nem múlik.  

Ez a fájdalom nem fonnyad el az idővel.

Hiába kopik el, hiába fakul meg a gyászruha,

a szív feketesége nem oszlik el soha.

Rád emlékezem...

Drága, Imádott Kincsem! 

Nem vagyok már Édesanya!
Nem hívsz engem már így, - soha!
Nélküled senki és semmi lettem,
Nem találom helyem, ebben a földi létben.

Hozzád vágyom, hogy veled legyek,
Hogy vigyázzam minden lépésedet.
Vágyom arra, hogy megfogjam a kezed,
S örülni annak, ami jó neked.

Erre vágytam az életben,
A boldogságot látni szemeidben.
De a sors becsapott,
S csak egy piciny örömöt adott.

Vége! Vége mindennek!
Vége az egész életünknek.

 Visszahoz egy régi perc, megidéz egy fénykép,
 míg csak élnem kell, sose lesz másképp.
 Ugyanaz a fájdalom, ugyanaz az érzés,
 az a búcsú szó, amivel elmész. ...  


 

FÁJDALOMMAL EMLÉKEZEM.

 Drága ,Édes Angyalkám ! 

Elvett Tőlünk az élet,még mindig fáj,  

Szívem még évek múltán is  kiabál.

Hiányzol nagyon szerető szüleidnek,

Nem értjük,miért pont veled történt ez meg?

Sosem fogom megérteni, miért rabolt el az élet?

Bár itt lennél közöttünk vidáman, 

Akkor én is hinnék az imában.

De nincs semmi,mi visszahozhatna Téged, 

Pedig mindent odaadnék Érted. 

Szívünkben már csak az emléked őrizzük !

Örökkön-örökké imádattal szeretni fogunk végleg !